Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-12 / 136. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRAD XLV. ÉVF., 136. SZÁM AZ MSZMP LAPJA ARA: 4.30 FORINT 1989. JÚNIUS 12., HÉTFŐ A reformcentrum körül megteremthető a pártegység Az MSZMP főtitkárának tanácsadója nyilatkozik a NÚERÁD-nak Az MSZMP főtitkára a közeli napokban Salgótarjánba látogat, s a párttagságot foglalkoztató kérdésekről aktívaértekezletet tart Grósz Károly. Az előkészítés jegyében szombaton a Salgótarjáni Síküveggyárban és a megyei pártbizottságon elsősorban a nagyüzemek MSZMP-tagságának képviselőivel folytatott beszélgetést Thürmer Gyula, a főtitkár tanácsadója. A rendkívül aktív, kritikus hangvételű beszélgetés késő délutánig tartott. A véleményt nyilvánítók nemegyszer hosszú listát is letettek a tanácsadó elé: mire várnak választ a főtitkártól. A beszélgetéseket befejezve Thürmer Gyula nyilatkozatot adott a NÖGRÁD-nak. — Kérem, válaszoljon először egy személyes jellegű kérdésre: keveset tudunk a tanácsadók munkájáról, a mi politikai életünkben még újszerűnek számító kezdeményezésről. , — A korszerű politikai döntéshozatalban nagyon íontos, hogy a Vezetők munkáját' tanácsadók segítsék, az utóbbi időben ilyen tanácsadó szakértői csoport tevékenykedik az MSZMP főtitkára mellett is. Konkrét feladatunk egyrészt mindazon információk ösz- szegyűjtése, feldolgozása, amelyek az optimális döntést lehetővé teszik. Értékeléseink alapján jobbára alternatív ajánlásokat teszünk, ezekből a főtitkárnak kell választania. Feladataink má- , sik része a főtitkár nemzetközi tevékenységének koordinálása, de legalább ilyen fontos, hogy a külföldi diplomaták, a hazai politikai és tudományos élet képviselőivel folytatott beszélgetések élményeit eljuttassuk a főtitkárhoz. A magunk módján a főtitkár gondolatait is igyekszünk megismertetni az említettekkel. Ezt a munkát csakis nagy odaadással és felelősséggel lehet végezni. Természetesen a döntés nem a tanácsadóké, de a közös munkában jelen vannak. — A salgótarjáni, két helyszínen folytatott vélemény- csere résztvevői mintha összebeszéltek volna, az azonos gondok emlegetésében még a szóhasználat is egyforma volt. Benyomásai szerint a megnyilatkozások mennyire tükrözik az ország helyzetét, a párt gondjait? — Nagyon hasznos konzultációk értek most véget. A salgótarjáni élményekből, tapasztalatokból meríteni szeretnénk, az itt felhalmozódott tényekre is támaszkodunk a főtitkári látogatás előkészítése során. A beszélgetések bepillantást engedtek az ország gondjaiba is. A legfontosabb következtetés itt is az, hogy az emberek szeretnének jobban élni, ennek érdekében pedig tisztességesebb munkakörülményekkel rendelkezni. A véleményt mondók olyan feltételeket szorgalmaztak, hogy a becsületes munkáért becsületes fizetést kapjanak, ugyanakkor nyugodt, kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes viszonyokat akarnak. Azt is tapasztaltam, hogy a többség úgy gondolja: az MSZMP képes szocialista Választ adni ezekre a kérdésekre. De olyan szocializmusra gondolnak —, s ezzel magam is egyetértek —, amely kor szerű, megújult, humánus szocializmus. A beszélgetéseken az is felmerült: milyen típusú — svéd, nyugatnémet, finn — szocializmusra gondolunk. Nézetem szerint nekünk is olyan gazdasági teljesítményre és legalább olyan demokratikus, sőt demokratikusabb viszonyokra, szociálpolitikai teljesítményre kell törekednünk, mint ezekben az országokban. Ehhez azonban hozzá kell tennünk a szocializmus valóságos értékeit. Olyat, mint a közösségi tulajdon prioritásán nyugvó esélyegyenlőség, az emberi jogok tiszteletben tartása, a fejlődés biztosítása. Azt hiszem, ha egy megújult, az MSZMP tapasztalataira és a magyar történelmi múltra építő korszerű szocializmust teremtünk, ennek programját röviden és érthetően megfogalmazzuk, akkor ezzel bátran indulhatunk a választásokon is. Szó esett a program megvalósulásának útjáról is. Nekem az a benyomásom, hogy a politikai és, a gazadasági élet reformjára van szükség és dinamikus reformokra gondolok. Nagyon sokan elmondták, hogy ha nem változtatunk a termelésben, akkor a politikai változások öncélúakká válnak. Ugyanakkor a gazdaság megváltoztatásához szükség van a politikai intézményrendszer korszerűsítésére is. — Mindkét helyszínen — érthető módon — firtatták a szót kérők a legutóbbi napok kínai és lengyel fejleményeinek tapasztalatait. — A kínai események azt sugallják, hogy a szocializmus gondjait nem szabad erőszakos eszközökkel kezelni, csakis a politikai megoldások lehetnek célravezetők. Egyben azt is jelzik: a gazdasági reformok csak politikai reformokkal együtt eredményesek. Ugyancsak fontosak a lengyelországi változások tapasztalatai. Ott hovatovább olyan sok politikai változás és fejlemény következett be, amelytől mi messze lemaradtunk. A gazdáságban viszont szinte semmi sem történt, kevés az áru, csökkent az életszínvonal. Látszik, hogy a lakosság a választásokon nem fogadta el azt a pártprogramot, amely csakis a politikai változásokat hirdette és nem tudott felmutatni gazdasági eredményeket. — A salgótarjáni véleménycsere markánsan tükrözte a párt helyzetét, erejét, lehetőségeit, szóba került az esetleges pártszakadás is. — Sokan feltették ezt a kérdést. Kifejezve aggodalmukat, hogy a pártban politikailag, eszmeileg és szervezetileg sincs egység Ugyanakkor többen utaltak arra is: a megújulás jelen van, sok a fiatal a vezetésben, új módszereket találnak a lakóterületi pártszervezetek, a pártbizottságok. Azokkal tudok egyetérteni, akik azt vaflják: a párt megosztását csak abban az esetben szabad vállalni, ha az a párt eszmei, politikai, szervezeti megújulását segíti. Határozottan ki kell mondani, hogy egyéni ambíciókat a pártszakadás nem szolgálhat. Ügy gondolom, hogy a reformcentrum politikája köré meg lehet teremteni a pártegységet. Olyan reformcentrum köré, amely szoros szövetségben van mindazokkal, akik szocializmust és reformokat akarnak a pártban. Ehhez rövid, világos, határozott programra, gyors cselekvésre, konfliktusokat tűrni és kezelni tudó vezetőkre van szükség. — Gazdaságról, pártról, vezető párttestületek munkájáról, vezetők megítéléséről igen kendőzetlen módon, őszinte kritikával mondtak véleményt Salgótarjánban. Hogyan jut el a mondandó Grósz Károlyhoz? — Azt válaszoltam a beszélgetések résztvevőinek, hogy a benyomásaimat, az észrevételeket és aggodalmakat — úgy, ahogy elmondták — tolmácsolom a párt főtitkárának. Ez hétfőn reggel megtörténik. Ily módon Grósz Károly ennek szellemében, az itt elhangzóinkat is figyelembe véve készülhet a salgótarjáni találkozóra. Kelemen Gábor Varga Béla, a felszabadulás utáni magyar parlament egykori elnöke és Kővágó József, Budapest volt polgármestere, akit az 1956- os népfelkelés idején ismét e posztra választottak, nyilatkozatot adott ki Nagy Imre és mártírtársai temetése alkalmából. New York-i nyilatkozatában Varga Béla rámutatott, hogy betegsége miatt nem Ösztönzést jelent... lehet jelen a temetésen, de gondolatban a családokkal, a gyászoló magyar néppel vagyok. Az ugyancsak az Egyesült Államokban élő Kővágó József nyilatkozatából : „Nagy Imre és többi hős vezetők megbízatásukat a magyar néptől kapták és ahhoz hűek maradtak halálukig. Tetteikkel és mártíromságukkal kitörölhetetlenül beírták nevüket nemzetünk történelmébe. Emlékük nemcsak kis hazánkban. hanem világszerte ösztönzést fog jelenteni a szabadságkereső nemzedékek számára”. Aláírták az MSZMP és az EK megállapodását Megszületett a megállapodás az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal között a tárgyalások megkezdéséről. Fejti György, az MSZMP KB titkára, az Ellenzéki Kerekasztal 9 képviselője — Baranyai Tibor (Magyarországi Szociáldemokrata Párt), Fodor Gábor (FIDESZ), Hardi Péter (Független Kisgazdapárt), Keré- rényi Imre (Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligája). Sólyom László (Magyar Demokrata Fórum), Szakolczay György (Keresztény Demokrata Néppárt), Tölgyessy Péter (Szabad Demokraták Szövetsége) Varga Csaba (Magyar Néppárt), Zétényi Zsolt (Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság), — a harmadik oldal részéről Berényi Ferenc (Münnich Ferenc Társaság), Gyurcsány Ferenc, (Magyar Demokratikus If(Folytatás a 2. oldalon) Todnak-e élni a báoyászok az utolsó lehetőséggel? (Dr. Zsákay János miniszteri biztos nyilatkozata a 3. oldalon.) Irányát ér-e a Stéci segítsége a Síküvegnek? (Tudósításunk a 7. oldalon) Rárés menti kulturális oapok A színvonal javul, mindent megtettünk, hogy értékeket vonultassunk fel, mégis egyre kevesebb a közönség. (Képes tudósításunk a S. oldalon) Felelősségérzet a nemzet sorsáért A napokban Magyarországon járt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellár- ja és külügyminisztere kifejezte azt a megyőződését, hogy a Szovjetunió minden kétséget kizáróan helyesli a Magyarországon kibontakozott jelenlegi reformirányvonalat. A nyugatnémet államférfi a Süddeutscher Rundfunk (SR) rádióállomás programjában budapesti tárgyalásainak tapasztalatait elemezve ismét határozottan állást foglalt Magyarország támogatása mellett. A nyugatnémetek keleti szomszédai a szó legszélé- sebb értelmében rá vgnnak szorulva a gazdasági és pénzügyi együttműködésre. Ez *— minthogy közelíti egymáshoz Nyugat- és Kelet- Európát — az NSZK-nak is érdeke. Az ilyesfajta'kooperáció hosszabb távon nemcsak olcsóbb, hanem hasznosabb is számára, mint egy esetleges fegyverkezési verseny — fejtette ki a miniszter. Genscher érdekfeszítőnek nevezte a magyarországi társadalmi fejlődésnek azt a sajátosságát, hogy a budapesti vezetés bátran, egyben pedig a távlatok tisztázásával fogott hozzá a reform- folyamathoz, felismerve a pluralizmus fontosságát az élet minden területén. A bonni politikus mindamellett nemcsak a magyar- vezetés reformszándékát tartotta dicséretesnek, hanem igen elismerésre méltónak mondotta a most megala- kult-megalakuló demokratikus pártok nagy felelősségtudatát, amelyet Magyar- ország sorsáért éreznek. Itt a legkülönbözőbb politikai oldalakról érkező emberek fogtak munkához azzal a céllal, hogy jobb jövőt biztosítsanak hazájuknak — jelentette ki. A miniszter úgy érzékelte, hogy a magyar kommunisták természetesen a szabad választásokon is szeretnék megőrizni hatalmukat. Ám azért tették lehetővé vetélytársaik, más pártok indulását is, mert el akarják kerülni a légüres politikai tér keletkezését abban az esetben, ha nem sikerül megszerezniük a szavazatok többségét. Korszerű gépekkel történik a bútorlapok gyártása Balassagyarmaton, az Ipoly Bútorgyárban. A közkedvelt Columbia Lux elemes bútorcsalád részeinek fúrását — képünkön — Varga István és Lőcse Attila végzi az automata gépen. —RT— »
