Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

4 NOGRAD 1989. JÚNIUS 10.. SZOMBAT Levél Litvániából Kapitány a barátom Ügy a hatvanas évek de­reka lehetett, felhőtlen ég­gel, szivárvány-pántlikával. Tavasszal pipacsok vérezték be a határt, búzavirágok kék lángjai lobogtak a messze­ségben. Tisztább volt (azt hiszem) az emberek szeme is. Ba­rátságok szövődtek hirtelen, teljesen kiszámíthatatlanul. Akkor még komolyan gon­doltuk, komolyan vettük a szó jelentését. Némelyikünk kifinomult, érzékkel, mási­kunk véletlenszerűen vá­lasztotta meg a barátját Érdekes, a haverság ugyan­azt jelentette számunkra, mint a barátság. Ötödikes-hatodikos lehet­tem, amikor az orosz tanár­nőm címeket osztogatott az órán. Szovjet (így ikellett mondani) gyerekek címeit. A mai napig néha tudom, honnan szerezte. Nekem Viktor jutott. Abban a kor­ban voltam, amikor a gye- rekembér még nem akar lá­nyokkal levelezni. Ezért is örültem,-hogy fiúval levelez­hetek. Gyakorolhattam • a nyelvet, megismerhettem egy_ idegen diák életét. Viktor Omszkban lakott. Halovány orosz tudásom­mal kihámoztam a leveléből, hogy jó tanuló, és koráho'z képest komolyan 1 gondolko­dik. Fényképet küldtünk egymásnak, beszámoltunk életünkről. Emlékszem a le­vélírás erőfeszítései alatt, hányszor gondoltam arra, miért nem 'ő ír nekem ma­gyarul. Körülbelül két évig tartott gondolatcserénk. Az­tán egyik napról a másikra elmaradtak a színes boríté­kok. Nem tudom, melyikünk hagyta előbb abba. Rohantak az évek, ha jól számolom, lassan már ne­gyedszázada érkezett az utolsó levél. Bevallom, rég elfelejtettem Viktort. A fényképe még megvan, de a leveleket elhagytam. Álta­lában elhagyom a leveleket, mert nem tartom lényeges­nek az ilyen dokum.entumo- , kát. Most viszont rettentően bánom, hogy nem őriztem meg Viktor leveleit, mert a minap postát kaptam tőle. Huszonöt év után írt, kí­váncsi. mi van velem. A borítékon vörös szegfű figyelmeztet május else­jére. Belül füzetből kité­pett kockás lapon sora­koznak a dőlt sorok. Nyers fordításban így hang­zik: „Bizonyára csodálkozol, én is így tennék. Ha jól működik az emlékezeted, tu­dod, mi valaha leveleztünk. Akkor én ötödikes, vagy hatodikos voltam, és Omszk­ban laktunk. Most, hogy ennyi idő eltelt, nagyon boldog lennék, ha mindent megtudnék rólad, hogy , ala­kult életed. Hogy van a csa­ládod, a gyereked? A levél, amiben elküldted nékem a fényképedet, sajnos elve­szett, csak a címedre em­lékszem. Én a Szovjet Had­sereg kapitánya vagyok, fe­leséggel, két gyerekkel. A fiú 12. a lány 4 éves. Ha még nem felejtetted el a nyelvet, válaszolj, hogy mennek a dolgaid, sikereid? Erősen várom a leveledet.” Csoda ez a levél a maga nemében. Csoda az is, hogy a Szovjet Hadsereg kapitá­nya fogja magát és ír egy levelet Magyarországra, Ez régebben nem mindennapos dolognak számított. Változik az idő odaát is. Nem kellett külön engedély ehhez a le­vélhez sem. S, ha az árnyak- latokra odafigyelünk, lénye­ges vonások tűnnek elő. Viktor nem Vörös, hanem Szovjet Hadsereget említ. Természetesen válaszolok. Nehéz munka lesz, de neki- gyűrkőzöm. Csak azt nem tudom, hogyan írom meg neki, hogy levelezésünk ide­jén is alig tudtam oroszul, azóta meg sokat fejeltettem. Nem tudom, megérti-e. év­tizednyi tanulás után sern tanultam meg a nyelvet. Mert azt sujkolták belém évekig, hogy „Alekszandr Szergejevics Puskin veli- csajsij poét, ruszkava naróda stb.” Rosszul tanították az oroszt. Persze, az én hozzá­állásommal is gondok vol­tak. Manapság nem divat oroszt tanulni. A kötelező jellegét én sem helyeselhe­tem. Am, ha visszagondolok régi levelezésemre, és arra, hogy a nyelv által távoli ba­rátságok szövődtek, kicsit fáj a szívem. Viktor, pipacsok, búzavirá­gok, barátságok még most is vannak. Csak jó helyen kell keresni „Őket”. Adam Tamás a Salgótarjánban megnyíló, Nógrád megyei érdekeltségű fiókja fiókvezetői munkakörének betöltésére. Feltételek: — többévi vezetői gyakorlat, — pénzügyi és banki ismeretek, — szakirányú felsőfokú végzettség. A felvételnél a banki gyakorlat és az idegennyelv-tudás előnyt jelent. A pályázat tartalmazza a pályázó kézzel írt részletes, szakmai önéletrajzát, eddigi tevékenységének leírását, fizetési igényének megjelölését. Cím: Mezőbank Rt. Budapest, Pf.: 32. 1277. A nyári turistaszezonra jól látható térképeket, táblákat helyeztek cl a Börzsöny hegységben az érintett természetvédelmi hivatal dolgozói. Az ide kiránduló idegeneket tájékoztatják a tájvédelmi körzetről, az idegenforgalmi nevezetességekről. Térképpel segítik a turis­tákat a különféle hegyi utakról. Felvételünk Diósjenőn készült, ahol iskolás gyerekek ta­nulmányozzák az újonnan felállított táblákat. RT— Könyv a francia forradalom évfordulójára A harmadik Államvizsga Mottó: . . akkor olyan helyzet állná elő, amely Angliában keletkezne, ha bevezetnék a jobboldali közlekedést. De kísérlet­képpen egyelőre csak az autóbuszok számára. . .” (Dr. Popper Péter) évezred küszöbén 1789. július 14-e, a pári­zsi Bastille bevétele. Azóta fogalommá vált ez az ese­mény. A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát zászla­jára tűző francia forrada­lom 200. évfordulója alkal­mából Zalaegerszegen helyi kiadásban reprezentatív könyvet jelentetnek meg. A kötet kiemelkedő személyi­ségek, rangos szerzők sorától — például Berend T. Iván­tól, Bibó Istvántól, Heller Ágnestől, Horn Gyulától, a külföldiek közül Zbigniew Brzezinskitől, Hans-Dietrich Genschertől és II. János Pál pápától — közöl beszédeket, tanulmányokat, interjúkat, esszéket. Az összeállítás jól szolgál­ja a hazai politikai gon­dolkodás fejlődését, és külö­nös érdeme, hogy vidéki, de nem provinciális szellemisé­get tömörítő állampolgári csoport, a Zalaegerszegi Könyvpártoló Alapítvány vállalkozott a kiadásra. A szerkesztés munkáját Bara­nyai György, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyv­tár igazgatóhelyettese, az alapítvány titkára végezte el. A könyv a demokratikus Európa születésének évfor­dulóján, július 14-re jelenik meg, könyvesbolti forgalom­ba azonban nem kerül. Meg­rendelni — egyesületnek, szervezeteknek, köröknek kollektiven is — az alábbi címen lehet: ZMK Könyv­pártoló Alapítvány, 8901 Za­laegerszeg, Pj: 16. A meg­rendelést utánvéttel teljesí­tik, természetesen a posta- költség felszámításával. Az újságíró-iskola hallgatóinak államvizsgatételei közül a tizenkettes: hazafiság — ma. Jó kérdés. Egyáltalán, ho­gyan néz ki ma egy hazafi? Ügy, mint Pozsgay? Grósz károly? Németh Miklós, Beck Tamás, Nyers Rezső, Bihari Mihály? Szükséges-e okvetlenül politizálnia? Bújhat-e mondjuk munkásőr-egyenruhába, vagy inkább a melós- ancug való rá? Nos, nem tudom. Az egészből csak annyi biztos, hogy a hazafiság óhatatlanul összefügg a hazaképpel, vagyis magyarságtudatunkkal. Ezenkívül pozitíy érzésnek illik len­nie, amely harcias tettrekészséget rejt. A kérdés csak az, mire legyen büszke a magyar ember? Iparunkra, történelmünkre, politikánkra... Gyárainkban évtizedekkel ezelőtti szinten leragadt technológiai soron készül a selejt, üzemeinkben KGST-mércével minősítik a segédmunkások által összebrungolt bádogberendezéseket. Igazi felfutást jóformán csak a kiadásokban, a veszteség termelésében tudunk felmutatni A mai fizetésekből aligha „ugrálhat” odakinf a dolgozó. Vegyük például a szellemi munkásokat. Néhány napja olvashatták lapunk hirdetései között, hogy egy' fiatalember autót szeretne vásárolni Trabant Combit, féláron, értelmi­ségi Mercedes jeligével . . A fővárosi ügyészség egyik jogá­szának ugyancsak keletnémet kisautóra futotta, viszont ő használt Hycomatot vett. Jelképezve ezzel is, hogy a magyar értelmiséginek csak rokkantkocsira telik. Próbáljuk magunkat e téren mondjuk a nyugatnémetek­hez mérni, de úgy, hogy ne rendüljön meg az önbizal­munk! Nem megy? Hát, milyen hazafiak az ilyenek? Bár... a romániai magyarokkal vállalt szolidaritás azt mutatja, nemzettudatunknak, (amely javarészt előítéletek­ből építkezik — pl. „ez a magyar ipar”) akad jó oldala is. S, az odaátról érkezők bizony minőségi ugrásnak érzik hazájuk után az itteni állapotokat. Azért ez is valami, nem? Igaz, ők másként tanulták a történelmet. Persze nálunk sincs minden egészen úgy, ahogyan azt eddig gondoltuk, ahogyan azt eddig tanultuk. S, nem is mindent’.sikerült úgy megtanítani, ahogyan azt szerették volna. A pedagógia célkitűzései között például (az értel­mi, a közösségi, a munkára nevelés és egyebek mellett) szerepel a hazait»? nevelés is. Hogy ezt milyen eredmény­nyel sikerül valóra váltani, azt hiszem köztudott dolog. Érdekes, hogy a nyugatnémetek, svájciak és amerikaiak valahogy ezen a téren is többet tudnak produkálni. (Igaz, megelőznek minket az irakiak, irániak, palesztinok is, de náluk egészen más a motiváció. Ebből a házasságból azon­ban én, a magam részéről, köszönöm, nem kérek.) Nálunk, aki szívén viseli az ország sorsát, politizálni kezd. Maholnap pártdömping lesz, s mindenfelé nyüzsögni fognak a hazafiak. Nekik persze még sok. mindent meg­kell tanulniuk a józan gondolkodástól kezdve a tolerancián át a demokráciáig, de végül vizsgát tesznek, méghozzá állami szinten. S, ha átmennek, beléphetünk a nagykorú társadalmak osztályába. Mohai Barna Tehetséggondozó iskola Törökszentmiklóson A törökszentmiklósi Beth­len Üti Általános Iskolában az idei tanévben végeznek először azok a diákok, akik egyedülálló tehetséggondo­zási kísérlet részesei vol­tak. A pedagógiai vállalko­zás 1987 szeptemberében kezdődött a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem pszichológiai intézeté­nek közreműködésével az iskola önálló kezdeményezé­seként. A tehetséggondozó osztályt húsz környékbeli hetedik osztályos tanuló szá­mára szervezték meg, akik korábbi tanáraik1 javaslatá­ra kerültek a közösségbe. A kísérlet célját úgy hatá­rozták meg, hogy miközben a gyerekek maximálisan eleget tesznek a tantervi kö­vetelményeknek, azokon a területeken, amelyeken ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tanak, kibontakoztathassák tehetségüket. Az átlagosnál jobb képes­ségű gyerekek tankönyvei megegyeztek a többi általá­nos iskoláséval, feladatuk annyiban azonban több volt, hogy számukra kötelezően előírták a németnyelv-ta- nulást. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom