Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. -»C^g^^^EbfcXEN ÉRKEZETT^^^?^ Érte szóltunk, nem ellene „A május 29-i számukban megjelent »Elismerés« című cikkel kapcsolatosan az alábbi észrevételt teszem. 15 éve dolgozom a balassagyarmati kábelgyárban különböző beosztásokban. Ez időszak alatt munkám elismeréseként a következő kitüntetésekben részesültem a vállalat részéről: 7 alkalommal vállalati kiváló dolgozó, három alkalommal miniszteri kiváló dolgozó, múlt év április 4-én, pedig Munka Érdemrend ezüst fokozata. A cikk elolvasása után úgy éreztem, hogy önök előtt ez nem ismert, és ezért szükséges tudatni a személyemet érintő vállalati elismerések teljes kőrét. • Üdvözlettel : Márton Sándor gyárigazgató'’ • Eddig a telexüzenet, melyet szó szerint teszünk közzé. A kép valóban így teljes, a szerző azonban továbbra is úgy véli: a sikerszéria és annak elismerési fokozata ezúttal valahogyan „nem jött össze”. Fentiek ismeretében kiváltképp nem. Hiszen a már tavaly is ki- emlekedő eredményességre —. melyet Munka Érdemrenddel jutalmaztak — ahogyan mondani szokás, úja1 lapáttal tettek rá a kábelgyáriak. Mint szorgos újs-" olvasó, s mint újságcsináló is úgy vélem, az elismerés mindenkor álljon arányban a munkgsikerrel. Ez az, amit ezúttal hiányoltam, s hiányolok jelenleg is. Egy dologban bizonyára egyetértünk Márton Sándor igazgatóval : érte szólt a kis írás, nem ellene. Szendi Márta Szép, emlékezetes esténk volt Ma is sokszor gondolunk vissza a pásztói művelődési központ nagy sikerű rendezvényére a Bástyasétány című operett bemutatására. Jó hangulatban, az ismert dalokat dúdolgatva töltöttük el a színházi estét. Felüdített bennünket a színészek szellemessége, humora. Az előadás végén együtt énekeltünk velük, míg a függöny le nem gördült. Nyugdíjastársaim nevében köszönöm a szereplők, szervezők, rendezők fáradozását, azt pedig külön, hogy a nyugdíjasklubunk tagjai fél áron kapták a belépőjegyet... Bogácsi Istvánná Pásztó ■ Áz „udvariatlan" technika A Magyar Hitelbank salgótarjáni fiókjában egy fiatal hölgy áiet a kijárat felé. Az ajtótól jó méternyire tanácstalanul topog tűsarkújában, körülnéz, majd egykét lépést tesz az ösz- szezáródott üvegajtó felé. Határozatlan mozdulattal előrenyújtja a kezét és erre az ajtólapok szétnyílnak, utat engedve az igyekvőnek. A hölgy körbetekint, maid biccent a fejével, „köszönöm'’ — rebegi alig hallhatóan. — Milyen „udvariatlan'' ez a tecchnika — vélekedem a látottak alápján. Egy ilyen csinos hölgynek nem fogadja a köszönését... M. L. Salgótarján * Visszhang Képriportunk utón intézkedett a MÁV Lapunk április 19-i számában Kulcsár József fotóriporterünk a Somoskőújfalun áthaladó 21-es számú főút azon pontjára irányította a fényképezőgépe lencséjét, amely az eddig arra haladó gépjárművezetőknek oly sok bosszúságot okozott. Nevezetesen, az utat keresztező. vasúti vágány mellett lévő mély gödrök megszüntetésére irányította a figyelmet. A napokban a MÁV Miskolci Igazgatóságától érkezett levél, amelynek közlését informatív tartalma miatt is fontosnak tartjuk. „.. .Pár lapátnyi figyelem" címmel megjelent észrevételükre közöljük, hogy a nevezett útátjáró burkolathiányossága ténylegesen fennállt. Észrevételüket köszönettel fogadjuk. Az útátjáró ideiglenes kijavításáról, kátyúzásáról intézkedtünk. Tájékoztatjuk önöket továbbá, hogy az átépítést a KM Közúti Igazgatósággal közösen 1990. első felében tervezzük". Papp Gábor igazgatóhelyettes Egyedi vélemény, nem általánosítható A Fórumban május 16-án közölt „Vagy sört, vagy semmit” című levél észrevételeivel kapcsolatosan szerkesztőségünket a megnevezett italbolt vezetője megkereste és az alábbiakat mondta: „Közismert zagyvapálfal- vai Dominó nevű vendéglátóegységben, a felújítása alatti időszakban vásárlóim kérésének eleget téve, folytattam az árusítást. Ez természetesen figyelmemet megosztotta, de mégis vállaltam a pluszmunkát vendégeim érdekében. Szabó Gábor Dezső bizonyára nem sejti, hogy az általa jelzett körülmények megváltoztatása a környezet szebbé, kulturáltabbá tétele számomra mit jelent. Ha kifogása volt, amelyben én a segítő szándékot látom, célszerűbb lett volna, ha panaszát nekem mondja el, vagy bejegyez a vásárlók könyvébe. A kiszolgálást az is indokolta, hogy ebben az időpontban a környékbeli üzletek is zárva voltak, azt pedig, hogy üdítőt nem kapott, az idézte elő, hogy a rekeszekhez nem tudtam hozzáférni.” Véleményét elmondta Angyal Istvánná, St. 44-es számú italbolt vezetőbe. Hol vagy, Mr. Pulitzer? A Magyar Ifjúság riportert keres Ha nem riaszt, hogy szerény javadalmazásért aránytalanul sokat dolgoz*; idő előtt megöregedj és megbetegedj; hogy a nagy emberek, akiknek közelében élsz, bár első találkozásotokkor összetegeződnek veled, lelkűk mélyén csörgősipkát képzelnek kobakodra; ha időnként igencsak kutyául érzed magad a saját bőrödben : Ha mindezek ellenére: érdekelnek gz emberek; kíváncsi vagy a rejtett összefüggésekre; gyerekkorodban előszeretettel szedted szét a családi vekkert; szívesen időzöl egy-egv jelző helyénvalósága, vagy egy mondatszerkezet szépsége fölött: szeretsz szállodákban, vonaton, hét végén, családtól távol éjszakázni; Ha még nem töltötted be a 27. évedet, lehetőleg felsőfokú, de legalább középiskolai végzettséged van ; szeretsz írni, s azzal a perverz gondolattal kacérkodói, hogy riporter legyél... MI SEGÍTÜNK! Nem kell mást tenned, mint részt venni riporter- pályázatunkon. Hogyan ? Írj egy riportot (riportot, tehát, és nem mást!) legfeljebb 4 gépelt oldal terjedelemben és küldd be a szerkesztőségbe! Mellékelj rövid, 5 soros önéletrajzot is. (Nevedet, címedet el ne felejtsd!) A borítékra írd rá: ..Hol vagy, Mr. Pulitzer?” A legjobb írások jutalomban részesülnek — 1. díj ötezer, a 2. háromezer, a 3. kétezer forint —, és lapunkban közöljük azokat. Határidő: 1989. június 30. Eredmény- hirdetés: 1989. szeptember 8-án, 36. lapszámunkban. Minden írást elolvasunk! Az általunk legtehetségesebbnek ítélt írások szerzőit hozzásegítjük ahhoz, hogy elinduljanak e szép, ámde rögös pályán. Kéz- és lábtörést! A szerkesztőség Ritmus Fotó: R. Tóth Sándor Kalinyin államfő temetésén lí)4íi-ban Rój Medvegyev: Ítéljen a történelem Az itt következő részlet Rój Medvegyev Ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-élet- rajzából való. 8. rész NEM IIKÜRTU MEGOSZTANI U DICSŐSÉGET A szovjet nép győzelme a négy évig tartó véráldoza- takkal teli nehéz háborúban nemcsak politikai felemelkedést hozott, de a jobb jövő reményét is kelltette. A Szovjetunió földjét oly bőven öntözte vér, hogy elviselhetetlennek tűnt bármiféle újabb halálnak még a gondolata is. Ezek az érzések olyannyira erősek voltak, hogy' a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rögtön a háború után rendeletet hozott a h a Iá lb ü nte t és elit őrléséről még a legsúlyosabb. bűncselekmények esetén is. A lakosság köréből eltűnt a még a 30-as években meghonosított kémmánia és az álaltános bizalmatlanság. Megváltozott a nemzetközi helyzet is. A Szovjetunió kitört az elszigeteltség állapotából és nagyhatalommá vált'. A szovjet változásokat figyelemmel kísérték külföldön is. A barátok éppúgy, mint az ellenség. Mindez bizonyos határokat szabott Sztálin és környezete önkényének. Háborús hősök halála Mégis a háború utáni időszakban, noha kisebb mértékben, de folytatódtak a szovjet állampolgárok és pártfunkción ári u.sok elleni törvénytelen megtorlások. Így például. 1947-ben rágalmazó dokumentumok alapján letartóztatták a szovjet repülés és repülő- gépgyártás több kiemelkedő alakját, az épp hogy befejeződött háború hőseit. Letartóztatták a repülőgépgyártási minisztert A. I. •Shahurint és A. A. Novikov repülős marsa itt. Ugyancsak lefogták Sz. A. Hugyjafcov- Hanferjancot és G. Â. Voro- zsejkint, a légierő marsallr .iáit. Ezzel egy időben a repülőgépgyártás és a hadirepülőgép-vezetők nagy csoportját tartóztatták le azzal vádolva őket, hogy „rossz” repülőgépekeit készítettek és túlzott gyorsasággal csökkentették a katonai repülés- techniíka gyártását és álltak át a repülőgépgyárakban a használati cikkek termelésére. Ebben az ügyben szerepe volt Sztálin fiának, Va- szilijnek is. Ez a durva és műveletlen alkoholista, aki 20 évesen századosként kezdte a háborút, annak befejezésekor pedig „érdemeivel” és korával össze nem egyeztethető módon altábornagy! rangot és a moszkvai katonai körzet légvédelmi erőinek parancsnoki beosztását nyerte el. . Hasonló sors várt a Szovjetunió haditengerészeti erőinek kiemelkedő alakjai-, ra és más jelentős katonai személyiségekre is. Hamis feljelentés alapján letartóztatták a haditengerészeti erők admirálisát. L. M. Gallért, a hadiflotta vezérkari főnökét, V. A. Alfuzovot és helyettesét. G. A. Sztyepano- vot. Ezeket a tengernagyokat azzal vádolják, hogy felfedték az ejtőernyős torpedók titkosságát. Az effajta vádiak képtelensége nyilvánvaló volt, minthogy az ejtőernyő^ torpedók már régóta nem voltak titkosak, hiszen vázlatrajzukat a könyvesboltokban árulták. Letartóztatták a sztálingrádi csata egyik hősét. V. Ny. Gordov vezérezredest. (Gallér és Gordov a fogva tartás idején halt meg. a többi katonai vezetőt 1953-ban rehabilitálták és visszavették a hadseregbe, a légiierőkhöz és a hadiflottába.) Zsukov marsall is kegyvesztett lett Zsukov marsall, aki a háború után nemcsak a legfelsőbb főparancsnok és a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese maradt, de ő volt a Németország területén állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka is, kegyvesztett lett. Sztálin egv alkalommal magához kérette és azt mondta neki: „Bérija jelentést írt nekem a maga amerikaiakkal és angolokkal kialakított kétes kapcsolatairól. Ügy véti, hogy azok kémjévé vált. Én azonban nem hiszek ennek a badarságnak. Mégis jobb lesz Moszkvából egy időre valahová elutaznia. Azt ajánlottam, hogy nevezzék ki az odesz- szai katonai körzet parancsnokává.” És Zsukov kénytelen volt Moszkvától távolra utazni, előbb az odesszai, majd később az,uráli katonai körzet parancsnoka létt. Kezdtek nem beszélni és nem írni róla. Voltak, akik úgy gondolták, hogy Zsukovolt letartóztatták. .Olyan hírek i.s keringték (miiként Bliju- herről is), hogy Zsukov irányítja a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget. A honvédő háború többi dicsőséges hadvezérének, Rotko- szovszkijnak, Mereckovnak, Tolbuh innak, Voronovnak, Bagramjannak, Komyevnek, Maliovszikijnak, Vatuhinnak, Csernyakovszkijnaik is csaknem eltűnt a neve az újságok és a folyóiratok lapjairól. Sztálin nem akarta velük megosztani a dicsőséget. A „leningrádi ügy” 1949. és 1951. között néhány területi pártszervezetet kíméletlen támadás ért. Különösen súlyos következményekkel járt az úgynevezett „leningrádi ügy”, amikor is Sztálin, utasítására és Berija, valamint Malenkov aktív közreműködésével rágalmazó vádaki alapján leváltották és letartóztatták a leningrádi területi . pártbizottság első titkárát. P. Sz. Popkovot, továbbá a leningrádi pártszervezet több kiemelkedő alakját. Így a volt művelődésügyi népbiztost és a „jégét” komisz- szárját, P. A. Tyurkint és másokat. Nem sokkal Popkov tetartóztatása után lefogták a leningrádi területi ■pártbizottság csaknem valamennyi tagját és apparátusának felelős munkatársát. Tömeges represszióra került sor a Komszomol területi bizottság, a területi végrehajtó bizottság, a kerületi pártós Komszomol-bizotlságok tagjai, a gyárak és intézmények igazgatói, a tudósok, az egyetemi és főiskolai oktatók, sőt .még a diákok körében is. Ezernyi semmiben sem vétkes embert tartóztattak le. akik közül sokan fogságuk idején pusztultak el. Hasonló támadást készítettek elő a moszkvai pártszervezet elten is. A provokatív „leningrádi ügv" atkáimul szolgál# olyan jelentős párt- és állami vezetők letartóztatására, mint Ny. A. Voznvesz.tnszkij és A. A. Kuznvecov. aki Leningrad védelmének egeik irányítója volt. Letartóztatták az proszora/ági Szovjet Föderativ Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét, M. I. Rogyiono- vot és az orosz föderáció művelődésügyi miniszterét, A. A. Voznyeszen.szikijt, valamint-több más felelős beosztású személyt. Voanyeszersz.kij és Kuz- nyecov. miként sok más, a büntetőszervék tevékenysége következtében 1949. és 1952. között elpusztult kiemelkedő politikus, a párt- vezetőknek ahhoz az új nemzedékéhez tartozott, akik politikai arculata már a forradalom után alakult ki, 1937—38-ban kerültek vezetői posztokra és tevékenységükkel kitűntek a honvédő háborúban. Ezek az emberek általában elfogadták és teljes egészében támogatták Sztálin kultuszát. Sokan közülük karrierjük emelkedésével arányban olyan, a sztálinistákra jellemző jegyeket szereztek, mint amilyen a durvaság, a diktátori viselkedés, vagy a hiúság. Ám közülük sokain keveset tudtak a Sztálin által elkövetett bűnökről. Alkotó módon viszonyultak saját ügyeikhez, miközben hatalmas energiáról és szervezői tehetségről tettek tanúbizonyságot. Alapjában véve. becsületes emberek voltak, akik mind gyakrabban kerülitek ellentétbe Sztálin környezetének otyan alakjaival, mint Berija, Molotov,. Malenkov és Vorosi- lov. Sztálin csak támogatta ezt a viszályt. (Vége)
