Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. -»C^g^^^EbfcXEN ÉRKEZETT^^^?^ Érte szóltunk, nem ellene „A május 29-i számukban megjelent »Elismerés« című cikkel kapcsolatosan az aláb­bi észrevételt teszem. 15 éve dolgozom a balassagyarmati kábelgyárban különböző be­osztásokban. Ez időszak alatt munkám elismerése­ként a következő kitünteté­sekben részesültem a válla­lat részéről: 7 alkalommal vállalati kiváló dolgozó, há­rom alkalommal miniszteri kiváló dolgozó, múlt év áp­rilis 4-én, pedig Munka Ér­demrend ezüst fokozata. A cikk elolvasása után úgy éreztem, hogy önök előtt ez nem ismert, és ezért szük­séges tudatni a személyemet érintő vállalati elismerések teljes kőrét. • Üdvözlettel : Márton Sándor gyárigazgató'’ • Eddig a telexüzenet, me­lyet szó szerint teszünk köz­zé. A kép valóban így tel­jes, a szerző azonban to­vábbra is úgy véli: a siker­széria és annak elismerési fokozata ezúttal valahogyan „nem jött össze”. Fentiek ismeretében kiváltképp nem. Hiszen a már tavaly is ki- emlekedő eredményességre —. melyet Munka Érdem­renddel jutalmaztak — aho­gyan mondani szokás, úja1 lapáttal tettek rá a kábel­gyáriak. Mint szorgos újs-" olvasó, s mint újságcsináló is úgy vélem, az elismerés mindenkor álljon arányban a munkgsikerrel. Ez az, amit ezúttal hiányoltam, s hiá­nyolok jelenleg is. Egy do­logban bizonyára egyetértünk Márton Sándor igazgatóval : érte szólt a kis írás, nem ellene. Szendi Márta Szép, emlékezetes esténk volt Ma is sokszor gondolunk vissza a pásztói művelődési központ nagy sikerű rendez­vényére a Bástyasétány cí­mű operett bemutatására. Jó hangulatban, az ismert da­lokat dúdolgatva töltöttük el a színházi estét. Felüdített bennünket a színészek szellemessége, hu­mora. Az előadás végén együtt énekeltünk velük, míg a függöny le nem gör­dült. Nyugdíjastársaim nevé­ben köszönöm a szereplők, szervezők, rendezők fárado­zását, azt pedig külön, hogy a nyugdíjasklubunk tagjai fél áron kapták a belépő­jegyet... Bogácsi Istvánná Pásztó ■ Áz „udvariatlan" technika A Magyar Hitelbank sal­gótarjáni fiókjában egy fia­tal hölgy áiet a kijárat fe­lé. Az ajtótól jó méternyi­re tanácstalanul topog tű­sarkújában, körülnéz, majd egykét lépést tesz az ösz- szezáródott üvegajtó felé. Határozatlan mozdulattal előrenyújtja a kezét és er­re az ajtólapok szétnyílnak, utat engedve az igyekvőnek. A hölgy körbetekint, maid biccent a fejével, „köszö­nöm'’ — rebegi alig hallha­tóan. — Milyen „udvariatlan'' ez a tecchnika — véleke­dem a látottak alápján. Egy ilyen csinos hölgynek nem fogadja a köszönését... M. L. Salgótarján * Visszhang Képriportunk utón intézkedett a MÁV Lapunk április 19-i szá­mában Kulcsár József fo­tóriporterünk a Somoskőúj­falun áthaladó 21-es számú főút azon pontjára irányí­totta a fényképezőgépe len­cséjét, amely az eddig arra haladó gépjárművezetőknek oly sok bosszúságot okozott. Nevezetesen, az utat keresz­tező. vasúti vágány mellett lévő mély gödrök meg­szüntetésére irányította a figyelmet. A napokban a MÁV Mis­kolci Igazgatóságától ér­kezett levél, amelynek köz­lését informatív tartalma miatt is fontosnak tartjuk. „.. .Pár lapátnyi figye­lem" címmel megjelent ész­revételükre közöljük, hogy a nevezett útátjáró burko­lathiányossága ténylegesen fennállt. Észrevételüket kö­szönettel fogadjuk. Az út­átjáró ideiglenes kijavítá­sáról, kátyúzásáról intéz­kedtünk. Tájékoztatjuk önöket to­vábbá, hogy az átépítést a KM Közúti Igazgatósággal közösen 1990. első felében tervezzük". Papp Gábor igazgatóhelyettes Egyedi vélemény, nem általánosítható A Fórumban május 16-án közölt „Vagy sört, vagy sem­mit” című levél észrevétele­ivel kapcsolatosan szer­kesztőségünket a megneve­zett italbolt vezetője meg­kereste és az alábbiakat mondta: „Közismert zagyvapálfal- vai Dominó nevű vendég­látóegységben, a felújítása alatti időszakban vásárlóim kérésének eleget téve, foly­tattam az árusítást. Ez ter­mészetesen figyelmemet megosztotta, de mégis vál­laltam a pluszmunkát ven­dégeim érdekében. Szabó Gábor Dezső bizonyára nem sejti, hogy az általa jelzett körülmények megváltozta­tása a környezet szebbé, kulturáltabbá tétele szá­momra mit jelent. Ha kifo­gása volt, amelyben én a segítő szándékot látom, cél­szerűbb lett volna, ha pana­szát nekem mondja el, vagy bejegyez a vásárlók köny­vébe. A kiszolgálást az is indokolta, hogy ebben az időpontban a környékbeli üzletek is zárva voltak, azt pedig, hogy üdítőt nem ka­pott, az idézte elő, hogy a rekeszekhez nem tudtam hozzáférni.” Véleményét elmondta An­gyal Istvánná, St. 44-es szá­mú italbolt vezetőbe. Hol vagy, Mr. Pulitzer? A Magyar Ifjúság riportert keres Ha nem riaszt, hogy sze­rény javadalmazásért arány­talanul sokat dolgoz*; idő előtt megöregedj és meg­betegedj; hogy a nagy em­berek, akiknek közelében élsz, bár első találkozáso­tokkor összetegeződnek ve­led, lelkűk mélyén csörgő­sipkát képzelnek kobakodra; ha időnként igencsak kutyá­ul érzed magad a saját bő­rödben : Ha mindezek ellenére: ér­dekelnek gz emberek; kí­váncsi vagy a rejtett össze­függésekre; gyerekkorodban előszeretettel szedted szét a családi vekkert; szívesen idő­zöl egy-egv jelző helyénva­lósága, vagy egy mondat­szerkezet szépsége fölött: szeretsz szállodákban, vona­ton, hét végén, családtól tá­vol éjszakázni; Ha még nem töltötted be a 27. évedet, lehetőleg felső­fokú, de legalább középisko­lai végzettséged van ; sze­retsz írni, s azzal a perverz gondolattal kacérkodói, hogy riporter legyél... MI SEGÍTÜNK! Nem kell mást tenned, mint részt venni riporter- pályázatunkon. Hogyan ? Írj egy riportot (riportot, tehát, és nem mást!) legfel­jebb 4 gépelt oldal terjede­lemben és küldd be a szer­kesztőségbe! Mellékelj rö­vid, 5 soros önéletrajzot is. (Nevedet, címedet el ne fe­lejtsd!) A borítékra írd rá: ..Hol vagy, Mr. Pulitzer?” A legjobb írások jutalomban részesülnek — 1. díj ötezer, a 2. háromezer, a 3. kétezer forint —, és lapunkban kö­zöljük azokat. Határidő: 1989. június 30. Eredmény- hirdetés: 1989. szeptember 8-án, 36. lapszámunkban. Minden írást elolvasunk! Az általunk legtehetsége­sebbnek ítélt írások szerzőit hozzásegítjük ahhoz, hogy elinduljanak e szép, ámde rögös pályán. Kéz- és lábtörést! A szerkesztőség Ritmus Fotó: R. Tóth Sándor Kalinyin államfő temetésén lí)4íi-ban Rój Medvegyev: Ítéljen a történelem Az itt következő részlet Rój Medvegyev Ítéljen a történelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az év­ben megjelenő Sztálin-élet- rajzából való. 8. rész NEM IIKÜRTU MEGOSZTANI U DICSŐSÉGET A szovjet nép győzelme a négy évig tartó véráldoza- takkal teli nehéz háborúban nemcsak politikai felemel­kedést hozott, de a jobb jövő reményét is kelltette. A Szovjetunió földjét oly bő­ven öntözte vér, hogy elvi­selhetetlennek tűnt bármi­féle újabb halálnak még a gondolata is. Ezek az érzé­sek olyannyira erősek vol­tak, hogy' a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége rögtön a háború után rendeletet hozott a h a Iá lb ü nte t és elit őrléséről még a legsúlyosabb. bűncse­lekmények esetén is. A la­kosság köréből eltűnt a még a 30-as években meg­honosított kémmánia és az álaltános bizalmatlanság. Megváltozott a nemzet­közi helyzet is. A Szovjet­unió kitört az elszigeteltség állapotából és nagyhatalom­má vált'. A szovjet válto­zásokat figyelemmel kísér­ték külföldön is. A barátok éppúgy, mint az ellenség. Mindez bizonyos határokat szabott Sztálin és környe­zete önkényének. Háborús hősök halála Mégis a háború utáni idő­szakban, noha kisebb mér­tékben, de folytatódtak a szovjet állampolgárok és pártfunkción ári u.sok elleni törvénytelen megtorlások. Így például. 1947-ben rá­galmazó dokumentumok alapján letartóztatták a szovjet repülés és repülő- gépgyártás több kiemelkedő alakját, az épp hogy befe­jeződött háború hőseit. Le­tartóztatták a repülőgép­gyártási minisztert A. I. •Shahurint és A. A. Novikov repülős marsa itt. Ugyancsak lefogták Sz. A. Hugyjafcov- Hanferjancot és G. Â. Voro- zsejkint, a légierő marsallr .iáit. Ezzel egy időben a re­pülőgépgyártás és a hadire­pülőgép-vezetők nagy cso­portját tartóztatták le azzal vádolva őket, hogy „rossz” repülőgépekeit készítettek és túlzott gyorsasággal csök­kentették a katonai repülés- techniíka gyártását és álltak át a repülőgépgyárakban a használati cikkek termelésé­re. Ebben az ügyben szere­pe volt Sztálin fiának, Va- szilijnek is. Ez a durva és műveletlen alkoholista, aki 20 évesen századosként kezd­te a háborút, annak befeje­zésekor pedig „érdemeivel” és korával össze nem egyez­tethető módon altábornagy! rangot és a moszkvai ka­tonai körzet légvédelmi erői­nek parancsnoki beosztását nyerte el. . Hasonló sors várt a Szov­jetunió haditengerészeti erőinek kiemelkedő alakjai-, ra és más jelentős katonai személyiségekre is. Hamis feljelentés alapján letartóz­tatták a haditengerészeti erők admirálisát. L. M. Gal­lért, a hadiflotta vezérkari főnökét, V. A. Alfuzovot és helyettesét. G. A. Sztyepano- vot. Ezeket a tengernagyo­kat azzal vádolják, hogy felfedték az ejtőernyős tor­pedók titkosságát. Az effaj­ta vádiak képtelensége nyil­vánvaló volt, minthogy az ejtőernyő^ torpedók már régóta nem voltak titkosak, hiszen vázlatrajzukat a könyvesboltokban árulták. Letartóztatták a sztálingrádi csata egyik hősét. V. Ny. Gordov vezérezredest. (Gal­lér és Gordov a fogva tartás idején halt meg. a többi katonai vezetőt 1953-ban re­habilitálták és visszavették a hadseregbe, a légiierőkhöz és a hadiflottába.) Zsukov marsall is kegyvesztett lett Zsukov marsall, aki a há­ború után nemcsak a leg­felsőbb főparancsnok és a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének helyettese ma­radt, de ő volt a Németor­szág területén állomásozó szovjet csapatok főparancs­noka is, kegyvesztett lett. Sztálin egv alkalommal ma­gához kérette és azt mond­ta neki: „Bérija jelentést írt nekem a maga amerikai­akkal és angolokkal kiala­kított kétes kapcsolatairól. Ügy véti, hogy azok kémjé­vé vált. Én azonban nem hiszek ennek a badarság­nak. Mégis jobb lesz Moszk­vából egy időre valahová elutaznia. Azt ajánlottam, hogy nevezzék ki az odesz- szai katonai körzet parancs­nokává.” És Zsukov kénytelen volt Moszkvától távolra utazni, előbb az odesszai, majd ké­sőbb az,uráli katonai kör­zet parancsnoka létt. Kezd­tek nem beszélni és nem ír­ni róla. Voltak, akik úgy gondolták, hogy Zsukovolt letartóztatták. .Olyan hírek i.s keringték (miiként Bliju- herről is), hogy Zsukov irá­nyítja a Kínai Népi Felsza­badító Hadsereget. A hon­védő háború többi dicsősé­ges hadvezérének, Rotko- szovszkijnak, Mereckovnak, Tolbuh innak, Voronovnak, Bagramjannak, Komyevnek, Maliovszikijnak, Vatuhinnak, Csernyakovszkijnaik is csak­nem eltűnt a neve az újsá­gok és a folyóiratok lapjai­ról. Sztálin nem akarta velük megosztani a dicsősé­get. A „leningrádi ügy” 1949. és 1951. között né­hány területi pártszerveze­tet kíméletlen támadás ért. Különösen súlyos következ­ményekkel járt az úgyne­vezett „leningrádi ügy”, ami­kor is Sztálin, utasítására és Berija, valamint Malenkov aktív közreműködésével rá­galmazó vádaki alapján le­váltották és letartóztatták a leningrádi területi . pártbi­zottság első titkárát. P. Sz. Popkovot, továbbá a le­ningrádi pártszervezet több kiemelkedő alakját. Így a volt művelődésügyi népbiz­tost és a „jégét” komisz- szárját, P. A. Tyurkint és másokat. Nem sokkal Pop­kov tetartóztatása után le­fogták a leningrádi területi ■pártbizottság csaknem vala­mennyi tagját és apparátusá­nak felelős munkatársát. Tö­meges represszióra került sor a Komszomol területi bi­zottság, a területi végrehaj­tó bizottság, a kerületi párt­ós Komszomol-bizotlságok tagjai, a gyárak és intézmé­nyek igazgatói, a tudósok, az egyetemi és főiskolai ok­tatók, sőt .még a diákok kö­rében is. Ezernyi semmiben sem vétkes embert tartóztat­tak le. akik közül sokan fogságuk idején pusztultak el. Hasonló támadást ké­szítettek elő a moszkvai pártszervezet elten is. A provokatív „leningrádi ügv" atkáimul szolgál# olyan jelentős párt- és állami ve­zetők letartóztatására, mint Ny. A. Voznvesz.tnszkij és A. A. Kuznvecov. aki Le­ningrad védelmének egeik irányítója volt. Letartóztat­ták az proszora/ági Szovjet Föderativ Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsá­nak elnökét, M. I. Rogyiono- vot és az orosz föderáció mű­velődésügyi miniszterét, A. A. Voznyeszen.szikijt, vala­mint-több más felelős be­osztású személyt. Voanyeszersz.kij és Kuz- nyecov. miként sok más, a büntetőszervék tevékenysé­ge következtében 1949. és 1952. között elpusztult ki­emelkedő politikus, a párt- vezetőknek ahhoz az új nemzedékéhez tartozott, akik politikai arculata már a forradalom után alakult ki, 1937—38-ban kerültek ve­zetői posztokra és tevé­kenységükkel kitűntek a honvédő háborúban. Ezek az emberek általában elfogad­ták és teljes egészében tá­mogatták Sztálin kultuszát. Sokan közülük karrierjük emelkedésével arányban olyan, a sztálinistákra jel­lemző jegyeket szereztek, mint amilyen a durvaság, a diktátori viselkedés, vagy a hiúság. Ám közülük sokain keveset tudtak a Sztálin ál­tal elkövetett bűnökről. Al­kotó módon viszonyultak sa­ját ügyeikhez, miközben ha­talmas energiáról és szer­vezői tehetségről tettek ta­núbizonyságot. Alapjában véve. becsületes emberek voltak, akik mind gyakrab­ban kerülitek ellentétbe Sztálin környezetének otyan alakjaival, mint Berija, Mo­lotov,. Malenkov és Vorosi- lov. Sztálin csak támogatta ezt a viszályt. (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom