Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

Autóbuszba berendezett mozgó egészségügyi állomás járja megyénk kistelepü­léseit és falvait. A nógrádgárdosnyi tüdőgondozó intézet és a balassagyarmati kór­ház dolgozói a településeken végzik a lakosság különféle szűrővizsgálatait. Vi­zeletvizsgálat, tüdőszűrés, vérnyomásmérés és nőgyógyászati vizsgálatok végett nean kell a legközelebbi rendelőintézetbe utazni a lakóknak, a hét dolgozó ezt helyben elvégzi. Eddig megyénkben mintegy hetven településen végeztek beteg­ségmegelőző vizsgálatokat az egészségügyi dolgozók. Felvételeink Mohorán ké­szültek. —Riigó Tibor— Á Nógrád Volán dilemmái „Parton kívül van mindenki!" Késílen a buszközlekedés • „Verseny” fix tarifával? • „Volt egy szörnyű betűnk” • Félmilliárdból troli Az élet nem áll meg — szoktuk mondani. Minden­napos mozgásaink azonban nem filozófiai értelemben -zajlanák, nagyon is kötődünk — főleg a XX. században — a jármüvekhez, így a tö­megközlekedési eszközök­höz is- Ha egy busz leáll, nem okoz nagyobb fennaka­dást egy megye életében. Ám, ha már nyolc busz mond csütörtököt, ráadásul egyszerre, az már kiélezetté teszi egy város, például Salgótarján személyszállí­tási menetrendjét. S, mint ahogy gazdasági életünk gondjai sem ismernek ha­tárokat, a buszközlekedés­ben is elérheti e végveszély az üzemeltető vállalatokat, esetünkben a Nógrád Vo­lánt. .. — Ellentmondások egész sorát szenvedjük mostanság — magyarázza Huszák Ar­túr igazgató. — A fuvarpia­con megkezdődött a verseny, ám a közüzemi vállalatok, melyhez mi is tartozunk, a személyszállítást fix tarifá­ért végzik, mint az elneve­zés mutatja: közszolgáltatást látunk el. A dotációt az ál­lam adja, az igényt a tanács határozza meg, a szolgáltatás a mi feladatunk. Szinte mindenki, aki tehet a jelen­legi felemás állapotról, par­ton kívül van ! Az elmúlt hetek króni­kájához tartozik, hogy a vállalat salgótarjáni helyi járatai — nem feltétlenül az átszervezett közlekedési rendből eredően — sorra robbantak le- Jelzéseink vannak arról is, hogy a helyközi vonalakon sem jobb a helyzet: előfordul, hogy egy-egy járat kimarad, pótlása csak órák múlva lehetséges. — Nekünk az egész me­gyét kell ellátni — teszi hozzá Vérségi Pál, a Nóg­rád Volán személyforgalmi és kereskedelmi osztályve­zetője. — Aki nem ér be időiben Lapuj tőről, az is jogosan morog, nemcsak a tarjániak. Tény, hogy volt egy szörnyű hetünk, amikor a salgótarjáni tartalék bu­szok is kevésnek bizonyul­tak a lerobbantak pótlására. Jelenleg nyolc ' ilyen busz áll a rendekezésünkre, de ha kilenc van a garázsban, kritikussá válik a helyzet. Somlyóra például nem tud­tuk biztosítani az öt perccel egymást követő járatokat: csak egy indült reggel fél hat tájban, ami zsúfoltságot eredményezett. Ebben a helyzetben az egyetlen meg­oldást az jelentette, hogy a tartalékot mindennap más és más vonalon vetettük be, magyarán szétszórtuk a prob­lémát. A fejlesztésnek, új buszok beszerzésének gátat szab a szűkös és egyre fogyó nye­reség. Tavaly ugyan sikerült az utolsó, BKV-tói vásárolt felújított buszt is kicserél­niük, s idén is érkezik ösz* sz-esen 19 autóbusz, ám így is 40 százalékos a nullás állomány. — A helyi bővítésnél van egy pont — magyarázza az igazgató. —, ahol az érdekek megállítják a fejlesztést. A legutóbbi áremelés óta csök­kent az utaslétszámunk, ergo csökkentek bevétele­ink is. Márpedig mi csak az eladott jegyek, illetve bér­letek után kapunk állami támogatást! Ezért is töre­kedtünk arra, hogy legalább a színvonalat megőrizzük. Ügy tűnik, ha a helyzet nem változik, hosszú távon leül a buszprofilunk. Bízunk ab­ban, hogy szeptemberben a parlament meghozza a szük­séges intézkedéseket, mert nemcsak mi, a többi Volán- vállalat is ebben a cipőiben van most. Nem panaszként mondom, de jövőre kezd­jük meg a kibocsátott köt­vények törlesztését, a dol­gozóknak biztosítanunk kell az életszínvonal-romlásból eredő fizetésemelést, Salgó­tarjánban igazából csak né­hány hónap múlva mutatko­zik meg az új 21-es út épí­tésével összefüggő és vár­ható tömegközlekedési krach..., nem is beszélve arról, hogy a szécsényi nép­frontosok joggal mondják, hogy máért épült a megye- székhelyen decentrum 20 millióért, nekik meg egy rendes pályaudvaruk sincs... Tetézi a Nógrád Volán bajait, hogy az Ikarus buszok motorja legfeljebb 200 ezer kilométert képes teljesíteni, míg nyugatnémet járművek esetleg 1 millió kilométerig garanciát élveznek. Komp­lett motorok, beszerzése ne­hézkes, s azt sem hagyhat­juk figyelmen . kívül, hogy a jelenlegi tarjani közleke­dési rendben naponta 1000 (!) kilométerrel többet fut­nak a járatok, s a növeke­dés többnyire meddő fu­tásból ered. — Sokan a troli megva­lósításában remélik a me­gyeszékhely gondjainak enyhítését — így Vérségi Pál. — Ez ma félmilliárd forintba kerülne., s maxi­mum egy kÖKjáratot tenne elérhetővé. Bár kétségtelen, hogy környezetvédelmi szempontból ez lenne az Ideális. A július elsejétől megváltozó menetrend fi­gyelembe veszi az eddigi hibáikat, s elképzelésszin­ten kiküszöböli azt. Arról imiár nemigen tehetünk, hogy a zsúfolt belvárosban „elverődnek” a járataink, egyik utoléri a másikat, s ebből azt a következtetést vonják . le az utasok, hogy rosszul szerveztük meg az indulásokat. Az újdonságok között hal­lom azt is, hogy július el­sejétől teljesül a Gorkij-la- kótelepiek kérése: munka­időben lesz buszösszekötte­tésük. Sajnos, nem minden percben ; ahogy a jármű- állomány lehetővé teszi. A Tanácsköztársaság téren pe­dig — az SZMT oldalán — kettéválasztják a buszmeg­állót, csökkentve a zsúfolt­ságot. ,A korábban említett ba­jok persze nem ettől szűn­nek meg. Azok forrásait kel­lene elemezni, mint például: a teljes állami támogatás­ból Budapestnek jut a 90%-a (!), s önfinanszírozás ese­tén a buszjegy ára a jelen­legi ötszörösébe kerülne. Radikális megoldás sem az államnak, sem a polgárok­nak nem lehet érdeke; va­lamelyik irányba (támogatás- önfinanszírozás) viszont el kell mozdulni. T. Németh László Szovjet exportra kerülő női divattáskákat állítanak ríü a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói bőrdiszmigyár-etységében. Az itt dolgozó szakemberek a más: negyedévben mintegy nyolevankétezer táskát készítenek ei. —RT-­Sikeres a magyar—ausztrál TNT—Halév Kft. Alig több mint fél éve alakult, de már igen sikeres vállalkozásnak bizonyult a TNT—Malév Express Légi- áru-fuvarozó Kft. A kétmillió dolláros alaptőkével létre­hozott vegyes vállalat egyik alapítója az ausztrál érde­keltségű, angliai TNT IPEC (40 százalék), a Malév (40 százalék), továbbá a Ma­gyar Hitelbank Rt., a Mas- ped, a Technoimpex és a Bábolnai Állami Gazdaság (5—5 százalék). A cég egy British Aeros­pace 146 QT—200 típusú 10 tonna befogadóképességű gé­pet bérel az ausztrál ANSETT International Avia- tiontól. A gép a legkénye­sebb zajvédelmi előírások­nak is megfelel, így kiváló­an alkalmas éjszakai köz­lekedésre. Az úgynevezett R —Express szolgáltatással komplett áru- és dokumen­tumszállítást kínálnak az ügyfeleknek Nyugat-Euró- pábá, illetve onnan Magyar- országra. A küldemények 24, illetve 48 óra alatt a címzetthez érkeznek. A Sky-pak szolgáltatással le­veleket és kis csomagoka1 o* vábbítanak 30 kilograr s súlyhatáron belül. Ezé a küldemények európai gokba négy, tengerem, rületekre pedig körülbelül nap alatt érkeznek meg. Az R—Trans szolgáltatás révén Európán kívüli területekre napos határidővel juttatjál el háztól házig a különböző küldeményeket. Miért maradok MSZMP-tag? Mindenekelőtt azért, mert világéletemben élhetetlen ailiak voltam, aki soha nem tudta kihasználni a konjunk­túrát és arra hajolni, amer­re a szél éppen fúj. A tö­megkommunikációban elle­nünk hetek óta folyó, szá­momra erősen uszításnak tűnő kampánynak a hatá­sa azért felettem sem sik­lott el nyomtalanul1. Kény­telen voltam számvetést ké- siziteni, miben hibáztam' és milyen bűnöket követtem el. A következő megállapí­tásra jutottam : Az emberi jogokat tekint­ve nincsenek bűneim, nem gyilkoltam, a .szabadságá­ban nem korlátoztam és nem aláztam meg embere­ket. 1956-ban és az utána következő években nem lőt­tem a tömeg közé és főként nem akasztgatta,m tizenhat éves gyerekeket, lévén ak­kor magam is annyi idős. Nem én eredményeztem a gazdaság mai helyzetét, nem vettem tel dollárhitelt, így elherdálnom sem volt mit. Viszont mindig olyan gaz­dasági egységnél dolgoztam, amely nem fogyasztotta, ha­nem növelte a nemzeti jö­vedelmet. Semmi előjogom nem volt párttagként. Hát akkor a fentebb em­lített élhetetlenségemen kí­vül mi tart még bent? Hogy röviden feleljek, az alter­nativok és az új pártok ha­talomra kerülése esetén nem látok biztosítékot ar­ra, hogy a fentiek majd a vallási, vagy a polgári tár­sadalmi érdekekre való hi­vatkozással velem, velünk mégegyszer meg né ismét­lődhessenek. A valódi demokrácia meg­teremtésére, a valódi em­beri jogok biztosítására, amelynél egy korábbi dog­mákból eredő elnyomásra nem egy újahib-régibb ideák­ból következő szellemd-fi- zákiai terror alakul ki, ez idő tájt csak a szélsőségesek­től megtisztított MSZMP- tagság, szövetkezve a tár­sadalom azon erőiivei: akik realitásokból indulnak ki és nem kívánják káoszba so­dorni az országot — alkal­mas. Bármennyire is szimpati­kus az SZDSZ .programja, a megválősításhoz az esz­közök nincsenek meg, 50— 100 év kellene hozzá. Bár­mennyire is igyekszik az MDF és a FIDESZ minden­be belekötni, elfogadható programjuk nincs a taga­dáson kívül. Elhatárolom magam a pár­tunk szél sőbalol dalá tói ils, aklisk — a június 17-én, a 168 órában elhangzott nyi­latkozatok tanúsága szerint — korlátolt módon a prob­lémák 'gyökerét az állami- polgárok eddigi, meggazda­godásában látják, azaz új-, ra előjön és hatalomra tör „másnak se legyen” ős- magyar irigység-átok. A reformkörök ugyan szimpatikusak, de eddig a tanácskozásokon és az ott elhangzott szólamokon kívül ők sem tettek sokat. Az meg, hogy néhány párt- bizottság az idők szavát meg­értve sietve „reformbizott­sággá” alakult, éppen a hi­telüket rontja. Tehát egyedül mi, a ve­zetés hatalmi harcában ma­gára hagyott, jelenleg apá­tiába sülilÿedt tagság, a többség, a 760 ezerből 750 ezer, képezhetünk olyan erőt, amely képes végre­hajtható programot adni az országnak. Az MSZMP meg­újítására, egy valóban aMl- ról építkező, az alapszer- vezeték tagjainak érdekeit képviselő szervezeti felépítés kialakítására most kezdemé­nyezés született, az össze­fogás a Demokratikus Szo­cializmusért platform, ame­lyet olyanná tudunk formál­ni még, amely a tagság többségének véleményét tük­rözi. Azaz megtartunk min­dent, ami eddilg értéknek bi­zonyult és eldobunk minden értéktelent. Csatlakozásra kérem az így gondolkodó tagtársaimat. A jelentkezési cím: Szabó Gábor, Buda­pest, Pf.: 240. 1443. A jelentkezéseket célsze­rűnek látom alapszerveze­tenként megtenni és meg­küldeni. Ha kívánják, tudok küldeni másolátot a Nép- szabadság 1989. június 10—i számában megjelent felhí­vásról és dr. Szabó Gábor, a politikai főiskola tanárá­nak, a kezdeményezése koor­dinátorának a június 11-i Vasárnapi Hírekben megje­lent interjújáról, egyébként a Népszabadság június 15-i számában is tájékoztatás olvasható tőle. , A címem a szerkesztőség­ben megkapható. Szántó Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom