Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

1989. JUNIUS 1., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) szonya korábban szűnt meg és velők vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításra a törvényjavaslat alapján nem tarhatnak igényt. A miniszter ezután át* tért a földről, illetve az er­dőről és a vadgazdálkodás­ról szóló törvények módo­sításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdonviszonyok kérdésé­ről. Elmondotta: a mező- gazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejező­dött. Két-három év alatt alakultak ki a mezőgazdasá­gi szövetkezetek nagyüzemi fölterületei. A tagok földje­iknek továbbra is tulajdono­sai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalá­lozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulaj­donosok a szövetkezeten kí­vüli örökösök. Ilyen előzmé­nyek után 1967-ben módosí­tották az első földtörvényt, amely a szövetkezetek hasz­nálatában lévő, de nem szö­vetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fo­kozatosan a tsz-ek tulajdo­nába. kerültek. Ez a tör­vény a szövetkezeti tulaj­don mellett a személyi tu­lajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is előre­mutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtör­vény újabb jelentős módo­sítását sürgetik, mert a fe­lesleges kötöttségek a kü­lönböző földek megszerez­hetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását, immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek, — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben enge­di meg, ha az erdő a fel­adataik ellátásához nélkü­lözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára, gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetke­zeti tulajdonban lévő föl­dek, ingatlanok elidegeníté­se — akár magánszemély ré­szére is teljesen szabad le­gyen. Egyúttal javasoljuk: a ma­gánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termelőföldtulaj­donának szerzésénél meg­lévő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánsze­mélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis- és ma­gántermelés lehetőségeit biz­tonságát szándékozunk elő­segíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében . átmenetileg felszabaduló munkaerő be­kapcsolódhat a mezőgazda- sági kistermelésbe. A speku­latív jellegű ingatlanvásár­lásokat a személyi jövedem- adóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk. Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdő- gazdálkodásban meg kell tartani a hosszú távú, nem­zeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, ami a jövő­ben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nélkül — követelmény ma­rad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás kü­lönféle intézményei biztosít­ják. A tulajdonreform végre­hajtásánál is nyilván min­den módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell, szükséges annak vizsgálata, hogy egyes települések mi­ként juthatnának — és kér­dés, hogy jussanak-e — kö­zösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami föld- tulajdon további sorsát. Fi­gyelemmel kép lenni a vál­lalatok tulajdonosi helyzeté­nek megteremtésére, erősíté­sére, és a társadalmi szer­vek kezelésében lévő ingat­lanok jövőbeni sorsára. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter néhány, az előzetes vitában felme­rült kisebb észrevételre is kitért. Mint mondotta: — Voltak, akik kifogásol­ták a "termőföldek termőké­pességének fenntartási köte­lezettségét. Azzal érveltek, hogy ez — termelési haszon nélkül — felesleges ráfordí­tásokat róna a gazdaságok­ra. A mai művelési kötele­zettség helyett javasolt ta­lajvédelmi kötelezettség iga\ zából csupán az ésszerű mértékű kultúrállapot fenn­tartását jelenti. A mai ter­melő, vagy a következő nem­zedékek számára lehetővé te­szi, hogy a piaci viszonyok megváltozása miatt az adott földön a mezőgazdasági ter­melést változatlan és nem lepusztult ökológiai feltéte­lek közepette folytathassák. — Az Országgyűlés mező- gazdasági, illetve jogi bizott­ságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is —, hogy a vadászati jog szabályozását átfogóan, és ne csak a most lehetséges egyet­len paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Ehhez a parlament hozzájárulását ké­rem. Hütter Csaba végül an­nak a véleményének adott hangot, hogy a törvényter­vezetek elfogadásával továb­bi nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozói mezőgazdaság felé, amely­ben a nagyüzemek, a kister­melők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együttműködve, versenyez­ve a mainál is eredménye­sebben dolgoznak az ország javára. Az elnök bejelentette: a három törvényjavásTaitot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a parlament. Sólymost József (Tolnia m., 4. vk.), a mezőgazdasági bi­zottság képviseletében szólít az előterjesztett három ter­vezethez. Mint mondta, a bizottság előzetesen konzultált a különböző érdekképvisele­ti szervekkel, mezőgazdasági intézményekkel és szerte az országban a termelőkkel, így kialakított véleménye tehát szélies társadalmi bá­zisra támaszkodik. A viták során szinte mindenütt szen­vedélyesen szólták ig parasz­ti munka leértékelődéséről, arról, hogy elviselhetetlen mértékben szétnyílt az ag­rárolló, a gazdaisá'gok jöve­delmezősége egvre alacso­nyabb. A vitában hozzászó­lók hangot adtak annak is, hogy az agrárpolitika csakis a mezőgazdasági termelők­kel együtt formálható. Az egy értelmű en k ira jzolódot t, hogy mindenki reformokat akar a mezőgazdaságban. A bizottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény meg­alkotására. A földtörvénnyel kapcsolatiban .megfogalma­zódott, hogy annak módosí­tása valóban indokolt, de. kerülni kell olyan paragra­fusok törvénybe iktatását, amelvek visszafordíthatat­lan hatással járnak. A tsz-törvény módosításá­nak vitájában elsőként Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Pető­fi Mgtsz MSZMP-bizotísá- gának titkára szólalt fel. A képviselő többek között ki­fogásolta, hogy a törvényja­vaslatokat nemhogy széles körű társadalmi vitára, de nyilvánosságra sem bocsá­tották. Hangot adott .annak a véleményének, hogy a me­zőgazdasági ' s zö vetk ezet i mozgalom ellen tudatos han­gulatkeltés folyik. Ezután következtek a föld­törvény módosításával kap­csolatos hozzászólások ; el­sőként Kiss István (Bács- Kiskun m., 18. vk.), a Tata­házi Petőfi Termelőszövet­kezet elnöke kapott szót. Hangoztatta: nem a régi törvény módosítására van szükség, hanem mihamarabb új földkódexet kellene al­kotni. Szabó István (országos' lista), a Termelőszövetkeze­tek Clrszágos Tanácsának el­nöke felszólalásának elején azt hangsúlyozta, hogy a földtulajdon hosszú távú rendezéséhez a politikai fel­tételek még nem teremtőd­tek meg. Az erdő- és vadgazdálko­dási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz először Wéibl Elemér (Veszprém m., 8. -vk.), a Ba‘ latonfelvidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság ugodi er­dészetének vezetője szólt hozzá. Tóth János (Budapest, 37. vk.), a MTESZ főtitkára hoz­zászólásában a törvényjavas­latnak azzal a részével fog­lalkozott, amely a gazdasá­gok tulajdonába kívánja adni az erdőket, s lehetővé tenné az erdők szabad adásvételét. Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a Sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyettese kétperces hozzászólásban kívánta kiegészíteni írásban benyújtott indítványát. Tornai Endre ugyancsak két percre kért szót, immár másodszor a szerdai vitában. Hangsúlyozta: indokolt, hogy a vadászati területeknek egy gazdája legyen, mégpedig a mezőgazdasági üzemek. A termelőszövetkezetekről szóló törvénymódosításról folytatott részletes vitában elsőként Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az Ostffyasszony- fai Petőfi Termelőszövetke­zet elnöke kért szót. Dr Tallóssy Frigyes írásban is benyújtott módosító indít­ványát igyekezett szóban is világosabbá tenni képviselő- társai előtt. Miután a tárgyalt törvény- javaslatok részletes vitájá­ban új felszólaló nem jelent­kezett. az elnöklő Szűrös Má­tyás felkérte a mezőgazda- sági illetve a jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényja­vaslatok vitájában elhang­zott módosító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Országgyűlés ülés­szakának második napja —, amelyen Szűrös Mátyás, Ja­kab Róbertné és Horváth La­jos felváltva elnökölt — befejeződött. Az ülésszak ma Hütter Csaba mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter válaszával folytató­dik. A tárgysorozat elfogadása előtt sokan azt is kétségbe — A kulcs a tulajdoni reform, erről törvény kellene, vonták: egyáltalán napirendre kerül-e a gazdálkodó szer- Ha erre épülne az átalakulási törvény, akkor sokkal job­vezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló ban megállná á helyét. Így pedig az lesz" a sorsa, hogy törvényjavaslat tárgyalása. Az eredmény közismert, a idő előtt módosításokat kell majd végrehajtania a par­törvényjavaslatot végül húsz ellenszavazattal, negyven- lamentnck. nyolc tartózkodással fogadta el a tisztelt ház. A kétsé­geket, vitákat jól érzékeltette az a beszélgetés, amelyet -ft — még a napirend tárgyalásának kezdetén — olyan nóg­rádi képviselőkkel folytattunk, akik vállalatoknál dől- Az első munkanapon dr. Séra áános, Komárom me- goznak. gyei képviselő előre szabódott dr. Hütter Csaba minisz­A vélemények egy dologban megegyeztek: az átalaku- térnél: a földtörvény vitájánál ő bizony ellentmond egy­lási törvény jól segíti a részvénytársaságok, korlátolt fe- két tervezett módosításnak. A vegyes fogadtatást jól ér­lelősségű társaságok gazdálkodását. Sándor Gábor pász- zékelteti, hogy szerda reggeli expozéjában a miniszter tói képviselő ehhez hozzátette: bejelentette: mind a földtörvény, mind pedig az erdők­PARLAMENTI — Gyorsabban alkalmazkodhatnak a gazdaság köve­telményeihez, a piac értékítéletéhez. Ez vitathatatlan előny. — Átfogó változás mégsem következhet be addig, amíg nem kerül sor a tulajdoni reformra — folytatta az érve­lést Vastag Ottilia, a rétsági székhelyű választókerület képviselője. — Az átalakulás adminisztratív szabályait most megalkotjuk, az említett hiány miatt azonban még­sem fogják tömegesen alkalmazni. Hiábavaló akkor a mostani törvényalkotás? Sándor Gábor szerint: — Egyáltalán nem. Az átalakulási törvény mindenkép­pen ki fogja kényszeríteni a tulajdoni reformot. Az utóbbival kapcsolatban aáonban még elég nagy a bizonytalanság. Vastag Ottilia elmondása szerint igen széles körben tájékozódott, s mindenütt arra jutott, hogy a reform elképzelései — az eddigi tapasztalatok szerint — igen felületesen kidolgozottak. A helyszíni tapaszta-- latszerzés alapján Sándor Gáb°r arra a megállapításra jutott: — A kisebb vállalatoknál, gazdasági egységeknél mégis csak elindíthat valami mozgást az átalakulási törvény, összetehetik a kis pénzeket. Könnyebben „mozdulnak” majd a szövetkezetek, a gaz­dasági társaságok — amelyeket eddig is jellemzett a mozgékonyság —, lényegi változás azonban aligha vár­ható. Legalábbis addig, amíg késik a tulajdoni reform. Az elhangzottakat megerősítette dr. .Szilágyi Tibor, Salgótarján déli városrészének országgyűlési képviselője is. Az ő szavai szerint: JEGYZETEK ről szóló törvény egy-egy tervezett módosító indítványá­tól eláll. Indokként a törvénytervezet benyújtását köve-* tő viták tapasztalatait, néhány képviselő módosító javas­latát emlitette. Jól tükrözi ez az érdekek összecsapását, miként a mi­niszter másik bejelentése is: — Támogatón én is azt az álláspontot, hogy a vadá­szat jogi szabályozását átfogóan és ne csak a most le­hetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az év­ben hozzuk az Országgyűlés elé. , — Így már egészen más — vélekedett Sándor Gábor képviselő. — A képviselőcsoport ülésén még igencsak ágáltam a tervezett módosítás ellen. Egyszerűen azért, mert ha a föld kezelőjére átszáll a tulajdonjog —- min­den rajta levővel, így a vaddal is —, akkor ez belátha­tatlan következményekkel jár. Tönkretenne olyan va­dásztársaságokat, akik társadalmi munkával, igen jelen­tős értékeket teremtettek, s talán éppen ezért, a legol­csóbban termelik a dollárt. — A vadászat ellen mégis igencsak hangoskodnak. — Egyszerű ennek az oka. A rossz kivételből általá­nosítanak, nagy publicitást kap egy „-helikopteres”, el­ítélendő vadászat. Holott a vadászat nem úri passzió. De alig esik szó a kétkezi munkásokról. A többségről, akik igen sokat áldoznak" a vadgazdálkodásért. Sándor Gábor nem az egyedüli kétkedő. Ékesen bizo­nyította ezt a szavazás — az alaposabb előkészítés után kell a döntés. Kelemen Gábor Arcok az ülésteremben: ugyan mi minden jár fejükben?

Next

/
Oldalképek
Tartalom