Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám

QDHPT V £ — ....— ö rUri 1 ' - ---- - O . . . WWWMAWfMMrnNNNM <--­---------------=------­* v*_ Ragyogóan szerepeltek a pásztói birkózók Pintér Csaba és Kanyó Krisztián országos bajnok Az 1975—77-es születésű -fiatalok szabad- és kötöttfo­gású országos bajnokságá­nak Szombathely adott ott­hont A felmenő rendszerű küzdelemsorozaton közel 1200 tehetség vett részt, s közülük a legjobbak kerül­tek a fináléba. A viadal rangját emelte, hogy osztrák és csehszlovák versenyzők is bekapcsolód­tak az erőpróbába. Megyén­ket a MÁG SE Pásztó fia­taljai képviselték. A nógrá­diak ragyogóan szerepeltek: két első, két második és két negyedik helyezés - jutott számukra. Így az egyesüle­tek közötti csapatverseny­ben — nem kis meglepetés­re — minimális pontszám­mal lettek a Csepel mögött másodikok, megelőzve az FTC-t és a sorban következő, nagy hagyományokkal ren­delkező sok-sok neves fő­városi és vidéki szakosz­tályt. De hogyan szerepeltek a pásztóiak a döntőben? íme a helyezettek teljesítménye, dióhéjban : Kötöttfogás, 32 kg-os súly­csoport: ... 4. Báthy Attila. A fiú, a csoportdöntőben egypontos vereséget szenve­dett, bár a szőnyegen muta­tott produkciója alapján őt illette volna a győzelem... Ettől és a jobb helyezéstől bírói figyelmetlenség fosz­totta meg. 3S kg: 1. Pintér Csaba. Rendkívül nehéz sorsolása volt Pintérnek, aki már ez első fordulóban a többszö­rös korosztályos bajnok, túr­ke vei Simonnal csapott ösz- sze. Nagy meglepetésre 4—3- ra verte esélyesebbnek vélt ellenfelét, s ezután már sen­ki sem tudta megállítani. A döntőben egy dunaszerdahe- lyi versenyzőt győzött le, s szerzett megérdemelten or­szágos bajnoki címet. 41 kg: .... 4. Mezővári Viktor. A szőnyegen muta­tott teljesítménnyel — Báthyhoz hasonlóan — Me­zővári is csoportgyőzelmet szerzett, ám a bírók egy akcióját nem értékelték. Hiába óvtak a pásztóiak, s szerették volna videofelvé­telen bizonyítani igazukat, televízió nem volt a hely­színen. .. 45 kg:... 2. Szabó Attila. Az egyik legtechnikásabb pásztói fiú biztosan vere- kedte magát a döntőbe. Itt fölényesen vezetett, győzel­me is biztosnak látszott ám egy rossz mozdulat után, tushelyzetbe került, ahonnan nem sikerült kiszabadulnia. Ezüstérme meglepetés. 50 kg: ... 2. Lakatos Krisz­tián. A végig egyenletesen birkózó fiatalember a döntő­re elfáradt, ám ez mit sem von le sikere értékéből: 60 kg: 1. Kanyó Krisz­tián. A bajnokok közül Ka­nyó nyerte legbiztosabban mérkőzéseit. A döntőben a győri Sillai várta — akinek édesapja világbajnok volt —, és végig nagy küzdel­met vívtak. Egy tusveszélyes helyzetből Kanyó kivereked- te magát, majd fáradni tű­nő ellenfelét hamarosan két vállra fektette. A pásztói fiatalok tehát újra bizonyítottak. Kiváló eredményeik egyúttal a MÁG SÉ-ben folyó színvo­nalas utánpótlás-nevelő munkát is dicsérik. A sportot kedvelő, a szabad idejüket mozgással töltő gyerekek számára a nyári iskolai szünet sem jelent ubor­kaszezont. Hétköznapokon és hét végeken is gyakran meg­telnek a pályák, terek, miként a salgótarjáni ifjúsági sport, centrum is. A fiatalok hol szervezett keretek között, hol önszorgalomból hódolnak kedvenc sportáguknak, legtöbb­ször a labdarúgásnak. Felvételünk a salgótarjáni sport- centrumban focizó gyerekek egyik „rangadóján” készült. Eredmények, táblázatok KÉZILABDA A megyei felnőttbajnokság végeredménye (az St. Építők II. és a Bgy. Kábel SE II. ered­ményei nélkül) : 1. St. BRG 2. É.-vadk. 3. Nb. BSE 4. Tereske 5. Szigma 15 3 314-269 24 3 337-299 24 7 284-269 15 6 - 9 260-290 12 4 1 10 316-362 7 15 12 - 15 12 - 15 7 1 15 (Diósjenő visszal.) 15 3 - 12 164-186 6 A sportszerűségi versenyben 1. St BRG SE 222, 2—3. St. Épí­tők II.. Bgy. Kábel II. 218, 4. Érsekvadkert 210. 5. Tereske 195. 6. Nagybátonyi BSE 179. 7. Szig­ma ’88 Pásztó 164, 8. Diósjenő 125 ponttal. A góllövőlista élmezőnye: 1. Szlávik Viktor (St. BRG SE) 176. 2. Szebeni Árpád (Nagybá- tony) 144. 3. Petreczky Tibor (Szigma ’88.) 123, 4. Fülöp Mik­lós (Érsekvadkert) ÍOO. 5. Szle- zák Attila (Tereske) 97, 6. Iva- nics Zoltán (St. BRG SE) 94, 7. Boda László (Érsekvadkert) 91 góllal. Átigazolási hírek BEKE. Ügy tűnik gyorsan megoldódik az edzőkérdés Balassagyarmaton. Mint köz­ismert, Dávid Róbert búcsú­zik az Ipoly partjáról. He­lyette, a korábban már ered­ményesen tevékenykedő Beke Ferencet szeretnék megnyerni szakvezetőnek, aki az elmúlt idényben az első csapat segítőjeként, a Bgv. HVSE-nél dolgozott. STARK. Pont került a te­hetséges védőjátékos átiga­zolásának ügyére. Az SKSE labdarúgója, a múlt heti megyei focigálán húzta ma­gára utoljára a Kohászok mezét. Stark a jövőben az NB Il-es Síküveggyár SE színeiben szerepel. HORVÁTH. A gólerős tá­madójátékos kellemes benyo­másokat tett próbajátékán, az SKSE szakvezetőire, így a Recski Ércbányász labda­rúgója, minden valószínű­ség szerint Salgótarjánban folytatja pályafutását. Két Horváth lesz tehát jövőre az SKSE-ben : az edző és a fürgelábú csatár. BERTÖK. Elterjedt a hír, hogy Bertók, a Nagybáto­nyi Bányász NB III-as csa­patának játékosa befejezi pályafutását. A klubveze­tés reméli, hogy erre nem kerül sor, mert a sok bevo­nulás miatt megtizedelt együttesben szükség van a rutinos labdarúgóra. « Nagybátonyi kapcsolat A Bátonyterenyei Városi Tanács meis-osztálya és a rimaszombati sportbizott­ság közötti együttműködés alapján került sor a két te­lepülés sporttalálkozójára, melyre a szlovákiai város­ban került sor. A Slovan Rimaszombat létesítményeiben sakkban és tekében mérték össze tudá­sukat a csapatok. A Nagy­bátonyi Bányász sakkozói jól vezették bábuikat és megérdemelt 5,5—2,5 ará­nyú győzelmet arattak. A tekézőknek kevésbé ment a játék. A jó játékerőt kép­viselő hazaiaktól 250 fa kü­lönbségű vereséget szenved­tek. A találkozó döntetlenre végződött, ám a versenyek tovább erősítették a tele­pülések sportbarátságát. LABDARÜGAS Szálkái Jenő nemzetközi ifjú­sági torna, Pásztó. Eredmények: Pásztó—Nagy­bátony 3—0, Dőlné Vestenice (Csehszlovákia)—SBTC 1—2, Dől­né Vestenice—Nagybátony 1—0. SBTC—Pásztó 2—0. A végered­mény: 1. SBTC, 2. Pásztó, 3. Dőlné Vestenice, 4. Nagybátony. Különdíjak. legjobb kapus: Iván Vlasek (Dőlné Vestenice), legtechnikásabb játékos: Sebes­tyén Szilárd (SBTC). gólkirály: Szabó Kálmán (SBTC), legsport­szerűbb csapat: SBTC. ÖKÖLVÍVÁS A közelmúltban két rangos or­szágos versenyen szerepeltek az SBTC fiataljai. A Debrecenben rendezett Hajdú Kupán az ifjú­ságiak között két első helyet szereztek Botos András tanít­ványai. A 43 kilogrammban Klaiban. míg az 51 kilogramm­ban Nagy L. győzött. A IVfcezőkövesden lebonyolí­tott IVWtyó Kupa versenyén a juniorok mezőnyében két érem jutott az SBTC-nek. 54 kg-ban Ubrankovics 2., 51 kg-ban Vidók 3. lett. TEKE A bátonyterenyei városi csa­patbajnokság tavaszi szezonjá­nak végeredménye: 1. NBSC 2. Ménkes 3. VGV 4. Nádújfalu II. 5. Kt. Váll. t)z. 6. Fíítőber 7. Mátra AEK 8. Ruhagyár 9. Kányás 87-1 37-11 14 87-1 34-14 14 8611 34-14 13 84-4 22-26 8 8 4 --4 22-26 8 8314 23-25 7 82-6 16-32 4 81-7 16-32 2 81-7 12-36 2 •\ • - * Balázs Dines nem ijed meg a munkától Edzője szerint Mecser Lajos méltó követője lehet Töri, vakargatja és csó­válja a fejét az ember, va­lahányszor csak meglátja ezeket a távfutókat. Az egyszerű halandó nehezen érti, vajon mit élveznek ők ebben az egészben ; hiszen mást se csinálnak, mint kí­nozzák a testüket, rohan- gásznak az óramutató után, naponta órák hosszát, körbe a pályán, vagy éppen le és fel a hegyoldalon. Jó, hogy el nem kopik a lábuk. S, mire letelik a „műszak”, majd’ kilóg a nyelvük, lép­ni is épphogy csak bírnak, úgy elfáradnak. Utána meg semmi sörö­zés, bulizás, vagy ilyesmi, hanem irány gyorsan haza­felé, és ugrás he az ágyba, mire jön a tévémaci, mert mese nincs, pihenni kell, hisz’ kezdődik másnap min­den élőiről. S, így megy ez napról napra, aztán évről évre, egyfolytában és ki, tudja meddig. Maguk sem tudják, milyen erőktől hajt­va. Vállalva minden ' ön­sanyargatást, embertől el­idegenült tevékenységet. Mondom, nehezen fér mind­ez az ember fejébe... ☆ Balázs Dénesről, az SKSE 18 éves középrhosszútávfu- tójáról túlzás nélkül állít­ható, hogy halmozza a sike­reket. A korosztályos baj­nokságokon elért jó helye­zéseit talán maga se tudja számon tartani. A minap két-két számban szerzett aranyérmet az országos di­ákolimpián, illetve az után- pótláskorúak Budapest-baj- nokságán. Teljesítette az 1BV kiküldetési szintjét, tagja az ifjúsági válogatott­nak. Tőle próbálom meg­tudni, vajon mi az, ami motiválhatja őket, atlétá­kat. .. A halk szavú, ám szapo­ra léptű fiú azt fejtegeti, hogy ők, atléták, ha nem is kimondott csudabogarak, de különböznek némiképp az átlagtól. De erre az „életmódra” nem is lehet csak úgy egyszerűen rá­szokni. Talán így kell szü­letni, megfelelő személyiség­jegyekkel. Elszántság kell, némi jó értelemben vett megszállottság, párosulva rengeteg akaraterővel, rend­szerességgel. És szükségelte­tik, még egy vonás, amit mo­notóniatűrésnek neveznek. — Vannak olyan embe­rek, akik a sportban nem feltétlenül csak a felhőtlen szórakozást keresik. Ezek közé tartozom én is, bár meg kell mondjam, nem vagyok önsanyargató típus. Ám nagyon hamar, már tízéves koromban belecsöp­pentem ebbe a különös vi­lágba. Azóta eltelt nyolc év, s a futás már élette­vékenységemmé vált. Na­ponta másfél órát edzek, s bizony sokszor alaposan elfáradok. De, ha már itt ragadtam, és szorult is be­lém némi tehetség, hát dol­gozni kell, és kész. Meg­szoktam a sikert, és szá­momra ez a legjobb dop­pingszer ! Jó, jó, vetem közbe, de honnan az erő napról nap­ra újra feltöltődni, újabb és újabb energiára szert ten­ni? Hiszen Balázs Dénes- nek akadnak azért más, leg­alább annyira fontos dolgai az életben. Itt van mindjárt a tanulás. Most érettségizett a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban, s nem tit­koltan orvosi pályára ké­szül. Vagyis nem árt, ha olykor a tankönyvet is a kezébe veszi. Meg aztán mégis csak fiatalember, elkelne néha egy kis szóra­kozás, ha nem is mindjárt kirúgni a hámból... — Mint már említettem, számomra a siker, a győ­zelem. a jó helyezés elérése a legnagyobb hajtóerő. En­nek érdekében amennyire kell, megtartóztatom ma­gam. Különösebb „zajos” szórakozásra egyébként se vágyom. Néha elmegyek ki­rándulni, vagy ha van hó, síelni. A tanulással szeren­csére még nem volt soha problémám. Elég jól fog az agyam, s amennyi időm és energiám a napi edzés után marad, elegendő, hogy tar­tani tudjam a tanulmányi eredményem. Így aztán csak nagyon ritkán kerülök idő­zavarba. . . Most azonban sok minden megváltozik. Ügy tűnik, nem lesz gond az egyetemi felvételivel. Elköltözik Debrecenbe. Kikerül a megszokott életteréből, el­szakad edzőjétől Máté Csa­bától, akit, mint mondja, szinte második apjaként tisztel. És az egyetemen már nem árt komolyabban neki- gyűrkőzni a tudományoknak sem. Aztán lassacskán az ifikorosztályból is kiöreg­szik. Ami az egyik nap még kimagasló eredmény volt a fiatalok között, azt másnap már nem jegyzik a felnőt­teknél. Nehéz időszak kö­vetkezik. Számítani kell arra, hogy egy időre elfogy a siker. Sokan ilyenkor veszítik el a kedvüket az egésztől. Hogy leszünk ezek­kel, a dolgokkal, Dénes? — Én nagyon bízom ab­ban, hogy töretlen lesz a fejlődésem. Felkészültem rá, hogy mindenképp lesz olyan időszak, mikor nem jönnek úgy az eredmények, mint korábban, s el kell telni ném; időnek, amíg a felnőttek között is felküz- döm magam a legjobbak közé. De hiszek a sikerben, s tudom, hogy azt csak mun­kával, minden eddiginél több munkával érhetem el! » ☆ Máté Csaba, aki pálya­futása kezdete óta foglalko­zik Balázs Dénessel, nem titkolja gondolatait. Azt mondja, Mecser Lajos óta nem tűnt fel ekkora tehet­ség a nógrádi atlétaberkek­ben. Érzése szerint megvan rá az esély, hogy tanítványa, a nagy előd nyomdokaiba lépjen. — Persze, hogy így le­gyen, ahhoz sok mindennek szerencsésen össze kell pasz- szolni — folytatja Máté Csaba. — Ám Dénes számos tulajdonsága, személyiség­jegye kísértetiesen hason­lít a Mecseréhez. Képes po­zitívan hatni a környeze­tére, maga mellé állítani azokat az embereket, akik valóban segítségére lehet­nék. És, ha igazi célt lát maga előtt, hajlandó érte bármit megtenni. Nagyon tehetséges és végtelenül szorgalmas fiú. Sajnálom, hogy most elmegy, dehát ez az élet rendje. Ezzel egy ilyen kisvárosban számolni kell. Ha akar, úgyis vissza­talál. .. Balás Róbert Á beosztott bosszúja (?) Az egész labdarúgó-baj­noki idényhez méltó, bot­rányos jelenetekkel zárul­tak az osztályzók Szege­den: a nagy múltú vendég­csapat, a Vasas húsz má­sodperccel a befejezés előtt tizenegyeshez jutott, s ez­zel (1—0-s győzelemmel és 2—1-es összesítéssel) kivív­ta az élvonalbeli szerep­lés jogát. A Tisza-parti kö­zönség nehezen viselte el a történteket, csakúgy mint a Szeged SC vezetői. Er­ről tanúskodnak legalább­is azok a kijelentések, ame­lyeket Pataki Tamás veze­tő edző tett az MTI mun­katársának adott nyilat­kozatában. — Talán azzal kezde­ném, hogy magam is bu­dapesti vagyok, tehát alig­ha vádolhatnak elfogult lo­kálpatriotizmussal — mond­ta a szakvezető. Sajnos, ez­úttal balszerencsénk volt. Kifogtunk egy fővárosi csapatot, s kaptunk egy olyan játékvezetőt, akitől nem sok jót várhattunk. Az, hogy a Vasastól tar­tottak, érthető. De Németh Lajostól miért? — Talán kevesen tudják, hogy Németh nekem 1982 és 1984 között a beosztot­tam volt. Akkoriban én lát­tam el a Békéscsaba szak­vezetői tisztét, sőt, a csa­pat velem jutott fel az él­vonalba. Elmondhatom, so­hasem voltunk a legjobb viszonyban egymással, ezért már előre aggódtam, ami­kor megtudtam, hogy Né­meth vezeti majd a sors­döntő összecsapást. Bebi­zonyosodott, nem tudja függetleníteni magát sze­mélyes előítéleteitől. Mi a véleménye a tizen­egyest megelőző mozzana­tokról? — A kapunak az a része, ahol az eset történt, félho­mályban volt, ezért csak részben láttam a történte­ket. Komjáti beadása után játékosunk, Szabó a kapu előterében felugrott fejel­ni, de közben a nagy ka­varodásban valaki, azt hi­szem Szabadi, meglökte. Sajnos, Szaibó egyensúlyát veszítette és balszerencsés mozdulattal valóban kézzel ért a labdához. Számom­ra egyértelmű, hogy ilyen esetben kifelé kell szabad­rúgást ítélni. Németh nem ezt tette. Azt mondta, félig sötét volt a kapu előterében! — Igen, az utolsó per­cekben a világítóberendezés hibája miatt alig lehetett látni a pályának az emlí­tett részét. Véleménye szerint meg­érdemelte volna a Szeged .az első osztályú szereplés jogát? — Igen. Nemcsak magun­kat sajnálom: az egész Dél- Alföld labdarúgását fosztot­ták meg a lehetőségtől. A történtekbe nem nyugszom bele, s véleményemet sem leszek hajlandó megváltoz­tatni. A vezetőséggel meg­vitatjuk, miként tiltakozha­tunk az MLSZ-nél — fe­jezte be Pataki Tamás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom