Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-23 / 146. szám

1989. JÚNIUS 23., PÉNTEK

NO(ÎRAI)

Hol tart az MSZMP átalakulása?

Beszélgetés Csikós József osztályvezető-helyettessel

A* MSZMP Központi Bizottsága februárban úgy határozott, hogy a politikai intézményrendszer átalakulása a többpártrendszer keretei között folytatódjék tovább. Ez a döntés voltaképpen egy már meglévő helyzettel való reális számvetés volt. A többpártrendszer kibontakozása, léte, a vcrsenyhciyzet- bca való alkalmazkodás oly módon is érinti az

MSZMP-t, hogy változtatnia kell munkastílusán, módszerein, meg kell határoznia az új körülményekhez igazodó politikai arculatát. Hói tart ma ez a folyamat? Erről beszélgettünk Csikós Józseffel, a tár sadajompolitikai osztály helyettes vezetőjével.

— A felgyorsult belpolitikai események több szempontot is kínálnak a pártértekezlet óta eltelt idő áttekintésére. Az vitathatatlan, hogy a versenyhelyzetet az MSZMP iránti bizalomvesztés ugyanúgy jellemzi, mint az a tény, hogy legnagyobb politikai erőként változatlanul jelen van a magyar társadalomban. Hol tart tehát a páh átalakulása?

— Az MSZMP megalakulása óta felülről szervezett, utasításos, íeladat- végreljajtó politikai mozgalomként működött. Tit- kolatlanul is közhatalmi szerepet játszott. Ügyintéző párt volt, s ez a mai napig nem változott lényegesen, moha az elmúlt esztendő során komoly kísérletek történtek e működési mód felváltására. A kezdeményezés azonban nem járta át sem a stílust, sem a módszereket. Kiváltotta viszont a párton belüli bizonytalanságot, amely úgy jellemezhető, hogy a régi gyakorlat már nem érvényesül, az új rend pedig még nem alakult ki. Ez az állapot önmagában is elegendő lenne arra, hogy válságérzetet keltsen a párttagságban, ám ezt tetézte a rendszer teljesítményével való elégedetlenség, a párt múltban elkövetett hibáinak, bűneinek felismerése, ideológiai és szervezeti ösz- szetartó erejének megroppanása, és a mindebből adódó lelki és fizikai terhek is. Egy friss vizsgálat találó megállapítása szerint a Kádár-korszak „nélkülünk, de érettünk” véleménye mostanra a „nélkülünk, deéret- tünk sem” érzetté alakult át. Az új arculatát kereső pártnak ezzel a fájdalmas valósággal kell szembenéznie. Én tehát abban látom a változás lényegét, hogy a párt célja, programja megfogalmazásában, ennek . megvalósításában végleg lemondva hatalmi monopóliumáról, az új helyzethez alkalmazkodik és minden erejével a demokratikus, szabad, szocialista Magyar- ország megteremtésén fáradozik.

Nevet változtat az MSZMP?

— JVÍi az igazság abban, hogy az új arculat kialakít tásához még a nevét is megváltoztatja a párt?

—- Amennyiben a tagság igénye ezt diktálja, egy párt sem zárkózhat el ez elől. Személyes tapasztalataim is alátámasztják, hogy taggyűléseken, a párttagokkal való beszélgetés során csakugyan felmerült ez az igény. Sőt, mint lehetőség szóba került különböző szintű vezető testületek ülésein is. Az esetleges névváltoztatás szerepel a szervezeti szabályzat vitaanyagában is. t — Milyen javaslatok hangzottak el?

— Elhangzott a Magyar Szocialista Párt elnevezés. Javasolták továbbá hogy Magyar Szocialista Néppárt, vagy Szocialista Demokrata

Néppárt legyen a szervezet új neve. Ezek kétségkívül azt jelzik, hogy a fogalomkeresés hátterében is egy megújuló politikai tartalom igénye húzódik meg. Ügy gondolom, valóban a politika lényegét kell megváltoztatni.

— ön miben jelölné ;meg ezt a lényeget? Őszintén szólva, nem könnyű ígérni, hiszen napjaink válságtünetei éppen a be \nem tartott ígéretek formájában éreztetik hatásukat io 'legfájóbban. Elég, ha a nyugdíjak érték- telenedésére, a munkanélküliségre, a fiatalok lakásgondjaira utalunk Ugyanakkor most már az lúj politikai szerveződések lis jelen vannak, ki-ki maga döntheti el mit higgyen, melyik párt szava áll közel a szívéhez és az érdekeihez.

— Minden egyszerűsítés veszélyes, mert jelszavakká, elhasznált szlogenekké teheti a legkomolyabb szándékot. Szerintem a hazai politikai versenyhelyzetben a humanista és baloldali áramlatok eredményeire, politikai tapasztalataira építő nemzeti párt veheti fel a küzdelmet, s amely nyitott minden olyan kezdeményezés iránt, amely a haladást elősegíti. Az új arculatú MSZMP-nek munkálkodnia kell az eszmei egység megteremtésén a párton belül — úgy is, hogy megnyugtató módon lezárja múltjának vitatott korszakait és kérdéseit s úgy is, hogy emelt fővel vállalja annak maradandó értékeit, — mert semmilyen politikai párt sem viseli el a tartós eszmei és politikai bizonytalanságot. Belső feszültségben nem lehet elvárni az eredményes politikai cselekvést.

— A válaszból kitűnik, hogy az átalakuló MSZMP ereje a jövőben nemcsak a nyilvántartott tagságában lenne, hanem számít azoknak az egyetértésére, támogatására is, akik ,— mondjuk igy — nem fizető tagjai a pártnak.

— Igen, így gondolom. Egy egészséges politikai mozgalom nem lehet meg azok nélkül, akik pártonkívüliként támogatják a programját.

És viszont: a párt a politikacsinálás folyamatában figyelembe veszi, programjában is érvényesíti a szimpatizánsok törekvéseit. Többpártrendszerű korszakban az MSZMP nemzeti pártként csak így tűd talpon maradná.

— Ha azt mondjuk, márpedig mondjuk, hogy az átalakuló társadalom az érdekek sokféleségén szerveződik, akkor az MSZMP-nek is számolnia kell az új helyzettel, amelybe például már nem fér bele a tagság munkás-paraszt-értelmiségi ideológiai indíttatású kate- górizálása. a konkurencia, a többi párt ugyanisi nem osztályelven szerveződik, hanem azokra számít, akik elfogadják programját és ezt szavazataikkal is megerősítik.

Kikre számíthat a párt?

— Az elemzések már korábban is jelezték, hogy az osztályszempontú kategorizálásnál összetettebb a ténylegesen létező társadalmi szerkezet. Ügy vélem, a döntő csak az lehet, hogy a párt programjában szereplő, szocializmusnak nevezett formáció mennyire képes kielégíteni az emberek érdekeit, a hovatartozásuktól függetlenül. Vagyis a párt nem tévesztheti szem elől, hogy a magyar társadalmat különböző érdekű közösségek alkotják. Am vannak azonos érdekek is, ezekre lehet alapozni, az egységes .cselekvésre szólító politikai mozgalom tevékenységét. Más megközel'tés- ből: azokat az erőket kell az MSZMP-nek magához von- zania, megtartania, amelyek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyüktől függetlenül is készek vállalni egy demokratikus, szocialista Magyarország megteremtésének politikai cselekvési programját.

— Szó esett új arculatról,

az esetleges új névről, mindegyikről a jövő vonatkozásában. Ez a jövő azonban mást jelent a reformkorok tagjainak és mást a központnak. Kinek a véleménye nyom többet a latban?

— Mielőtt a kérdésre válaszolnék, röviden a mai helyzet előzményeiről. A

párt 1988 májusában megkezdte menetelését a pluralizmus, majd a többpártrendszer felé. Ez a mozgalmunkban eleinte vélemény- különbségekkel volt jelen. Az eligazodást kereső tagság azonban hol erre, hogy arra

indult, részben mert elszokott az önálló politizálástól, részben mert nem állt előtte az elfogadható új program és mindehhez olyan vezetői voltak, akik képtelennek bizonyultak az új helyzethez való alkalmazkodásra. A politizálás a párton kívül zajlott többnyire kritikus hangnemben. Ettől persze a tagság egyre passzívabbá vált. A' kérdésre ezek után az a válaszom, hogy az MSZMP-nek, a saját érdekében figyelnie kell minden véleményre, így azokéra is, akik időközben — ilyen vagy olyan okból — kimaradtak a szervezetből.

— Tehát a reformkörökére is.

— Ami a reformköröket illeti, ezek szerintem olyan közösségek, melyeknek tagjai új szellemi felfogásról tanúskodnak, új gyakorlat kialakítására törekszenek, a változás érdekében kezdeményeznek Ám ha magát a reformot akarják kisajátítani, akkor magát a pártot bénítják meg. Egy magát korszerűnek tekintő politikai mozgalomnak ugyanis a politikai lényege szerint a valóságra állandóan reagálónak, tehát reformernek kell lennie.

— Viszont azt is tudjuk, hogy nem mindenki osztozik e véleményben. „Én nem ebbe a pártba léptem be” — hallani és nemcsak a ki tudja milyen nosztalgia felhangján, de mindenképpen a változás elutasításaként.

Kik hagyják ei a pártot?

— Szívesen hinném azt, hogy az MSZMP-be csak olyan emberek léptek be, akiik vállalták a céljait, az ideológiáját. A többség mellett azonban jelen voltak azok is, akik itt látták egzisztenciális érdekeik érvényesítésének lehetőségét. És nem is kevés azoknak a száma, akiknek a párt működési mechanizmusa csupán az előrelépés emelő- szerkezete volt. Az sem lényegtelen, hogy számosán érzelmi megfontolásból lettek a párt tagjai, ám a politika nem intézhető csupán érzelmi alapon. Tény, hogy más nagy pártokhoz hasonlóan az MSZMP-t is nyomasztják a múlt terhei, az elhibázott döntések, az elmulasztott felismerések. Ugyanakkor az átalakulás igényével szembén kisebb volt a tolerancia és elsősorban azok részéről, akik a bakon ültek, vagy mégin- kább oda felkapaszkodtak. Most tehát kinek-kinek szuverén joga eldönteni, hogy vállalja-e ezt a pártot, s kiváltképpen azt, amit a tanulságok levonása után a jövőért kíván tenni. A döntés nem könnyű és azt mindenképpen segíteni kell.

— Milyen segítségre gondol?

— Arra, amire nemegyszer nekem is szükségem van. Nevezetesen: a saját pártom tevékenységét illetően mindig jól tájékozott legyek. Mert ezen az alapon erősödik, vagy éppen gyengül az idetartozás tudata. A minap olvastam egy tanulmányt, melyet a párttagság körében végzett közvélemény-kutatás alapján készítettek. Ebből kitűnt, hogy a megadott tizenkét, hagyományosnak mondott intézmény, szervezet között az első helyen a tájékoztatást jelölték meg, mint amely a leginkább szolgálja az emberek javát.

* — Ismerik-e önök a „vállalom—nem vállalom” el-, döntendő kérdésére adott válaszok indítékait?

A kilépők között vajon azok vannak-e többen, akik az elkövetett hibák, a módszerek miatt nem vállalják a közösséget, vagy inkább azok, akik a korábbi arculatától megválni készülő párttal nem tudnak azonosulni?

— Azt gondolom, hogy nem függetleníthetjük magunkat attól az állapottól, melyet úgy lehet jellemez-^ ni, hogy a tömegek ma tá*' volabb érzik magukat a politikától, mint korábban. Egy friss közvélemény-kutatási megállapítás erősít meg ebben. Eszerint 1985-ben a megkérdezettek 40 száza; léka azt tartotta, hogy „amíg a dolgok jól mennek az országban, addig nem túlságosan érdekel, hogy kinek a kezében van a hatalom”, Most 77 százalék úgy érzi, hogy „az egyszerű emberek ki vannak rekesztve a hatalomból.” Az elgondolkodtató helyzetkép azonban úgy is értékelhető, hogy a mostani, demokratizálódási folyamatba, a politizáló elit mellé nem zárkóznak fel a tömegek éppen azért, mert az ideológiában való csalódás akadályozza őket az új arculat felismerésében. Megkérdeztünk több kilépőt, hogy milyen feltételekkel maradtak volna továbbra is párttagok. A válaszok így foglalhatók össze: „ha látnám az új, meggyőző koncepciót”, „ha szervezeti rendet tapasztalnék”, „ha nem lenne széthúzás a pártvezetésben”. Az országos képet tekintve azt mondanám, hogy a kilépésben és a

A múlt év szeptemberétől termei a Karancslapujtői Karancs Mgtsz szúpataki mészkőbányája. Két műszak ban dollgozik a kis létszámú munkásgárda, s a lefejtett mészkövet kétharmadrészben talajjavításra, egyharmad- részben takarmány tápok adalékaként hasznosítják. Az idén 80 ezer tonnával csökken majd a Meszes-hegy tömege, a tervek szerint ennyi követ kell a bányászoknak kitermelniük.

Fotó: bábéi

bennmaradásban egyaránt döntő jelentőségű -a helyi politikai küzdőtér, s az, hogy az erősödő versenyben milyen vonzó-megtartó erővel vesz részt az MSZMP.

— Az imént a pártvezetést érintő véleményre utalt.

A vezetés ellentétei nyilván nem segítik az identitás alakítását. Nem gondolja, hogy ennél többről is szó van, hogy a titkolt, majd tüneti jelenségként kezelt állapot Végső soron magát a pártot bomlasztja?

— Most már tudjuk, hogy ■a pártértekezlettől kapott lendület nem gyorsította azt a folyamatot, amely a tényleges politikai párttá váláshoz szükséges. Az egység reményében magyaráztuk, hogy az erősödő kisebbségi véleménykülönbségek mögött ipkább az egyetértő többséggel kell számolni. A vezetés versengése azonban felerősödött, személyes ambíciók váltak hangsúlyossá. Figyelemre méltó, hogy á párttagság körében végzett közvélemény-kutatás megkérdezettjei szerint a politikai helyzet romlását a vezetők hitelvesztése, a bizalmi válság, az MSZMP vezető jfo- zíciójának megingása, valamint a vezetésben tapasztalható ellentétek az úgynevezett „hatalmi harcok” okozták. Szerintem a pártnak vissza kell térnie az általa megfogalmazott politikai munka, az ügy, a programja elsődleges szerepéhez.

Minden, ami bármely rendű és rangú személyiséghez kapcsolódik az csak másodlagos jelentőségű lehet. A mozgalom nem válhat az önmenedzselés eszközévé.

— Vezetők, és vezetettek problémáját érintve, egy vitában felmerült, hogy a képviselőkhöz hasonlóan, vissza lehet-e hívni azt a KB-tagot, akinek• a tevékenységével elégedetlen a tagság?

Visszahívhatók legyenek-e a vezetők ?

— Ez a lehetőség már korábban is hangot kapott. Most úgy gondolkodunk, hogy a választott vezetőket a választók visszahívhatják. A szervezeti szabályzat tervezete már azt is tartalmazza, hogy a választott testületi tagság idejét a választói fórum határozza meg. Az idő kongresszustól kongresszusig tarthat,. Bár ez-, zel kapcsolatban is az a vélemény, hogy kongresszusokra nem okvetlenül ötévenként kel] sort. keríteni, hanem akkor, amikor azt a politikai helyzet megkívánja és akkor is pompamentes munkakongresszusra jönnek majd össze a küldöttek.

— Az MSZMP-t szoros

kapcsolatok fűzték a „testvérpártokhoz”. Most, hogy a magyar átalakulási politika aggasztja némely szomszédunkat és barátunkat, hogyan fogadják a párt új arculatának kialakítási

szándékát és tényeit?

— Azok a pártok, amelyekkel az MSZMP kapcsolatot tart, a korábbinál jobban figyelik ez irányú tevékenységünket. De rnégin- kább szemmel tartják azt a helyzetet, melyet a legjobban úgy jellemezhetünk, hogy a párt nemcsak' a már meglévő és lehetséges politikai ellenfelekkel van versenyben, hanem önmagával is.

K. E.