Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-21 / 144. szám
1989. JÚNIUS 21., SZERDA NOGRAD 3 Normaszegő viselkedés I. ff bűnünk is kevesebb lehetne” Időtálló az ősrégi töprengés: Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna. Ismerve az utóbbi évek válságokkal terhes társadalmi és gazdasági viszonyait, a riasztó mértéket öltő normaszegő viselkedés- formák mindennapossá válását, fel is tehetjük a kérdést, ha tudásunk több lenne, bűnünk is kevesebb lehetne, s valószínűleg akkor kevesebb kétség, bizonytalanság és félelem gyötörne. A deviancia gyűjtőfogalom. Eltérést, elhajlást, el- kanyarodást fejez ki a társadalomban általánosan elfogadott szabályoktól, a jól működő közösség szokásaitól, az írott és íratlan emberi normáktól. Annyiban új típusú és szokatlan viselkedésformák a bűnözés, az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, az öngyilkosságok, a gyermekkori magatartás-rendellenességek, az elme- és idegbetegségek — az organikusok kivételével — e deviáns folyamatok feltartóztatásában minden erőfeszítés ellenére csak kevés javulás történt. űz erőszak százada Az utóbbi években mintegy 30 százalékkal emelkedett azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeket alkohol, különféle kábítószerek, vagy kábítószer- pótló anyagok hatása alatt követtek el. Elsősorban a fiatalabb korosztályok a veszélyeztetettek. És nemcsak az tartozik a bűnök körébe, amiért börtönbe csuknak. Az emberi lelkekben ejtett sebek esetenként súlyosabbak a testieknél. Becslések szerint hazánkban a deviáns viselkedésű- ek száma mintegy 550—600 ezer főre tehető, ezen belül az alkoholisták száma közel 450 ezer. a kábító- és kábí- tcszerpótlót használóké 35—• 40 ezer, az öngyilkosoké hozzávetőleg 5 ezer. Több mint 60 ezer ember kerül évente börtönbe. Mint minden másban, itt is a leghatásosabb a megelőzés lenne, mert később a „gyógyításuk” már kisebb eredménnyel kecsegtet. Mérhetetlenül nagy a felelősségünk, a társadalomé, a közösségeké, a családé, az egyéneké pedig külön-külön is. Ennek tudatosulása előre visz. Ezt a sokat megélt és látott huszadik századot sokan és sokféleképpen jellemezték már. A gravitáció legyőzése, a komputerek elterjedése, a gének manipulálása, hogy csak néhányat említsünk. A huszadik század azonban az erőszak százada is. Az erőszaké, amely a másik ember, és az erőszaké, amely magunk ellen irányul. Több okból is. Már egy- egy deviáns viselkedésforma is számos társadalmi és egyéni probléma hordozója. Ettől is nagyobb gond a halmozódásuk — például alkoholizálás gyakran jár együtt bűnözéssel, a kábítószer-fogyasztás az öngyilkossággal — és tartósságuk, azaz sokszor az idő sem gyógyít meg semmit. Távol a gyógyítótól Szociális nézőpontból vizsgálva a devianciák egyik kedvezőtlen hatása az, hogy a veszélybe sodródott embert eltávolítja és távol tartja a „gyógyító” közösségtől, ő maga izolálódik, s a társadalom határmezsgyéjére kerül. A közvélemény deviánsnak minősíti a bűnözést és a kábítószer-fogyasztást. Nem ilyen az alkoholizmus megítélése, amelyet részben betegségnek tartanak. A sok éven át szemérmesen elhallgatott prostitúció és a különféle perverzitások szintén a devianciák körébe tartoznak. Amennyiben sorozatosan ismétlődik a vandalizmus. az szintén devianciának számít és a sort folytatni lehet. Azt kell vizsgálni, milyen okok vannak a devianciák hátterében. Kialakulásának előzményei és gyökerei különös figyelmet érdemelnek. Egyfelől a gazdasági, a társadalmi és kulturális viszonyoknak megfelelően alakul, másfelől az egyén társadalmi beilleszkedésének zavarai érhetők tetten, a társas magatartás kibontakozásának, formálódásának és működésének anomáliái. Életünk folyamán egyidejű a tudatos önépítés, önmegvalósítás és a környezet befolyásolása. A két folyamat nem mindig esik egybe szükségszerűen. A család, mint környezet, vagy annak hiánya nagyobb szerepet játszik, mint sok éven át gondoltuk, hittük, tanítottuk. A társadalom és a gazdaság számos stresszhelyzetet idéz elő. Az egyének alkalmazkodó- és tűrőképessége nagyon eltérő. Függvénye intelligenciaszintjüknek, tudásuknak, átörökített szokásaiknak, érzelmi beállítottságuknak, jellemüknek. Nem kevés azoknak a száma, akik a feszültséghelyzet feloldására és feldolgozására képtelenek, személyiségük többnyire primitív, s megoldásként a deviáns viselkedést „választják”. Deviáns tulajdonságok minden embernél fellelhetők. Az agresszivitás például nélkülözhetetlen az élni- akaráshoz és tudáshoz. Ám túlburjánzása, amely révén egyik ember a másikon átgázol, a bűnözésnek fő mozgatója. Ugyanakkor a gyö- kértelenség, a vélt kiúttalanság, az elhagyatottság, a talajvesztettség esetenként elvezetnek a narkózishoz, az öngyilkossághoz. A deviáns viselkedésformák járvány- szerűen terjednek. Azt gondolom, jelen időszakban ott tartunk, hogy konstatáljuk a kedvezőtlen folyamatok kórisméit, megpróbálunk helyes diagnózist felállítani, hogv komplex terápiával valóban gyógyítani lehessen. A Nógrád megyei adatok azért is figyelemreméltóak, mert jelzik a romlás gyorsulását.. Nem kívánok valamennyi deviáns viselkedésformával foglalkozni, csak az alkoholizmus. és az öngyilkosság néhány jelenségét érintem. Az alkoholizmus az utóbbi években elérte a népbetegség szintjét. Becslésére kétféle módszert alkalmaznak, egyfelől az elfogyasztott alkohol mennyiségéből, másfelől egy képlet, a Jelli- nek-formula segítségével a májzsugorodás okozta halálesetek átlagosan 60 százalékos arányából következtetnek. Ez utóbbi adatok szerint hazánkban az alkoholisták száma 1986-ban 448 1,28 fő volt, arányuk 4,2 százalék, s közülük 111 504 a nők száma, tehát gyakorlatilag minden negyedik személy. A népesség mintegy 10 százalékára tehető a rendszeresen kritikusan nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók hányada. Gyászos rekord Statisztikai adatok nemzetközi egybevetésével egy meglehetősen kétes értékű és szomorú világelsőség: százezer lakosra ugyanis 43 fő az alkoholos májzsugorban elhunytak száma, s minden országiban ettől csak jobb helyzettel találkozunk. Csak felsorolásképpen : Ausztriában, ugyanez a mutató 30,8, Franciaországban 24,4, az NSZK-ban 23,7, Japánban 14,2, az Egyesült Királyságban 4,6, Izlandon 0,8 fő. Dr. Gyöngyösi István KSH Nógrád megyei igazgatója (Következik: A nevelés adósságainak bosszúja) A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységének egész évi kapacitása le van kötve: portáldarukat és darurészegységeket gyártanak elsősorban a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia részére, de szállítanak az idén Kínába is. Jelenleg a szerelőtéren a szovjet és a lengyel exportra kerülő darukat és gémjeiket szerelik a gyár dolgozói. Az idén csupán a Szovjetunióba 48 portáldarut szállítanak ki. Vagdalkozás mit sem ér! Megjegyzés a FIDESZ nagyhangú képviselőjének gyászbeszédéhez A közvélemény előtt való szereplés nem könnyű dolog, nem is mindig hálás, éppen ezért, ha valaki ezt vállalja, kötelessége — a hallgatóság iránti tiszteletből is — alapos, ugyanakkor megfontolt, figyelemfelkeltő beszédet produkálni. Hallgatom a Nagy Imre és mártírtársai temetésén felszólalókat. Megnyugtatással tölt el, hogy ezekben a fájó, sebeket is felszakító visszaemlékezésekben nem létezett a „sze- met-szemért”, a „fogat-fogért” indulat, hanem a korrekt tényfeltárás volt a jellemző. Szinté mindenki az összefogásra szólított fel. és arra, hogy most már dolgozni kell: egy- mással-egymásért, és nem egymás ellen, mint azt korábban tettük. Akadt viszont egy Orbán Viktor nevű ifjú, aki elmondása szerint a magyar fiatalok és a FIDESZ nevében beszélt, helyenként igen rosszul. Örülök a többpártrendszernek, a közös munkában sok szerencsét kívánok a FIDESZ-nek is, de csak úgy lesz igazi tömegbázisa, hogyha az előadója gondolati hiányosságait nem a nagy hangjával pótolja. Azt mondta Orbán Viktor (nem idézem szó szerint) : bebizonyosodott, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen. Véleményem szerint igen hiányos felkészültségű az, aki ilyet mond, s gondoljuk csak el, ezt a tv- közvetítést több millió ember látta, hallotta. Elhiszem, 'hogy az előadó tud valamit a demokráciáról, tanulhatott az antik és a ma meglévő demokráciaformákról, de, hogy a kommunizmust miként gondolta, és a kettő kapcsolatát hogyan érti. arról szívesen meghallgatnám őt. Egy felkészült ember tudja, hogy a kommunizmus még csak a társadalomtudomány „tervezőasztalán” áll, és a kommunizmust a mi jelenlegi társadalmi berendezkedésünkkel összetéveszteni annyi, mint valakinek saját ismeretének hiányosságait felfedni. Nem tetszett az a kijelentése sem, hogy nem tartozunk hálával annak a kormánynak, amelyik a mártírjainkat rehabilitálta. Vajon miért nem? Mi megköszönjük ezt ennek a kormánynak, és jó lenne ha az Orbán Viktorok is elgondolkodnának rajta. Nekem ezek után csak reményeim vannak. Reményeim abban, hogy ez a kormány tovább lép a társadalmi haladás útján, életképes és a szó igazi értelmében dolgozó társadalmat, nem pedig egy másik pszeudotársadalmat teremt. Reményeim vannak abban is, hogy a generációváltás után a következő kormányzó generáció tagjai nem Orbán Viktorok lesznek. Remélem azt is, hogy a szóban forgó ifjú mégsem a mai fiatalság nevében szólt. Végül egy szíves ajánlat az előadónak: tanuljon! Olvasson Ágh Attilát, Tőkei Ferencet, tanuljon a korhoz tartozó értelmi-érzelmi viszonyt. Viczián Gyula Salgótarján Kemerovo, krt. 15. RekordMost már sohasem fogjuk megtudni, hogy mit képes befogadni az emberiség gyomra. A következő évtől ugyanis szegényebbek leszünk az ámulat-bámulat egy igien fontos dokumentumával. Az AFP szerint a Guiness Kiadó közölte: a Rekordok Könyve 1990-es kötetében már nem kap helyet a zabálási rekord. Aki tehát a spagetti-, a fagylalt-, vagy éppen a dinnyeevés rekordjának megdöntésére készült, most már ne is tréningezzen. Sajnálatos lehet továbbá, hogy már érdektelen lesz Michel Lotito rekordjának túlszárnyalása is, aki 1966 óta biciklik, televíziókészülékek, gyertyatartók és más, hasonló ínyencfalatok megevésével írta be nevét az emberiség halhatatlanjai közé, noha ezt a gyomorfekély, és a túltápláltság szinte állandóan fenyegette. Johann Ketz- ler rekordjára sem érdemes utazni. Mert ki is jegyezné ezek után, ha akár egyetlen nappal is megrövidítik e müncheni polgár immár 1880 óta fennálló teljesítményét: 42 nap alatt szőröstül-bőröstül megevett egy ökröt? A Guiness azzal jnokol- ta e rekordok mellőzését, hogy az ilyen teljesítmény „káros az egészségre”. Zavarba ejtően őszinte vélemény ez azok után, amit manapság a súlyemelőkkel etetnek meg az edzőik. Szedik a szamócát Több évre visszanyúló baráti kapcsolatot tart fenn a Szécsényi Mezőgazdasági Szakközépiskola a csehszlovákiai Ipolyságon található azonos jellegű intézménnyel. A tanulók minden évben — csere alapon — a másik iskolánál töltik a kötelező nyári szakmai gyakorlatukat. Ezekben a napokban az ipolysági diákok a mezőgazdasági munkákban segitenek. A II. Rákóczi Termelőszövetkezet földjein szedik a szamócát a kéthetes gyakorlati idejük alatt. —Rigó—
