Nógrád, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-19 / 142. szám
1989. JÚNIUS 19.. HÉTFŐ NOG RAI) 3 Háromszáz bauxitbányász új munkahelyen A hévízi tó védelmére született áprilisi kormány- határozat óta mintegy 300 bányász került új munkahelyre. A Bakonyi Bauxitbánya halimbai bányájának dolgozóit a nyírádi bányába irányították. A kormány- határozat szerint ugyanis a nyírádi bányában csak a jövő év közepéig termelhetnek, mert annak vízkiemelése veszélyeztetheti a közeli gyógytavat. A rendelkezésükre álló szűkre szabott időt szeretnék a lehető legjobban kihasználni, ezért átcsoportosították a technikát, a különböző rakodógépeket, berendezéseket és a munkaerőt. Nyírádon a bánya bezárásáig minden szombaton teljes műszakot tartanak, így az ott dolgozó bányászok mindegyike 32 szabadnapját áldozza fel. A többletmunkát zokszó nélkül vállalják is, de kifogásolják, hogy annak bére a személyi jövedelemadó sajátosságaiból adódóan kevesebb, mint más munkanapoké. A szabadnapi termelés és a koncentrált bányaművelés eredményeként a nyírádi bányában a következő egy évben másfélszer annyi bauxitot hoznak felszínre, mint a korábbi években. Növekvő ütemben folytatják az új csabpusztai bányanyitást is, mert a 90-es években ez az üzem veszi át a nyírádi bánya szerepét. Az eredeti tervek szerint itt csak 1993-ban kezdtek volna termelni, de a megváltozott helyzetben már a jövő év második felében bauxitot várnak Csabpusz- táról. Mindez azonban a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat vezetői szerint nem elég ahhoz, hogy a népgazdaságot megkíméljük a bauxit- importtól. Egyértelművé vált viszont, hogy nem lesz szükség a bauxitbányászok elbocsátására, munkaszervezéssel az átmeneti időszakban is foglalkoztatni tudják őket. Miért megy üzletkötőnek a varsányi tanácselnök? Egv köbméter ivóvóz előállítása 25—30 forintba kerül, a fogyasztó viszont ennek csak a tört részét fizeti, ezért pocsékol. A szakiroda- lom szerint országosan évente felhasznált egymilli- árd köbméter ivóvíz 20—25 százaléka megyen veszendőbe. Tessék kiszámítani, mekkora értéket tékozlunk el! — Jelenleg mintegy 7 ezer köbméter vizet szolgáltatunk naponta. A nyári időszakban azonban előfordult, hogy 10 ezer köbméterre is szükség volt. Annak rendje-módja szerint felkészültünk a szezonra, s megígérhetem, területünkön, az idén sem lesz vízkorlátozás — így az üzemvezető. Szétnézünk a vízműben. Miközben kapaszkodunk feli elé a víztározóhoz vezető 225 lépcsőn, visszaidézem magamban az idevágó tudnivalókat. Tehát: a víztározó hossza 1 kilométer, szélessége 440 méter, vízfelülete 22 hektár, befogadóképessége 2 millió köbméter. A hasznoisi a legmélyebb víztározó hazánkban, a gáttól száz méterre 25 méter a vízmagasság. A gát talpszélessége 220 méter, megépítéséhez 330 ezer köbméter anyagot használtak fel. A víztározó „gazdáját”, Fekete László gátőrt odafent találjuk. Éppen takarít. Tiszte szerint ügyel rá, hogy tisztáik legyenek a rézsűk, ne kerüljön szemét a vízbe. Teendőjét megnehezítik, a horgászok, akik egyike-másika mindent szétdobál, maga után, hagy. Hetente egyszer csónakon körbejárja a tározót, s ö&z- szeszedegeti a hulladékokat. Közben próbálja megnevelni a renitenskecíőket... — A vízbe lemerült köny- myűbúvárok mesélték, szép élővilága van a tónak — mondja az 54 éves férfi, aki ácsszakmával rendelkezik, s mind a közmű- és mélyépítő vállalat dolgozója, maga is részt vett a létesítmény építésében. — Azt én is tudom, Hogy sok hal van benne, ponty, süllő, keszeg, egyaránt. Tavasszal 15 mázsa pontyot engedtünk a vízbe. Vadkacsából egy alkalommal negyvenhatot számoltam össze, s fácánt is gyakran látok felreppenni. A gátőr imádja ezt az életet. A szabadban, jó levegőn, a maga csendességében végzi a munkáját. A telet és a nyarat egyaránt szereti. Innen kívánna majd nyugdíjba menni... Visszaballagunk az üzemvezetőhöz. Körbetekintve az irodában, szemembe öt- lik a falra akasztott oklelett, víz meg villany a fa- luba. Én kijártam mindig, amit a lakosok kértek, igényeltek. Szerettek is Varsányion az emberek. Itt is és Sipeken is konszolidálódott a két éve még meglehetősen bonyolult helyzet. A tanácsi munka is megjelelő kerékvágásba került. Munkatársaimmal jó kapcsolatot alakítottam ki.) A két esztendő eredményei? A térségben elsőként alakították meg a tanácselnök vezetésével, szervező- munkájával a víztársulatot. A két falut ellátó közkutas rendszer várhatóan jövőre elkészül. Űj utakat építettek, új járdák készültek Varsányban. Bővítették az óvodát, elvégezték a sipeki kultúrház belső és külső felújítási munkálatait. (— Idén februárban kaptam először ajánlatot a tsz~ bői. Az akkori elnök, dr. Hütter Csaba vetette fel: tudna nekem egy testhez álló munkakört biztosítani. Szavai bogarat ütöttek bennem. ráadásul néhány héttel később a tsz kereskedelmi igazgatója is megismételte az invitáló mondatokat. Volt időm gondolkodni, míg véglegesen döntöttem: a tsz üzletkötői állását elvállalom.) Varsányban senki sem örül az elnök elhatározásának. Szeretik, tisztelik, becsülik őt. László Róbert azonban úgy érezte, hogy a tanács korlátozott gazdasági és egyéb jellegű feltételei között a lakosságot is kielégítő előrelépés egyre nehezebb lesz. Mindezek ellenére nem megfutamodás az elnök lépése. Vallja, hogy a langyos vízben való evické- lés nem az ő világa. Azért pedig hogy a múlt esztendők eredményeiben sütkérezve, behatárolt lehetőségek között csupán elnöki beosztása megtartásáért dolgozzon a tanácson: számára elfogadhatatlan. (— Nem tartok új munkakörömtől. Mindig izgő- mozgó ember voltam. Üzletkötői beosztásomban újra lemérhetem képességeimet: alkalmas vagyok-e erre? A varsányiakat azért gyakran meglátogatom. Nem haraggal válunk el, s mint volt tanácselnökük, kötelességemnek érzem, hogy olykor érdeklődjem. >Mi újság a faluban?) V. I. Hasznos. A Pásztó mellett, a Kövicses-völgy oldalában, települt, keskeny, hosszú kisközség neve egy 1265-ben kelt latin nyelvű okiratban „Hasznoskút fölötti” helyként szerepel. A hasznos ez esetben „hasznavehető”, iható, jó vízre utal. Úgy látszik tehát a Kövá- csecs-patak ízre kifogástalan, kristálytiszta, jéghideg vizét már abban az időben is olyannyira hasznosnak ítélték az emberek, hogy falujukat ekként kívánták elnevezni. A későbbi évszázadokban hasonlóképpen nagy becsben tartották a patak vizét, s a gazda- asszonyok azért is szívesen mertek belőle, mert a bab és a kocsonyának való hús hamar megfőtt benne. Napjainkban még inkább kincs az itt fellelhető víz, hiszen megyénk korántsem dúskál az éltető elemben. Ma már másoknak js jut belőle, mert 1986. augusztus 13-án átadták rendeltetésének a hasznoisi vízmüvet. Az e.gybázasgergei után ez Nótgrád második ilyen létesítménye, amely 40 ezer embert képes ivóvízzel ellátni. Tehát minden ötödik lakos a hasznosi vázét issza. Az impozáns épület falán márványba vésett sorok hirdetik: „Közép-Nógrádi— Mátravidéki Regionális Vízmű. Épült az Országos Vízügyi Hivatal beruházásában, 1978—1986. között”. Azt már lapunk korabeli tudósításaiból tudom: 715 millió forintra rúgtak a költségek. Irodájában találjuk Köves Tibor üzemvezetőt, aki készséggel áll rendelkezésünkre. Bevezetésiképpen elmondja: a vízmű áll a víztározóból, a víztisztító rendszerből és az üzemviteli egységből. Két, egyenként 1000 köbméteres medence található az épület alatt, ezekből, indul útjára az életet jelentő „nedű”. A vízműtől 40 méterrel lejjebb lévő Kisterényéig gravitációs úton jut el a víz, onnan, szivattyú továbbítja Salgótarjánig. Egyébként az 500 milliméter átmérőjű kiépített vezeték hossza 25 kilométer. — Eredetileg úgy gondolták, hogy csak az ezredfordulón lesz szülkség a napi tizenötezer köbméteres maximális kapacitás kihasználására. Ám olyan ütemesen növekszik a vízfogyasztás, hogy már 1995-ben elérhetjük a csúcsterhelést — közli a szakember. Botorság volna a víziigény emelkedését egyértelműen a fejlődés velejárójának tekintenünk. Mindannyian tudjuk: pazarlóan bánunk a cseppet sem olcsó kinccsel. Fekete László, a gátőr. Ebben a helyiségben iszapfüggönyön át áramoltatva tisztítják a vizet. Csépa László csoportvezető gépész a számítógép előtt. vél. Köves Tibor érthető büszkességgel adja tudtunkra: a múlt évi munkájuk alapján a vállalat vezetői az ő féLsiZiáz főnyi kollektívájukat találták a tíz üzem közül a legjobbnak, ezért kapták a Kiváló vízüem elismerést. Utólag is gratulálunk... Bekukkantunk a laboratóriumba, és elnézzük Unger - né Tari Zita és Balogh Zsuzsanna laboránsok aprólékos és rendkívül fontos munkáját. ök ketten naponta vizsgálják a víz minőségét. — Kémiailag I. osztályú a vizünk — jegyzi meg. Tovább haladva, kísérőnk elmondja: azért ilyen jó a hasznosi víz, mert a Mátra hegység északnyugati részére kiterjedő, közel 36 hektáros vízgyűjtő terület 85 százalékát erdő borítja. Ettől függetlenül iszapfüggönyön és finom szűrőkön át áramoltatva tisztítják a vizet, amely így valóban kifogástalan lesz. Belépünk a víztisztítás és üzemeltetés „agyközpontjába”. A sématáblán ott látható az egész rendszer, kezdve a víztározótól és befejezve a megyeszékhelyen lévő három, egyenként HMM) köbméteres medencékkel. Feljegyzem : Hasznos, Tar, Mátraverebély, Szentkút, Nagyibátony, Kísterenye, Vizslás és Salgótarján kap vizet a hasznosi vízműiből. — Számítógépek segítségével irányítjuk a vízszolgáltatást. Mindig optimális minőségű vizet kell adnunk, s ez eddig sikerült — halljuk Csépa László csoport- vezető gépésztől. Erre emeljük hasznosi vízzel teli poharunkat: egészségünkre ! Kolaj László Fotó: Bábel László Balogh Zsuzsa laboráns fotÓEzinképelemzéseis módszerrel vizsgálja a víz minőségét. László Róbert. Harminc- hét éves, a Varsány Községi Közös Tanács elnöke, 1989. július 1-től a Szécsé- nyi II. Rákóczi Termelőszövetkezet üzletkötője lesz. Nem mindennapi váltás. Bár két esztendeje sem volt az. Akkor az Elzett szé- csényi gyáregységének személyzeti osztályvezetői székét váltotta fel a tanácsi munkával. A „vakvilágba” vágott akkor — 1987. június 22-én — bele. A fiatalember ismert és elismert a városban, a környéken. Tizenhárom évet húzott le az Elzettben. Technológusként kezdte, majd beosztások egész sorát végigjárva lett osztályvezető. Napi elfoglaltságai mellett tizenéves korától aktív közéleti tevékenységet folytatott Szécsényben. (— Amikor hyolcvanhét- ben megkerestek, hogy menjek a varsányi tanácsra dőlhasznosi víz gozni, nem sokat gondolkodtam. Igaz időm is alig volt a töprengésre, így gyorsan igent mondtam a hívó szóra. Izgatott a feladat. Egy akkor meglehetősen zilált állapotban lévő hivatalt kellett rendbe tenni.) Az Elzett nem szívesen engedte el László Róbertét, ő mégis távozott. Jól ismerte a két falu, Varsány és Nógrádsipek életét, mindennapjaikat, nehézségeiket. Sok volt a probléma, a megoldásra . váró dolog mindkét településen, meg a települések között is. Nem volt kis feladat mindezeket megnyugtatóan rendezni úgy, hogy a lakosság is elismerően szóljon a tanács, az elnök tevékenységéről. (— Üt kellett, járda kel-
