Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
2 NOGRAD 1989. MÁJUS 12., PÉNTEK Folytatta munkáját az Országgyűlés Az ifjúság saját jövőnk A pásztói székhelyű választókerület országgyűlési képviselője felidézte, hogy 1971-ben meghatározó jelentőségű jogszabályként fogadták az ifjúsági ■ törvényt, s az állam ifjúságpolitikájának lényegét legátfogóbban mindmáig ez fogalmazza meg. A társadalomban és a gazdaságban végbement gyors változások alapjaiban változtatták meg a törvényben foglaltakat. — Az ifjúság helyzetében, életkörülményeiben régóta fellelhető feszültségek mára kiéleződtek, szinte az elvdiselhetetlensé- gig fokozódtak — mondotta Sándor Gábor. — A fiatalok életesélyeinek romlása számos ponton hátrányosan befolyásolja a társadalom fejlődését. A képviselő az ifjú nemzedék történelmi tapasztalatai hiányosságait idézte, majd így folytatta: — Jól felfogott érdekünk, hogy az ifjúságon keresztül megkülönböztetett figyelemben részesítsük saját jövőnket. A fiatalok helyzetének romlása kihat a' népesség alakulására. Nem vállalnak gyereket, mert anyagilag és erkölcsileg is kilátástalannak ítélik a jövőt. Sándor Gábor az első lakáshoz jutás, a foglalkoztatás intézményes támogatását sürgette, az érvek között említve a pályakezdők alacsony keresetét, a lakás- és építő- anyagárak gyors emelkedését. Mint mondotta: a megfelelő szülői háttérrel nem rendelkezőknek csak álom a saját otthon elérése. A sokat kritizált adótörvény is azokat a fiatalokat sújtja a legjobban, akik vállalják a lakásépítés kálváriáját. A hozzászólás javaslattal folytatódott : az árak emelkedésére is tekintettel segítséget jelentene, ha az első lakásukat építők az áfa visszatérítésére mindjárt a vásárláskor jogosultak lennének. — Korosztályom helyzetének romlása kihat a gazdaságra, a szerkezet- váltásra — érvelt a képviselő. — Az átalakítás elképzelhetetlen megfelelő oktatáspolitika nélkül, s a fejlesztésre szánt pénzt nem szabad fölösleges kiadásnak tekinteni. Sándor Gábor szerint teljesítményre , irányított gondolkodásmódra, tehetségtámogató nevelésre van szükség. El kell érni, hogy a fiatalok az alkotásban találják meg céljaikat. Végzős gimnazisták véleménye alapján idézte, hogy többnyire szülői befolyásra választanak iskolát, a kialakult helyzeten pedig később, hátrányok nélkül nem tudnak változtatni. A mai oktatási törvények pedig még bizonyos keretek között sem teszik ezt lehetővé. A generációs problémák, az esélyegyenlőtlenség kifejtése után kritikusan szólt az ifjúsági törvényről. Mondván : végrehajtására egyetlen garancia csupán az adott szó, „ennek értékét ma a társadalom jól ismeri.” Ennél is nagyobb probléma, hogy az ilyen törvényhez az állami, ifjúsági intézményrendszer feltételeiben és működésében is igazodott. A hibás döntés- sorozat zárásaként az ifjúság érdekképviseletéhez a sport irányítását is csatolták, holott ezt más szervezetek hivatottak igazán szervezni. A képviselő a továbbiakban hangsúlyozta: az ifjúság érdekeinek érvényesítését önmagában kell kezelni. Nem törvényekben szabályozni, hanem a társadalom működésének egészében kell megjeleníteni. Hozzászólása befejező részében Sándor Gábor így fogalmazott: — Ifjúságpolitikánkat számon kérhető formában kell kialakítani, erre a kormány kidolgozás alatt álló programja látszik igazán megfelelőnek. Nyugodt lelkiismerettel akkor fogadhatnánk el ezt a prggramo:, ha a terve-, zettel párhuzamosan lehetőséget, .kapnánk a megfelelő hatástanulmányok megismerésére is. Nem szabad figyelmen, kívül hagyná azt sem, hogy amennyiben a kormány programjában fogalmazódnak meg az ifjúságpolitikai célkitűzések, akkor azt ellenőrizni tudja a mindenkori parlament. Nincsen tehát szükség külön állami hivatalra! I (Folytatás az 1. oldalról.) hányadát, anélkül, hogy az otthonteremtéssel, a gyermekneveléssel, és a pályakezdéssel összefüggő költségelemek a bérben megjelennének. Az 1989. évi tervezett áremelés átlagosan 800 Ft/fő többletkiadást jelent havonta. Ebből a családi pótlék 300 forintos emelése keveset kompenzál. Az államtitkár hangoztatta, hogy az újabb nemzedékek növekvő hányada nem képes új család elindítására, illetve kielégítő ellátására. A gyermekeket nevelő családok helyzete drámai, ezért halaszthatatlan a társadalompolitikai reform. A nevelés-oktatás állami feladatait is a legfontosabb ifjúságpolitikai kérdések közé sorolta az államtitkár, rámutatva, hogy az országban végbemenő átalakulás az utóbbi évtizedek legátfogóbb iskolareformját követeii meg. Az iskolai nevelő-oktató munka ma nem képes a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentésére, a tömeges méretű tehetséggondozásra — jelentette ki. Áttörést ebben a helyzetben az oktatási rendszer tartalmi-szerkezeti változása jelenthet. Az államtitkár a feszítő gondok között szólt a lakáshoz jutás nehézségeiről. Az Ifjúsági Törvény végrehajtásáról szólva hangoztatta, hogy a törvény a maga idejében progresszív szerepet játszott, végrehajtása során azonban kiderült: felemás szabályozás született. Túlzott illúziók fűződtek e jog mindenhatóságához. A deklarált célokhoz kezdettől fogva hiányos, elégtelen eszközrendszer társult. Az ifjúság számára különösen jelentősek egyes törvények, ezért arra kérte a képviselőket, hogy döntéseik, törvényalkotó munkájuk során a magas szintű jogszabályokban is érvényesítsék az ifjúságpolitika szempontjait. Deák Gábor figyelmeztetett: a fiatalok helyzetének romlása, életkilátásaik elbizonytalanodása olyan fokú bizalomvesztéshez, sőt bizalmi válsághoz vezethet, ami veszélyezteti a társadalmi rendszer stabilitását is. Az államtitkár nem vitatta, hogy az ifjúság érdekében történtek kormányzati erőfeszítések, de kormány- program híján ezek eleve nem lehettek elégségesek. Az elmúlt három esztendő ifjúságpolitikai törekvéseit felelevenítve -rámutatott, hogy a tárcák és a kormány sokszor nem tudták elfogadni az ÁISH által közvetített ifjúsági szempontokat. A legsúlyosabb feszültség- gócok enyhítésére az adórendszert is korszerűsíteni kell. A személyi jövedelem- adó módosításakor családbarát adórendszert szükséges megcélozni, amely a családi pótlékkal együtt reális mértékben veszi figyelembe az eltartottak számát. A gyermekvállalás terheit az adó- kedvezményekben és a családi pótlék együttes összegében lehet figyelembe venni. Mielőbb be kell vezetni a családi pótlék reál írtékét megőrző automatizmust. Az első lakás megszerzésének könnyítéséhez az ÁISH szükségesnek tartja, hogy a még lakással nem rendelkező gyermekes vagy gyermeket vállaló fiatalok egyszeri, vissza nem térítendő normatív támogatásban részesüljenek. A foglalkoztatási feszültségek enyhítése érdekében döntő az oktatási rendszer gyors korszerűsítése. Az állami-kormányzati ifjúságpolitikai gyakorlat lényegét az államtitkár a társadalmi, generációs feszültségek pontos ismeretében, kezelésében, megelőzésében, enyhítésében, valamint az ifjúság érdekeit képviselő, társadalmi ellenőrzést ellátó mechanizmus kiépítésében és működtetésében jelölte meg. Az ifjúság életkörülményeinek érdemi javítása viszont csakis a válságból kiutat mutató kormányprogram részeként lehetséges — hangoztatta. A továbbiakban arról szólt, hogy különösen fontos • a tehetséges fiatalokkal való foglalkozás programjának kidolgozása. Fel kell ismerni azt is, hogy a fiatalok sportjára, edzettségére, testi nevelésére fordított összegek is többszörösen megtérülnek, mind a teherbíró képesség, mind a személyiségfejlődés eredményeiben. Az ifjúság legrosszabb helyzetben lévő rétegeinek, a szülő nélkül nevelkedők védelmében állami támogatással hozzá kell járulni önálló életkezdésükhöz. Ennek kidolgozása halaszthatatlan idei. feladat — mondta az államtitkár. Az ifjúságpolitika csak akkor lehet eredményes, ha segíti a fiatalok közéleti tevékenységét, politikai gyakorlatát, és rendszeres a párbeszéd az állam és a fiatalok között — hangoztatta. Az ÁISH csaknem hároméves működésére visszatekintve a szervezet hibájaként ismerte el, hogy nem kezdeményezett eleget, bátortalan volt egyes kérdésekben. Tevékenysége, kormányzati vitái' a közvélemény előtt rejtve maradtak. Az államtitkár kijelentette: az ÁISH a jelenlegi formájában nem képes megnyugtatóan, kellő eredményességgel ellátni ifjúság- politikai feladatait. Végezetül kérte a képviselőket: támogassák azt a javaslatot, hogy a gyermek- és ifjúsági jogok a jogrendszer egészében, s ne egy külön törvényben jelenjenek meg. Az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére azonban csak akkor kerüljön, sor, amikor az alkotmányozó munka előrehaladása ezt indokolttá teszi. Az ifjúsági és sportbizottság nevében Vörösné Csuka Mária (Komárom m., 9. vk.), az Ácsi Cukorgyár műszerésze szólalt fel a vitában. Az ÁISH előterjesztéséről megállapította, hogy az formálisan közelíti meg a kérdést, már csak azért is, mert mindenfajta helyzetelemzést nélkülöz. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. Tik.), a Környei Mezőgazdasági Kombinát művezetője hangsúlyozta, hogy a kormány nem bánhat úgy az ifjúsággal, mintha mostohagyereke lenne. Magyarország Európában második államként alkotott ifjúsági törvényt, mégsem lehetünk erre büszkék. Nagy Jozsefné (Heves m., 9. vk.), a Debreceni Tartós- ipari Kombinát Hatvani Konzervgyárának raktári csoportvezetője hozzászólásában elsősorban a fiatal generáció aggasztó lakáshelyzetéről szólt. Südi Bertalan (Bács-Kis- kun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz MSZMP- bizottságának titkára szerint az ifjúságpolitika azért vált olyan érzékeny társadalmi problémává, mert a fiatal korosztályok — a nyugdíjas és járadékos állampolgárok mellett — a legk.ilátástalanabb élethelyzet kárvallottjaivá váltak. Kpkai Rudolf (Szolnok m., 15. vk.), a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár MSZMP-bi- zottságának titkára indítványozta: kötelezni kellene a kormányt arra, hogy — hasznosítva a parlamenti viták tapasztalatait — még ebben az évben terjessze az Országgyűlés elé az ifjúsággal kapcsolatos konkrét elképzeléseket, feladatokat. Kállai Ferenc (országos lista) színművész kétperces hozzászólásában azt hangsúlyozta: az ifjúságpolitika elképzelhetetlen a család, az iskola és a társadalom harmonikus egységbe kapcsolása nélkül. Hellner Károly (Budapest 32. vk.), a MERKÚR vezér- igazgatója előrebocsátotta: érdemi és tartalmasabb beszámolónak kellett volna a parlament elé kerülni. Mint mondta: ugyanígy vélekedtek választókörzetében a Fidesz, a KISZ és a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői a velük folytatott konzultációk során. Berg Lászlóné (Hajdú-Bi- har m., 18. vk.), a Komádi 1. számú Általános Iskola igazgatója kiemelte; a nemzet, a haza sorsa függ a felnövekvő generációtól. Ezért, ha nemzetben és jövőben gondolkodunk, akkor elsősorban ezzel a generációval kell foglalkozni. Moravcsik Ferencné, (Bács-Kiskun m. 19. vk.), a Magyar Vöröskereszt kiskőrösi városi vezetőségének titkára szerint mindenekelőtt a munkanélküliség problémája vált a fiatalok bizonytalanságérzetének legfőbb okává. A foglalkoztatáspolitika, a képviselő véleménye szerint már az oktatásban kezdődik. A fiatalokat olyan általános és szakmai műveltséggel kell felvértezni tanulmányaik során, amely képessé teszi őket arra, hogy alkalmazkodjanak a munkaerőpiac változó igényeihez is. Szabó István (Budapest, 8. vk.), a Pais Dezső Utcai Általános Iskola igazgatója figyelmeztetett: a többgyermekes családok megélhetése egyre bizonytalanabb, ugrásszerűen 'növekedtek a gyermekélelmezés költségei, csökkent a beiskolázás, a szakma megszerzésének lehetősége. A gazdasági hanyatlásra hivatkozni nemi elegendő, a felelősség elismerése, és vállalása is kötelező lenne azok számára, akiket az megillet. Egy felelős kormánynak ifjúsági stratégiával kell rendelkeznie — hangoztatta. Elavult szemléletnek ítélte, hogy az ifjúság helyzetén csak akkor lehet javítani, ha a gazdaságban megkezdődik a kibontakozás. Dr. Csontos Jánosné (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 11. vk), az Ormosbányai Általános Iskola igazgató- helyettese kifejtette: az ifjúság nevelésében a szükségesnél kevesebb figyelmet kaptak a családok, a szülők, s túlságosan nagy hangsúllyal szerepelt az össztársadalom felelőssége. A kormány ebben a helyzetben nem változó eredményességgel — mint, ahogyan a beszámoló fogalmazott —, hanem szinte eredménytelenül foglalkozott az ifjúság ügyeivel. Ügy tűnik — mondotta a képviselőnő —, még napja* (Folytatás a 3. oldalon.) / // y y / / //y/ // / //'/ Arcok — gondok — gondolatok
