Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-08 / 106. szám

4 1989. MÁJUS 8., HÉTFŐ NOGRAD Átgondoltabb üzletpolitikát, á| partnereket! Nincs válságban a szécsényi tsz műanyagüzeme A modellváltás történelmi útján 1. a 1 Gondolatok kiútkeresésről 1 A magyar társadalom ezekben az években, több" szőri sikertelen vagy teliig sikerült nekirugaszkodás után egy új szocializmus- modell születésének vajú­dásokkal terhes időszakát éli meg. A magyarországi szocializmus felgyorsult ütemben halad egy sokszí­nűbb, demokratikusabb modell felé. Ez a korábbi ér­tékek nagyrészének feladá­sával, elvesztésével párosu­ló folyamat sokak szemében és fejében zavarosnak, a káosz felé haladásnak tű­nik. Tény, hogy a hangsúly na­gyobbrészt a tagadásra, a múlt hibáin való meditáció­ra helyeződik, s kevés az olyan írás vagy magyará­zat, ami a változtatások szükségességével és irá­nyával foglalkozna. A csőd­hangulat szítása értelmet­len és káros, bűn a társa­dalommal szemben. Éleslátás híján is A szocializmusnak álta­lunk is követett szovjet, azon belül is sztálini mo­dellje történelmileg meg­rekedt, zsákutcába jutott. A létező szocializmusok többségében ebből ere­dően e modellnek refor­mokkal történő meghala­dása került napirendre. Ma már nem kell különösebb éleslátás és bátorság annak felismerésére, hogy ez a modell mind az emberi vi­szonyokban, mind a gazda­sági szférában egyre inkább alulmarad a modernizáló­dott kapitalizmussal szem­ben. Történelmi perspektí­vában a szocialista világ szá­mára ez a perifériára sod­ródást ígéri, ami e népek számára nyilvánvalóan el­fogadhatatlan. A szovjet modell követé­se az ország gazdasági adott­ságai, sebezhetősége kö­vetkeztében a magyarság számára, korábbi európai pozíciójának gyengülésével is együttjárt. Igaz ugyan, hogy a honfoglalástól eltelt 11 évszázad sem volt elég nyugat-európai felzárkózá­sunkra, egyes korszakokban azonban a távolság a mai­tól volt már kisebb. Az utóbbi négy évtizedben ez a távolság a vizsgálható pa­raméterek többségét te­kintve még nőtt is. A gondolkodásban eddig eljutva a fejekben a miért­ek özöne fogalmazódott meg, s ez természetes. A szov­jet modell a marxi gondo- latrendszer erősen leegysze­rűsített, vulgarizált tételei­ből az orosz történelmi adottságokra és elmaradott viszonyokra épült rá. A tá­M egyénk oly sokszor por- lepettnek mondott ipa­rában szerencsénkre akad­nak még tiszta foltok. Fő­ként a megye nyugati részé­ben, ahol a gazdasági szer­kezetátalakítás nem új ke­letű varázsszó, hanem ré­gen gyakorolt módszer az életben maradáshoz. Akik gyakorolják, nem költségve­tési támogatásból, hanem korszerű, pontos munkájuk­ból élnek. Közéjük tartozik a Magyar Kábelművek Ba­lassagyarmati Kábelgyára is, amely a napokban újabb több millió dolláros indiai üzletet kötött. Ennek hátte­réről kérdeztük a gyár „India szakértőjét”, Czelleng János főmérnököt. — Az első indiai üzletet 1986-ban kötöttük, 20 millió dollár értékben, az is, aho­gyan a mostani, világbanki tender volt. Az indiai NTPC voli jövőkép erőszakolt megvalósítása egyfelől te­hát formációtévesztést is jelent, másfelől a világrend­szer-szemléletű modell egy elmaradott országban szükségszerűen csak torzr formában lehetett a gya­korlatba átültetni. , Ennek a modellnak eredendő és legnagyobb gyengéje : ön­fejlődésre való képtelensége, ami a századra jellemző „gyorsuló idő” viszonyai kö­zött egy egyébként haladó eszmerendszer erkölcsi le­értékelődéséhez is veze­tett. Az önmegújulásra, mo­dernizációra képtelen mo­dellt ezért kívülről és fe­lülről a hatalom, a politi­ka révén reformokkal volt kénytelen az egyes országos vezetése a megújulási pá­lyára „lökdösni”. Ennek két nagyon fontos tanulsága: 1. A szükségesnek mutatkozó gyökeres átalakításhoz, mo­dellváltáshoz képest szeré­nyebb, részleges célokat meg­fogalmazó reformtörekvé­seik is eddig mindenütt a „haladó eszmerendszer kon­zervatív ideológusai és po­litikusai” kemény ellenál­lásba ütköztek; 2. A modell szerveződési elvét alig érin­tő kiigazításokat, reform­lépéseket a modell „tehe­tetlenségi nyomatéka” az utóvédharcok tanulsága tük­rében rendszerint vissza­rendezi. (A visszarendeződés­nek útját álló kritikus tö­meget a reformlépések ed­dig ti. sehol nem érték el.) Kijutni a zsákutcából A társadalmi tudat és ér­tékzavar képezi a miértek másik nagy tartományát. A társadalomtudósok egy ré­szének az a véleménye, hogy a klasszikusok szerinti' szo­cializmus még sehol sem valósult meg, azaz még min­dig egy átmeneti társada­lomban élünk. Az erre adandó válasz azonban at­tól is függ, hogy mit tar­tunk a szocializmus legfon­tosabb paramétereinek. A korábban megfogalmazott, tanított és tanult kritériu­mok nagy része sajnos, nem bizonyult időtállónak. Mi­ért? Azért, mert valóban egy messzi jövőképből ve­zették le őket, amelytől még nagyon távol vagyunk, másrészt, mert tudományos értelemben korábban sem voltak igazak, sok tekintet­ben tévtanokra, utópiákra épültek. Vannak akik azt javasolják, hogy a KRESZ- analógiájára a zsákutcából csak úgy juthatunk ki, ha visszamegyünk az úton negyven vagy hetven évet. Ez azonban lehetetlen, negy­ven- vagy hetvenéves törté­nelmi periódust nem lehet cég rendszeresen kap világ­banki hitelt, s ez nekünk is jó üzlet — mondja a fő­mérnök, aki pár napja tért haza keletről. Ezeknek a világbanki üz­leteknek talán a legnagyobb előnye, hogy garantált a fi­zetés, s tíz százalék előleg­meg nem történtnek tekin­teni. KigyA a bőréből A kiútkeresésen való gon­dolkodás mások kapaszko­dója, hogy a szocializmus építésének vagy a szocialis­ta irányban való fejlődésnek — s ez az emberiség jövő­je szempontjából is alig felbecsülhető szerencse — már eddig is több változa­ta, modellje alakult ki. Pl. a szovjet, azon belül is a ha­dikommunizmus kérészéle­tű torz változata, és az ide­jekorán elvetélt NÉP, s vé­gül a máiig is élő sztálini- modell. Másik, az egyre ne­hézkesebben működő ön­igazgató jugoszláv modell. Harmadikként pedig a mos­tanában sokat emlegetett svéd modell. A világtérképen a jövő évtizedben, nagyobb távla­tokban pedig minden, bi­zonnyal, újabb szocialista modellek születésének is tanúi lehetnek az akkor élő generációk. E folya­mat legalapvetőbb jelleg­zetessége, hogy a termelő­erők fejlődésével járó ob­jektív folyamatoknak a társadalmi viszonyok kü­lönböző haladó mozgalmak által segített, felerősített folyamatáról van çzô, más­felől egy erőszakmentes szerves fejlődésről, amely a társadalimirgazdasági vi­szonyok minőségi átala­kulásával jár együtt. A po­litikai pluralizmus, a kö­zösségi és az egyéni tulaj­donra valamint a piac nö­vekvő szerepére építő ha­zai megújulási folyamat egykét évizeden belül nagy valószínűséggel, egy magyar modellnek nevezett színfolttal fogja a szocialis­ta modellek palettáját bő­víteni. A tét a jövő, a szocialis­ta országokban élő népek jövője, itt és most termé­szetesen rólunk, magyarok­ról van szó. Az im­már történelmi tapasztala­tok alapján az is egyértel­mű, hogy a monolit struk­túra nem teszi lehetővé a társadalomban felhalmozó­dó ellentmondásoknak sem kifejeződését, sem megoldá­sát, ezzel viszont előbb- utóbb a fejlődést gátló sze­repe válik dominánssá. Régi ellentmondás: ha a kígyó nem tud kibújni bő­réből, elpusztul. Az önma­gát túlélt modell váltása ezért számunkra is lenni, vagy nem lenni kérdésként vetődik fel. A bölcsesség, előrelátás és bátorság eré­nyeinek tarisznyájából te­hát jócskán kell meríte­nünk. Dr. Barta Imre, a közgazdaságtudományok doktora gél jár. A teljes árat ezzel együtt három részletben kapja meg a szállító. — Az sem utolsó szem­pont, hogy az alapanyag- árak változását belekalku­lálhatjuk, igaz a vevők is, Tavaly a londoni Metal Bul­letin fém árai szerint szá­moltunk, akkor is emelke­dett az ár, most a hazai fémárakon kalkuláltunk, de a tendencia itt is emelkedő. Megtudjuk, hogy a balassa­gyarmati gyár a verseny- tárgyaláskor csupán a hato­dik legalacsonyabb árat mondta, ám az indiai part­ner korábbi megbízhatósá­guk, pontos és jó minőségű Az 1988-as esztendő gaz­dasági mutatóinak ismereté­ben jóízűen, csettimth ettek a műanyagipar eredményei- nék láttán a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezetben. Az 1983-íban lét­rehozott ágazat nyereséges évet zárt tavaly is. Eszten­dőről esztendőre araszolgat- tak felfelé, így természetes, hogy egy újabb sikeres tárgyévben reménykednek. 1989 első négy hónapja nem igazolta a várakozáso­kat. Noha a tsz nógrádsza- káli és ludányhalászi mű­anyag üzeme megtermelte a tervekben megfogalmazott mennyiséget, egyelőre nincs okuk örömre. Mintegy négy és fél millió forintnyi árukész­let vár raktáraikban a ve­vőkre. De vajon miért? És terhel-e ezért valakit, vala­kiket a felelősség? Az ágazatvezető nem tehet róla A szécsényi termelőszövet­kezet műanyag ágazatában a gyógyszeripari vállalatok számára garanoiazáras do­bozokat, a MALÉV-nek víz- tiszta poharakat, a VILLÁRT- nek villanyszerelési cik­keket, mindezek mellett pe­dig jégtartó vödröket és irattartókat gyártanak. A korábbi esztendőkben nem jelentett gondot az értékesí­tés. Legnagyobb volumenben a gyógyszergyáraknak ter­meltek, s a nagy mennyisé­gű szállítás fényében sütké­rezve, további gyümölcsö­ző együttműködések remé­nyében elfeledkeztek arról, hegy mi történne, ha csök­kenne a megrendelés? Va­jon új termékek gyártásá­val nem kellene foglalkozni? II of her László, a műanyag ágazat vezetője nincs ró­zsás kedvében, amikor meg­keresem. Mondja, ő a to­vábbiakban — már, ami az értékesítést illeti — tehe­tetlen. Terveiknek megfele­lően dolgoznak. A gyártás ütemével nincs probléma, de saját raktáruknak azért lu­xus a termelés! Tény : a gyógyszergyárak óriási mértékben csökken­tették megrendeléseiket. Egyik jelentős partnerük, a Tiszavasvári Gyógyszergyár a tavalyi 800 millió forint­tal szemben 300 millióra apasztotta idén a kiadásait. Ebből a szécsényiek mint­egy 20 millió forintnak „isz- szák a levét”. De lehetne tovább sorolni, üzletfeleik ke­reskedelmi tevékenységének számukra kedvezőtlen vál­tozásait. Többségük nem egy évre. hanem negyedéves megbontásban rendeli a ter­mékeket — ésszerűbben, a korábbiaknál kevesebb meny- nyiségben! Egy esztendeje, Tóth Fe­renc személyében az ágazat­nak üzletkötője is lett. Nem titok a tsz-ben, hogy tőle szállításaik alapján ragasz­kodott hozzájuk. — Így sikerült megkötni a 15 millió dolláros üzletet, a gyártást szeptembertől kezd­jük, s ez következő év első félévéig tart. Addig más vi­lágbanki pályázaton nyert szerződések teljesítésére ter­melünk — folytatja Czelleng János. Szó esik még arról, hogy az indiai tartózkodása idején két helyi gazdasági lap is foglalkozott azzal a kérdés­sel, az NTPC miért rendel akkor magyar vállalatoktól, amikor a honi kábelgyárak csak húsz százalékos kihasz­náltsággal termelnek... De elsősorban új piacok kutatá­sát, a régi kapcsolatok ápo­lását, egyszerűbben fogal­mazva: a műanyagipar ke­reskedelmi tevékenységé­nek fellendítését várták. Mit csinál az üzletkötő? A várakozást nem követ­ték eredmények. Az üzlet­kötő gyakran a támadások kereszttüzébe került. Sokan azt is szóvá tették, hogy tíz­ezer forintokat gépkocsizik el havonta üzletkötésekre, de kézzelfogható eredményeket alig tud felmutatni. Vajon miként vélekedik mindezek­ről az érintett? — Tény, hogy rengeteget utazom, hiszen üzletkötés csak így lehetséges. Az már más kérdés, hogy tárgyalá­saimon — szinte mindannyi­szor — mintha falakba üt­köznék. A megrendelők a nehezedő gazdasági körül­ményekre hivatkozva, elzár­kóznak újabb szállításaink­tól, vagy már meglevő, jó kapcsolataikat nem adják fel, még, ha a mi termékeink esetenként jobb minőségűek is másokénál. És az sem mellékes, hogy a műanyag termékek piacán óriási a konkurrencia, nehéz bárho­vá is beférkőzni. Új termékekre van szükség Percze István kereskedel­mi igazgató a problémák okait teljességében ismeri. Nem csupán partnereik visz- szafogottságában, hanem ágazatuk fejlesztésének el­maradásában látja az értéke­sítési gondokat, — Mivel a gyógyszergyá­raknak az elmúlt néhány évben óriási volumenű volt az exporttevékenységük, ná­lunk is jól ment az üzlet — mondja. — Kicsit elvakított bennünket a siker. Arra nem gondoltunk, hogy új szerszámokat, gépeket kelle­ne üzembe helyezni, és ezek­kel párhuzamosan bővíteni az is érdekessége volt az útnak, hogy az indiai kábel­gyártók szövetsége pont ak­kor szervezett szimpoziont. Erősen érezhető volt a nyugat-európai érdekeltség, ám az általuk népszerűsített ötvözött alumínium huza­lokkal szemben végül is a balassagyarmatiak technoló­giájára jeleztek konkrét igényt... — Az olvasóban, de ben­nem is felvetődik a kérdés: miért ilyen nagy piac India a kábelszakmának? — Energiaszempontból igen elmaradott ország In­dia, most folyik egy távveze­ték- erőmű-, trafóállomás­kínálatunkat. Megpróbáltunk ugyan egy müanyagszerszám- készítő részleget kialakítani, de ez életképtelennek bizo­nyult. Más cégeiknek ad­tunk megbízást új szer­számgépek • készítésére. Az idő közben haladt és ez nem nekünk dolgozott! A jó ered­ményekben való két-három éves sütkérezést böjtöljük most, bár a raktárkészleten levő termékeink biztosan el­fogynak a következő, néhány hónapban. Remény tehát van az értékesítésre. Ez viszont nem jelent boldogulást a jövőben. Ezért tervezik a tsz-ben, hogy mielőbb új termékek készítését kezdik meg. Már tárgyalnak az Utasellátó Vál­lalattal. a Compadkkal, a MALÉV-vel, újabb szerző­désekről, de tervezik, hogy új gépeik beállítása után a McDonald’s-szal is nyélbe­ütnek egy üzletet. Bár a raktárakban levő nagy mennyiségű áru inkább pesszimizmusra adhatna okot, a kereskedelmi igaz­gató bízik a fellendülésben és abban is, hogy 1989-ben is nyereséges esztendőt zár­nak. — Helyzetünk ismeretében nem tétlenkedtünk és nem tétlenkedünk. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat­tal és a nyugatnémet BOLTA céggel közös vállalatot ala­pítunk, szécsényi székhel­lyel : padlószőnyeg-leszorí- tót, többfajta célra haszno­sítható terméket gyártunk hamarosan. Megkezdtük ön­álló szerszámkészítő műhe­lyünk kialakítását. Nem várunk másokra, nem ké­szíttetjük új gépeinket más cégekkel: mi magunk állít­juk elő ezeket a jövőben. Hogy terveik megvalósul­nak-e? A legfrissebb infor­mációk alapján — feltételez­hető! Hamarosan megkezdik a gyümölcsszedő kosarak gyártását, valamint a Cao­la Kozmetikai Vállalatnak piperepolcok készítését. Nem félnek műanyag ágazatuk válságától. Néhány „titok” egyébként is még a tarso­lyukban van. Vaskor István építési akció, egyszóval a teljes energiahálózat fejlesz­tése. Az elmúlt öt évben pél­dául 60 ezer kilométer sod- ratot használtak fel, a kö­vetkező öt évben pedig ez a szám a duplájára nőhet. A kábelszakmának ez hatalmas fizetőképes piac. Az indiaiak szigorú part­nerek. Angol, amerikai és saját honi szabványaiknak megfelelő munkát követel­nek a pénzükért, amelynek, úgy tűnik, a balassagyarma­tiak meg tudnak felelni. Eb­ben az évben ez az üzlet csak egy a többi mellett. Mert a kelet más országai­ban, Kínában Törökország­ban is folyik a marketing- munka, nem kampányjel­leggel hanem már a jövőnek kötve az üzleteket. (halavaj) kép: kulcsár Partnerük a világ legjobb adósa Indiai dollárok a balassagyarmati kábelgyárnak A termeléssel nincs gond A dolgozók ütemesen termel­nek. Egyelőre sok «terméket csupán a saját raktárukba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom