Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

1989. MÁJUS 6.. SZOMBAT NÖGRÁD 3 Még felkapaszkodhatunk a fejlett világ vonatára Interjú Kovács Imrével, az MSZMP KB gazdaság- és szociálpolitikai osztály vezetőjével Riasztóak országunk gaz­daságának hírei. VáiSág, mélypont, kritikus helyzet — igazából. már meg sem tu­dunk ijedni e súlyos sza­vaktól, hiszen naponta sulykolják belénk. Mégis, hol tartunk most, az 1989- es esztendő első négy hó­napja után? Milyen bajok­kal birkózik Magyaror­szág gazdasága, s mik az életbevágó mérkőzés kilá­tásai ? Ezekről kérdeztük az MSZMP Központi Bizottsá­gának épületében Kovács Imre gazdaság- és szociál­politikai osztályvezetőit. 0 Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy gazdaságról szólva csupa kellemeset kér­dezzünk. Itt van (mindjárt a tény: az idei év első Jkét és fél hónapjában az ipari ter­melés a tavaly ilyenborihoz képest több mint fél százalék­kal csökkent, ön hogyan ér­tékeli az ipar évkezdetét? — Mára az első negyedév adatai is ismertek, a helyzet még rosszabb. Az ipari-ter­melés március végéig ugyan­is csaknem két százalékkal csökkent ! Kedvező, hogy növekszik a konvertibilis export. Dinamikája azon­ban alacsony, noha már­ciusban már némi élénkü­lés tapasztalható. A rubel viszonylatú kivitel a terve­zettől eltérően nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. A szerkezeti változások üte­me lassult. # Ez bizony nem egészen az, amire számítottunk... — Valóban. A képhez azonban az is hozzátarto­zik, hogy a gazdaságpolitiká­ban ez évben lényeges vál­tozások érzékelhetők. Elő­térbe kerültek a stabilizációt megalapozó, a szerkezeti változásokat gyorsító in­tézkedések, lépéseket tet­tünk a piacgazdaság kiépí­tésére, a vállalkozásokat ösztönző környezet kialakí­tására. Első negyedévi ered­ményeink mindezt nem iga­zolták vissza. Az okok fel­tárása megkezdődött, a je­lek szerint semmiképpen nem kerülhetők el a hatá­rozott kormányzati intézke­dések. 0 Mindezek ismeretében ta­lán lehet hajlani azok véle­ményére, akik úgy tartják, véglegesen elszaladt a fejlett világ vonata, mi már az utol­só kocsira sem tudunk felka­paszkodni. Ugyanakkor kissé furcsa, hogy 'a gazdaság álla­potáról felelős, széles körű elemzésekkel alig találkozunk. Annál többet hallani egyéb politikai kérdésekről, melyek valóban fontosak ugyan, de — némi gyanúperrel élve — mint­ha a figyelem elterelését szol­gálnák. ön hogyan látja ezt a kérdést? — A fejlett világ vonata valóban sebesen robog. A szerelvény azonban nagyon hosszú, és ráadásul úgy tűnik, a rajta lévők közül többen kezüket is nyújtják, hogy felsegítsenek rá. Én remélem, hogy ha utána iramodunk, akkor utolér­hetjük és felkapaszkodha­tunk még rá — talán nem is a legutolsó kocsira. Eh­hez viszont az is kell, hogy tudjuk, milyen terheket ci­pelünk, mennyi az erőnk. Magyarán: először is ismer­ni kell helyzetünket, azaz elemezni gazdaságunk mai állapotát, s meghatározni a megújítását szolgáló fel­adatokat. 0 Éppen ez sz, amit hiá­nyolunk ! — E munkálatok ma nagy ütemben folynak a kü­lönböző politikai szerveze­tekben, az állami hivatalok­ban, a tudományos műhe­lyekben. Kétségtelen, hegy­ezek nagy részéről a szé­les közvéleménynek még nincsenek konkrét ismere­tei. Várhatóan csak akkor iesznek, ha már az állami döntéseket is meghozzák. A politikai vitákkal viszont az a helyzet, hogy a lehe­tő legnagyobb nyilvános­ság előtt zajlanak. Ügy tűnhet tehát, hogy ezek mögött háttérbe szorulnak a gazdasági kérdések, mint­ha ezekről kívánnánk elte­relni a figyelmet. Tudni kell azonban, hogy a gaz­daság megújítására iga­zán felelős és reális kon­cepció csak akkor szület­het, s megvalósításának is csak úgy van esélye, ha az ehhez szükséges politikai és társadalmi feltételeket is megteremtjük. 0 A költségvetés jövedelem- elvonása ma már (nemcsak a gyengébb, illetve a közepes, hanem a legjobb gazdálkodó­kat is lemezteleníti. Mindenki mindenkinek tartozik, egyes becslések szerint 149—150 mil­liárd forint a sorbanállás „ér­téke”. Márpedig pénz nélkül a gazdaság lebénul, ön szerint mi módon és mely pontokon lehetne valamelyest pénzt visz- szapumpálni a gazdaságba? — Februárban a vállala­tonként 25 millió forintot meghaladó sorbanállás 45 milliárd forintot tett ki. A becslések szerinti teljes, a népgazdaság egészére vonat­kozó sorbanállás 100—110 milliárd forintot ért el, te­hát jóval kevesebbet, mint amennyiről a kérdés szólt De még ezek az adatok is túlértékelik a vállalatok fi­zetésképtelenségét, mivel egyrészt az összegzés so­rán a hónap folyamán a legmagasabb napi sorban­állás értékét veszik figye­lembe, másrészt az egyik vállalatnál megjelenő fize­tésképtelenség tovagördül, megtöbbszöröződik. 0 Meglehet, ami a millfár- úokat illeti, kissé túllőttem a célon. Abban azonban gondo­lom nincs vitánk, hogy a ve­szély alábecsüiése Is nagy hi­ba lenne. Mégis, hol a hely- benjáró sor eleje, a sorbanál­lás oka? — Az okok nagy'on sok­rétűek, bennük a magyar gazdaság számos problé­mája megjelenik. A leg­mélyebben gyökerező, s ezért legnehezebben felold­ható gond az, hogy sok a veszteséges vállalat a ma­gyar gazdaságban. Megol­dást e kérdésben a felszá­molási eljárások felpörge­tése hoz, s ez mérsékel­hetné radikálisan a sorbán- állást. 0 De hogyan juthat gyor­sabban pénzéhez az exportőr? — Itt sem a fizetés a kez­det, hanem a teljesítés. Ál­talános tapasztalat, hogy a magyar importőrök sokkal könnyebb feltételekkel szerzik he a termékeiket, mint ahogy az exportőrök áruikat a piacon értékesí­tik. Exportstruktúránk pu­ha, ezért a vállalatoknak vagy árban kell engedniük, vagy hosszabb lejárattal kénytelenek eladni, így a bevétel is csak hosszú idő után érkezik. Pénztelensé­get okoznak továbbá a vál­lalatközi kooperációs zava­rok is. A termelés szerve­zetlen, ezért több a szük­ségesnél a lekötött forgó­eszköz és a készlet. A tulaj­donosi érdek kibontakoztatá­sát nem ok nélkül sürget­jük, hiszen a jó gazda mindig takarékos ! © Vélhetően e pénztelenség! sorba tartozik az importlibe­ralizációvá! járó letét! rend­szer is. — Így van. Pénzt von ki a gazdaságból az, hogy a>z egyensúlyi követelmények érdekében az importlibera­lizációt csak szigorú monetáris és fiskális politi­kával vezethettük be. Ez a deviza-forint ellenérték elő­zetes elkülönítését, letétébe helyezését tette szükséges­sé. A külgazdasági egyen­súly javulásával rugalma­sabbá válhat a letéti me­chanizmus is. 0 Nem segíthetnék a forint fürgeségét egy kicsit a bankok is? — Kétségtelen, hogy a technikai lebonyolítás, a bankok és a kereskedelmi vállalatok működésének problémái is lassítják a pénz visszaáramlását. Nem ritka, hogy az exportőr csak két-három hónap eltel­tével jut hozzá forintjá­hoz, jóllehet a várakozás is drága dolog. Mégis azt mondom, igazán gyor­san ez utóbbi gondon til­tunk enyhíteni — mégpe­dig szervezettséggel, a tech­nikai és a szubjektív fel­tételek megteremtésével. 0 így hát a pénz bősége­sebb visszajuttatása a gazda­ságba vágyálom , csupán? — Legfeljebb a felszíni hullámverést csillapítaná. Az előbb felsorolt alapvető problémákat azonban nem­hogy oldaná, hanem még jobban elmélyítené, 0 Azt mondta az imént, hogy sok a veszteséges válla­lat a magyar gazdaságban. Ügy tűnik azonban, hogy sem a politikai vezetés, sem a kormány nem akarja iga­zán felvállalni a .pénznyelő cégek felszámolását, s az ezzel járó munkanélküliséget. Az egyre-másra osztogatott támogatásnak viszont az egész társadalom issza meg a le­vét. Muszáj nekünk as gazda­ság korszerűsítésének minden kérdését a munkanélküliség felől megközelíteni? — Dehogy muszáj! Meg­ítélésem szerint a gazdaság korszerűsítését összetett, az az ésszerű állami beavatko­zások és a piac által együt­tesen vezérelt folyamatként Célszerű felfogni. A piacon sikertelen, veszteséges vál­lalatokat igenis fel kell szá­molni! Ilyenkor az állami beavatkozás ahhoz kell, hogy az ott dolgozók ne ke­rüljenek kilátástalan hely­zetbe, más vállalkozások­ban munkába áshassanak, új szakmát szerezhessenek, saját vállalkozást indíthas­sanak. végső esetben mun­kanélküli-segélyt kapjanak. A munkanélküliség a gaz­daság korszerűsítésének fáj­dalmas, de megspóroilhatait- lan következménye. Ügy vélem, ma a kormányzat­ban megvan a kellő el­szántság a hosszú ideje ma­gunk előtt tolt modernizá­ció elindítására. ,® Készülőben ßs MSZMr új »grértézíRel, új agrárpoliti­kával rukkol élő hamarosan a kormány is. Ideje, hiszen éleümisaer-gexdeságunk — jóllehet évtizedek óta büsz­kén emlegetjük teljesítményét — ma, mondhatni végveszély­be került. Mi módon lehetne mihamarabb életerőre injek­ciózni? — Méltán volt sikerága­zat az élelmiszer-gazdaság. Fényes pályát futott be, s ezt nem kérdőjelezi meg az sem, hogy most valóbah megfeneklett. S ezt nem elősorban produktumára kell érteni, hiszen a hazai ke­resletet bőséges kínálattal elégíti ki, exportteljesít­ményei is dicséretesek — hanem a mezőgazdasági üzemek belső helyzete ren­dült meg. Több százan kö­zülük leépülőben vannak, immár saját tőkéjüket élik fel. Ezért van szükség arra, hogy az MSZMP .korszerű agrárpolitika megfogal­mazásával segítsen új pá­lyán elindítani az ágazatot. 0 Mire adnak majd választ a tézisek? — A párt politikai ál­lásfoglalásának mindenek­előtt tisztáznia kell az ag­rárágazat népgazdaságban betöltött helyét, szerepét, perspektíváját. Nem konk­rét tennivalókait fogalmaz majd meg, hiszen ez a stí­lus nem illik a politizáló párt munkamódszeréhez. A tézisek tehát politikai cél­rendszert fogalmaznak majd meg, s ehhez kell hozzáren­delni a kormány nemzeti agrárprogramját. A politi­kai állásfoglalásnak vi­szont világosan ki kell mondania, hogy a mező- gazdaság sajátosságait nagy hiba figyelmen kívül hagy­ni — akár kamatokról, akár preferenciákról, akár a „zöld hitei” rendszerének visszaállításáról van is szó. S e sajátosságokat nem egyedi, kiszámíthatatlan in­tézkedésekkel ismerjék el, hanem oly módón rendszer­be állítva, hogy valameny- nyi mezőgazdasági üzem előre, biztonsággal számít­hasson rá. Rögzíteni szüksé­ges a tézisekben azt is, hogy mely támogatások épülnek le fokozatosan. Ügy vélem, a kedvezőtlen adottságú, rossz termőhelyű üzemiektől eztán sem sza­bad a támogatást megvonni. 0 Nyilván az ágazat leg­főbb teendőiről is szó lesz a tézisekben. — Természetesen. Ezek közül is a legfontosabb az, hogy jobban alkalmazkod­janak a változó piachoz. Az ésszerűség határáig kurtít­sák meg költségeiket, s azt termeljenek, arait jó áron el is tudnak adná'. Más­részt a szabályozásnak is olyannak kell lennie, hogy aki képes a piaci igazodás­ra, a» járjon is jól ezzel. A szabályozás most norma­tív, mindenkitől leveszi a sápot: a legjobban a való­ban jövedelmezően gaz­dálkodó üzemeket vámolja meg. 0 Valós lehetőségnek lát­ja-e ön azt, hegy a mezőgaz­daság küszöbön álló megúju­lása számottevő reprlvatizálás. sal, a farmergazdálkodás el­terjedéséből eredő egyéni „földcsuszamlással” jár majd együtt? Valóban veszélyben lennének emiatt mezőgazdasá­gi nagyüzemeink? — Nehéz most megjósol­ni, mennyire válik majd népszerűvé az egyéni gaz­dálkodás. Az viszont tény, készül a földtörvény, való­ságos forgalmi értékükön adhatóak, vehetőek, bérel- hetőek lesznek a termőterü­letek. Biztos lesznek, akik élnek majd ezzel a lehető­séggel, ha elegendő pénzük, induló tőkéjük van hozzá. Biztos, hogy lesznek olya­nok is, akik belebuknak vállalkozásukba, hiszen a rizikó nem csekély. Én úgy látom, hogy nincs parla­gon tetemes mértékű sza­bad tőke, ami mégis van, azt nem elsősorban az ala­csony jövedelmezőségű me­zőgazdaságba fektetik be. 0 Eszerint komoly változá­sokra ebben nem számit? — De igen, csak nem az egyéni gazdálkodást ille­tően. A legnagyobb válto­zásra abban lehet számíta­ni, hogy a kiscsoportos, átalányelszámolásos formák jutnak prím szerephez a nagyüzemi keretek között. A gazdaságok központjai pedig vagyonkezelő közös­ségekké alakulhatnak. 0 Mondjuk, kiírják majd a tsz-kapura, hogy Zöld mező holding? — Miért ne? Szerintem ki is fogják. Ez az út már csak azért is előnyt él­vez a magángazdasággal szemben, mert adott az in­duló • tőke, megteremtése külön befektetést nem igé­nyel. S ha valóban sike­rül a nagyüzem előnyeit az egyéni gazdaszemlé­lettel ötvözni — abból nagy dolgok jöhetnek ki. 0 Mindebből az következik, hogy a gazdaságok felső diri­gálás nélkül, saját legjobb be­látásuk szerint dönthetnek sorsuk felől. — Pontosan így van. A változások erőltetése óriá­si hiba. Nagy melléfogás volt például az irányítás részéről, amikor a jól pros­peráló szakszövetkezeteket bekényszerítette a tsz-efcbe azon megfontolásból, hogy a szakszövetkezet a szövet­kezés alacsonyabb szintű tí­pusa. A gyakorlat nem' iga­zolta ezt a megfontolást. Nemcsak a mezőgazdaságra igaz az, hogy a döntési le­hetőségek közötti válasz­tást rá kell bízni a gazdál­kodókra — biztonságos jo­gi, közgazdasági háttér megteremtésével. A dön­tésért nyilván viselni kell a felelősséget, ha úgy for­dul, akár a csődeljárást is. 0 S ha bekövetkezik e leg­rosszabb eshetőség, mi lesz az ott dolgozó emberekkel? — Mi lenne? Nem vál­nak földönfutóvá, hiszen a vagyon megmarad, azt ke­zelni, működtetni kell. Le­het, hogy egy vállalat veszi majd át, de az is előfor­dulhat, hogy éppen egy tsz vesz meg mondjuk egy fel­dolgozó üzemet. Az már valóban a legvégső megol­dás, hogy maga a tevékeny­ség szűnik meg. Ezzel is szá­molni lehet, hiszen a túl­termelés itt van a nyakun­kon. Ezért lényeges kérdés, hogy a piac valóságos le­gyen ügyén, mégis szabályo­zott. Ka szükséges, • az ál­lam intervenciós alapjával avatkozzon be a piád fo­lyamatokba. hogy egy-egy túltermelési dömping után ne következhessen be a ne­hezen elviselhető hiány. 0 Ügy hallani, a korábbi évekhez képest most meein- gófélben van az ország hitel­képessége. A Nemzetközi Va­lutaalap például milyen maga­tartást tanúsít most velünk szemben? — Nézze, ha egy ilyen pénzintézet szóba áll ve­lünk az már féli siker. A valutalap ugyanis világszer­te mértékadó. Ha tőle mond­juk 100 millió dollár hitelt kapunk, akkor a többi kül­földi pénzintézettől további 500 millió dollárra számít­hatunk. Ha viszont bizal­matlan, nem ad a töb­bi sem kölcsönt, vagy csak magas kamatra és igen rövid határidő­re. Hét éve vagyunk tag­ja a Nemzetközi Valuta­alapnak, érvényes készen­léti hitelszerződésünk van vele. Alapos vizsgálat, szi­gorú feltételek megszabása árán kapunk az alaptól hitelt, ilyen feltétel pél­dául az, hogy mekkora az a költségvetési hiány, ami még elviselhetőraek minő­sül. Máris felhívták a fi­gyelmünket arra, hogy az idei évre készült terveink­hez képest eddig nagyobb a költségvetés hiánya, s eszerint úgy tűnik, mintha eltértünk volna a szerződés­től. A kormány tehát most azon dolgozik, hogyan le­het ezen javítani. Ez évben űgyanis lejár a valutalappal kötött készenléti hitelszer­ződés, és szeretnénk meg­újítani. 0 A politikai közvélemény­ben heves vitákat vált kJ a kérdés: vonuljon vagy ne vo­nuljon ki az MSZMP a gaz­daságból? Mi az ön vélemé­nye erről? Nézete szerint mi módon kell változnia, korsze­rűsödnie a párt gazdaságpo­litikai munkájának? — Az MSZMP politizáló párt akar lenni. Nem kí­ván operatív kérdésekkel foglalkozni, erre valók a kormányszervek, az érdek- képviseletek. Továbbra is; véleményt alkot azonban a fő gazdasági kérdéseikről, koncepciókat formál. A pártközpont esetében vi­szonylag egyszerűbbnek tű­nik e stílusváltás, a terüle­ti pártszerveknél már ne­hezebbnek tetszik a régi beidegződések oldása. A me­gyei és a városi pártbizott­ságok se hozzanak olyan határozatokat, melyek konk­rét feladatokra kötelezik a vállalatokat hiszen a kö­vetkezményeket úgyis a végrehajtásra kötelezetteknek kell viselniük. Törődjenek viszont azzal, milyen a vál­lalatoknál a • munkahelyi légkör, a vezetői morál, a dolgozók hangulata. 0 Választásokra készü! az MSZMP, választási programot kell készítenie, ön szerint tri vonzót tud ígérni a mai Hely­zetben? — Valóban nehéz olyat mondani,, ami vonzó is, igaz ás. Egy bizonyos, ennek a programnak az embereket foglalkoztató nagy kérdé­sekre válaszolnia kell. Reá­lis, földönjáró programra van szükség, der nem föld­hözragadtra. Meg kell mu­tatnia a kedvező változá­sok lehetőségét is. Mert nem igaz, hogy mostani helyzetünkben csupán az a néhány vállalatvezető le­het elégedett, aki évi több- millió forint prémiumot le­akaszt. Mindenkinek boldo­gulnia kell, aki munkája: eredményességével erre rá­szolgál ! _ Szénái Márt» i

Next

/
Oldalképek
Tartalom