Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-05 / 104. szám

1989. MÁJUS 5., PÉNTEK NOGRAD 3 Egy recski rab emlékei (5.) Sztálin halála után vál­tozások következtek be az internáló tábor életében is. Apró , jelek — például az őrök megértőbb, embersége­sebb viselkedése, bánásmód­ja — már előrevetítették a jövőt, a szabadulás óráját. Hajas Árpádét is. „Az egyik őr, a Csepel ne­vű úriember, mert a rendes nevét egyiknek se tudtuk, úgy látszik, megbánta a tettét, mert nagyon akart kedveskedni. Javítóra fogtak bennünket, nem akartak le­pusztulva hazaengedni. Ak­koriban az idősebbek, a gyengébb fizikumúak közül sokan már lábra se tudtak állni, úgy mászkáltak négy­kézláb, annyira” legyengül­tek. Nagyon1 rossz állapot­ban voltam én ils... Szóval ez a Csepel velem szeretett foglalkozni. Hajnali kivonu­láskor, unatkozott-e, elkiál­totta magát énekelve: Gun- ga-din, akikor nekem erre azt kellett énekelnem: Ka­lapba brunzolok. Ahányszor így elkiáltotlta magát, annyi­szor kellett nekem ezt éne­kelni. Ez tetszett neki:.. Ho­gyan lettem Gungadin? Nem tudom. Állítólag valamiféle indiai volt. Csepel ezt meg­jegyezte, engem kiszúrt és elnevezett.” (Említette, hogy ön is le volt gyengülve már fogsága végén. Beteg is volt netán?) „Aranyerem volt. Tudja, mivel gyógyították? WO papírral, azt kaptam gyógy­szernek. .. No, akkor láttam papírt, a táborban. Bemen­tem az úgynevezett kórház­ba, ahol egy Kánya nevű sebész, a rabtársunk teljesí­tett szolgálatot. Mi baj van? — kérdezi. Mondom: arany­ér. No, a WC-papírcsomag- hól letépett egy lapot, és ide­adta: Parancsoljon, ez a gyógyszer az aranyerére.” (Hogyan következett be végül a szabadulása?) „'Naigyon egyszerűen tör­tént. Talán mároius lehetett, hívattak az irodára, általá­nos felülvizsgálat lesz, mond­ták. Civilben ott volt egy nyomozóféle. Elővesz egy borítékot, üres. Ezek sze­rint nekem nem voltak ira­taim. Kérdezi az adataimat. Ugye, akkor már hallottunk a felülvizsgálatról, az em­ber egy kicsit bátrabb volt, mondom: Kérem, tessenek elmenni Mindszentre, és ott meghallgatni a falut. Név szerint meg tudom mondaná azt a pár embert, akii az ellenségem. Erre kirúgja maga alól a széket, engem ne utasítson, ripakodik rám, és elzavart. Közbeni oda­haza, mint később kiderült, működött valamilyen ötös bizottság, vagy mi az ördög, az egyik tagja találkozott a mostohaanyámmal — isten nyugosztalja —, mondja ne­ki, no, Hajas néni, haza fog jönni az Árpád, megszavaz­tuk. Hát ezek voltak a falu eleje... Hogy így volt-e? ... Mindenesetre később új­ra hívattak az irodára, és újra az adataimat kérdez­ték. ..” (Mivel engedték el Recsk- ről ?) „Ezt az egy szál papírt kaptam — mutatja Hajas Árpád, a megkopott hatá­rozatot, amelynek dátuma — a nyomtatott július hó á.t- húztával — 1953. szeptem­ber 5-e. A legfőbb szemé­lyi adatok után : »... rend­őrhatósági őrizetét (interná­lását) megszüntettem.« — Szabadulásom előtt aláírat­tak egy nyilatkozatot, hogy amiben részem volt, az ál­lamtitok, tehát sem a hely­ről, sem az ott lévő szemé­lyekről, sem az ott történr tékről senkinek nem beszé­lek. Legfeljebb 12 évi fegy- ház ellenében lehetett vol­na.. Így, hát még a volt fe­leségeimnek sem beszéltem erről. De a mindszenti meg a tarján! járási rendőrkapi­tányságon sem, ahol jelent­keznem kellett. A járási kapitányságon* mikor a ha­tározatot megmutattam, még össze is szaladtak, nézték, honnan kerültem én elő... Hajas Árpádot az elmúlt három és fél évtizedben nem rehabilitálták, nem kapott kártérítést, a recski évek a nyugdíjába sem számítanak bele. (Mi volt a bűne, hogy in­ternálták? Mi volt a többi­eké?) „Az én bűnöm az volt, hogy megszülettem. Hogy milyen bűnt követtek el a többiek? Nekem az a meg­látásom. .. Nézze, összeszed­ték a földbirtokosokat, vagy másokat, de aki olyan volt, az már eleve megpucolt. Volt pénze, érdekeltsége, el­hagyta az országot. Aki meg vette azt a bátorságot,, hogy itthon maradt, vállalta az itteni életet, azt nem bün­tetni, inkább megbecsülni kellett volnan Mert arról, ki hol született, végered­ményben! nem tehetett...” (Miért haragudhattak né­hány an a faluiban magára?) „Csak találgatni tudom. Az apámnak üzlete volt Amerikában, mikor haza­jött, vegyeskereskedéslt és kocsmát nyitott. Kiegyezve a mostohaanyámmal, ezek rám szálltak. Mondtam én negyvennyolcban, hogy nem bánom, legyen állami üzlet, de én is szeretnék élni, dol­gozni. Volt, aki az ötös bi­zottságból figyelmeztetett, még egy-két hónapig meg­hagynak, de aztán találnak okot, és eltávolítanak az üz­letből. Mondtam neki, intéz­zenek el, akit akarnak* en­gem hagyjanak békén, hi­szen Rákosi úr akkor azt hirdette, szükség van a kis­kereskedelemre. Ha valaki idejön, azt kivágom. A kocs­mából is kiraktam az olya­nokat, akik rosszul visel­kedtek. Nem egyformán hat ránk az ital. Még a saját nagybátyámat is kipenderí­tettem egyszer. Hát, ez volt!” (Most szeretné visszaadni mindenkinek, akit illet, a sérelmet, a hántást? Élteti a bosszú?) „Nem. Ha megölnék bár­kit iis, mit érnék vele? Azt se lehet: No, komám, pró­báld meg' legalább egy hó­napig, milyen. Én tudom, nekem mi.t okozott Recsk, meg a hozzátartozóimnak... Régóta egyedül élek. A fi­am húszéves korában, lesze» relés előtt két hónappal a Dunába fulladt. Már húsz éve. .. Ami történt, azt nem lehet jóvátenni se pénzzel, semmivel. Megerőszakolnak egy szűz lányt, és azt mond­ják neki, vegye úgy, mintha nem történt volna sem­mi ? !... Csak az a szomorú, hogy elment egy élet, tönk­re lett téve.” Hajas Árpád Bátonytere- nyén, a Fűfőber nyugdíja­saként él. Örül, hogy nem felejtik el. Dwnden, év őszén behívják a gyárba néhány hónapra leltározni. Sulyok László Export... export A Híradástechnikai Gépgyár magas tech­nológiát szinten elégíti ki .a személy- furgon-gépkocsik és -mikrobuszok eszté­tikai karbantartásával kapcsolatos igé­nyeket. Termékeik jelentős részét’expor­tálják. Sorozatban készülnek a mikro­processzoros vezérléssel edlátott gépko­csimosó és -szárító berendezések. Teljesítette elad negyedéves tervét a kéz­kedvelt 'Pick szalámiból a Szegedi Sza­lámigyár és Húskombinát, össze»«* e*er tonna Pick szalámit szállítottak az ebi negyedévben megrendelőinek » világ JM országába éa a hazad piacra. A csomagoló­üzemben. A képen Mészáramé <Bédl Hona a téliszalámit csomagolja. Ha kiürítjük a spájzol... Falupártibb politika B megyei tanács vitája a kistelepülésekről A huszonnegyedik órá­iban vagyunk — így nyilvá­nított véleményt Letovai Ildikó megyei népfronttitkár. Nagy Károly, aki Nemti taná­csát képviseli a Nógrád Me­gyei Tanácsban, több más mellett ezt mondta: „Ha egy család kiüríti a spájzot, mi­ből él meg? A falu tönkre­tétele azt jelenti, hogy oda az ország éléskamrája.” E két vélemény szemlé­letesen jelzi azit a vitát, amely a megyei tanács leg­utóbbi ülésén a kistelepü­lések népességmegtartó ké­pességének helyzetéről, fej­lesztésének feladatairól ki­alakult. Átfogó, minden te­rületet felölelő napirend­ként foglalkozott a tanács a kistelepülésekkel. A meg­különböztetett figyelmet az is bizonyítja, hogy előzete­sen társadalmi konzultáción kértek véleményt a vita­alapról. A kezdeményezés hasznosnak bizonyult: a ta­nácsülés 12 hozzászólása összecsengett abban, hogy valóságos képet mutat a helyzetelemzés, s mindezt jól kiegészíti a társadalmi konzultációk összefoglalója. Egyéb kérdésekben azon­ban fölöttébb összecsaptak a vélemények, nem mellőz­ve a sankos fogalmazást sem. De lássunk néhány ada­tot! Nógrád 67 kistelepülé­sén él 39 ezer ember, a megye lakosságának 17 szá­zaléka. Az említett települé­sekből 23 aprófalu, ahol a lakosság száma 500 személy alatti. A társadalmi-gazda­sági jellemzők itt különösen kedvezőtlenek. A helyzetképhez hozzátar­tozik, hogy jó néhány kez­deményezés, előrelépés elle­nére néhány területen nőt­tek az ellátásbeli különbsé­gek. Az ingázás mellett fel­gyorsult az elvándorlás. Telefon, kereskedelem — nemegyszer napi gondok­kal —, szolgáltatás, ivóvíz. Néhány címszó, amelyekhez problémákat igazoló magya­rázatokat fűzhetnénk. Mind­ezek pedig akikor is iga­zak, ha a VII. ötéves terv­ben arányosabb volt a fej­lesztési lehetőségek elosz­tása és a megyei törekvé­sek igyekeztek csökkenteni a falu és a város közötti indokolatlan alapellátási kü­lönbségeket. Segítette ezt a pályázati rendszer is, bár a helyi tanácsok egyre ne­hezebben birkóznak az elő­írt saját forrás előteremtésé­vel. A népességmegtartó ké­pesség fokozása érdekében most két csokorba kötöt­ték a teendőket, sorra vé­ve a hosszabb és rövidebb távon megvalósítandó felada­tokat. Az előbbibe tartozik példának okáért a gazda­sági bázis növelése, az in­frastruktúra fokozatos terü­leti kiegyenlítése. Rövidebb idő alatt elérhető, hogy ahol az igények és lehető­ségek egybeesnek, ott hely­ben legyen óvodai és általá­nos iskolai nevelés; szük­ség van a pályázati rend­szer módosítására; a keres­kedelmi ellátást a „szektor­tól független” támogatás­sal kell javítani. Könnyű kimondani, nehéz valóra váltani. Miként a korábbi elhibázott település- poliltika bajai sem orvosol­hatók máról holnapra. Er­re bizonyság a rendkívül szé­les körű vita is, amelyből! csak villanásokat idézhe­tünk. Letovai Ildikó, megyei népfronttitkár: — Ki kell mondani, hogy a rossz döntések következményeit nem gondolták végig, az összevonások túlhajtottak voltak. Keserű maradt az emberek szája íze ott is, ahol feladpi könyszerültek az alsó tagozatos iskolákat. A falu fejlesztése háttérbe szorult, holott csökkent­hető lenne a városba áram­lás, s ez az utóbbiaknak is érdeke. Ne születhessen olyan központi döntés — például eltérő közlekedési tarifa — amely az esélye­ket rontja, elkerülhetetlen a fejkvóta megváltoztatása is. Változás pedig akkor lesz, ha nemzeti programmá váLik a kistelepülések ügye. Dr. Rozgonyi József nem­csak személyes indíttatású, a Karancs-völgyi gyökerek­ből táplálkozó véleményét mondta el, hanem az MSZMP megyei bizottsága végrehajtó bizottsága állás­pontját is tolmácsolta: — Az MSZMP falupártibb po­litikát kíván, s egyetér­tés van abban is, hogy ez nem a városok ellen hat, éppen őket erősíti. A kör­zetesítés sok esetben, funk­cióvesztéssel is járt, így pedig megnő az esély az elsorvadásra. Ami pe­dig a mai helyzet okait illeti: ezek éppúgy visz- szavezethetők objektív té­nyezőkre, mint a hetvenes évek elhibázott kormányza­ti politikájára. Az utóbbit fjedig fölerősítette a követ­kezetes megyei végrehajtás. Gyökeres elosztási, straté­giai váltásra van szükség a kistelepülések javára, a megyei tanács támogassa ezt a törekvést. Napjainkhoz szorosan hozzátartozik a he­lyi öntevékenységre épü­lő önkormányzat tisztelet­ben tartása is. Juhász Ferenc (Szurdok- püspöki): — Áttörést kell el­érni az alapellátásban. Az érdemi beleszólásra a taná­csok jogkörének bővítésére van szükség. Találja meg újra a számításait a mező- gazdaságot és az állatte­nyésztést szgrető ember. Le­gyen egyforma a fejkvóta, különben felmerül a kérdés; a városi ember többet ér? S ha már itt tartunk; igen rossz visszhangot váltott ki, hogy éppen a városok töröl­ték el a településfejlesztési hozzájárulást. Csonka György (Ecseg): — Jó célokról hallunk a javas­latok között, de több konk­rétumra lenne szükség. A valóraváltáshoz elkerülhe­tetlen eszközrendszerrel együtt. A vízellátás javítá­sára lassan kilátásaink sin­csenek. Gyerekkoromban a vegyesboltban egy szúnyog­háló mögül vásároltam a kettő nyolcvanas kolbászt. Most a fiam megy az üzlet­be és ugyanonnan kapja az / árut. I Dr. Zomborka Béla (Né- zsa): — Időszerű a mostani helyzetelemzés, de valameny-/ nyíre elkéstünk. A mai ba­joknak ' igenis forrása, hogy sikeresen végrehajtottuk a felsőbb szinteken született elhibázott koncepciókat. Vol­tak ugyan ellenvetések, de ezek hangoztatói megkapták, hogy „rosszul látják a dol­gokat, ez a fejlődés útja”. Az értelmiség elkerülésének következményei, az elhibá­zott fejkvóta elleni érvelés épp úgy foglalkoztatja dr. Zomborkát, mint a napi po­litika: „Tegnap azt mondta Grósz Károly, hogy a vá­lasztások sorsát a vidék dön­ti el”... Az idézethez aligha kell kommentár. Nagy Károly (Nrmti): — A körzetesítés túlzott volt, az értelmiség kivonulása visszafejlődést hozott. A fejkvótában legyen minimá­lis különbség a ,városok ja­vára, de nem nyelhető le, hogy nekik nincs szükségük a tehóra. Sokat segítenek a pályázatok, csakis saját for­rásból aligha értük volna ezt, amit megvalósítottunk. Dr. Kecskeméthy Gyuláné (Magyarnándor és Mohóra): — Lehetővé kell tenni, hogy a társközségek érdeke is ér­vényre jusson. Sokat jelent­het, ha a települések között alulról kezdeményezett tár­sulások jönnek létre. Juhász Imre (Jobbágyi): — Azért választottak, hogy a települések érdekeit képvi­seljük, s ezért van vita is. Sokat vívódtam a hangne­men, a csatabárdot azonban nem kell kiásni. A legna­gyobb gond a kereskedelmi ellátás, a liberalizálás, a ma­gántulajdon sokat segíthetne. Átfogó program, kell. Olyan pénzügyi és hitelrendszerrel, hogy érdemes legyen az er­dővel, a földdel vesződni, különben munkahely ezeken a településeken soha nem lesz. Janóné Méhész Zsuzsanna (Alsótold) : — Illúzió a köze­ledés a városokhoz, hiszen szakadék van, a kistelepü­lés mostohagyerek. Az el­néptelenedés úgy állítható meg, ha egy-egy központban munkát talál az ember. A mi elnökünk nincs olyan va­gány helyzetben, hogy le­mondjon a tehóról, a falusi ember egyébként is -meg­szokta, hogy mindenért fi­zet. Dr. Győri Sándor, Balas­sagyarmat tanácselnöke: — A téves nézeteket el kell oszlatni ! Nem értek egyet azzal, hogy az összevonások túlhajtottak voltak, ahol megfelelő volt a hang, ott alapvető probléma nem for­dult elő. Ami a tehót illeti; mindenki maga tudja, hogy mennyire lyukas a cipője. Balassagyarmat 350 millió forint hitellel tartozik, mert vállalkoztunk, majd ledol­gozzuk. Gázvezetéket, csator­nát építünk önerőből, egy család 45 ezer forinttal já­rul hozzá. így a tehóból — a mentesítések után — eleve csak 400 ezer forint jött vol­na össze, a városoknak is megvan a maguk gondja, szerepkörüknek megfelelően. Puszta Béla-, (Mátravere- bély): — a településpolitika az elmúlt időszak betegsé­gének nem okozója. De nem is gyógyítani akart, hanem a túlvilágra kívánta külde­ni a kistelepüléseket. A jö­vő? Ha lesz agrárreform, tu­lajdonreform, más lehetősé­gek nyílnak. Dr. Körmendy József me­gyei tanácselnök szerint az az alapvető, hogy most szem­benéztünk a problémákkal, a változás legfőbb iránya pedig a falupártibb politika, ami ugyanakkor nem jelent­het városéi lenességet. A fel­adatok egy részét az önkor­mányzatoknak, illette a me­gyei tanácsnak kell megol­dani, de nélkülözhetetlen a kormány szerepe is. Később ezt úgy fogalmazta: hosszú távon csakis nemzeti prog­ram .keretében lehet előre­lépni. Még ajkkor is, ha a megyei tanács olyan lépése­ket tesz, amelyek már a kö­vetkező tervezési ciklusban, vagy még előbb a falut pártfogolják. E lépések határozott szán­dékban és felismerésben fo­gannak. Dr. Rozgonyi Jó­zsef hozzászólásában Zsidai Lászlót, az OTP Nógrád me­gyei igazgatóját idézte: az építkezések azt Jelzik, van még a kistelepülésekben életerő. Mostani állásfoglalá­sával a megyei tanács eh­hez kívánt teret, cselekvési lehetőséget teremteni. Kelemen Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom