Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
1 1989. MÁJUS 31., SZERDA NÖGRÄD 3 / Tanácskozik az Országgyűlés Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának május 29-ei üléséről (Folytatás a 2. oldalról.) sa megszünteti, s a jóval szűkebb tartalmú törvényességi felügyeletet a cégbírósághoz helyezi. Ezzel együtt megvalósul/ a vállalati mérlegek nyilvánossága is. A vállalati törvényt végrehajtó minisztertanácsi rendeletben jobban elhatárolták a vállalati tanács és az igazgató hatáskörét. Megerősítették a vállalati tanáccsal működő cégek igazgatóinak jogállását, gondoskodtak a vállalati tanácstagok érdekvédelméről, s arról is, hogy beépítsék a vagyonérdekeltség egyes elemeit a vállalati tanács és a vállalatok tevékenységébe. Kulcsár Kálmán megállapította: a társasági törvény volt az első jogszabály Magyarországon, amely konszernszabályozással kívánt fellépni a piacellenes vállalatcsoportosulásokkal szemben, s ehhez most az átalakulási törvény a fúzió- kontrolit is hozzácsatolja. Az eddigi szabályozatlansággal szemben az átalakulási törvény az első, amely fellép az úgynevezett* postavállalatokkal • szemben, kimondva: ha egy vállalat vagyonát több mint 50 százalékban gazdasági társaságokban való részesedéssé alakítja át, köteles maga is bizonyos időn belül átalakulni. összességében nem az átalakulási törvény elfogadása, hanem annak elvetése vagy elhalasztása érősítené a magyar gazdaságban a versenyellenes összefonódásokat. Az Országos Árhivatalban már kidolgozták az új versenytörvény közgazdasági koncepcióját, s ennek alapján egy szakértőkből álló munkacsoport dolgozik a versenytörvényen, amelyet egy éven belül az Ország- gyűlés elé terjesztenek. Ebbe beépítik majd azokat a javaslatokat, amelyek a nagyvállalaton belüli gyáregységek önállóságának erősebb jogi garanciáját sürgetik. Olyan rendelkezést terveznek, amely kimondaná: ha a gyáregységek többsége az önállósulást kezdeményezi, indokolt esetben a versenyhatóság felbonthatja a nagy- vállalatot. Az igazságügyminiszter ezután azokra a véleményekre válaszolt, amelyek az állami vállalatok átalakulása kapcsán a népva- gyon felosztásával, a közvagyon kiárusításával, a gazdasági hatalom átjátszásával vádolták a törvény-előkészítőket. Akik ezt'állítják, azok nem ismerték fel a törvényjavaslat valóságos tartalmát — mondta a miniszter. Az állami vállalati törvény ugyanis egyértelműen kimondja: a vállalatok állami tulajdonban álló vagyonnal gazdálkodnak. Az átalakulási törvény és a vállalati törvény módosítása jottányit sem növeli a vállalatoknak a korábbiakban már biztosított vagyoni rendelkezési jogosítványait, hanem tudomásul veszi a jelenlegi helyzetet. Egyébként is az volt az általános politikai kívánság a jogalkotással szemben, hogy a tulajdoni reform tartalmának teljes kidolgozása előtt •— a jelenlegi átmeneti politikai helyzetben — az állami szektorban ne változtasson a kialakult tulajdonosi szituáción. Ha viszont a törvényalkotók a jelenlegi status quóból indulnak ki, akkor figyelembe kell venniük, hogy az állami vállalatok, vagy állam- igazgatási irányítás alatt állnak, vagy önkormányzó, önigazgató vállalatok, azaz, vállalati tanács, illetve közgyűlés, küldöttgyűlés irányítja őket. Az elemi logika megköveteli, hogy az államigazgatási irányítású vállalatoknál az esetleges társasággá való átalakulásról maga az alapító szerv döntsön, és a részvények az állami vagyonkezelő szerve- zethéz tartozzanak, hiszen az állam központi szervezete a tulajdonosi jogokat is magánál tartotta eddig. A jelenlegi helyzeten csak egy új vállalati törvény változtathatna. Kulcsár Kálmán vitába szállt azzal a nézettel, hogy az állami szektorban fel kell számolni a vállalati tanácsot és általában az önkormányzati önigazgatást. Eszerint az állami vállalatok túlnyomó többségét kényszeríteni kellene a részvénytársaságokká való átalakulásra. Az átalakulást felülről kellene vezényelni egy felállítandó központi vagyonalap által, amely az átalakuló állami vállalatok valameny- nvi részvényét megszerzi és ' azzal korlátlanul rendelkezik. A jogalkotás elutasította ezt a felfogást, amely az állami vállalatok mintegy közhatalmi kényszerrel történő „visszaállamosítását” jelentené. A törvényjavaslatban kiegyensúlyozott és kompromisszumos szabályok találhatók, amelyek az állami és a vállalati érdekeket egyaránt kielégítik. Igv például az á 1 részve n y tá rsaság ok létrejöttének megakadályozása érdekében a jogszabály kötelezővé teszi 20 százalékos vagy 100 millió forint értékű külső tőke bevonását, ami a társaság alaptőkéjét növeli, nem pedig a költségvetést gazdagítja. Ha azonban a társaság létrejön, az eladott részvények ellenértéke nem növelheti az alaptőkét, a befolyt bevétel 80 százaléka a vagyonkezelőt illeti meg, míg 20 százalék marad a létrejött társaságnál. A társaságnál maradó részből az alaptőke 10 százalékáig kötelező ingyenes, vagy kedvezményes dolgozói részvényt kiadni. Ilyen részvényt a dolgozók kis közösségei, csoportjai is kaphatnak. A vitában sokszor megfogalmazott kérdés: a hiányzó megfelelő vagyonértékelési módszer következtében nem kerül-e sor a nemzeti vagyon leértékelésére, elkótyavetyélésére. Húsz éve küszködik a magyar közgazdaságtudomány — lényegében számottevő eredmény nélkül — a vagyonértékelés módszereinek kidolgozásával. Torz piaci viszonyok között tökéletes vagyonértékelés nem lehetséges. Egyébként a törvényjavaslatban számos, a vagyonértékeléssel kapcsolatos garanciális szabály is megtalálható. A vállalat vagyor* mérlegében eltérhet az adómérlegétől, figyelembe veheti a szellemi értékeket, a piaci tényezőket is. A vállalati vagyonmérleget független könyvvizsgálóval is jóvá kell hagyatni, aki teljes anyagi felelősséggel tartozik. Az átalakulást nyilvánosan közzé kell tenni, s a hitelezők biztosítékokat i& követelhetnek. Az állami tulajdon körében további biztosítékok is megtalálhatók. Így ha a vállalat húsz százaléknál nagyobb mértékben ' kívánja leértékelni vagyonát, úgy az átalakulással szemben állami vétójogra van lehetőség. Jelentős vállalati vagyonvesztés esetében az alapító megszüntetheti a vállalatot, átalakíthatja társasággá. összegezve az elmondottakat, Kulcsár Kálmán leszögezte: az átalakulási törvény nem hoz létre vállalati, menedzsertulajdont. Éppen ellenkezőleg, ha végbemegy az átalakulás és a tulajdonosi, illetve a vállalatvezetői pozíciók következetesen elválnak, a vállalatvezetés a jelenleginél jóval erősebb tulajdonosi kontroll alá kerül. Az átalakulási törvény további halogatása jelentős hátrányokat okozna a kisvállalkozásoknak, lefékezné a szövetkezetek belső demokratizálódását, valamint az állami vállalatok szervezeti pluralitásának erősítését. Jelentős károkat okozna a külföldi befektetésekben is, hiszen a külföldiek még arra az egyértelmű kérdésre sem kaphatnának egyértelmű választ, milyen magyar partnerrel kell tárgyalniuk, ha befektetni kívánnak hazánkban. Végezetül arra a sajtóban megjelent vádra válaszolt az igazságügyminiszter, amely szerint „minél európaibb módon dolgozza ki a minisztérium a hatalom akaratának megfelelő szabályozást, annál inkább alkalmassá válik ez a tevékenység az igazság eltakarására”. — Indulatokkal és sajátos érdekekkel természetesen nehéz vitázni — mondotta. — De feltételezem, hogy még az idézett és hasonló nézetek mögött is felelősség áll. Elvárom tehát, hogy feltételezzék az igazságügyi kormányzat felelősségét is az ország és a nemzet iránt, és ne jelenjen meg egyre sűrűbben á legjobb szándékú és szívonalú jogalkotással szemben az elutasítás egyetlen indokaként annak puszta kijelentése, hogy a kormány így akarja átmenteni az MSZMP hatalmát, vagy valamilyen politikai, gazdasági elit hatalmát, vagy ki tudja mit! Indoknak ez gyenge, attitűdnek félelmetes, egyben sajnálatos és nélkülözi azt a kompromisszumkészséget, amelyre mostanában a legnagyobb szükségünk van. Az igazságügyi kormányzat nem mond le eltökéltségéről, hogy alkotmányos jogállamot építsünk! Véleményem szerint a beterjesztett három törvényjavaslat ezt a célt, a gazdaság alkotmányos jogkereteinek kiépítését szolgálja — fejezte be expozéját Kulcsár Kálmán. A vita után Kulcsár Kálmán válasza következett, majd Tallóssy Frigyes, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának nevében adott tájékoztatást a bizottsági ülés eredményéről, a vitában elhangzott képviselői javaslatok elfogadásáról, illetve elvetéséről. Határozathozatal következett. Számos képviselői módosító javaslat elfogadása után az Országgyűlés törvényerőre emelte a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról szóló 1977. évi, VI. számú törvényjavaslat módosításáról, valamint a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló jogszabálytervezeteket. Ezzel az Országgyűlés befejezte keddi munkanapját Az ülésszak ma a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatódik. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. május 29-én ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a KB osztályvezetői, a pártsajtó, valamint — az első napirendi pont vitájában — a központi sajtó vezetői. A testület Iványi Pálmáik, a Politikai Bizottság tagjának, a Közpon'ii Bizottság ti tk árának élő terjesztésében megtárgyalta a széles körű társadalmi vita alapján kialakított új agrárpolitikai koncepciót, amelyet teljes egészében nyilvánosságra hoz. Grósz Károly főtitkár előterjesztésében a Központi Bizottság foglalkozott aiz MSZMP előtt álló feladatokkal!, és úgy döntött, hogy 1989. május 8-ai álláspontját módosítva, még ebben az évben összehívja a párt kongresszusát. Arról is határozott, hogy vitára bocsátja javaslatait a heftyi és országos pártszavaziás intézményének bevezetéséről, valamint arról, hogy a tagság demokratikusan és közvetlenül választhassa meg az MSZMP elnökét és főtitkárát. A kongresszus előkészítésének szervezési teendőit a következő üléseim folyamatosam tárgyal i a. A Közoonti BizofJ'ás megválasztotta a kongresszus Az MSZMP Központi Bizottsága áttekintette a politikai érdekegyeztető fórummal kapcsolatos előkészítő tárgyalások állását. Megállapította, hogy a testület 1989. május 8-ai javaslata számos pozitív, támogató vélemény mellett tartózkodó és elutasító reagálásokat is kiváltott. Az előkészítő tárgyalások megkezdését élénk sajtópolémia kísérte, ami a közvélemény számára az álláspontok megmerevedését sugallta. A Központi Bizottság a társadalmi közmegegyezésért érzett felelősségétől áthatva indokoltnak tartja elvi tárgyalási javaslatát az alábbiak szerint konkrét formába önteni, s az előkészítést ezáltal a holtpontról kimozdítani : — A Központi Bizottság javasolja, hogy a politikai egyeztető fórum négyoldalú tárgyalási formában jöjjön létre. A tárgyalóasztalnál foglaljanak helyet az MSZMP, az ellenzéki kerékasztal, továbbá mindazon szervezetek képviselői, akik az előzőekhez nem kívánnak csatlakozni. Negyedikként a tanácskozási "joggal- rendelkező megfigyelők lehetnek jelen, egy részük állandó jelleggel; — Az MSZMP konstruktív megegyezési szándékának ki- nyilvánításaként javasolja az előkészítő' szakasz felgyorsítását annak érdekében, hogy az érdemi tárgyalások 1989. június 10-én megkezdődhessenek; mandátufhvizsgálió bizottságát, amelynek vezetője Vastagh Pál, a Poliitifcai Bizottság tagja lett. A kongresszus szervezőbizoittságá- ntafe vezetőjévé Iványi. Pálit választotta meg. A Központi Bizottság megköszönte a szervezeti szabályzat kidolgozására kiküll- döitt munkabizottság tevékenységét. A további munkával a testület mellett működő kibővített pártpolitikai bizottságot bízta meg. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a gazdaságstratégiai munkabizottságot és a közgazdasági munikaközössé- get összevonja, és á jövőben gazdaságstratégiai munkabizottság elnevezéssel működteti. A testület Korom Mihályt és Rajnai Sándort saját kérésükre felmentette központi bizottsági tagságuk alól. A Központi Bizottság tudomásul vette az MSZMP- reformkörök 1989. május 20- ai, szegedi mumkaitanácsko- zásáról készült tájékoztatót. Megvitatta a politikát eeyeztetq fórummal kapcsolatos t árgy állásokról szóló jelentést; megfogalmazta javaslatait és nyilvánosságra hozza álláspontját az érdemi tárgyalások előkészítéséről. A Központi Bizottság kialakította Nagy Imire és társai temetésével kapcsolatos álláspontját, amelyet nyilvánosságra hoz. — A Központi Bizottság kijelölte az érdemi tárgyaláson részt vevő delegációját, amelyben a kormány képviselői is helyet kaptak. A tárgyalóküldöttség mandátuma akkor lép életbe, ha a politikai egyeztető fórum tagjai egyetértésre jutnak az előkészítés valamennyi kérdésében; — A Központi Bizottság felkéri az Országgyűlés elnökét, hogy — a tárgyalófelek’ egyetértése _ esetén — elnököljön az érdemi tárgyalások plenáris ülésein ; — A Központi Bizottság javasolja, hogy az érdemi tárgyalások kereteit rögzítő dokumentumot minden érintett szervezet vezető képviselője írja alá. A Központi Bizottság ezzel az előkészítő tárgyalócsoport vezetőjét bízza meg. Az MSZMP Központi Bizottsága felhívással fordul a párt tagjaihoz, alapszervezeteihez, alakuló reformköreihez és a közvéleményhez. Felszólít minden haladó erőt az országos politikai egyeztető tárgyalások támogatására. Ügy ítéli meg, hogy a demokratikus szocialista jogállam megteremtésének nehéz időszaka az érdekek kölcsönös tiszteletben tartását igényli. Ehhez nélkülözhetetlen, t hogy az országos érdekegyeztető tárgyalások szervesen kapcsolódjanak a helyi kezdeményezésekhez. Az alulról is építkező társadalmi közmegegyezés biztosíthatja, hogy az átmenet békés úton, a politikai stabilitás fennmaradása mellett menjen Végbe. (MTI) Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. május 29-ei javaslatai a politikai érdekegyeztető tárgyalások előkészítésére
