Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
1989. MÁJUS 2.. KEDD NOGRAD 3 Majális: bohóságok-bokócságok kicsik, nagyok örömére HAGYSAMDÓR: Munkánk alapján boldoguljunk! GRÚSZ KAROLY: Az MSZMP szocializmust, demokráciát és fellendülést akar Nagy Sándor elöljáróban utalt arra, hogy a föld számos pontján más a mostani május elseje, mint korábban volt. Magyarország sem hasonlít tegnapi önmagára, s holnapi arca, valója bizonyára még inkább más lesz. Ennek az országnak sokat próbált lakói, dolgozói olyan változásokban, olyan végeredményben érdekeltek, amelyek az élet új minőségét hozzák létre — mondotta, majd így folytatta: — Érdekeltek vagyunk abban, hogy jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldoguljunk, hogy tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egészséges nemzeti önbecsülésünk, hogy életünkből száműzzük a hazugságokat, így gyermekeinkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhassunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok millióinak érdekében, még kevésbé csupán rájuk hivatkozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciája a változások valódiságának — szögezte le a SZOT főtitkára, megerősítve, hogy a dolgozók ma már nem fogadják el, hogy helyettük és nevükben kevesek gondolkodjanak, kevesek döntsenek és azt sem, hogy kevesek kiváltsága legyen az igazságot kimondani, a jövőért felelősséget vállalni. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy száz év óta, május elsején, a munkások, a dolgozó emberek tömegsztrájkok, tüntetések, demonstrációk, felvonulások, gyűlések szervezésével, az azokon való részvétellel adnak hangot követeléseiknek, s e napon a munka, a dolgozó ember, a szolidaritás gondolata áll középpontban. Május elseje — amennyiben ünnep — a dolgozó ember, a munkásember ünnepe, május elseje szakszervezeti ünnep! Május elseje azoké, akik többnyire nincsenek vagy csak alig vannak abban a helyzetben, hogy érdemi hatást gyakorolhasssanak saját munkájuk eredményességére. Azoké, akik csak akkor élvezhetik munkájuk gyümölcsét, ha ez a munka jól meg van szervezve, és ha a tisztességesen végzett munkánkat meg is fizetik. De akik bizonyosan viselik a rossz politikai, gazdasági döntések következményeit, akiktől a terheket senki nem veszi át. ök azok a munkavállalók, bérből és fizetésből élők, akik egy ország jelenének és jövőjének letéteményesei. A magyar szakszervezetek támogatják a gazdasági és politikai reformokat: a tulajdonreformot, a szerkezetváltást, a piaci viszonyok megteremtését. A reformra hivatkozva sem támogatják azonban a kapkodást, a végig nem gondolt intézkedéseket, s azt sem, hogy bárki úgy és azért árusítsa ki az állami tulajdont, hogy ellenértékével a költségvetés hiányait pótolja. Az eladósodottság súlyos teher. De az sem kevésbé súlyos, ha érT tékeinket áron alul, nemzeti önérzetünket pedig bármilyen áron áruba bocsátjuk.^ A szakszervezetek és a kormány együttműködéséről kijelentette : csak kiegyensúlyozott együttműködés, valódi partneri viszony lehet célravezető. Megállapodásainknak a jövőben — ha kell — kemény eszközökkel is érvényt kívánunk szerezni. A szakszervezetek összefogásra, felelős cselekvésre, józan magatartásra szólítják fel a társadalom valamennyi politikai tényezőjét. A jelen gondjainak megoldásában, a jövő formálásában közmegegyezést kell kialakítani és ebben az eltérő nézeteket valló erőknek is közösséget, felelősséget kell vállalniuk. Csak ezen az alapon számíthatunk a gondjaink megoldásához nélkülözhetetlen nemzetközi támogatásra, amelynek biztosításában a magyar szakszervezetekre is jelentős feladatok hárulnak — hangsúlyozta, majd a közelgő választásokra utalva felhívta a figyelmet: az ország lakosságának választania kell eszmék, nézetek, személyek és szervezetek, programok és módszerek között. A szakszervezetek azokat támogatják, akik: igazat mondanak és reális elképzelésekkel rendelkeznek; megfogható eredményeket és ehhez megítélhető garanciákat kínálnak; a politikai diktatúra helyett nem a tőke, a pénz diktatúráját kívánják bevezetni ; demokratikus közéletet, nyilvánosságot akarnak ; a reformokat a dolgozó milliók érdekében és rájuk támaszkodva, részvételükkel kívánják megvalósítani; s akik tudják, hogy mindez nem lehetséges a szakszervezetek nélkül, a szakszervezetek ellenére. Rajtunk is múlik, hogy semmilyen hit- és pártvita, egyéni ambíció, sérelem, törekvés ne szoríthassa háttérbe a nemzeti összefogást — szögezte le végül a SZOT főtitkára. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára is kifejtette véle* ményét az időszerű politikai elképzelésekről, reagált a sokakat foglalkoztató kérdésekre. Az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit, s hangsúlyozta: az MSZMP egyszerre nemzeti és internacionalista pórt, az emberiség haladásáért, a békéért, a szocializmusért küzdő erőkkel vállal sorsközösséget, miközben nemzeti érdekeinket is maradéktalanul képviseli. Meggyőződését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más népekkel való együttműködés révén kamatoztathatja tudását, tehetségét, gyarapíthatja nemzeti értékeit és járulhat hozzá az egyetemes kultúra gazdagításához. Hazánk reformtörekvéseinek távlati célja az is, hogy felzárkózzunk a fejlett országokhoz a gazdaságban, a kultúrában, anyagi és szellemi téren egyaránt. Ez is történelmi távú időszakot igényel, de nemzetünk jövőjének ez az egyedül lehetséges útja. Az MSZMP kezdeményezője, aktív részese, felelős tényezője akar lenni e nagy nemzeti vállalkozásnak — húzta alá a főtitkár, rámutatva, hogy a párt történetének új fejezete kezdődött el az 1988. májusi pártértekezleten, amikor lezárt egy nagyon fontos, de ellentmondásos korszakot. Fejlődésünket a megtett út értékét nem tegnapi önmagunkhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Figyelmünk, értékrendiünk középpontjában a dolgozó, alkotó ember áll. Ebből következően elsőrendű feladatunknak tekintjük a hivatására, a munkájára felkészülő és azt kezdő fiatalok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való foglalkozást, akik munkával töltötték el életüket. Újat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létrehoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk — mondotta a többi között. A múlt hibáiért nem személyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garanciákat akarunk kiépíteni arra, hogy a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanulság, amit az elmúlt négy évtizedből levonhatunk — szögezte le. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — legyen az párttag vagy pártonlkívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a vezetők, akik egy rosz- szul működő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyaniakkor soha többé nem engedhetjük meg, hogy politikai tévedésekért büntetőjogi elmarasztalást lehessen alkalmazni. Nincs nagyobb büntetés politikusok számára, mintha a nép megvonja tőlük a bizalmat. Ez pedig megtörtént — állapította meg a főtitkár, rámutatva, hogy ezért a figyelmet a jövőbe kell irá<- nyítani, az örökös önmair- cangolással ugyanis nem lehet előbbre jutni. Lejárt az idejük a tetszetős, de üres szavaknak. A magyar nép nagy többsége nyugalmat akar, munkája eredményeként egyéni és családi boldogulást. A közelgő választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában kimondja: több év következetes, kemény munkájára lesz szükség, az „eltékozolt évtized” .hiányainak pótlásához. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámítható politikai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát, fellendülést akar — ez programjának három kulcsszóvá. Határozottan vállalja a szocializmus ügyét, olyan eszményt lát benne, amelyet nem kitalált az emberiség, hanem valóságosan benne rejlik a mai viszonyokban, ami nem elérendő . állapot, hanem meglévő lehetőségek felismerése és tudatos kiaknázása —, s ehhez kéri a párt a szervezett dolgozók, a magyar nép szigorúan igényes, követelményeket támasztó bizalmát. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyűlés résztvevőinek. A politikai demonstrábió az Internacionálé hangjaival ért véget. A legkisebbek műsor* » nógrádköveodi szabadtéri Tolmácson kispályás labdarúgótornát rendostek. A* igazi majálist Sséesénybea is elmoai* as esfi. színpadon.
