Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON |> TELEXEN ÉRKEZETT... Ki törődik a kisnyugdíjasokkal? olbéli krónika Egy recski rab emlékei (4J ' A kétségbeesés és a felháborodás adja kezembe a tollat, hogy segítséget kérjek a NÖGRAD-tól. Férjem idős, 71 éves nyugdíjas, 5600 forint a nyugellátása. Hányáson dolgozott és ez ideig a bányától évi 20 mázsa szén- járandóságot kapott. Ezt pénzben, vagy szénutalványon kapta eddig. Mi is, mint sokan mások, utalványt kértünk, 20 mázsa szén forint értékében, s ezt a kedvezményes szénakció idején váltottuk be. Most ilyen már nincs. Attól tartva, hogy a szén és a fa drágább lesz, szerettük volna mielőbb beváltani az utalványt, vagy legMárcius elején jelent meg dr. Varjas Károly Petőfi-szobrok hazánkban és határainkon túl című könyve. A budapesti nyugdíjas orvosnak. Petőfi-ku- tatónak az volt a célja a könyv megírásával, hogy a Petőfi-szeretetet segítse elő. A könyv mintegy 160 fotó és 31 kézirati fotókópia közreadása mellett hasznos tanulmányt ír le a hazánkban és külföldön található szobrok történetéről, Petőfi életútjáról, valamint korának társadalmi helyzetéről. A könyvet dr. Gyevi Károly szerkesztette és dr. Czine Mihály lektorálta. Megítélésem szerint a könyv hazafias érzületű hangvétele, s történelmi visszapillantásai jó adalékot adnak a tanulóifjúság ismeretének bővítéséhez. A fi.talok mellett persze az idősebb generációnak is éleményt nyújtó olvasmány lehet e könyv, amely 10 ezer példányszámban látott napvilágot s részben a mecénásokhoz került. Itt jegySzécsény Városi Tanácsá-' nak Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban tárgyalta a lakásügyi társadalmi bizottság javaslatát. Ez a lakásépítők és -vásárlók által benyújtott kérelmek elbírálására és a támogatás mértékére vonatkozott. Többek között megállapították, hogy a kérelmezők nagy része bizony nem vette figyelembe az idevonatkozó tanácsrenAz utóbbi években a lakosság joggal kifogásolta Pásztón, hogy meglehetősen elhanyagolt az áfész húsboltja. A szövetkezet külr döttgyűlésén választott új vezetőség megvizsgálta a lakosság észrevételeit, bejelentéseit és intézkedett. Jelentős összeggel felújították, megszépítették a boltot, most már elmondható, hogy beleillik a város főutcájába. Az külön örvendetes, hogy alább előjegyeztetni a szenet. A kérdés csak az, hogy hol tehetjük ezt meg. A nagybátonyi szénkiadóban már réges-régen kiírták: a szénkiadás szünetel. Utóbb még azt is hozzátették, hogy a befizetés megszűnt. Férjem elment a szakszervezethez érdeklődni. Csodálkoztak rajta, hogy még nem adták ki az utalványt. Aztán újra rhent, akkor meg értekezlet volt. A mi kérdésünk az, hogy van a bányaipari dolgozók szakszervezete, aki képviseli a kispénzű nyugdíjasok érdekeit? Vagy már ilyen sincs? Sulyok Jánosné Bátonyterenye zeni meg, hogy megyénkből csak a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ támogatta a könyv kiadását. A szövetkezet ezen túl még az értékesítésre is vállalkozott, három ABC-üzletében. A könyvet azonban nem nagyon köpködjék a vásárlók. Lehet, hogy a 120 forintos ár tartja vissza városunk polgárait a vásárlástól? Igaz, nem olcsó ez a könyv, amit éppen a sok képanyag drágított meg. Mégis úgy gondolom, hogy szülők és nagyszülők ajándékozásképpen .is megvásárolhatnának egy-egy kötetet, mert egyáltalán nem haszontalan pénzkidobás, ha a gyermek, vagy unoka bővebb ismeretet szerez nagy költőnk életéről és tiszteletéről. A Petőfi-szobrok könyve Salgótarjánban az áfész Gorkij-telepi, Klapka téri és Beszterce-telepi ABC-áru- házaiban kapható. Dudás Pál deleteket, így tizenhatan, további kizáró tényezők miatt pedig kilencen nem részesültek támogatásban. A jogszerű és a helyszíni vizsgálattal is megerősített kérelmek alapján 1,4 millió forint kerüli átutalásra, s ez alkalommal 13 fő részesült a nagyon várt támogatásban. Rácz András a bolt dolgozói igyekeznek a fogyasztók kedvébe járni. A folyamatos áruellátás mellett a nap minden szakában meleg virslit, kolbászt, hurkát fogyaszthatnak az ide betérő emberek. Amint azt Hídvégi Ernő, az áfész elnöke elmondotta, anyagi lehetőségeiket figyelembe véve igyekeznek régi boltjaikat felújítani. Szűcs Ferenc Új típusú szociális juttatás A győri Rába Magyar Vagon, és Gépgyárban csaknem 10 millió forintot költenek az idén az alacsony keresetűek, főként a nagy- családosok jövedelmének rendszeres kiegészítésére. Noha a Rábában a bérek az ipari átlagnál magasabbak, az infláció miatt mégis mind több három-négy gyermekről gondoskodó dolgozó kerül nehéz helyzetbe. Az infláció e hatását igyekeznek ellensúlyozni az új típusú szociális juttatás bevezetésével. E célra vállalati alapot létesítenek a támogatások átcsoportosításával. Többek között korábban a sportra előirányzott összegek egy részét is ilyen célra használják fel. A rendszeres jövedelemkiegészítés bevezetése új segélyezési szabályzat kidolgozását teszi szükségessé. Az új típusú szociális támogatás mellett az idén 10 millió forinittal segélyezik a nyugdíjasokat, a szakkörök, az amatőr művészeti csoportok működését biztosító összeghez pedig — a vállalati támogatás csökkenésének ellensúlyozására — a szakszervezeti bizottság is hozzájárul saját bevételi forrásaiból. Karancskesziek az élen Az ÉMASZ Vállalat salgótarjáni üzemigazgatóság nyolc kirendeltsége közül a ka- rancskeszi terület nyújtja az utóbbi évek legkiemelkedőbb teljesítményét, amelyben üzemzavar, a fenntartási tevékenység és az elhárítási mutatók igen fontos szerepet játszanak. Képünkön: Karancsal- ja község területén, No- vák László munkacsoport-vezető irányításával háromfős villanyszerelő-gárda dolgozik. — Gyurkó Péter felvétele — Aligha tévedünk, ha azt mondjuk; manapság a legnagyobb, legkritikusabb érdeklődés az államigazgatásban dolgozók tevékenységét kíséri. Ám, igy van ez azokkal a tanácstagokkal is, akiket mi állítottunk a testületbe, képviselendő érdekeinket. Azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy ez a választott testület korábban hogyan (nem) képviselte maximális erejével választói érdekeit, hiszen ez már közhelyszámba menő téma. Érdekesebb, ha egy pillanatra elidőzünk annál, hogyan látja a tanács apparátusa a tanácstagi beszámolók tapasztalatait. Rétságon, megyénk egyik legfiatalabb városában is, ez év elején tartották ezeket (Mi híre volt az otthoniakról? Irt-e, kapott-e levelet?) Hajas Árpád észrevétlenül siklik át naiv kérdéseimen: „Dupla őrség vigyázott ránk. A külső körön álltak a zöld ávósok, a határőrök, a belsőn a kékek, ezek voltak az úgynevezett káderek. Ezek sokszor még egymástól is féltek. Mert, ahogy mondtam, az emberek nem különböznek kinn vagy benn. Akad gazember, de az a szerencse, hogy kerülnek emberek is. az őreink között is. Egy-egy hajlatban, ahol nem látták, előfordult, hogy odaadták a maradék ennivalót, gyorsan egye meg... De, hogy a kérdésére válaszoljak: nekem semmi hírem nem volt, nem is lehetett otthonról. Hogyan lehetett volna írni, mikor még vécépapír se volt? Faludy György is — láttam a róla készült dokumentumfilmet — csak fejben írhatott a táborban verset. Persze, azt már ott megtudtuk róla, hogy költő. Amikor alkalma adódott, verseket mondott a cimboráinak. .. Persze, abban biztos voltam, hogy otthon, nem hivatalos értesítésből, de megtudják, hol vagyok. A recski állomáson minden vasutast ismertem. Amikor je- lentkezgettem munkára, oda is levittek. Együttéreztek a vasutasok. A mozdonyvezető rendszerint úgy lökte ki a vagont, hogy ne guruljon odáig, ameddig kellett, így aztán tolni volt muszáj. Ebben segítettek a vasutasok. Ilyenkor lehetett beszélgetni, sugdolózni. Persze, ha észrevették, az nem volt jó dolog. Szóval, elég az hozzá, én tudtam, hogy otthon tudomást fognak szerezni rólam. .. Nagyon keserves napokat élt át az ember. Múlt, múlt az idő, és semmi hír, Megépítettük a kerítést, jött az egyik, a másik csoport, elbontották a vasbarakkot, másikba kerültünk. Ügy emlékszem, nyolc barakkban laktunk, 130-an, 140-en egy- egyben. Hántottuk le a földet, termeltük a követ. Először nyalábban hordtuk, a fórumokat, s a róluk készült összegzés már az asztalon van. A hagyományokhoz híven a városban és két csatolt településén, Bánkon és Tolmácson egyszerre több körzetben: hívták össze a lakókat. A létszám, ha a települések nagyságát vesszük alapul Bánkon volt a legmagasabb, hiszen ott a bán- kiak 11,6 százaléka jelent meg. Rétságon a város alig több mint hat százaléka, Tolmácson valamivel hét százalék felett. Sajnos, a fiatalok aránya jelentősen, egyharmadával csökkent. Ez a fórum nem igazán vonzó számukba... összefoglalva a találkozók tapasztalatait, megállapítható, hogy sajnos most is majd fejlődtünk, előkerült a kosár, a trógli, lett taliga, robbantómester, vontató. A bányától le az utat mi építettük. Pajszeroztunk, csákányoztunk. Előfordult, elkeseredésemben úgy bevájtam magamnak a hegybe, hogy vártam, most már szakadjon rám. Elértem idáig. Aztán meg jött a másik gondolat; élnem kell, hát azt se tudom, mi van a gyerekemmel. .. ” (A béleletlen vasbarakkból kikerülve melyik épületbe került?) „Több barakkot végigjártam, mint mindenki. Időnként összekeverték az embereket, mint a lottósorsolás kor a számokat. Aztán a fekvési sorrend hogyan alakult ki, az az őrök számára már mellékes volt. A barakkban egy ember számára 33 centi hely jutott. Ügy- hogy hanyatt nem fekhet- tünk. Megesett, hogy a szomszédom, a Forgács Bandi elment mellettem, mert nem ismert meg... mocskos is voltam. Mert említettem, mosdóvízhez is csak később, ahogyan a tábor kialakult, juthattunk. .. Aztán mások kerülték mellém. Egy nyugalmasabb időben pár hónapig az egyik oldalamról egy »állat«, a másikról a Soms- sich gróf feküdt. Az előbbi állítólag Sopron ávós parancsnoka volt, azt is megcsinálta, hogy embereket fogatott le, és ha csinos felesége volt, akkor azt... Szóval olyanokat csinált, hogy még a Rákosi-időben is megsokallták. Ehhez ezért nem volt kedvem szólni. A Somssich grófnak meg mindig csöpögött az orra, meg mindig morgott, így a magyarok, úgy a magyarok. Mondtam neki, mit morogsz, ti voltatok a vezetők, miért nem csináltátok ti meg észszel a szocializmust, miért ilyen barmokra — mutattam a másik szomszédra — bíztátok; mert ha meg lett volna előbb csinálva, akkor nem kellett volna újra megcsinálni. Nem?” (Mikor következett be a szabadulás? Sokkal előbb tudomást szereztek róla?) jellemző volt: csak kevés tanácstag számolt be saját tevékenységéről... Pedig, ugye, ez volna a lényeg! Nem hisszük, hogy máshol másképpen van. Az összegző anyagban erről azonban áll egy érdekes megállapítás ; „előfordult azonban egy tanácstag részéről, hogy beszámolás helyett —, érthetetlenül — a tanács által korábban hozott döntéseket kifogásolta”. S, következnek a példák. Miért érthetetlen vajon az apparátusnak, ha egy társadalmi tisztet viselő képviselő kifogásolja intézkedéseit. Hiszen alapvetően az apparátus ellenőrzésére is hivatott a választott testület. Az pedig, hogy álláspontját megismerteti a lakossággal, csak dicséretes „Ki mikor szabadul, azt csak az előző nap délutánján tudtuk meg. A másnap szabadulók névsorát mindig akikor olvasták. Nekik külön barakkba kellett menniük, az volt a szabadulóbarakk. Ott tették rendbe őket, megborotválták. De csak három borbély volt. Engem is az egyik cimborám borotvált meg, aki még soha életében nem borotvált nyeles borotvával. Ne törődj vele, kapaszkodtam a székbe, borotválj. összevissza faragott, folyt belőlem a vér, de bántam is én.” (Mikor szabadultak az első foglyok?) „Már áprilisban. Trükkösen csinálták. Bejött a barakkba a Tóth főhadnagy, ki tudja, már ma milyen magas rangban van, és azt kérdezi : No, ki akar ma szabadulni? ö már persze tudta, hogy melyik barakkba jöjjön, honnan, kik szabadulnak. .. Hát ki ne akarna szabadulni? Erre előáll az egyik: Kérem, én szeretnék szabadulni ! Rendben van, menjen. így szabadult akkor, az első csoporttal a Forgács András, akit később Kiste- renyéről kitiltottak, szerencséjére, mert Hatvanban fogtechnikus lett, meg szintén Terenyéről a Koós Imre.” (A cimborák egy része elment, gondolom, utána még kínosabb volt maradni.. ) „Mi már nem hittünk semmiben. Tessék elképzelni, április, vagy nyár elején, lehetett, pontosan nem tudnám megmondani, egyik este munka után bemegyünk, sorakozó, felolvasnak egy névsort. Vagy 240 személy '.levét. elviszik őket az elkülönítőrészbe. .. Éjjel felébredtem, elég sokszor előfordult velem, mert idegileg kivoltam. Mindig leöntöttem magam hideg vízzel, aztán megint elbódultam, lánccsörgést hallottam, újra felébredtem. .. No, reggel megyünk ki, odaérek a munkahelyre, senki, egyedül maradtam, a többit mind elvitték mellőlem. .. ” (Folytatjuk) Sulyok László lehet. Hiszen — ezt mutatja, hogy számára kifogásolható- ak a döntések — gondolatai a szavazások során alulmaradtak. Mielőtt félreértenék; nem biztos, hogy az ő álláspontja a helyes. De ez is egy álláspont. .. A beszámolókon egyébként, számtalan javaslat, bejelentés is elhangzott. Érdekes módon panasz egy sem volt. Legtöbben az út- és járda- helyzettel foglalkoztak, de több más területen is Voltak jelzések. Ezekkel kapcsolatban már konkrét intézkedések is történtek, így a Volánnal sikerült a városi tanácsnak megegyezésre jutni a tol- mácsi menetrenddel kapcsolatban. A húsellátás javítása érdekében várják az áfész intézkedését, s már résziben orvosolták a gázberuházással kapcsolatos gondokat. Nem kapkodják a Petőfi-szobrok könyvét Elfogadott és elutasított kérelmek Hegszépült a húsbolt Volt érthetetlen bírálat is H rétsági tanácstagi beszámolókról
