Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-23 / 119. szám

1989. MÁJUS 23., KEDD 3 NÖGRÁD Karosszériabemutató Aki kevésbé járatos a di­vat világában, azt hihetné, hogy a tervezők fantáziája véges. Aztán kiderül, 'hogy csupán a nyelv szegény a látvány kifejezéséhez, öröm­mel adjuk közre ezek iitán a Republica beszámolóját ar­ról a párizsi divatbemuta­tóról, amelyen a 90~es esz­tendő (tervezői) tiőideáljai vonultak fel. Thierry Mugler kreációi láttán azt kell mondani, hogy a stiliszta átformálta a höl' gyeket. Ezért a legjobb, ha a kordivatnak megfelelően kiáltunk fel: „Micsoda ka­rosszériabemutató!’’ Csil­lognak, mint egy Cadillac, drágák, mint egy Stude- baoker, látványosak, mint egy Buiek, időállóak, mint az ötvenes évek autómodell- jei. A szabászok a hátsó rész­re hívják fel a figyelmet, a szoknyák — ameddig csak lehet — feltárják a futómű szépségét, a kebel kitör a huzat börtönéből. És akkor még nem-szóltunk a radiá- torcsillogású övékről, az áramvonalas válltömésről, a stoplámpára emlékeztető gombokról, a macskaszem- sapkáról, a csapszegekkel, dugattyúikkal, hengerekkel ki vert’ szoknyákról... Ha Mugler felfedezte az automobil-asszonyt, az avan- gárd Jean Paul Gaultier egyenesen olyannak láttatja a női testet, mint amilyenné az autó és vezetője egy ka­rambol után válik. A fej körbekötve, a kar rögzítve, a láb begipszelve; övék és szorítókötelek tömkelegé az egész testen, és mindezek fölött még egy kényszerzub- bony is található... Cristian Lacroix pedig aki néhány éve vállalta a szerepet, hogy forradalma­sítja a francia divatot — úgy gondolta, jövőre min­den hölgy, aki az ő ruháját viseli, imádni fogja, ha bo­hócnak, állatidomárnak, kö- téltáncosnák, bűvésznek, po­jácának öltözhet. A fentiek a párizsi divat­bemutató részletei. De azért néha az az érzése az ember­nek, hogy a magyar járdá­kon sem a Trabant-karosz- széria a szembetűnő, s hogy a karambolstatisztikában is igyekszünk lépést tartani. Nem is szólva az erre em­lékeztető jelmezekről. HHBnBWBIfLBTBAL Turisták —- helikopteren Ikarosz utódainak a XX. század vége félté |még mindig különleges élmény a repü­lés. Nem mindennapi lát­vány, amikor a táj, a várps térképként tárul élénk. Nem mindennapi es'emény, ami­kor Budapestét szépségeivel együtt egyszerre befoghatja a szem. Ez ideig ritkán ada­tott meg a hétköznapi emJ bér számára, hogy madár­távlatból szemlélhesse a tá­jat, ahol él. Profánul csak azt mond­hatnánk: az Aviatours Gt felfedezte a spanyolviaszt. Illetve az ötlet a Befektetési Banktól származik; ott van­nak a MÉM repülőgépes szolgálatának szabad kapa­citásit helikopterei. Miért ne lehetne ezeket bevonni a turistaforgalomba? Miért ne lehetne városnéző helikopter- utakat szervezni? Az ötlettől a megvalósításig alig telt el idő. S a Budapesti Nemzet­közi Vásárra látogatók már benevezhettek egy kis repü­lésre. Persze nem volt éppen olcsó mulatság a tíz-húsz perces légi kirándulás. Mégis az újdonság sikerével ha­tott. Lesz-e folytatás? — kérdeztük Behán Józsefnét, az Aviatours Gt főmunka­társát: — Természetesen. Bár megvallom,, magunk sem hittünk abban, hogy ennyi­en érdeklődnek. Élsősorban a szülők jöttek, hogy elvi­gyék a gyerekeket egy kis városnézésre, helikopteres utazásra. Mindenki boldog volt. Mondanom sem kell, hogy esősorban mi, a szer­vezők. %. piackutatás a várt­nál jobban sikerült, tehát léphetünk tovább. — Milyen elképzelésekkel? — A hazai turizmust szí­nesíthetnénk. Egyelőre bu­dapesti városnézést szervez­nénk. Előre engedélyezett útvonalon a főváros leg­szebb részei tárulnak a he­likopterrel utazók elé. öt vagy tizenöt perc alatt — attól függ, ki mennyi időt és pénzt szán a kirándulásra — mindent megnézhetnek. Ké­sőbb szeretnénk tágítani a kört. Így például utakat szerveznénk a Dunakanyar fölé. Az sem elképzelhetet­len, hogy bekapcsolódnánk az idegenforgalmi progra­mokba. Így lehetne például fürdőtúrát szervezni Hévíz­re, Hajdúszoboszlóra. — Valamikor repülőjára­tok kötötték össze a nagy­városokat hazánkban. El­képzelhető,- hogy ezt a hiányt is pótolnák? ' — Ha van rá igény, igen. Mindenesetre egyelőre any- nyira nem szabadult el a fantáziánk. Januártól sze­retnénk az országos progra­mokat megszervezni. Addig is próbálkozunk, puhatoló­zunk: mire is van igény? Az is elképzelhető például, hogy egy-egy jelentős ese­ményhez, konferenciához célutat szervezünk. — Milyen gépekkel repül­nek? — A gépek négyszemélye­sek (a pilótával együtt), az MD 500-as helikoptereket kaptuk meg erre a célra. Külföldieknek városismerte­tő „beszélő Útikalauzokat”, tehát kis magnókat adunk a felszálláskor. (Sajnos még a magyar nyelvű nem készült el). Magunk sem gondoltuk: ennyi lehetőség rejlik az ötletben. A Drégelypalánki Szondi György Terme­lőszövetkezet szörpüzemében az idén mintegy négyezerötszáz tonna szörpöt és ezerötszáz tonna gyümölcslevet állítanak elő. A tizenhat-féle Szondi szörpöt a Szovjetunióba exportálják és az ország kereskedelmi egységeit látják el. A gyü­mölcsfeldolgozásból a termelőszövetke­zet koHektivája az idén kétszázötvenmil­lió forintos árbevételt terve*. Felvételeink a rostos üdítőital gyártását mutatja be. — Rigó Tibor — Faluportre a jelenből I.- ,v ■ * Lelkűk mélyén a jó szagú föld írta: dr. Gyöngyösi István címzetes egyetemi docens Egyfajta portrét szeret­nék megrajzolni mostani falvainkról, mégpedig az ag­rárágazat és a falufejlesztés között fellelhető sajátos ösz- szefüggésrendszeren keresz­tül vizsgálva. Mivel a fej­lődés korántsem egyenes kap­csolatok folyamata, cél­szerű azt is nézni, hogy mely tényezők játszottak közre, amelyek az \ egyirá­nyú fejlődést „gúzsba kötöt­ték”. Pedig természetesebb ösz- szetartozásra és szorosabb együttélésre, mint ami az agrártermelés és a falusi település között ősidők óta -szerveződött, úgy érzem, aligha gondolhatnánk. A falvak szerkezete, lélekszá- ma, birtokviszonyai évszá­zadokon keresztül az egyé­ni gazdálkodás szintjének megfelelően, a megművel­hető föld nagyságától és hasznosítási formáitól függ­tek. A jobb minőségű föl­deken többnyire nagyobb birtokok keletkeztek. A fa­lusi épületek, építmények tükrözték a mezőgazdaság jellegét, hasonlóképpen a település szűk mozgásterű infrastruktúrája, intézmé­nyei és szolgáltatásai. Ezt a történelmileg kiala­kult kapcsolatrendszert szün­tette meg, illetve állította át a mezőgazdaság átszervezé­se. Egy emberöltőnyi idő telt el azóta, hogy a terü­let- és településfejlesztési politika az agrár- és a falu­fejlesztést külön, útra terel­te. A mélyreható társadal­mi változások, a gazdaság szerkezeti átépítése és sze­repkörének kiszélesítése azt eredményezte, hogy jóllehet a falu legfőbb jellemzője és jelzője a mezőgazdaság ma­radt, de már nemcsak az agrártermelésnek a színtere, hiszen — Erdei Ferencet idézve — a falu nem is any- nyira a mezőgazdáknak, mint inkább a- földtelenek- nek a hazája. Mesterséges válás Alapvetően változott meg az agrárágazat helye és sze­repe, és vele együtt a falu és társadalma. Éz az idő­tengelyen mért hosszú fo­lyamat leírható a népmoz­galmi fogalomtár segítségé­vel. Azaz, kezdetben volt a falu és mezőgazdaság há­zassága. Azt egy kierőszakolt válás követte, most pedig erőfeszítések történnek az újraházasodásért. A mező- gazdasággal foglalkozó falu­si lakosság egyes rétegei és a mezőgazdaság között mes­terségesen előidézett válás akkor ment végbe, amikor a termelőszövetkezetek létre­hozását követően a föld nél­kül maradt, a szövetkezetek fejlődésében nem bízó, ab­ból megélni nem tudó, vagy a többletmunka árán, is csak szerényebb megélhetési le­hetőséget elfogadni nem akaró emberek tömegei in­dultak meg a városok felé, jobb megélhetésüket, boldo­gulásukat remélve. Különö­sen a fiatalabb korosztályok kerestek és találtak a váro­sokban nagyobb perspektí­vát. Gerjesztője volt a folya­matnak a mezőgazdasági munka társadalmi lenézett­sége, a paraszt szóval együtt­járó lekicsinylés, pedig véle­ményem és tapasztalatom szerint a magyar paraszt­nak sohasem kellett meg­mondani, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálnia, csak hagyni kellett őt dol­gozni. Nem szólva arról, hogy a faluról városba kerültek lelke mélyén ott él a jósza- gú föld, és ha csak tehetik, víkendezés, horgászás ürü­gyén menekülnek vissza a harmóniát még valamelyest érző világba. Az átszervezést követően, lassan alakult ki a mező- gazdasági népesség új típu­sú tulajdonosi tudata, még­is a csoporttulajdon által integrált közösségek vi­szonylag rövid idő alatt a demokratizmus, az önkor­mányzat, és a közösségi életforma, modellértékű kép­viselőivé váltak. Annak el­lenére, hogy az iparban és az élet minden területén szintén új közösségek sora alakult. Minden cseppen pántlika Három tényező együttes hatását tárhatjuk fel. Egy­felől felülrőlvezérelten vég­bement a hagyományosan összetartozó és zárt falusi közösségek kötelékeinek — ma már látszik — visszafor­díthatatlan fellazítása és eró­ziója. Másfelől lezajlott az ezzel társuló létesítmények­nek, a magántulajdon érzé­sének, földhözragadtságá- nak magasztosságával, azaz az érdekeltséggel, mint haj­tóerővel egyetemben törté­nő elvétele. Végül, de nem utolsósorban a helyileg ke­letkező és olykor bőségesen csobogó fejlesztési forrásokat kiszivattyúzták, miközben a visszaszivárogtatás minden cseppjét „megpántlikázták”, figyelemmel az agrárágazat társadalomban elfoglalt he­lyére, a tovább nyíló agrár­ollóra, a támogatások és el­vonások negatív egyenlegé­re, a fejlesztések reálérté­kének. beszűkülésére, a me­zőgazdaság véleményem sze­rint stagnáló, depressziós időszakát éli és valójában csak kivételesen és részle­gesen tekinthető a település- fejlesztés tényezőjének. A mezőgazdaság és a fa­lu fejlődése így is számos ponton találkozik, fi kölcsön­hatás nagyobb annál, mint amit a statisztika segítségé­vel ki tudunk mutatni. Kö­zülük a legfontosabbak: a település képességének, nép-* mozgalmi viszonyainak és vándormozgalmának az ala­kulása, a lakásépítés, a fog­lalkoztatás, az infrastruktú­ra, ezen belül is a közüze­mi vízellátás, az óvodák, az általános iskolák színvona­la, a kultúra, a közművelő­dés és még sorolhatnánk. Olykor mondogatjuk, a múltat elveszítjük. Ám igaz az is, hogy a jövő a múlt­ban van. Célszerű ezért a visszapillantás, a mezőgaz­daság és falu fejlődésének jelenkori kapcsolatában egyes szakaszok lehatárolá­sa. Az első időszakban a me­zőgazdasági nagyüzemek fej­lődése szempontjából a falu fejlettsége volt a meghatá­rozó. A szövetkezeti gazdál­kodás alapját az egyéni gaz­dák magántulajdona képezte. A falvaknak érdekűk volt a területükön gazdálkodó nagy­üzemek fejlődése. A második szakasz, s egy­ben a fordulat akkor követ­kezett be, amikor a nagy­üzemi gazdálkodás általá­nossá vált, majd megszilár­dult. Egyre inkább a közös gazdaságok váltak a falu se­gítőivé. Amellett, hogy az ott élők egy részének mun­kahelyet biztosított, anyagi eszközökkel, társadalmi mun­kával és szellemiekkel vett részt a település fejlesztésé­ben.. A tsz-ek beruházásai pedig a falu fejlődésének részeivé lettek. Egyensúly több lábon A foglalkoztatott létszám és a megművelt földterület csökkenése ellenére nőtt a mezőgazdaság szerepe a fa­lusi. települések gazdasági fejlődésében, a lakossági jövedelmek és életkörülmé­nyek területi közelítésében. A mezőgazdasági üzemek: több lábon állásának ékes bizonyítéka a kiegészítő te­vékenységek dinamikus fej­lődése, amely a sűrűn válto­zó. és degresszív jellegű gaz­dasági szabályozás közepet­te is változó sikerrel bár, egy viszonylagos gazdasági egyensúlyt teremtett a nagy­üzemekben. egyben elősegí­tette a háttéripar és a szol­gáltatások fejlődését is. A mezőgazdaság és a fa­lu ‘fejlődésének kölcsönhatá­sa abban is kifejeződik, hogy gyorsabb haladás el­sősorban a kedvező termé­szeti adottságú, ipari és inf­rastrukturális háttérrel ren­delkező falvakban. történt. Ezzel szemben a mostoha adottságú — főként aprófal­vas — térségek üzemei ke­vésbé tudták kihasználni a termelési szerkezet átalakí­tásában rejlő lehetőségeket, amit három1 tényező hiánya okozott: a működőtőkéé, a termelő infrastruktúráé és az értelmiségi szakembereké. Szűkösen a „végekre” Az 1960-as években el­kezdődött és az 1970-es év­tizedben felerősödött centra­lizációs politika (a tsz-ek egyesítése, a közös községi tanácsok létrehozása, az iskolák körzetesítése) kö­vetkezményeként napjaink­ban az egy termelőszövet­kezetre jutó községék száma a megyében átlagosan vala­melyest több háromnál -(or­szágosan 2,3 körüli.). A köz­ségek differenciáltan fejlőd­tek, nagy részük visszafejlő­dött. A falu és a város közti különbségek nőttek. A köz­ponti szerepkör nélkül ma­radt községek nemcsak a városoktól, hanem a na­gyobb, valamilyen szerepkör­rel rendelkező községek: színvonalától is elmaradtak. .A hierarchizált .település­fejlesztési célok miatt egy­re kevesebb forrás jutott a „végekre”. A hátrányok azonban ritkán maradnak önmagukban. A sorvadó, le­épülő falvakban, ott maradt a mezőgazdasági nagyüzem a beszűkült termelési po­tenciáljával és fejlesztési forrásaival. A szövetkezet fejlődése az utóbbi években lelassult. A falusi érdekkö­zösségek motivációinak fel­adásával egyfajta emberi közömbösség tört utat magá­nak, önmaga és környezete iránt is. Tapasztalat, egy­ben tanulság, hogy azok a községek, amelyek a közös tanácsok székhelyei, vagy mezőgazdasági nagyüze­mek központjai lettek, job­ban fejlődtek, mint a peri­fériára sodródott falvak. (Következik; KisemmizS szerephiány) Szörpök és gyümölcslevek Drégelypalánkrél

Next

/
Oldalképek
Tartalom