Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

N 1989. MÁJUS 20., SZOMBAT NÖGRÄD 5 Bées, te drága... A „becsalogató” fiúk jó ér­zékkel csak a magyarokat invitálják a vásárlásra. Bées. A császárváros. A Burg. A Grinzing. A \Szent -István ‘Dóm. Becs. Mariahilfer Strasse. Mexiko Platz. 'Piac. Ha közvéleménykutatást tartanánk, egészen biztos, hogy a nyugati szomszé­dunk fővárosában megfor­dultaknak a második cím­sor lenne az ismertebb, hi­szen az elmúlt másfél esz­tendőben ezek a helyszínek jelentették utazásunk fő célját. Honfitársaink több százezres tömege kelt útra, rendszerint egy napra, hogy bevásárolni átruccanhasson ide. Forintok és kemény valuták millióit hagyva ott, gazdagítva ezzel a „sógoro­kat”. A látogatók folyama­tos kiáramlását időnként — november 7-én és április 4- én — tömegméretű határ­invázió, modernkori nép- vándorlás követte. Nemzeti jelképünkké vált a kocsik csomagtartójára kötözött Gorenje hűtőláda és Grundig színes televízió. Ha tarka nylonzsákkal, ha^ talmas dobozokkal közleke­dő ember jött velünk szem­be a bécsi főutcán, az csak magyar lehetett. A „becsa­logató” fiúk sokasága must­rálta a csodálkozó szemű sé­tálókat, s biztos ösztönnel invitálta a magányosokat és a csoportokat a „kiváló” minőségű és természetesen olcsó árút kínáló üzletekbe. A következmények nem maradtak el. Lassan kezd­tek bennünket kiutálni. A hazai természetvédők sze­métgyűjtő akciót szerveztek a határon túlra. Az osztrá­kok tüntetést. terveztek a nagy idegenjárás miatt. A metróépítés következtében egyébként is zsúfolt Maria­hilfer Strassen tyúklépésnyi hely sem maradt. A sok szabálytalanul parkoló ko­csitulajdonost a hatóság képviselői szigorúan meg­büntetik. Egyre gyakoribb a magára hagyott autók kifosztása is. Ez a felfokozott ritmusú bevásárlási őrület — a pénzügyi kormányzat ápri­lis 8-ával jeleibe lépett ra­dikális intézkedései hatásá­ra — mára >már alábbha­gyott. Egy felszabadult só­haj és új élet kezdődött a magyarok búcsúhelyén, i Május 5-én ia hegyeshal­mi határnál érzékelhető a forgalom megcsappanása. Pár perces várakozás és egy kellemes utazás illúzió­jával léphetjük át a bűvös sorompót. Nincs tumultus, se feszültségteremtő kötöz- ködés. A túloldalon az egymást érő kisfalvakban — Nickel­sdorf, ;Zurndorf, Gattendorf — kialakított alkalmi hifi shopokon kinn á tábla: „Szabadság miatt zárva!” Ám látható, hogy itt már többé nem terem babér a tulajdonos számára. Levo­nult az ár, profilt kell vál­tani. Szaporodnak viszont a gépkocsiüzletek. Nem szük­séges ehhez egyéb, mint egy körülkerített udvar, s kész a piac. Próbálna valaki ná­lunk ilyen vállalkozásba kezdeni ! Túl a Lajtán Vi­szont rekordidő alatt sike­rült átalakítani a gazdasági struktúrát. A vastagabb pénztárcával vagy BC-számlával rendel­kezők gazdag autókínálat­ból választhatnak. Nyolc­vanhatos Citroen például 42 ezer schillingbe kerül. A négyéves Fiat Ritmp DL 69 ezer schillingért vár gazdá­ra. A hároméves Ford Es­cort 1,6 DCL kikiáltási ára 87 ezer schilling. A belvá­rosi- szalonban a gépcso­dák a magunkfajta vándo­roknak megfizethetetlenek, hiszen az 1600 köbcentis Volkswagen Jetta 179.820 schillingért vihető el, a Toyota—Leasing pedig 165.660 schillingért. Ha az ember nem töltötte tele a tankját Mosonmagyaróvá­ron, akkor itt se tegye az első kútnál. A benzinárak ugyanis 9—10 schilling kö­zött váltakoznak. Becs nyugodt és szép. Ha nemcsak a boltok kiraka­tait nézzük, hanem egy ki­csit feljebb is emeljük te­kintetünket, európainak érezhetjük magunkat. Ész­revesszük az ilmperiál Szál­lodán lobogó japán zászlót, a helybeliek finom elegan­ciáját s a nyár új divat­színeit. A gyakorta utazó „turis­ta” határozott céllal, fix helyre igyekszik. Tudja, hol lehet könnyen, gyorsan par­kolni, s hol vásárolhat ol­csón. Csalhatatlanul rájön hol adnak nagyobb kedvez­ményt, s hol lehet számí- , tani akcióra. Napjainkban a törzshe­lyeken 'alig látni magyar autóbuszt. A gépkocsik is röpke lavírozás után par­kolhatnak. A járdákon ácsorgó slepperek száma alaposan megfogyatkozott. Kinti becslések szerint a 200 „bedobó" fiúból mind­össze 12 maradt hírmondó­nak. Nekik is befellegzett. Egyre kevesebben szólítgat- ják le a sétálókat, hogy tér­jenek be a kisebb utcákban működő magyar üzletekbe. Alkalmi mustránkon itt is ugyanolyan tapaszta­latokat szereztünk, mint Bécs elővárosaiban. A lela­katolt boltok ajtajai mögött lepusztult, tatárdúlás utáni állapotok uralkodtak. Hogy mit árulnak majd a rette­netes sokk után, ez Imég nem jósolható meg. Úgy tartják: valahogy mindig lesz s a találékonyabbja egészen biztos, hogy nem marad munka nélkül. Betérve idegenbe szakadt hazánkfiaihoz, többnyire szomorú açcù, ingerült el­adókkal találtuk magunkat szembe. Eltűnt a vevő, s ve­le a bevétel is. A múlté már a <kedvesség és n szol­gálatkészség is. Az Esterházy Gassen a Asia azonban ritka kivétel. Még mindig jól megy az üzlet, bár a forgalom egy­negyedére zsugorodott. So­kan köszönnek ismerősen az újonnan érkezettek Kof- roczó Józsefnek, az Asia Elektron magyar vezetőjé­nek. A mosolygós és rend­kívül udvarias házigazda hét esztendeje áll a pult mögött. Korábban Szege­den volt gépjárműelőadó. Szakavatottként így érté­keli az új helyzetet: — A kezdő kereskedők mind be­zártak, csak a profik ma­radtak talpon. Mi nagyke­reskedelmi áron árusítunk. A legolcsóbb videókazettán­kat például 47 schillingért adjuk, de a 180-as is csak hetvenbe kerül. Vevőkö­rünkben sok olyan is akad, aki otthon továbbpasszolja az árut, de drágábban. Az apróbb dolgok mennek, vi­deót a vámrendelet óta még nem vittek el tőlünk sem. Mindig olyan cikket tar­tunk, amit a többség keres. Egy nap alatt is váltunk, ha azt igénylik. Nem sok vevőre van szükség, csak a kasza legyen tele! Kell még egy április negyediké! A mostani nem az első meg­torpanás, hasonlót már át­éltünk nyolcvanhét január­ja és júniusa között. Az ál­lami intézkedések, szigorí­tások a kis vevőket meg­ijesztik, de -az üzletelőket ez sem zavarja. Az élet nem állt meg. — Van egy kis mozgás. A nagykereskedők majd csak kitalálnak vala­mit. Egyelőre a többség vá­rakozó állásponton van. So­kan a határ közelébe tele­pedtek át. Szerintem ak kö­vetkező reagálás az lesz, hogy leszorítják az árakat. Pánikhangulat nincs, '/mert ismerjük már az otthoni következetesség természet­rajzát. A fáradt vásárlónak a sok járkálás közben jólesik egy kávé, amelyet a ? Eduscho-ban kaphat meg a legolcsóbban, hat schillin­gért. A bécsi fagylalt na­gyon finom, de aki megkí­vánja, egy háromgombóco- sér,t 24 schillinget kell fi­zetnie. És ez nekünk bi­zony elég drága édesség, mert a bankban ezer fo­rintért már csak 140 schil­linget adnak. Hazafelé á maradék groschenjeinket a Huma-ban, ebben a gi­gantikus méretű vásár- csarnokban még elkölthet- jük. Már kint járunk a városból, amikor felszálló repülőgépeket pillantúnk meg. A közeli Schwehatról indulva hosszan szántják az égi utakat. Gattendorf előtt most sem kerülte el figyelmünket az a Skoda, mely előző este itt vált to­tálkárossá. Darabjai szét­szóródtak az árokban és az úttest másik oldalán. Az utasokat pedig hiába vár­ják haza hozzátartozóik. Ügy látszik nemcsak a vá­sárlási kultúrát kell \még tanulnunk, hanem a közle­kedésit is! Buzafalvi Győző Fotó: Kulcsár József „Ha nemcsak a boltok kirakatait nézzük, hanem ég; klcsil feljebb is emeljük a tekintetünket, európainak érezhetjük magunkat.” A vásárlási kultúrát nokünk még tanulni kell... Ez is Bécs> de nem a fénye, hanem az árnyékai Az Asia Elektron eladói még mindig szolgálatkészek. Országúti mnnentó egy soha haza nem térő autó utasaiért. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom