Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám

3 1989. MÁJUS 20.. SZOMBAT NÔQRÂD Kijsitatt a bírálatból a MÓGRÍB-nak Is Reformkori gondolatok Balassagyarmaton MSZMP-n beiyil párt ' ;, ■ ■ ■ "''' ^ Mint arról már lapunk­ban beszámoltunk, Balassa.' gyarmaton megalakult az MSZMP reformköre. A cél világos és egyértelmű: a változásokat valóban akaró párttagok azt szeretnék, ha az MSZMP rövid időn belül igazi reformpárttá formálód­na. Forgó Imre, a városi pártbizottság első titkára az alakuló összejövetelen kifejtette, hogy a társada­lomban erőteljes politizálás indult meg, nemritkán szélsőségektől sem mente­sen. A párttagság körében itt-ott halványabb a poli­tizálás: hajlam, bár né­hány pártszervezetben meg­figyelhető egyfajta pezs­gés. Az emberek, a párttag­ság viszonya a politiká­hoz — az átmeneti hely­zetből fakadóan — kettős irányú: egyrészt tapasz­talható a politikától elfor­duló mentalitás, közömbös­ség, másrészt viszont meg­jelenik egy új típusú poli­tikai aktivitás, növekvő igény a helyi és a nagy­politikában való részvétel­re. Ez utóbbi kellene, hogy az MSZMP egészében fel­gyorsuljon, amit az önszer­veződés is elősegíthet. Saj­nos, a párttagság egy ré­sze az utóbbi időben elbi­zonytalanodott. Joggal sér­ti őket az utóbbi 30—40 év, az elmúlt 15 év ered­ményeinek bizonyos kö­rök általi totális tagadása, az ötvenes évek több he­lyen eltorzított értékelése. Többen nem tudják el­dönteni, hogy az MSZMP által kezdeményezett mo­dellváltás, új társadalom- jelfogás — pluralizmus, többpártrendszer, jogálla­miság stb. — vagy a re­formok útjában1 álló koráb­bi korlátok lebontása ered­ménye, netalán gyengéje a pártnak. Forgó Imre egy­értelműen erényként értékel­te a felsoroltakat. Az MSZMP-n belül a kü­lönböző szellemi, politikai áramlatoknak, vitafóru­moknak helye van —, enélkül a párt szektává válna. Az első titkár sze­rint a reformkor nem je­lenthet elszakadást, elzár­kózást. Sokkalta inkább nyitás ez a reformok irá­nyába. így a reformok bá­tor felvállalását kell a zászlóra tűzni. A reform­kor nem az MSZMP-n be­lüli többpártrendszer meg­nyilvánulási formája. Nem erős, hanem jó pártra van szükség! Elveiben gondol­kodásában szabadabb, de összefogásában markánsabb párt kell. Egyre inkább szük­ségszerű a tömegkapcsola­tokban történő politizálás. Demus Iván, a pártbizott­ság titkára elkerülhetetlen­nek tartja a politikai nyi­A Budapest—Bécs világki­állítást előkészítő bizottság a legszélesebb közvéleményre kíván támaszkodni munká­jában, s azt tekintené a ren­dezvény igazi sikerének, ha az egész ország a kiállítás „akciótere” lenne. Fontos­nak tartja továbbá, hogy szerveződjenek különböző programok 1996-ra is, ami­kor országunk 1100 éves fennállását ünnepeljük. E megfontolások alapján a bizottság felhívással fordul i az ország lakosságához, köl­tést. Ezt a célt szolgálja a városi pártbizottság épületé­nek politikai centrummá tör­ténő átalakítása. A szék­házat az MSZMP politikai centrumává kell formálni ! Itt a reformkori rendezvé­nyeken érlelődhetnek, nyil­vánosságra kerülhetnek a ma kicsit tétovázó párt azon törekvései, amelyek nem tudnak kiépülni egy fönt­ről lefelé épített, politikailag is ellenőrzött nyilvánosság­ban. Ehhez, viszont kapcso­lódnia kell egy önszervező­dő helyi demokratikus tár­sadalomnak, amelyben az aktív politizálás tettértékü. A reformkor nem öncélú, nem szervezet a szerveze­ten belül. A ma aktívan po­litizálok szellemi műhelyé­vé kell válnia, ahol a rugal­masság elengedhetetlen. A közvetlen részvétel lehető­sége, a mozgékony és a kö­tetlen szerveződés lehetővé teszi, hogy az MSZMP gyor­sabban tudjon reagálni a változásokra, a társadalom­ban jelentkező új kihívások­ra. Arató János, a 217-es Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet igazgatója keserű felismerés­sel kezdte mondandóját. „Mi mindig mindenről le­késünk!” Példa erre a kül­döttértekezleten felvetett me­gyei pártértekezlet porba hullása. Nem voltak elég bátrak a párttagok akkor sem, azóta sem. Pedig a »há­tul kullogást ideje lenne már abbahagyni. Megyénk­ben a reformok késésben vannak. Személyi kérdések­kel is foglalkozzon a , me­gyei pártértekezlet. Volt olyan hozzászóló, aki puccsnak minősítette a re­formkor megalakulását. Ügy érezte, a párttagok jelentős része nem is tudott erről az összejövetelről. A szer­vezésből hiányzott a nyil­vánosság. Ezt a nézetet töb­ben érvekkel cáfolták. Forgács Ákos, munkásőr- parancsnok mondandójának első részében visszakanya­rodott a városi küldöttérte­kezlethez. Akkor gyávaság­ból nem fogalmazták meg például a megyei pártérte­kezlet szükségszerűségét, mert a pulpituson ott. ült a hatalom képviselője. For­gács Ákos elemezte még a párttagság bizalomvesztését. Pálinkás József, érsek­vadkerti tanár kiemelte, hogy az MSZMP tulajdon­képpen nem nevezhető más­nak, csak bólogató pártnak. Az elmúlt időszakról el­mondta, hogy jellemző volt a csoportdiktatúra. Érten­dő ez a Rákosi-korszalkra éppúgy, mint a Kádár-kor­szakra, ahol a csoport a Központi Bizottságra széle­sedett ki. Nem fogadható el a szovjet sztálinista mo­dell. lektívákhoz, szervezetekhez, vállalatokhoz és vállalkozók­hoz, hogy ötleteikkel segít­Ötletpályázat sék elő a rendezvény sike­rét. A javaslatok kiterjedhet­nek a világkiállításra, külön­böző országos vagy' helyi programokra, idegenforgalmi látványosságokra, neves év­Pozsonyi Anna, a Balassi Bálint Gimnázium tanára, a reformkor létrejöttének szük­ségszerűségét hangsúlyozta. Az alapszervezetükben több párttagban megfogalmazódott a kilépés gondolata. Erre jött az ötlet; vagy létrejön egy reformpárt vagy kilép­nek az MSZMP-ből. Befeje­zésül kijelentette, nem le­het igazi párt az, amelynek saját sorsa előrébb való a nemzet sorsánál. Éles bírálatot kapott a NÖGRÁD is. Forgács Ákos elmondta, ha a lapot ol­vassa, húsz évvel visszabal­lag az időben. Pálinkás Jó­zsef nem érti, miért nem je­lennek meg az újságban a hivatalos állásponttól eltérő nézetek. Szerinte a NÓG- RÁD konzervatív, felülről irányított újság. Az újság­írók felkészültek ugyan, de nem ők szerkesztik a lapot. Szokolai László városi KIS2- titkár tarthatatlannak érté­kelte azt az állapotot, mi­szerint a Népszabadság és a Vasárnapi Hírek előbb köz­li az egy időben eljuttatott tiltakozást a nyugdíjkorha­tár felemelése ellen, mint a megyei lap. Végül Forgó Imre össze­gezte az elhangzottakat. Töb­bi között hangsúlyozta, hogy a kemény megfogalmazások is a jobbítás szándékával születtek. A párt eszköz a nemzet sorsának javításáért, ezért van szükség a megúju­lásra, a nagyobb összefogás­ra. A vitában kialakultak a főbb elvek. Kinyilvánították, hogy most már tettekben jusson kifejezésre a re­form végrehajtása, amit jól segíthet egy ilyen önszerve­zőbő klub is. Bizonyára több párttag is bekapcsolódik a reformszellemű politikai munkába, amihez nagyobb önbecsülésre, önbizalomra van szükség. Az első titkár külön szólt — a valamennyi hozzászóló által felvetett — pártérte­kezlet szükségszerűségéről. Elmondta, hogy a megye tervezi a pártértekezlet meg­tartását, , az országos párt­értekezlet előkészítésével összhangban. A reformkor alakuló ösz- szejövetelét — a körülmé­nyek miatt — formailag még nem csapta meg a reform szele. Az első titkár az emelvényről érvelt, ismer­tette gondolatait, a többiek pedig az első sorokban ül­tek. A kör ilyenformán nem volt kör, egymás hátához dobálták a mondatokat. Megyénkben elsőként jött létre az MSZMP-n belül ilyen önszerveződés. Építő jellegű összejövetelnek érté­kelhető. Már „csak” a tet­tek kellenek. Adóm Tamás fordulók rendezvényeire, sport- és kulturális esemé­nyekre, a világkiállítás pénz­ügyi gondjainak megoldásá­ra. a bel- és külföldi propa­gandára, tehát minden olyan ötletre, amely a világkiállí­tás sikerét előmozdítja. A javaslatokat az ötletszer­zők a Budapest—Bécs világ- kiállítást előkészítő bizottság címére (1054 Budapest, Kos­suth Lajos tér 4. IX. emelet 4.) küldjék el. A legjobb . ötletek széles körű nyilvánosságot kapnak. NOTIÉV-névjegy Beregszászon I. amikor a generál­kivitelező dicsér Erősen közeledünk a be­regszászi — Szovjet-Kárpát- Ukrajna — kórház és ren­delőintézet alapkőletételé­nek egyéves. évfordulójához, melyet á NílKEX Külkeres­kedelmi Vállalat, a fővállal­kozó SZÖVTERV, a gene­rálkivitelező Szabolcs Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat, az alvállalkozóiként résztvevő Nógrád Megyei Tanácsi Tervező Építő Vál­lalat (NOTTÉV) vezetői, va­lamint a szovjet beruházók, megbízók képviselői helyez­tek el az új kórházi szárny, a hozzá tartozó konyha, a rendelőintézet és proszektú­ra megépítésének, megindí­tása alkalmából. Ha ők nam lennének A magyar határt, a kis- határszéli forgalom, bővítése és megnyitása 'révén Bere- govónál léptük át viszony­lag elég zavartalanul Botka Miklóssal, a NOTTÉV igaz­gatójával, Viszovszki Ernő­vel, a Nógrád Megyei Be­ruházási Vállalat igazgatójá­val, Guzmtcs Györggyel, a NOTTÉV tervezőirodájának csoportvezetőjével. — Nem* kezdőként va­gyunk jelen ezen a külföldi munkán. Huszonkét évvel ezelőtt Csehszlovákiában kezdtünk. Jelenleg alvállal­kozóként egy 3400 méter alapterületű T alakú, kétszin­tes rendelőintézetet építünk, amely hasonlít a salgótarjá­niéhoz. Megbízást kaptunk még egy proszektúra létre­hozására i.s. Mindkettőt a SZÖVTERV folyamatos terv­szolgáltatása alapján hozzuk tető alá —• tájékoztat út­közben Botika Miklós. Beregszászon, a fákkal dí­szített ligetes munkahely őrzője azzal' fogad, hogy ma szabadnaposak a dolgozók. Nem sokkal később Izsó Bé­lával, az építkezés vezető­jével találkozunk. Jól meg­termett, nyugodt, inkább mackós, járású fiatalember. A főiskola elvégzése után üzemmérnökként 1975-ben került a vállalathoz. A kül­földi építkezések beindításá­nak előkészítése az ő nevé­hez kötődik. — A múlt év szeptember 5-én kezdtük öt fővel a mun­kát, most 21-ien dolgozunk. Az alapozás után november elején indult a szerkezetsze­relés. Ma itt tartunk — mu­tat a szemben lévő valóban szépen kivitelezett létesít­ményre —, majd a követke­zőkkel folytatja. — A szov­jet megbízó adlja a tömeg- anyagokat: a sódert, a cemen­tet, a falazó-, a faanyagot. Sajnos, többször előfordult, hogy nem a kívánt ütem­ben és időbeni. Ez azonban nem okoz több zavart, mint az itthoni kiszolgálás. Hogy mégis jól, lendületesen, ha­ladunk, azt köszönhetjük Bozó Pálnak, a beregszászi járási tanács elnökhelyette­sének és .munkatársainak, valamint Vasvári Károlynak, a SZÖVTERV helyi megbí­zottjának. Ha ők nem len­nének, bizony sokkal lassab­ban haladnánk: Bevallom, szorítjuk is őket. Egyébként mindenfajta munkát gyorsí­tott tempóban és lendülete­sen végzünk. Ez kell a kí­vánt eredményhez. — -Mit jelent ez a gyakor­latban? — A központ által előírt termelési programot megha­ladtuk — válaszolja Izsó Béla. — Néhány munkafázisnál a ■tervezettnél1 előbb tar­tunk, míg másoknál tartjuk az általunk és a megbízóval egyeztetett ütemet — egé­szíti ki az előbbieket Botka Miklós.. itt sem adják ingyen Ha valakiben netán fel­vetődne, hogy a NOTTËV- esek jó színben akarják fel­tüntetni magukat, enftek eloszlatása céljából idézem a generálkivitelező, a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettesének, Vezse Józsefnek a szavait: — Ügy látom, hogy a tarjá­id kollektíva jobban, gyor­sabban, elegánsabban oldja meg a feladatait, miint a mieink. Rájuk biztonsággal számíthatunk... Azzal válunk el az épí­tésvezetőtől, ' hogy este a munkásszálláson, találko­zunk. Addig Botka Miikiás segítségével a következőik kerülnek jegyzetfüzetembe. A NOTTÉV-esek a1 kon­zervgyári munkásszállást sa­ját maguk, tették otthonossá. Kitapétázták, lemázolták az ajtókat, ablakokat, felcsi- szolták a parkettát, rendbe tették, kicsempézték a für­dőt. Főzési lehetőségük is *van. Harmadik emeletén háromágyas szobákban pi­henik ki, a munka utáni fá­radalmaikat. Az itt dolgozók lényegesen nagyobb pénz­hez jutnak, mint az ottho­niak. Leszámítva az étke­zésre fordított összeget —,- ami igen alacsony — szerény számítások .szerint is 75 százalékkal többet biztosíta­nak a családnak. Oly mó­don, hogy egy hónapban há­rom szabadnap mellett, hét­nyolc napbt töltenek itthon a családdal, a havi munka­idő ledolgozás,a mellett. Mű­szak van szombaton és va­sárnap is. Ha hátunkon tát vágnak A lehangoló magyar— máltai válogatott meccs után kerül sor az éjfélig tartó élvezetes, érdekes beszélge­tésre. Varga Ferenc villanysze­relő indítja el a gondolato­kat. —vKét hete vagyok itt. A folyamatos munkához szükséges feltételek megvan­nak. Ha netán nincs szak­mába vágó tennivaló, akkor vagy az ácsoknak, vagy a ,kőműveseknek segítek. Hon­vágyam van. Rigó György, az élénk észjárású, nehéz­gépkezelő így folytatja: — Ha kell, gépkocsivezető va­gyok, máskor meg az ácsok­nak segítek. Mindenből ki­veszem a részem, hogy jól haladjunk. Amit lehet, ki­hozunk magunkból. Odahaza jóval kevesebbet dolgoztam. Ha nem volt gépkezelői, fel­adat, akkor pihentem. Itt viszont ilyesmiről szó sem lehet. Építésvezetőnk gon­doskodik rólunk, ellát mun­kával, Tőle Sulyok Sándor, veszi át a szót. — Itthon nincs1 olyan hajtás, mint itt. Egyelőre a szakmámban tevé­kenykedem. Ha a szükség kívánja, akkor segédmunkát is végzek. Ebbe is bele le­het szokni — zárja gondo­latait. Nem sokkal később Fekete Mihály, kubikos bri­gádvezető így vélekedik: ha hátunkon fát vágnának, ak­kor is megéri az itteni kere­set. Aggódik, hogy a helyi besegítő munkások nem hoz­zák a teljesítményt. Ezzel megterhelik a részükről el­érhető pénz nagyságát. Botka Miklóstól rögtön érkezik a válasz. — A ket­tőnek semmi köze egymás­hoz, mert külön elszámolás alapján dolgoznak. Szó szót követ, s kiderül, hogy ami az egyiknek jó, azt a másikuk kérdőjelezi meg. A disputa azzal ér vé­get, hogy még ütemesebb anyagellátásra volna szükség. Befejezésül tisztázódik, ki­nek jogos a prémium, a kért kettő hűtőszekrényt már meg­vásárolták, a többség ké­résének megfelelően április 1-től nem átlagfizetést kap­nak, hanem teljesítmény alapján számolják el őket. A 18 főt befogadó kis busz beállítása megoldotta a munkahelyre való oda-visz- sza való szállítást. (Folytatjuk.) Venesz Károly így néz ki Kárpát-Ukrajna legszebbnek ígérkező épülete az utcáról. Az udvar felőli hotmlokzafion folyik a szerkezetépítés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom