Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON

H vl r %

TELEXEN ÉRKEZETT.

Gondolatok a ballagásról

Ezerforintos virágcsokrok

Mit kell tudni a középiskolai felvételekről?

Mindenkinek felkínálnak valamilyen

lehetőséget

Levelezőink sok olyan információval szolgáltak, amelyek a közeli ballagás tapasztalatait összegzik. Mint olvastuk, ,,a látottak egyáltalán nem emlékeztetnek a megélhetési gondjainkra, volt olydn ballagó, aki 10 ezer forint értékű virágcsokorral búcsúzott... ”

E jelzések nem az ünnepi esemény, a ballagás felemelő érzése ellen szóltak, hanem a tapasztalható knérték- telenség ellen, nem is , beszélve az érthetetlenül magas virágárakról. A virág, amely széppé \teszi a ballagást, néhány nappal később értéktelenné válik és ezzel talán az érzelmek is elhervadnak, nem emlékeztetnek többé az ajándékozó nagyszülőkre, szülőkre, rokonokra.

„A virágárusok pedig elégedettek, újból sikerült égig emelni az árat, mert a vásárlók mást nem tehetnek, kénytelenek megvenni száz forintért a rózsa és a gerbera szálait.” „Elégedetten dörzsölik tenyerüket újból a virágárusok” — említi egy másik levél. — „Bíznak abban, hogy a következő ballagásra megint összekuporgat- ják a kis nyugdíjból, alacsony bérből élőktől a virágok árát.”

Hogy éretté váltak-e a ballagás idejére gyermekeink, más is kifejezi. Nevezetesen az, hogy pont a ballagás napján miként utaztak haza. „A Balassagyarmatra induló busz előtti tülekedésből, majd a helyfoglalásból és a buszon állva utazó idős emberek láttán is megfogalmazódtak véleményeink." — Bizonyára a matrózblúzos lányok ma még nem gondolnak arra, hogy egyszer ők is megöregszenek.

—r. a.—

Megyénk általános iskoláiban az idén 400-zal több gyerek végez, mint az előző tanévben. Felkészültek-e a középiskolák a továbbtanulni szándékozók igényeire? Mit tehetnek azok, akiket egyetlen középfokú intézménybe sem vettek fel? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Kapás Józseftől, a Nógrád Megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjétől.

— A tanulólétszám növekedése nem érte váratlanul a középfokú iskolákat fenntartó tanácsokat. Azt mondhatom, hogy iskoláink megfelelő számú férőhellyel rendelkeznek. A probléma abból adódik, hogy a családok elképzelései és az iskolák lehetőségei ^okszor ennek ellenére sem esnek egybe. Vannak divatos iskolák, ahová sokan jelentkeznek, míg másokban a válogatás lehetősége sincs meg.

— íMely iskolában, szakon volt számottevő a túljelentkezés?

— A tanulók két helyre jelentkezhetnek. A felvételükről az iskolák igazgatói döntenek, a tanulmányi eredmény, illetve azoknak a tantárgyaknak az eredményei alapján, amelyek az adott középfokú iskolákban végzett tanulmányok sikerességét meghatározhatják. Érthető, hogy a jelentkezettek közül a legjobb teljesítményt nyújtókat veszik fel, - lehetőséget hagyva a másodsorban jelentkezők legjobbjainak is. így is előfordulhat, hogy az első, illetve másodsorban felvettek tanulmányi eredménye között számottevő különbség van. Ennek oka, hogy a középiskoláknak előre nincs tudomása a jelentkezők számáról. Különösen nagy volt a túljelentkezés a közgazdasági, a kereskedelmi, az egészségügyi és a postaforgalmi szakokra, a vártnál kisebb volt az érdeklődés azonban a gimnáziumok iránt.

— Mi történik azokkal a tanulókkal, akik mind a két általuk megjelölt iskolából is kiszorultak?

— ök a másodsorban megjelölt iskolától elutasító határozatot kaptak, melyet megfellebbezhettek. A fellebbezést a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya, a döntés törvényességét vizsgálva bírálhatja el. Ha az iskola igazgatójának döntése jogszerű, akkor nem marad más lehetőség, mint felajánlani azokat a még szabad .férőhelyeket, amelyek a kevésbé népszerű iskolákban vannak. Sajnos, a továbbtanulásra jelentkezettek közül több mint kétszáz fél-’ évkor valamely tantárgyból megbukott. Nekik most az általános iskola befejezése a legfontosabb feladat, számukra és igen gyenge tanulmányi eredményű társaik számára csak az úgynevezett hiányszakmák tanulását tudjuk felajánlani.

— Mikor várható döntés a fellebbezésekről?

— Ezek elbírálására az iskolai határozatok lezárását j követően május végén kerül sor, a hónapokkal ezelőtt valamennyi általános

iskolához- eljuttatott ütem* terv szerint. A döntésre azért csak ekkor kerülhet sor, mert ismernünk kell valamennyi középfokú iskola határozatát — a mér gyénken kívüliekét is, a felvételekről, illetve az elutasításokról. A fellebbezések közül sokat a szülők már akkor megfogalmaztak, 'amikor az először megjelölt iskola elutasító döntéséről értesültek. Az érintett diákok közül sokat felvettek a második helyen megjelölt iskolába, így ezekkel a fellebbezésekkel nem tudunk foglalkozni. A mindikét helyről elutasított tanulóknak ajánlatot teszünk a továbbtanulásra akkor is, ha az iskolák döntése ellen nem nyújtottak be fellebbezést. Reméljük, a továbbtanulási versenyben egyelőre hátrányba került tanulók is megbarátkoznak a számukra felajánlott iskolával, és a tanulást komolyan véve készülnek fel jövendő munkájukra.

—cs—

„Egy perc telefon"

Válasz Karancsaljára

Május 10-én ß NÖGRÁD- ban megjelent Beleegyezett-e a lakó című írásra két „válaszcikk'’ is érkezett szerkesztőségünkhöz. A Ka- rancslapujtői Nagyközségi Közös Tanács elnöke — Tórák Sándor — leveléből idézünk:

,.A Karancsalja Petőfi úti buszmegálló kiépítésével réndezettebbé, esztétikusabbá kívántuk tenni a községet. Megszüntettük a buszra várakozó, a buszról le- és felszálló utasok baleset- veszélyes helyzetét. .. Falugyűléseken, tanácstagi beszámolókon többször jogosan felvetették az állampolgárok, hogy a megállóhelyek kiépítetlenek, sárosak. .. Amennyiben hibának minősül a közérdek előtérbe helyezése az egyéni érdekkel szemben. akkor valóban vétettünk, de mégis hisszük, hogy a létesítménnyel gazdagítottuk Karancsalja községet, kényelmesebbé és biztonságosabbá tettük az állampolgárok utazását.”

Pál István tanácstag még részletesebben tájékoztat levelében az autóbusz-megálló áthelyezésének indokairól és annak fogadtatásáról, de a

cikkben is kifogásolt lakossági kapcsolat hiányát elismeri. Idézet a levélből : „Bállá Gyulánénak nem az a fő gondja, hogy őt nem kérdezték meg az ügyben, hogy a háza elé épit- hetnek-e buszmegállót, hanem maga az a tény, a megálló áthelyezése. ... A buszmegálló áttelepítéséről én is akkor szereztem tudomást, amikor hazafelé utazva a busz nem a megszokott helyen állt meg. Nincs olyan fórum a faluban, ahol az ezzel kapcsolatos problémák ne kerülnének felszínre. A válasz mindig .ugyanaz. a tanácstól függetlenül jelölik ki a hivatalos szervek.” «

Tehát T. Németh László-^ nak igaza van, és érződik az is. amelyre utal, hogy a lakossági kapcsolattartás, a tanácstag és a választó közötti rendszeres együttműködés akadozik Karancs- alján. Pedig kell, és nagyon fontos a lakosság folyamatos informálása. És végezetül egy kérdést: mi van akkor, ha senki nem engedi a háza elé építeni a. buszmegállót?

— rácz —

Keresd a nőt

Sohasem tudjuk, |iogy mit hoz a múlt. — Ez lehetne a mottója annak a szenzációs cikksorozatnak, amelyre a Star című amerikai hetilap vállalkozott, amikor megkezdte Jacqueline Kennedy Onassis életrajzának folytatásos közlését. Annyi már az elején elmondható, hogy a szerző, David Heymann nem tart igényt arra, hogy hiteles forrásként kezeljék majd a történészek, akiket kétségkívül mindig jobban érdekelt egy titkos tárgyalás, mint egy titkos szerelmi találka.

Megírta tehát, hogy John Kennedy egy alkalommal az őrületbe kergette a titkos- szolgálatot, mert eltűnt a szemük elől, és eltűnt vele az atomtámadás esetén' használatos kód is. Az eset az egykori elnök katonai tanácsadója, Langdon Marvin

szerint a következőképpen zajlott. Kennedy és Marvin hivatalos ügyben jártak New York egyik jól ismert utcájában, amikor az elnök se szó, se beszéd, belógott a Hotel Carlylébe, s a szobájába ment egyik hölgykísérőjével.

Rövidesen keresni kezdte a CIA, hollétéről azonban senki sem adott információt. „Az ügynök elsápadt. A járdán, eközben csuklójára kapcsolt táskával várakozott a hadsereg egyik tisztje. Miközben John a szobában szerelmeskedett, az oroszok nyugodtan bombázhattak volna bennünket, és mi semmit sem tehettünk volna ellenük.”

Á fácántojó háremvédelme

Számos madárfajnak a nősít nye hajlandó poligám hímmel párosodni. Ez az ..érdeke", ha ezáltal több élelemhez és előnyös fészkelöhelyhez juthat, vagy ha a hím — viselkedése és tollazata alapján — genetikai szempontból a ve- télytársainál kiválóbbnak ígérkezik. Két angol kutató szerint azonban a fácántojó merőben más okból csatlakozik egy-egy uralkodó fácánkakasnak a háreméhez.

Az angol kutatók szerint a inbbnejűséggel a tojó egyszerűen megszabadul más kakasoknak a zaklatásától. Ez számára azért fontos nagyon, mert roppant lassan táplálkozik és emészt. Ahhoz tehát, hogy meglegyen a tojásrakáshoz szükséges energiamennyisége, rengeteg időt kell ’ eltöl- tenie táplálkozással. A fácánkakas háremében erős védelem alatt álló tojók az ébrenlét idejének háromnegyed részét táplálkozásukra fordíthatják, míg a magányos tojók annak csak a negyedét, s a többi időben vagy kakas után kajtatnak, • vagy éppen menekülnek előle.

Négy évtized a MÁV-nál

Szerény, de megható ünnepségen köszönt el Tóth István, • a pásztói MÁV-ál- lomás főnöke Fekete

Antaltól, aki,négy évtizedes MÁV-szolgálat után nyugdíjba vonult. Pályamunkásként kezdte, aztán 32 évig volt a pásztói vasútállomás forgalmi szolgálat- tevője.

Többször részesült Kiváló Dolgozó kitüntetésben, egy esetben baleset-elhárításért különjutalmat is kapott,

feletteseitől. Hűséges tagja volt a törzsgárdának, csendes, szorgalmas, megbízható dolgozója a MÁV-nak, miként az édesapja, aki a kis" terenyei állomáson dolgozott 41 évig.

Jó pihenést, boldog nyugdíjaséveket kívánnak volt munkatársai családja körében — miként aki az eseményről hírt adott;

Szűcs Ferenc

Hatvan

Háziasszonyok

pártja

Rómában a közelmúltban zajlott az a tanácskozás, amelynek végén a küldöttek titkos szavazással úgy határoztak; itt az ideje megalakítani a háziasszonyok pártját. A 150 ezres háziasszonyszövetség ugyanis elégedetlen tagjai társadalmi megbecsülésével, nagyobb anyagi elismerést kiygn a családi lét pillérének mondott „háziasszony-küldetés” teljesítéséhez.

Am, ha továbbra is süket fülekre talál a követelés, az 1992-es választások jó alkalmat kínálnak arra, hogy a háziasszonyok párttá szerveződve, a parlamentbe juttassák képviselőiket, és ott vívják ki mellőzött jogukat.

A dolog komoly voltát bizonyítja, hogy a kereszténydemokrata párt máris az egyik jelentős nőpolitikusát menesztette a majdani konkurenciához.

Pénztárcám tartalmát számolva, naponta tapasztalom a nonstop áremelkedés lesújtó valóságát. Az újabb meglepetések gazdasági viharában osztok, szorzók, s az eredmény kábulatában ámulva bámulom az árakat, mint tengizi Gizi a gázórát. Saját tőkém gyökere a januári ármozduláskor megszakadt és emlékezetem szerint az áremelés előestéjén durván megérintett a gazdasági reform egyik nem kívánt oldalága. Felkészülve a nagy csapásra, reggel beléptem a közeli ABC-áruház- ba, mely hasonló szuperett néven szerepel nyugaton. Sajnos, a vevőkről nem sugárzott a távoli szuperett hangulata, az operettről ne is beszéljek.

Egyébként a pénztárgépek csiviteltek, a kijelzőn vibráltak a zöldeskék számjegyek. Az árak súlyától szomorú hangulat uralta lelke- met és a reformtípusú számjegyektől gyenge .szédülést éreztem. Gyöngyöző homlokom egy régen szőtt, selyemkendővel törölgetve

kapaszkodtam a népgazdaság szakadt pendelyébe, amikor feltűnt a számok groteszk varázsa. Jeles magaslati közgazdászok szerint az árreform világos, ám helytelen sötéten látni, továbbá az új ár az áru értékének pénzbeli kifejezése, s ebben tükröződnek az előállítási költségek.

ÁTÉLÉS

Csak állok tétován és hunyorgók, mint megannyi kispénzű nyugdíjas, közben elém tükröződik a kefir kaukázusi fehérsége, a dombokon legelésző tehenek, szép fejőlányok kacér pillantása, s a túróra tekintve, hallom a nép leikéből fakadó dallamot.

Hirtelen eltűnik a látomás, újra birkózom az árakkal, s ha nem manipulálják tovább hitemet és a pénztárcámat,' könnyebben átélem a nonstop áldozatvállalás újabb stratégiáját. A tőkehúsok előtt elragadott

a tömegvonzás szuggesztív szédülete. Volt közöttünk középkorú és nyugdíjas, ifjak, és családanyák, pislogva álldogált ott gyerek, fakir és vándorbarát. A karaj és csirkelábak fölött, mellén ötszázas érdemjeggyel kellette. magát a marha nagy darab vesepecsenye. Ismerve anyagi erőmet, feltartott fejjel kapituláltam és beszédültem a koncepció fogságában. .. kisasszony, tíz deka parizert szeletelve... köszönöm.

E nehéz perceimben napsugárként ragyogott felém a pénztárosnő kedves mosolya, kék szeméből sugárzott a jóság, arcáról báj és kedvesség tükröződött, és szép vonalú ujjai gyengéden simultak a billentyűkre. Talán Chopin zenéjét véltem hallani, miközben kosaramból átrendeztem a parizert, a hagymát, és három csokor árticsókát. És újabb teherrel elindulva a megfi- zethetőség mezsgyéjén, az árrésen visszanézve, óvatosan átléptem a szálkás KÜSZÖBÖT.

Kiss Zoltán

Gép a fák alatt. Ellenség vagy jó barát?

R. Tóth Sándor felvétele