Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-16 / 113. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT ■ nmÁv -> • x ■ Takarékszövetkezetek a lakosságért A Diósjenő és Vidéke Ta­karékszövetkezet kirendelt­ségeinek sokirányú és dicsé­retre méltó szolgáltatási te­vékenységéről adok hírt. A tervszerű és célirányos te­vékenység következménye, hogy a taglétszám 152 fővel, a betétállomány 23 százalék­kal — a megyei átlagnál na­gyobb mértékben — növe­kedett. Jól dolgozik a szövetkezet igazgatósága, felügyelő- és intézőbizottságai is. Az Álla­mi Biztosítóval kötött együtt­működés teszi lehetővé a lakás- és személygépkocsi­biztosítási ügyek helyben történő intézését. Űjabban utazási ügyekkel és villanyszámla-beszedéssel is bővítették a szolgáltatást a lakosság örömére és meg­elégedésére. A Börzsöny térségében szerzett kedvező tapasztala­tairól lapunk olvasóit tájé­koztatja: Vidovszky András Felsőpetény Áfész-termékek a kijevi vásáron Az ukrán kereskedelmi kamara és a Magyar Gaz­dasági Kamara észak-ma­gyarországi bizottsága közös szervezésében május 12—20- ig rendezik meg Kijevben azt a kiállítást és vásárt, melyen’ Észak-Magyarország 37 vállalata és szövetkezete, közöttük a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ — vesz részt. A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ különböző savanyú­ságokat, szörpöket és a Nógrádi Ropogós sóspálcika termékét mutatja be a szov­jet kiállításon és vásáron. A szövetkezettől Oláh Já­nos termelési főmérnök — mint informátor — üzlet­kötéseket remélve képviseli az áfészt. Bizakodása ért­hető, hiszen a vegyes sáva- nyúsággal már eddig is tért hódítottak a szovjet piacon. Dudás Pál Vagy sör, vagy semmit! Nemrég a zagyvapálfalvai Dominó nevű kiskocsmába szerettünk volna betérni. Nem ide igyekeztünk, de volt egy kis időnk. Ezért áll­tunk meg 'gépkocsinkkal az italbolt közelében. Megle­pődve tapasztaltuk, hogy meszelik 'az ajtót. Kérdé­sünkre, mi folyik itt, azt vá­laszolták, hogy tatarozzák az épületet. De ha nagyon mu­száj, hátul italmérés is van. Megköszönve a felvilágosí­tást, betértünk a hátsó ud­varba. Meg sem érkeztünk, egy hölgy már utasított is to­vább, ott van a WC. Mond­tuk az italárus-, de talán markotányosnőnek is beillő hölgynek, nem oda igyek­szünk. Megkérdeztük, milyen üdítőt kaphatnánk. Megmu­tatta ugyan a választékot, de hozzátette, ebből ma egy üveggel sem ad. Azt taná­csolta, igyunk inkább sört. Ez pech mindannyiunk ré­széről. En antialkoholista va­gyok, társam pedig \sofőr mi­volta miatt semmit sem ivott. Dolgunk végezetlenül távoz­tunk. Ha belegondolunk, lehet, hogy egy ikis ltapintat is ve­gyült az „árusítás”-ba. Hi­szen az üdítő, ami általában édes, nehezen csúszott volna le az ember torkán ilyen körülmények között. Ugyanis iaz a körülbelül tíz ember is, aki sört fo­gyasztott, 4—5 méterre „par­kolt” a mellékhelyiségtől. Ügy tűnt, őket nem zavarta a furcsa helyzet. Azért egy kis táblát kite­hettek volna tájékoztatásul, hogy hol folyik a kiszolgá­lás. Az idő viszont eltelt, s azt gondolom, talán jobban is jártunk így. Szabó Gábor Dezső Segítőkész EXPRESS A salgótarjáni értelmi fo­gyatékos napközi otthon ve­zetősége nevében megköszö­nöm az Express utazási iro­da tevékenységünkre for­dított figyelmét és a gyer­mekeknek nagy örömet oko­zó színes, képes kiadványok biztosítását. Ezzel a segítséggel nem­csak az idő kellemesebb el­töltését, hanem a 22 gyer­mek ismereteinek a bővíté­sét is segítik. Kérjük, a jövőben is gon­doljanak rájuk. Köszönettel; Gordos Jánosné Salgótarján Nógrádmegyeri köszönet Bensőséges anyák napi ünnepséget szerveztek Nóg- rádmegyerben az idősek klubja tagjainak. Az óvo­dások sok verssel, dallal, játékkal szereztek örömet a „nagyiknak.” A rendezvény résztve­vőinek köszönetét szer­kesztőségünkhöz továbbítot­ta: Géczy Ernőné az idősek klubja vezetője Nógrádmegyer Miért rendszertelen és megbízhatatlan Vizsláson a szemétszállítás? Vége a türelmemnek, he­tedik alkalommal sem vit­ték el a „kukások” a szeme­tet a lakás elől. Hiábavaló a kötelesség' teljesítésére irá­nyuló kérés, május 4-én az YA 13—68 rendszámú sze­métszállító teherautó veze­tőjéből még a jóindulat je­le is hiányzott. Az idő me­legszik, a szemét egyre gyű­lik, a szállítást megfizetik, sőt más módon is „meghá­lálják.” Az illetékesek in­tézkedését kéri és várja. Jakab Jánosné Vizslás Salgótarján legrégebbi bérházát a Rákóczi úton, az 1950-es évek közepén építették. Akkoriban szeren­csésnek tarthatta magát, aki hozzájutott itt egy lakás­hoz. A köznyelv hamar „elitnek” titulálta a benne la­kókat. Az idő telt, a város tovább épült, és a Rákóczi út 188—190. számú ház megérett a: felújításra. Mos­tanra a lakói már többnyire kisnyugdíjasok, sokgyer­mekes családok. Mindannyian biztosak voltak abban, hogy gondot okoz a felújítás. De arra ilyen huza­vonával senki sem számolt, mint ami bekövetkezett. A történet időrendi sor­rendben: 1986. december 22- én összehívták a lakókat és közölték velük, hogy a há­zat felújítják. A lakók sze­rint teljes felújításról volt szó. A Salgótarjáni Ingatlan- kezelő Vállalat képviselője viszont azt állítja: részleges felújítást ígértek. A különb­ség mindenképpen lényeges, míg az első esetben a taná­csi bérleményben lakóknak semmit, addig a második esetben, a berendezési és felszerelési cikkek, árának felét kell fizetniük. Ha tehát a lakó kéri, mondjuk, a kád, vagy a mosdó cseréjét, akkor fizeti az ötven százalé­kot. A munkálatok már meg­kezdődtek, leszerelték a csa­pokat, * mosdókat, amikor az IKV egyik műszaki ellen­őre megjelent a lakásokban és megkérdezte: kívánják-e a cserét, vagyis belenyug­szanak-e a részleges felújí­tásba. Ha nemleges választ kapott, akkor közölte: a la­kásban nem végeznek sem­milyen munkát, még a régi állapotot sem állítják vissza. Mit tehettek a lakók? 1987 júliusáig tartó fel­újítás alatt közelharcot vív­tak a szerelőbrigádokkal, hogy a munkájukat rendesen végezzék el. A felújítás be­fejeződött, és követte azt néhány műszaki bejárás, ga­ranciális szemle, amelynek során az el nem végzett munkákat írták össze. A fel­tárt hibáknak mind a mai napig csak töredékét javí­tották ki. A lakók 1988 elején kap­tak egy számlát, amelyben az IKV a kicserélt lakástarto­zékok árának felét követel­te. Azért késtek vele hóna­pokat, mert az IKV központ­jában valahogy elkeveredett. A lakók egy része csak ak­kor fizetett, amikor a vál­lalat képviselői bírósági el­járással fenyegetőztek. A többiek még ettől sem ri­adtak meg és pörre viszik a dolgot. Az IKV dokumen­tumokkal igazolhatja, a la­kók „aláírták”, hogy vállal­ják a részleges, felújítást. Ám, az is igaz, hogy a la­kók joggal háborognak, úgy érzik, becsapták őket, nem végeztek a házukban rendes munkát, kikényszerítették az aláírásukat. Most május 4-re ismét lakógyűlést hirdettek a vi­tákat tisztázandó. Ezen az IKV-t szakembertársai kí­séretében. Fiikor Ferenc, a házkezelési osztály vezetője képviselte. A lakók megle­hetősen nagy indulattal mondták: nem tartják igaz­ságosnak a fizetési megha­gyást, és elégedetlenek az elvégzett munka minőségé­vel. Az IKV osztályvezetője a következőket válaszolta: — Azon nem lehet vitázni, hogy részleges, vagy teljes volt-e a kérdéses ház fel­újítása. Műszakilag ma sok­kal jobb a ház állaga, mint a munkák megkezdése előtt. Felújítottuk a víz- é9 a csa­tornarendszert, valamint az elektromos hálózatot és a homlokzatot. A szobák rend­be hozásával most nem min­denütt foglalkozhattunk, de több helyen azokban is el­végeztünk- javításokat. A felújításért a lakóknak most sem kellett fizetniük, csupán a felszerelési cikkekért, így rendelkezik aiz 1971/1-es kor­mányrendelet. Természetesen az is ki­derült, a vita során: azo­kért a szerelvényekért is a lakóknak kellett fizetniük, amelyeket a helyreállítási munkák során tettek tönkre. Sőt, akik nem tudták maiguk megcsinálni a szerelést, azo­kat még a borsos munkadíj is terhelte. Fiikor Ferenc többször minősítette a lakók panaszát, „vádaskodásnak.” Végül ez a lakógyűlés is eredménytelenül zárult. A Rákóczi utcai ház lakóit csak az nyugtatná meg, ha végre minden működne, minden használható lenne a ház­ban, és talán ezt a felújítást kitörölhetnék emlékezetük­ből. A házkezelőségi. osztály vezetője —, aki egyébként maga is menet közben kap­csolódott az ügybe, hiszen nemrég került a pozíciójába —, arra hivatkozott, hogy a dolgozók többségükben be­csületesen elvégzik a mun­kájukat. Lehet, de a kisebb rész munkája a „látványos”, miattuk csöpögnek a csa­pok, esik le a vakolat... Így aztán alig fejeztek be egy építkezést, elkezdenek egy másikat. Ami az első­nek jó néhány nehezen született eredményét is meg­rongálja, Márpedig az emlí­tett házban ez történt. Nem csoda, hogy ezek után a la­kók nem rajonganak az IKV-ért. Lehet, hogy a mű­szaki szempontok így voltak összhangban. De, ki figyel ilyenkor az emberi szem­pontokra, a teljesen felborí­tott emberi összhangra? Csala Péter Sok a burgonyabogár-imágó A kikelt és kelő burgo­nyákat tömegesen lepték meg a burgonyabogár-imá- gók. Egy-egy tövön már 8—10 db bogár is előfordul. Ilyen nagy tömegű bogár a lombozat lerágásával jelen­tős kárt okozhat. Ezért ja­vasoljuk a kistermelőknek, ahol 5—6 db bogár van egy- egy tövön, a védekezést fel­tétlenül végezzék el. Véde­kezésre a most kapható Bancol 50 WP-t, vagy a Decis 2,5 EC-t javasoljuk felhasználni. Á gazdátlan várrom Három éve már, hogy a Salgó vár legfelső bástyá­jára vezető lépcső korlát­ját vandál kezek leszakítot­ták. Máig megjavítatlan. Azóta az egyik lépcsőfok is leszakadt, sőt, a lépcső oldalait képező két fenyő­gerenda is korhadásnak in­dult. Elkorhadt a várba ve­zető út védőkorlátja is, már csak néhol maradt, belőle valami mutatóba. Ügy tűnik, hogy mindeme romlásról senki nem vesz tudomást. A lépcső korlát­jának leszakítását ugyan­is telefonon jelentettem a természetvédelmi felügyelő­nek, aki azt tanácsolta, hogy forduljak a városi tanács il­letékeseihez. Természetesen megtettem, azonban azt vá­laszolták, hogy a dolog nem rájuk, hanem a városgazdál­kodásra tartozik. Nos, ezt a számot is tárcsáztam, egy kedves női hang azt taná­csolta, hogy vagy javítsam ki a hibákat magam, vagy forduljak a természetvédel­mi felügyelőhöz. A kör ezzel bezárult. Az eset roppant különös. A vár alatt álló ismertetőtábla felirata alatt ez olvasható: Bükki Nemzeti Park Igazga­tósága. A várrom falán el­helyezett márványtáblán már n Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága aláírás sze­repel. A várrom egyébként tudomásom szerint az Ipoly vidéki erdőgazdaság terü­letén fekszik, tehát kell, hogy legyen gazdája! Vagy mégis lehetséges, hogy az ország minden vidékéről idelátogató turisták által megcsodált, Petőfitől meg­verselt festői táj mégis gaz­dátlan?! Bizony, idekívánkozik a jó gazda gondoskodása. A szalonnasütő helyekre tett szemetesládák némelyike elkorhadt, szétesett, a pa­pírhulladékot és reklám- szatyrokat ördögszekér mód­jára kergeti a szél. A sze­mét évek óta gyűlik, nincs, aki elszállítsa, a gyűjtőlá­dákat kicserélje. Az a né­hány új láda meg, amit lát­tam, olyan helyen van, me­lyet nem keresnek a bog- rácsoló turisták. Emlékezetem szerint öt­hat éve a természetvédelmi felügyelőség egy őrt alkal­mazott itt, aki felügyelt a rendre, kitakarította az ös­vényeket, sőt az idegenve­zető posztját is betöltötte. Nem ártana az akkori gya­korlatot felújítani! Több fi­gyelmet, gondoskodást érde­mel e párját ritkító, sze­met gyönyörködtető várrom és környéke ! » Varga Ferenc Áz ittas vezetés ára Pénzbüntetések, „pihentetett” jogosítványok A Nógrád Megyei Rendőr­főkapitányság első fokú sza­bálysértési hatóságai — leg­utóbbi, hasonló híradásunk óta — az alábbi személye­ket vonták jogerősen fele­lősségre ittas vezetés miatt: Balázs István, Rimóc, Kis­kert út 1. szám alatti la­kos 6000 forintra büntetve, vezetői engedélye hat hó­napra bevonva. Báránkó József, Varsány, Béke út 19. szám alatti la­kos 3200 forintra büntetve, vezetői engedélye három hó­napra visszavonva. Bódi András, Balassagyar­mat, Homoki-szőlő út 17. szám alatti lakos 2200 fo­rintra büntetve, vezetői en­gedélye három hónapra be­vonva. Császár János, Kisecset, Szabadság tér 8. szám alatti lakos 3000 forintra büntetve, lassú' jármű vezetésétől négy hónapra eltiltva. Dovicsin István János, Ipolyvece, Kossuth út 12. szám alatti lakos 5000 fo­rintra büntetve, vezetői engedélye négy hónapra be­vonva. Gágyor Pál, Buják, Bocskai út 35. szám alatti lakos 5000 forintra büntetve, veze­tői engedélye négy hónap­ra bevonva. Hegedűs Ferenc, Dejtár, Szabadság út 49. szám alatti lakos 6000 forintva büntet­ve, ,,B” járműkategóriába tartozó vezetéstől három hó­napra eltiltva. Kromberger Balázs, Sal­gótarján, Hársfa út 11. szám alatti lakos 5000 forintra büntetve, vezetői engedélye hét hónapra bevonva. Oravecz Gyula, Salgótar­ján, Gorkij krt. A/14. szám alatti lakos 3000 forintra büntetve, vezetői engedélye hat hónapra bevonva. Török János, Kisecset, Kossuth út 89. szám alatti lakos 3400 forintra büntetve, vezetői engedélye négy hó­napra visszavonva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom