Nógrád, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-16 / 113. szám
1989. MÁJUS 16.. KEDD NOGRAD 3 dalom. Rájuk pedig — ha ezért nem lelkesednek eléggé — könnyen rákötnek valamiféle címkét. Csak tetézi gondjaikat, hogy közérzetükkel együtt anyagi helyzetük is folyamatosan romlik. Vannak köztük — nem is kevesen a megyében —, akik nyugdíjakból a létminimum határán élnek. Ezért mi indokoltnak tartunk néhány intézkedést érdekükben. így többek között a nyugdíjak felső határának megállapítását, a differenciált nyugdíjemelést, a régebben megállapított alacsony nyugdíjak javára. S nyilvánosabbá kellene tenni a társadalombiztosítás pénzgazdálkodását is. — Melyek a következő hónapok tervei? — Ami a legközelebbi terveket illeti, a megyei pártbizottság választási akcióprogramjához szeretnénk kapcsolódni, azt szeretnénk segíteni. Mindannyiunknak van választási tapasztalatunk még a koalíciós időikből, a pártok csatájáról. Azt gondolom, újra fel kell elevenítenünk az emberközeli, a személyekhez szóló agitációt. Mert végül is velük, az emberekkel kell szót értenünk a párt programjáról, jövőnkről. Ehhez a munkához talán tartalmi és módszerbeli segítséget is adhatunk... Ezzel függ össze, hogy a továbbiakban is folyamatosan javítani szükséges a lakóterületi pártmunka személyi feltételeit. Eddig is sokan jöttek az üzemekből, az intézményekből, de még mindig nem vagyunk elegén! Akik jöttek, azoknak meg tanulniuk kell à lakó- területi pártmunkát. Ezekben az alapszervezetekben ugyanis semmi jelentősége nincs a jelentésírásnak, a papírmunkának. Itt a központ az ember, csekély kis örömével és sok-sok gondjával. .. Az gondolom, mindez a szándékunk folyamatosan válhat valóra. Gyorsabb és megbízhatóbb információt várunk hozzá a. megyei pártvezetéstől. V. G. Támad a gubacsatka Segélykérő, tanácstalan telefonálók özöne árasztotta el a Balassagyarmati Növényegészségügyi és Talajvédelmi, Állomást. A rémült szőlősgazdák azt kérdezték: megjött volna a peren oszpóra? Kiss András, az állomás igazgatóhelyettese adott választ a pánikba esett termelők kérdéseire: — Nem perenoszpóra, hanem az úgynevezett gubacsatka támadta meg a szőlőket. Felismerhető arról, hogy a levelek színén hólyago- sodás keletkezik, a hátoldalán pedig elszíneződés és szőrszerű képződmény. Ez á betegség súlyosabb esetben a levelek elpusztulásához is vezethet. Megtudtuk azt is, hogy a megelőzés lett volna az igazi, ám most már a fertőzés megállítása az elsődleges. Ehhez az állomás szakemberei javasolják a Neoron 500 NC, vagy a Mitac, vagy a Danitól nevű szerek nagyon bő oldatával történő szinte lemosószerű kezelést. Az elmúlt hetekben a Nógrád megyei pártbizottság pártmunkásokból, szakemberekből álló munkacsoportokat hozott létre. Balogh Gyula annak a csoportnak a tevékenységét szervezi, irányítja, amely a lakóterületi alapszervezetek, az idősebb korosztály dolgát- gondját vizsgálja, segíti. — Kik dolgoznak együtt a csoportban? — Nem népfelkelők és nem is fundamentalisták! Valamennyien régi párttagok, akik aggódnak az ország sorsáért, s egész eddigi életük azt bizonyítja, hogy tettek. is valamit. Olyan emberek, akiknek politikai meggyőződésük van, s kiállnak emellett. Nemcsak akarják, értik is, a végbemenő változások lényegét, célját. Van közöttük pártmunkás, bányász, vasas, termelőszövetkezeti tag, fegyveres testület tagja. Közös bennük az is, hogy az aktív munkát már mind maguk mögött tudják. — Milyen nevet választottak? — Eredendően azt szántuk magunknak, hogy idős kommunisták munkacsoportja. Ez azonban csak rész- igazságot fejez ki. Az itt dolgozók nagy része a lakó- területi pártmunkában ma is hasznosítható tapasztalatokkal rendelkezik. Ezért aztán március végén, az első összejövetelünkön inkább a teendőkről folyt a szó, s neve valójában ma sincs a munkacsoportnak. Valamennyien lakóterületi alapszervezetben dolgozunk. A legközelebbi összejövetelünkön arról beszélünk, mit tehetnek a pártalapszer- vezetek az MSZMP akció- programjának végrehajtá1- sáért. Igaz, távlati programja még nincs a pártnak. De van egy rövidebb időszakot átfogó munkaprogram, amely nem is állja ki mindenben a kritikát, a helyi cselekvéshez segítséget ad. Azt tapasztaljuk kevés helyen élnek ezzel a lehetőséggel. Az alapszervezetek jelentős részében, úgy mint régen, a felsőbb szervektől kérnek, várnak útbaigazítást, segítséget. — Mit tudnak tenni azért, hogy mindez megváltozzon? — Meddig terjed a hatáskörünk? A munkacsoport tagjai valamennyien a megyei pártbizottság társadalmi munkatársai. A pántszervek ajánlották őket erre a munkára, s mi komolyan vesszük a megbízatást. Nincs szervezett központi irányítás, önszerveződő alapon dolgozunk. Témákban döntünk, ajánlást adunk, véleményeket közvetítünk, tapasztalatokat ösz- szegezünk. Ily módon igyekszünk segíteni a reális megyei politikai döntések előkészítését, kialakítását, végrehajtását. A csoportnak döntési hatásköre nincs. — Témákat említett. Van a csoportnak programja? — írott programunk nincs, nem is lesz. Munkánkat a mindennapok „szervezik.” Természetesen, azért nem azt tesszük, ami éppen eszünkbe jut. A párt akció- programja, a lakóterületi alapszervezetek erősítése, a helyi kezdeményezések ösztönzése — amiben megállapodtunk —I azt gondolom egész esztendőre ad munkát. Ezt a tevékenységet ki-ki a saját környezetében végzi. Mindig azt teszi, amire az alapszervezetben a legnagyobb szükség van. Hogy mennyire jutottunk? Éppen csak elkezdtük a munkát. De a megyei párt- bizottságra befutó információkban az alapszervezetek már jelezték, hogy „létezünk”. — Az idősebb korosztályban sok a kérdés, a kétség is saját helyzetéről... — A nyugdíjasok politikai, erkölcsi, anyagi megbecsülése valóban nem megnyugtató. Sok idős párttag, látva a párt helyzetét, a pártvezetés bizonytalanságait, maga is elbizonytalanodott. A körülmények ilyen változására nem készítette fel1 őket senki. Ezért a központi döntések többsége előtt értetlenül állnak. Azttán mostanra miár az is kiderült, hogy amit szocializmusnak hittek, amiért egész életükben dolgoztak, az a társadalomépítés sztálini modellje, amelytől most igyekszik megszabadulni a társaTiltakozás a nyugdíjkorhatár emelése ellen A KISZ Balassagyarmati Városi Bizottsága legutóbbi testületi ülésén fogalmazta meg levelét, amelyet a napokban juttat el az országos sajtószolgálathoz, s amelyben tiltakozik a nyugdíjkorhatárok tervezett emelése ellen. Mint levelükben írják: ma hazánkban a férfilakosság átlagélet- korral 65,7 év, vagyis a korhatár emelésével mind kevesebbek „kiváltsága” lesz a nyugdíj. Így viszont az egész életen át fizetett nyugdijjárulék az államnak nyújtott soha vissza nem térített kölcsönné, vagy pótadóvá válik. A levél további részében arra hivatkoznak: hogy a fiatalok egyre nagyobb számban küzdenek elhelyezkedési gondokkal, s ebben a helyzetben éppen a korhatárok csökkentése lenne ésszerű. A fiatalok körében meglevő munkanélküliséget fokozná a bérhatárok emelése. Tiltakozásuk végén leszögezik: Egy jól működő gazdaságban, folyamatosan bővülő árutermelés folyamatban van, ez a lét- jogosultsága a korhatár emelésének. Ma Magyarországon még nem itt tartunk. —hr— Megkezdődött a napraforgó vetése a romhányi termelőszövetkezet földjein. A magvak földbe szórása előtt a termőtalajt gyűrűshengerrel tárcsázzák. Felvételeink Kétbodomy határában készültek, ahol 'a negyvenhét hektáros terülqten a Kacsicska-dűlőben dolgoznak az erőgépek. Felvételűnkön Dinyés János és traktoros társai vetik a napraforgót —Rigó— Furnérból forintmilliók... Jubileumi látogatás a cserhátsurányi tsz-ben Nem is olyan nagyon régen még honi erdeink büszke óriásaiként éltek a • csaknem méternyi törzs- vastagságú fák és madarak fészkeltek az ágaikon. Most pedig itt fekszenek előttem a földön, feldarabolva, s hamarosan furnért vágnak majd belőlük. A vékony falemezeket szekrények, asztalok, sezlonok, készítéséhez használják fel, a bútorok családi otthonok ékességei lesznek. Érvényesül tehát az élet törvénye: a fának is az embert kell szolgálnia! Állok a Cserhátsurányi Szabadság Mgtsz furnérüzemének udvarán, s a halomban heverő rönkök láttán a fenti gondolatok jutnak az eszembe. A lapos tetejű, hajdani kastélyból átalakított műhelyből kihallatszik a feldolgozógépek dübörgésszerű zaja. A szűk, magas irodában találom Benkó Lászlót, a tsz elnökhelyettesét és Tömön Sándort, az üzem vezetőjét. Szívesen válaszolnak az itteni kollektíva munkáját, eredményeit firtató kérdéseimre. — Éppen két évtizeddel ezelőtt alapítottuk az üzemet — mondja Benkó László. — Az alaptevékenységből már akkoriban nem sok haszon származott, ha boldogulni akartunk, akkor muszáj volt lépnünk. Az Ipoly Bútorgyártól vettünk egy régi furnérvágó gépet, s diófát vásároltunk alapanyagnak. Az első esztendőben az egymillió forintot sem érte el az árbevétel, igaz, mindössze öt embert foglalkoztattunk. Tömön Sándor veszi át a szót: — Jelenleg viszont már negyvenötén dolgozunk az üzemben, s a létszám kétharmada asszony. A fejlesztéseknek köszönhetően volt olyan év, amikor árbevételünk a 25 millió forintot is meghaladta. Az idén csak 20—23 millió forintot tervezünk, tudniillik termelőka,pacitásunk felét bérmunkával hasznosítjuk. Időközben ugyanis két és fél, háromszorosára ugrottak fel az alapanyagok árai, s mi jobban járunk, ha a megrendelők biztosítják a tölgy- és a bükkfát. 1200 köbméter fát dolgoznak fel az üzemben, s havonta átlagosan 80 ezer négyzet- méter furnért állítanak elő. A műveletsor a következő: a tölgyfát 36, a bükkfát 24 óráig gőzölik, ezáltal rugalmassá, könnyebben vágható- vá válnak. A rönkökből héttized milliméteres lemezeket hántol le a gép, amelyeket aztán nagyjából egy napig szárítanak. A furnért igény szerint csíkokban, vagy táblákká összeragasztva szállítják a megrendelőknek. Több furnért egymás fölé ragasztva és préselve készülnek a rétegelt lemezek. Üjabban forgácslapok furnérozását is végzik a cserhátsurányiak. Egyébként a legnagyobb megrendelő a Pécsi Bútorgyár, míg az Ipoly Bútor Kft részesedése egyre csökken. A szárítócsarnokban szót váltok Gyurovics Jánosné- val, aki 12 éve keresi kenyerét a furnérüzemben. — Helyben van, egy műszak, biztos havonta a négyezer forint. Mellette lehet uborkával, babbal, zöldségfélékkel foglalkozni. Főzni esténként szoktam, az egyéb házimunkára is akkor kerítek sort — sorolja az ötven év körüli asszony. Üzemlátogatásunk végén még elújságolja Benkó László : — Bővíteni akarjuk a termelést. Kaptunk két gépet a megrendelőktől, nemsokára megtörténik az üzembe helyezésük. Mert a furnérból származó milliókra nagy szüksége van termelőszövetkezetünknek ! (kolaj) Az üzem dolgozóinak kétharmada asszony. Fotó: Rigó Tibor Idős Majdan István Ismét az elnökhelyettes folytatja: — A múlt évben a furnérüzem mentette meg a mundér becsületét, különben ráfizetéssel zártunk volna. Az alaptevékenység jelentős veszteséget hozott, s csak az itt elért közel két és fél millió forintos nyereségnek köszönhetően tudtunk másfél milliós eredményt felmutatni. Az ez évre előirányzott hétmilliós haszonból két és fél milliót úgyszintén a furnérüzemtől várunk. Látható tehát, hogy e maroknyi ember munkája döntően befolyásolja egész közösségünk tevékenységének sikerét. A behemót furnérvágó gépbe bükkfát fogott be idős Majdán István, ám a masina most nem üzemel. — Nincs áram — közli a gépkezelő, aki ácsszakmával rendelkezik. — Máskor is előfordult már, hogy a szél összecsapta a villamos vezetéket, ennélfogva áram- kimaradás következett be. Kérdezem tőle: mióta dolgozik az üzemben, megtalálta-e a számítását? — Kezdettől itt vagyok — feleli, s feljebb tolja orra nyergén a szemüveget. — Jó munka ez, csak sokat kell állni. Egy műszakba járok, a havi bekereset a teljesítménytől függően 9—10 ezer forint. Nem panaszkodom... Tovább haladva megtudom kísérőinktől: évente mintegy lllepf elkelok, fundamentalisták? Kommunisták megyei munkacsoportja • Névtelenül • Programot a mindennapok írnak • Koalíciós tapasztalatok
