Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-13 / 86. szám
Mátrakeresztesen Falugyűlés volt a közelmúltban Mátrakeresztesen, ahol Holtner Győzőnje, körzeti tanácstag ismertette azt a munkát, amelyet a településfejlesztésben végeztek. Mint kiderült, nem volt igazán sikeres az elmúlt esztendő. Mint Holtner Győző" né említette, hogy az Óvári út építése évek óta késik, annak ellenére, hogy a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének idején ez volt a legfőbb cél. De az autóbusz-megállóhelyeknél. is vannak bizonyos gondok. Többek között egy megállót, közvetlenül az emelkedő út élére helyeztek, mintegy 400 ezer forintos költséggel. Ám a megállóban nem állnak meg a buszok, mert igen nagy a balesetveszély. Ügy ) tűnik, az építők annak idején nem kérték a szakemberek véleményét. A felszólalók közül többen is számon kérték a befizetett 380 ezer forint településfejlesztési hozzájárulás felhasználását. Szóvá tették az orvosi rendelő szűkös helyzetét, egy nyilvános telefonfülke felállítását a Békás-tó környékén, az óvoda, az iskolai út felújításának hiányos munkáit, amelyre pedig nem kevesebb, mint 200 ezer forintot költöttek. A legtöbb szó talán a kritikus televízió-vételi lehetőségekről esett. Részt vett a falugyűlésen Tolnai Béla, Pásztó város megbízott tanácselnöke, aki maga győződhetett meg arról, hogy az el nem végzett munkát, vagy a rosszul elvégzett tevékenység bizony, erőteljesen befolyásolja a lakosság hangulatát. S a gondok megoldásában a megbízott tanácselnöktől várnak segítséget a városkörnyék, így Mátrakeresztes lakosai. Szűcs Ferenc Hég egyszer a hazai ff I F ¥ . . Ff« / ft I nőnevelés uttorojerol Örömmel olvastam Pro- hászka László A nőnevelés hazai úttörője című cikkét a NÓGRÁD április 8-i számában. Nagy tisztelője vagyok és vagyunk mi vanyar- ciak Veres Pálné Beniczki Herminnek, de szegénynek érezzük magunkat akkor, amikor Vanyarc község nem szerepel az emlékek sorában. Az sajnos tény, hogy a Veres Pál-féle kúria csak emlékeiben él, egy része lebontásra került, a másik, fennmaradó része szinte csak egy romhalmaz. Ez a „kastély” a XIX. században Nógrád vármegye szellemi központja volt. Gyakori vendége volt a háznak Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Szontág-h Pál. Itt olvasta fel Madách Imre a ház asszonyának ajánlva először az Ember tragédiája sorait. Veres Pálné emlékének adózva Vanyarcon utcát neveztek el róla 1962-ben. A tanács 1974-ben körülkerítette és rendbe hozatta a Veres család sírkertjét. Veres Pálné Szocialista Brigádok és az iskola úttörőcsapata, védnökséget vállaltak a sír gondozására. Halottak napján minden diák, de minden volt és jelenlegi va- nyarci egy-egy szál gyertyát gyújt Veres Pálné sírján. Az 1983-ban épült nyolc tantermes-tornatermes általános iskolánk Veres Pálné nevét viseli. Ezzel is tisztelegve méltó emlékének. 1984-ben a Nógrád Megyei Tanács Veres Pálné dómborművet adományozott az iskolának, mely az iskola előcsarnokában lett elhelyezve. Az evangélikus templomban található Veres Pálné bronz domborművű képmása az alábbi szöveggel : „VERES PÁLNÉ Szül.: BENICZKI HERMINNEK MAGASABB NŐNEVELÉSÜNK ÚTTÖRŐJÉNEK A MINTA- ASSZONYNAK NÓGRÁD VÁRMEGYE ÖRÖK BÜSZKESÉGÉNEK EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA A VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE A NÓGRÁD VÁRMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET KEZDEMÉNYEZÉSÉRE. 1902. szept. 27.” Iskolánk minden év december 13-án Veres Pálné születésnapján — Veres Pál- né-emléktúrát szervez, mely a vanyarci temetőben levő nyugvóhelyénél fejeződik be. Író-olvasó találkozó keretében hívtuk meg Kertész Erzsébet írónőt, aki megírta Veres Pálné életét. • Veres Pálnéval kapcsolatos mindennemű újságcikket, emléket kegyelettel őrzőnk, és szívesen elfogadunk. Ügy érezzük, hogy Veres Pálné Beniczki Herminnek állított emlékek sora így teljes. Büszkék vagyunk, hogy őt magunkénak vallhatjuk és emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizhetjük. Hugyecz Andrásné tanácselnök Á „krimi -irodalomról Irodalmáraink és kritikusaink bizonyára felhördülnek, ha valaki a krimiirodalmat említi a sajtó hasábjain. Jómagam is, csak azután vettem a bátorságot ehhez, amikor egy televízióműsorban egy professzor interjúját hallgattam, s a kamera az asztalon felfedezett egy könyvet. Krimi volt. A professzor pedig kissé szégyenkezve vallotta be, hogy túlfeszített munka után jól elszórakozik egy' ilyen könnyű fajsúlyú könyvvel. Így vagyunk ezzel jó- néhányan. Szemléletesen mutatja ezt az a tény, hogy amíg Salgótarjánban a Nógrádi Sándor könyvesboltban az igazi irodalmi értéket nyújtó műveket 20—40 példányban elég nehéz értékesíteni, addig Lőrincz L. László Labirintusát 400 példányban három-négy nap alatt elvitték. De nézzük meg a Balassi Bálint megyei könyvtárat, ahol egy kis polcsoron alig 50—60 krimi, illetve fantasztikus regény árválkodik. Megfigyeltem, hogy a könyvet kölcsönzők zöme először e kis polchoz zarándokol... Én a könyvtárakat nem ítélem el. Az igaz, hogy segíteni kell a valóságos irodalmi értékek terjedését, de igény van a krimire is, s akik nem tudják megvásárolni, azok a könyvtárban keresik. S a könyvtárnak ezt az igényt is ki kell elégíteni. Mucsi Lajos Salgótarján ég január yégén tör- tént, hogy' a zárás előtt röpke szemlét tartotta műhelyben Simonffy Andrásné gazdasági vezető, akkor az állomás titkári teendőkkel is felruházott irányítója. Ö így emlékszik: — Nyolc kocsit láttam a csarnokban, s mindössze egy szerelőt, Vincze Istvánt. Az aknában tett-vett. Azt szerettem volna megtudni, hogy megvárjam-e, vagy ő zár. Azt mondta, mindjárt végez. Arra lettem figyelmes, hogy hiányoznak a munkalapok. Nem volt rá kiállítva, csakúgy, mint a többi kocsira. Felírtam a rendszámokat, s másnap reggel közöltem a kollégáimmal, hogy nyolcuk ellen fegyelmit indítók. Nem létezik, hogy ez az állapot egy ember bűne: erkölcsileg valamennyieket felelősnek éreztem. Simonffyné már a korábbi titkár távozása után bejelentette egy termelési tanácskozáson, hogy ő szakmailag nem felkészült a szervizmunka irányítására. Kérte. saját körből válasszanak megbízott vezetőt, de egyik-ük sem vállalta. így maradt rá a teher, legalábbis február elsejéig, az új titkár kinevezéséig. — Tudtam, hogy a fegyelmik kiosztásával nem aratok osztatlan sikert —, folytatja —, mégis meg kellett tennem. Tudtára adtam valamennyilüknek már korábban, hogy csakis közös anyagi felelősségvállalással dolgozhatunk együtt. Végül is nyolcuktól 500 forint büntetést vonattam le a következő fizetésből. Az autóklubnál ennél korábban jelentkeztek a „rosszindulatú daganat” tünetei. Először a volt műhelyvezetőnek „ajánlották fel”, hogy keressen más munkahelyet, majd később —, látván, hogy a korábbi titkár, Vaj- voda György sem képes rendet teremteni a szerelők tevékenységében —, őt is felmentették. — A fegyelmi eljárás ellen fellebbezéssel éltek a dolgozók — fonja tovább a gondolatot az új titkár. Füzesi György. — A munkahelyi döntőbizottság ennek alapján meghozta az; ítéletét. Az első fokú döntés szerint négyen nem vonhatók Legalizálódott a „fekete"-munka? Á REND alapja: nyolc fegyelmi! Fellebbeznek az elmarasztalt autószerelők Néhány hónapja az egyik szerviz művezetője azzal fogadott: nem állít ki munkalapot, minek is az „ismerősök” között, rendezzem a javítási költséget a szerelővel. Magyarázatként hozzáfűzte, hogy csak ilyen módszerekkel képes megtartani az embereket, ha úgy tetszik: ösztönözni, hiszen a keresetük — hol van már a fétisi/.ált szakma! —, szégyellnivalóan kevés. A legalizált „fekete”, munka természetesen elítélendő, de, ha kialakul, akkor annak nem elég a tüneti kezelése. Mélyebbre kell ásni, mint azt a Magyar Autóklub salgótarjáni szervezetében is tették. felelősségre, egy dolgozó ügyét pedig betegség miatt nem tárgyalhatták. Hármójuknál bizonyosodott be a vétkesség. Időközben kiderült, hogy az eljárás végéig nem szabad lett volna Levonni a kirótt büntetést. Így valamennyien felvehették a februári fizetésből letiltott összeget. A vétkeseiknek természetesen anyagilag is felelniük kell, persze, csak a „jogetős” ítélet után, Vincze István a rangidős szerelő a műhelyben. Ö már megfogalmazta azt a hatoldalas levelet, amelyet az első fokú döntés fellebbezéseként kíván benyújtani. — Szerintem nem jogosa döntés — mondja —, mert már munkaidőn túl, pontosan negyed ötkor jött oda hozzám Simonffyné. Mondtam is neki, hogy már csak a szerszámokat töröligetem meg, s megyék. Munkaláp? Mintha azt nem érnénk - rá másnap reggel, munkaidőben kitölteni! A kocsit semhágy- hattam kint, hiszen nem tudhattam, hogy fagyálló ván-e benne, vagy víz. Januárban ez nem mindegy! Különben meg jogtalannak tartom, hogy fölénk helyeznek valakit, aki nem ért a szervizmunkához, s a fizetése háromszor annyi, mint a miénk. Koczka Ákos mindössze két éve került az állomásra. Ő is vétkesnek bizonyult, — Elkapkodott ítélet volt, ez a véleményem — áll meg egy szóra. — A „kocsimon” ugyan nem volt munkalap, de vizsgalap az igen. Véletlenül azt is bezártam a fiókomba. de hát bizonyítékom nincs rá. Ettől függetlenül fellebbezni fogok. Az indulatok még nem csillapodtak a műszaki állomáson, ám a rend érződik. Indulat fűti a szerelőket, ám teszik a dolgukat. Az új titkár kemény és határozott fellépése tetszik nekik, még, ha bűnhődnie kell egynémelyi- küknek is. „Üj seprő!” — mondogatják, s érződik : gazdára leltek. Az esetnek azonban más tanulsága is van. A kellő érdekeltség hiányában ehhez hasonló torzulások máshol is előfordulhatnak, S ennek egyetlen kárvallottja az a mit sem sejtő klubtag, aki a gyors javítás reményében fordul a szervizhez. Ö mindaddig hátrább szorul *a sorban, míg _van előtte „fizetőképes”, s főleg hallgatag kuncsaft. Öröm- és reményteli a hír, hogy legalább az autóklubban szembe mertek nézni a tényekikel. Talán máshol sem ártana a feketemunkát átfesteni! T. Németh László A Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat salgótarjáni cukrászüzemében ebiben az évben 3 millió forint nyersanyag- értékű süteményt készítenek, -melyet a város harminc üzletébe szállítanak, ezenkívül a cukrászati termékekből megyénk iskoláinak és kollégiumainak még jelentős mennyiséget. A tíz dolgozó napjában mintegy tízféle édességet állít elő. Képeink az ő munkájukat mutatja be. (Rigó Tibor felvételei) O Az ízeslevelek alapanyagát formálja’ Czikora I Zoltánná és a cukrászszakmát tanuló Baranyi Tamás. © Sándor Lászlóné és Miklós Béláné a sós teasüte* ményt készítik.
