Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-13 / 86. szám
1989. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Törékeny marad-e az öblösüveg?! 4. Svastits űr ígérete Abban, hogy ne maradjon törékeny állapotban az öblösüveg, kulcsszerepet szán a gyár vezetése az amerikai üzletnek. Annak a tranzakciónak, amelynek ügyében magyarázkodó levélírásra kényszerült az MSZMP főtitkárához Kazinczy Gyula igazgató. Ezt megelőzően ugyanis az amerikai cég magyarországi képviselője panasszal fordult Grósz Károlyhoz, mondván : a Salgótarjáni Öblösüveggyár nem tesz eleget szerződésben vállalt kötelezettségének. Márpedig egy kudarc beláthatatlan károkat okozna terebélyesedő kapcsolatunknak, ezért kellett megválaszolni : mi az igazság a szerződésszegésben?! Nos, azóta már jómagámnak is sikerült találkoznom dr. Ed Svastits-sal, a hazánkból elszármazott, 69 éves, magát ma is jól bíró, a magyar nyelvet jelenleg is tökéletesen beszélő mérnökkel, aki névjegykártyája tanúsága szerint: a McDoneT Dougles Helicopter Company főcsoportvezetője. Az egyébként szívélyes, barátságos „öregúrnak” felvetettem a kérdést: ismét megírná-e azt a bizonyos reklamáló levelet az MSZMP főtitkárának? Természetesen megírná — válaszolta —, de most már nem volna rá szükség. Aztán elismerte: — Túlságosan amerikai szemszögből néztem a kérdést. Fogalmam nem volt, hogy itt milyen mostoha körülmények között termelnek, legalább is nyugati viszonyokhoz képest. Elnézést kérek, s ígérem, minden tőlem telhető segítséget megadok az öblösüveggyárnak vállalása teljesítéséhez. Az előzményekről annyit : a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat illetékesei 1987 ápirilisában keresték fel a gyár vezetését, s előadták : mezőgazdasági helikopterek vásárlásának ellentételezéséhez kereknek exportálható termékeket. A gépeket szállító USA-beli McDonell Dougles szívesen venné üvegárut, amelyet a legnagyobb amerikai légi- társaságnak, az American Airlinesnek szándékozik értékesíteni. Röpke gondolkodás után igenlő választ adtak a salgótarjániak. Igaz, mesés ajánlatról volt szó. — Négy termékből álló termékcsoport szállítása merült fel — emlékezett Veres Gábor, a Technoimpex üzletkötője. — Ha a tervezetthez viszonyítva kissé késve is, a gyár megkezdte a wh i skyspoharak és a boros- kelyhek exportját, s pótolni akarja lemaradását. A li- kőrös- és a desszerteskely- hek gyártására viszont nem tudott felkészülni, úgyhogy ezekről nem is érdemes beszélnünk. Ede bácsi aggodalmát a gyártás megkezdésének csúszása váltotta ki — nézett a vendégre. — Most már minden oké — mondotta az amerikai fél képviselője. Kérdeztem a gyár vezetőitől, mit jelent tulajdonképpen az öblösnek az üzlet? Először a számszerű értékeket sorolta Domonkos Zoltán kereskedelmi igazgatóhelyettes: — öt évre szóló megállapodásról van szó. Az idén 1 millió whiislkyspaharat és 1 millió 872 boroskelyhet kell szállítanunk, összesen 855 ezer dollár értékben. Kézenfekvő volt a következő kérdés : mennyi ebből a gyár tényleges nyeresége? — Anélkül, hogy konkrét adatot mondanék — „titkolózott” a kereskedelmi igazgatóhelyettes —, úgy fogalmazok: megtaláljuk a számításunkat. Ráadásul ötéves biztos üzletre tettünk szert, amely segít „betörni” az az amerikai piacra. Máris kaptunk új ajánlatot. Egy másik USA-beli cégnek öt éven át, évi 200 ezer dollár értékben sörösivókorsókat fogunk gyártani. Beszélgetve a szakemberekkel, valóságos sztori rajzolódott ki előttem. Nem volt egy sétagalopp a gyártásra való felkészülés, mivel a műszaki feltételek messze a kívánalmak alatt maradtak. A megérkezett rajzokból és mintákból kitűnt, hogy az átlagosnál jóval magasabb minőséget kér a megrendelő. Az öblösben ilyen színvonalú gépi gyártású termékeket még sohasem produkáltak. Mintha Trabant után Mercedest kellene gyártani! — Minden téren újat kellett létrehoznunk — közölte Németh Tivadar főtechnológus. — Értendő ez a formatervezésre, a gyártásra és a csomagolásra egyaránt. A vevő az öblösben korábban nem gyártott csiszolt szájú poharakat és kelyhet kért, ezért béreltek egy belga gyártmányú pattantó- csiszoló gépet. Átalakítottak és felszerszámoztak egy másik, jóval egyszerűbb termék előállítására szolgáló gépet. Korszerűsítették az egyik kemencét, meghosszabbították a hűtőszalagot. Nem kevés fejtörést okozott a megfelelő szerszámok kikísérletezése. — Az esztétikai kritériumok megkövetelik a magasan hő- és kopásálló alapanyagú szerszámot. Hatféle szerszámalapanyagot használtunk fel, mire birtokába jutottunk a legmegfelelőbb acélötvözetnek, kialakítottuk a legjobb kostrukciójú szerszámokat — beszélte el Koczka András, a gyártóeszköz-gazdálkodási osztá’y vezetője. Csáki Attila, az automata gyáregység vezetője vette át a szót: — Időközben hat próba- gyártásra került sor. Az első poharak és kelyhek „siralmasak” voltak. Később fokozatosan javult a minőség. Ma már tíz termékből hat-hét exportálható. szállítást viszont érthetően szeretné tempósabbnák látni. Fültanúja voltam, amint megkérdezte Kazinczy Gyulát: — Miért nem vesztek felrakógépet, kiváltva a poharak kézi adagolását? — Hozzátette: — ha pénz kell szóljatok adunk, szállítással törlesztetek. Simon István főmérnök így fogalmazta meg az új termék gyártásának járulékos hasznát: — Minőségi szemléletváltozás következett be. Megbizonyosodtunk róla, hogy tudunk jobban is dolgozni, s ez önbizalmat ad mindannyiunknak. A szerzett tapasztalatok más területeken is hasznosíthatók. Hisszük, ha termékeink megfelelnek a McDonell Douglessnek, más külföldi megrendelők is felkeresnek majd bennünket. — Csak a mi igényünknek tegyetek eleget! — fedd- te meg tréfásan Svastits úr. — Évi tízmillió darabos megrendelést hozok, csak győzzétek teljesíteni! (Vége) Kolaj László Fotó: Bábel László „Ede bácsi” is elégedett a minőséggel. A gyártást és a Svastits úr (jobbról) elégedett az exporttermékek ' minőségével. Láthatatlan forintok Panaszkodik az ismerős, hogy már nem elég az ezres, amit fizetési napon fel szokott adni szüLeinek, ennél többre szorulnának, és a. gyermeki figyelmesség mára elvesztette szimbólumértékét; belőle legközelebb tüzelőt szándékoznak rendelni az öregek, tehát megélhetésükhöz kell. Csakhogy meg kell élnie valahogy panaszkodó barátomnak is, akinek vállát nyomja még a két iskoláskorú gyermekének nevelésével kapcsolatos számtalan kiadás is. Hol jelenik meg mindez a statisztikában — tette fel a jogos kérdést a panaszkodó és véletlenül tudtam is neki válaszolni : sehol. Mint ugyanis a „fagyasztói árindex . és a létminimum újszerű értelmezését” kutató program vezetőjétől, Pirityi Ottótól1, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjétől nemrégiben megtudtam: a reálbér korántsem csak akkor csökkenhet, ha a fogyasztói árak nagyobb ütemben emelkednek, mint a keresetek. A hivatalos statisztikában meg sem jelenő szükségletek is okozhatnak komoly kiadásokat. Az ismerős gondja is ebbe a kategóriába tartozik. Szülei nyugdíjának reálértéke csökken, így támogatásuk költsége növekszik és ezért pénzt kénytelen elvonni saját családjától. Míg a szülők csökkenő tényleges jövedelmét jelzik a statisztikák, gyermekük másik oldalon ezzel kapcsolatban fokozódó terheit már nem. Ahogyan nem jelenik meg a KSH kiadványaiban kiadásként a már különélni szándékozó gyermekek támogatása, a részükre nyújtott nem csekély segítség , n lakásvásárláshoz. Ha pedig még csak iskolába járnak és az amúgy „ingyenes” oktatás költségei emelkednek — szinte mindenhol e’vár- ják az iskola karbantartásához,. felszereltségéhez a szülők hozzájárulását, — az így kiáramló jövedelem sem rezgeti meg a fagyasztói ár. index mutatóját. És a valamennyiünk zsebéből „láthatatlanul” elfolyó pénz talál még utat magának bőven. Lassanként olvad mind soványabbra a kiküldetési díjak, az ösztöndíj, a családi pótlék reálértéke, melyet szükséges kövérségűre ismételten csak a keresetekből lehet hizlalni. Pénzt kell fizetni a korábban ingyenes szolgáltatásokért, hozzájárulni a közművesítéshez és a jövőben tenyerét tartja majd az egészségügy is, ha az „orvosi alapellátáson” túlmenő igényekkel fordulnak hozzá gyógyításért a betegek. Akad más is, amit talán minden jószándék mellett sem deríthetnének fel a statisztikusok. Az eltelt évtizedek alatt a hiánycikkek aránya — a bővülő áruválasz, ték dacára — alig csökkent sejthetően azonban növekedett a beszerzésnél, kurens Szolgáltatások megrendelésénél csúsztatott borravalók, hálapénzek összege. Megannyi kiadás, amit nem jelez az árstatisztika, nem rögzítenek a fogyasztási felmérések. Nem adnak számot az autóért és legutóbb már a telefonért is előre fizetendő, nagy összegek lekötéséből származó kárról. Arról a kárról, amit az állampolgárnak okoz a pénz fo.rga*ásá- ból, azonnali elköltéséből létrejöhető haszon elmaradása. A felsorolás végére jutva azért próbáltam megnyugtatni az egyre idegesebb ismerőst; egyrészt azzal, hogv a statisztika mindig, mindenhol torzít, hiszen átlagokkal számol. Azután „nyomtalanul” elfolyó jövedelmünket látható gyarapodásunk tanulsága alapián mindeddig sikerült' töDblet- munka és — igaz olykor keserves — többletáldozatok révén pótolni. Ezért is laz ! már az összefüggés a kereset és az életszínvonal között. Utóbbit leginkább a csendben eltűnő forintjaink és a látványosan sok túlmunkáért juttatott pénz közötti arány formálja. V. Gy. Tízszázalékos béremelés T elepülésszépítők az épített környezet védelméért Az Írószer Szövetkezet salgótarjáni egységének dolgozói sikeres negyedévet hagytak maguk mögött. Programjukat több mint két százalékkal szárnyalták túl. A piaci igényeknek megfelelően oldották meg feladatukat. Ennek során a különböző cikkcsoportok közül előtérbe került az ipari kooperációs kapcsolatokat szolgáló termékek előállítása, Jjeleértve a tőkés exportot. Az ebből származó többletbevétel eléri a 1,3 millió forintot. Az írószerekből 70 ezer forinttal értek el nagyobb eredményt, mint ahogy azt korábban tervezték. Szalagacél-hu- zal hiánya miatt viszont a tervezettnél kevesebb tűzőgép, gémkapocs stb. került ki az üzemrészből. A munkahelyek otthonosabbá tétele érdekében 120 ezer forintot költöttel» a kulturáltabb munkakörülményekre. Egyébként a sikeres első negyedévvel megteremtették a feltételeket az április 1-jiévél végrehajtott tízszázalékos béremeléshez A most alakuló településvédő, -szépítő egyesületek engedélyezésének, bejegyzésének megkönnyítését kezdeményezi a Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetsége. Többek között ezzel is foglalkozott a szövetség választmánya a napokban megtartott ülésén. Az épített, s a természeti környezetért önzetlenül tevékenykedő emberek közösségei nehezményezik ugyanis, hogy a hivatalos eljárás a jelentős intézményi háttérrel rendelkező szervezetekhez hasonló követelményeket támaszt velük szemben is a megalakuláskor. A szövetség szeretné elérni, hogy e közösségek bürokratikus eljárások nélkül kevesebb vesződséggel érhessék el a bejegyzést, s tevékenykedhessenek hivatalos formában is, az adott település érdekében. A szövetség javasolja, hogy -az új alkotmány külön is rendelkezzék az épített és természeti környezet védelméről. Támogatják a műemléki törvény megalkotását. Az eddigieknél nagyobb társadalmi figyelmet érdemel ugyanis a településeken található különféle építészeti értékek védelme. Sürgetik, hogy a klötségvetés megfelelő anyagi eszközökéi biztosítson e célra helyi tanácsoknak, önkormányzatoknak. Javasolják, hogy műemlékké nyilvánítás kezdődhessék a lakossági vélemény alapján is. Miként a választmányi ülésen elhangzott: fellépnek azért is, hogy az üdülőhelyeken a fizetővendég-szoL gálatáért és más bérbe adásért befizetett adót a helybeli tanácsok használhassák fel. A Belügyminisztériumnak javaslatot dolgoznak ki arról, hogy a tanácsok és a településvédő, -szépítő egyesületek miként javíthatnák együttműködésüket. A Bátonyterenyei (Mátra Termelőszövetkezet lengyendi, harminchét hektáros táblájába kísérletképpen fénymagot vetnek.
