Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

SPORT V SPORT 4 Keddan kezd a birkózóválogatott Szabadfogásban nem lesz teljes a csapat A magyar birkózóváloga­tott szakvezetői idén ki­sebb pihenőt engedélyeztek a legjobbaknak. Ez persze csak átvitt értelemben igaz, amennyiben az elmúlt tíz évhez képest ezúttal ke­vesebb volt a téli nemzet­közi fellépés, kevesebb a központi edzőtáborozás is. Pedig májusban Európa- bajnoksggon lépnek fél a legjobbak. A kötöttíogású- ak Ouluban, a szabadfogá- súak Ankarában találkoz­nak a kontinensbajnoki ve­télkedőn. Keddtől azonban már nincs pardon, a bő váloga­tott keret a Nemzeti Sport- csarnokban megkezdi ed­zőtáborozását. A hátralévő kevesebb mint egy hónap­ban Hegedűs Csaba szövet­ségi kapitány és két segítő­je (Müller Ferdinánd, Kruj Iván) az elmúlt heti, Mis­kolcon megrendezett egyé­ni bajnokságon láthatta, mi­re is képesek a válogatot­tak. Egyelőre titok, kiket is vesz figyelme a szakvezetés az EB_n, annyi azonban szinte biztosra vehető, hogy szabadfogásban nem lesz teljes a csapat. A kritikus szemmel mérlegelő Kruj Iván többször is kijelentet­te: csak olyanokat vesz szá­mításba, akiktől a nemzeti színeknek megfelelő lelkese­dést, bátor birkózást remél­het. Mit hozott a miskolci országos bajnokság? A sza­badfogásúaknái a végső győzelemre esélyesek a sor­solás szeszélye folytán el­kerülték egymást a selejte­zőkben, így tűnhettek so­kak számára a meglehető­sen vérszegénynek a kva­lifikációs mérkőzések. Hogy kritikának azért van lét- jogosultsága, arra mi sem jobb bizoríyíték: a Kecske­métről a Vasashoz került Tihanics legyőzte az olim­pián remekelt, de azóta sé­rüléseket elszenvedő, s a hírek szerint nem is nagyon készülő Nagy Bélát, vagy az, hogy a veterán Orbán viszonylag simán nyerhetett újabb bajnokságot úgy, hogy hónapok óta szinte nem is ■ edz. Ha van is egykét ügyes fiatal (például Kiss Sándor), tőlük idén még aligha lehet kirobbanó si­kert elvárni. Bajnokságok, eredmények Graf 35. tornagyőzelme A Hilton Head Island-i női tenisztorna döntőjében az l. helyen kiemelt, 19 éves nyugatnémet Stefii Graf és a 18. szülétésnapja előtt álló, negyedikként rangsorolt szovjet Natalja Zvereva találkozott. Mint az várható volt, a mérkőzést az olimpiai bajnok, világrang­listavezető Graf nyerte. Mégpedig könnyedén, 55 perc alatt 6—1, 6—1 arány­ban. A nyugatnémetek te­niszcsillaga ezzel az idén sorrendben 27. egyes mérkő- zésést nyerte meg, s 35. tor­nagyőzelmét aratta. RÖPLABDA NB II. nők: SVT SC—TIPOG­RÁFIA 3—0 (11, 8, 11). Salgó­tarján. Stromfeld szakközép- iskola. v. : Molnár. Széphalmi. SVT SC: Szép. Varga I.. Hro- zik. Szkiba. Tollár. Percze. Csere: Bakos. Sándor. Novak. Varga II. Edző: Farkas Róbert. Jót tett a tarjáni lányoknak a háromhetes szünet. Csapatja, tékuk megújult, felgyorsult, tá­madójátékuk megerősödött. Mindhárom játszmában az is­mét nagy ütőeröt felvonultató Szép és Szkiba vezérletével vé­gig biztosan vezetve. 50 perc alatt nyerték a találkozót . a fővárosiakkal szemben. A ha­zaiak közül mindenki jól ját­szott. Szép és Szkiba ellenáll­hatatlan volt. (Ifjúsági mérkőzésen: SVT SC— TIPOGRÁFIA 3—0 (2. 3. 3). (palkovits) NB II. férfiak: Romhányi Ke­rámia—Kandó FSE 3—0 (11, 6, 12). Romhány. v. : Juhász. Ke­rámia: Hegedűs. Szalay. Né­meth. Pothorszki. Lichi. Fodor. Csere: Pasztorális. Tajti. Ba­logh. Edző: Reznicsek László. A dobogóért vívott harcban a két rivális gárda összecsapásán az ősszel a kandósok nyertek 3—1 arányban. Ezúttal viszont fordult a szerencse, bár a pá­lyán kialakult 3—0-ás eredmény nem tükrözj híven a látottakat, mert az' egyes játszmákon be­lül a vendégek komoly ellen­állást tanúsítottak. A Kerámia egységesebb csapatteljesítmé­nyével tudott ellenfele fölé ke­rekedni. Jók: Szalay. Fodor. Potho'rsz- ki. (r. 1.) KÉZILABDA NB II. férfiak: Bgy. Kábel— Kiskunmajsa 29—26 (11—12). Balassagyarmat. 150 néző. v. : Pálfi. Robotka. Bgy. Kábel : Égi —, Tillmann. Kovács J., Lambek 9. Szabó 11. £ürtössy 4. Bán 3. Csere: Urban 1. Cseh 1. ifj. Havassy. Kecskés. Po- nyi (kapus). Edző: Lombos István. Rendkívül jó csapatjátékkal, a taktikai fegyelem teljes betar­tásával sikerült a gyarmatiak­nak legyőzni a csoport listave­zetőjét. A Kábel ezzel a győzel­mével a 4. helyre lépett elő. A hazaiak minden játékosát di­cséret illeti. Á gyengébb(?) nem(!) A fedett pályás atlétikai világbajnokság budapesti nyitánya, de kiváltképpen a szöuli eredmények kapcsán ismét téma a gyengébb nem menetelése a rekordok út­ján. Hogy mikor érik el, ne­tán múlják felül a férfiak teljesítményét? A kérdés több mint elméleti, érdekes összehasonlításokra ad al­kalmat. Igaz, hogy Spárta már számított a nőkre, ám az újkori olimpiák történeté­ben 1912-ig kellett várni, amíg úszásban rajthoz áll­hatták, és csak 1928-ban ver­senyezhettek először atléti­kában. Azóta biztosan tart­ják a formájukat, ha úgy tetszik folyamatosan csök­kentik a férfiaktól elválasztó távolságot, 1928-ban például 1,9 másodperc volt a kü­lönbség a 100 méteres sík­futásban. Ugyanez 1988-ban 0,66-ra csökkent Florence Griffith-Joyner jóvoltából. A maratoni távon még lát­ványosabb a közelítés: 1964- ben 1 óra 13 perc 50 másod­perc választotta el a legjobb férfi atlétát a legjobb futó­nőtől. 1988-ban a különbség mindössze 13 perc 54 másod­perc volt. Nézük az úszást. Az NDK szöuli csillaga, Kristin Otto olimpiai bajnok eredményé­vel a 100 méteres gyors- és hátúszásban egyaránt maga mögé utasította volna a melbourne-i férfi bajnokot. Az ausztrál Tracy Wickham 1978-ban, 400 méteren elért eredményével 1 percet vert volna a huszas évek sztár­jára, Johnny Weismüllerre, vagy ha így jobban ismert, a Tarzanra. Az amerikai úszók orvosa szerint Mark Spitz — hét aranyat vitt haza Münchenből, 1972-ben — ak­kori eredményével ma csak rendkívül nagy küzdelemben tudna felkapaszkodni a do­bogóra, az úszólányok közé. És mivel minden összevetés papírszágú — hiszen az egyetlen díjlovaglás kivételé­vel nem rendeznek közös versenyeket az olimpián — a jövő is jóslásokra szorít­kozhat. Kenneth F. Dyer sze­rint a 100 méteres síkfutás­ban 2054-ig, 400-on 2020-ig, 800-on 2021-ig, 200-on pedig 2066-ig kell várni, amíg at­létanő legyőzheti férfi ver­senytársát. Ezzel szemben az első maratoni világrekor­dot már 1990-ben elhódítja valamelyik hölgy. Az 1500 méteres síkfutás csúcstartó­ja 2000-ben, a 3000 * méter bajnoka 2003-ban veri meg férfitársait. Tudományos szaklap, a New Scientist is foglalkozott a témával, és meglepő következtetésre ju­tott: a nők azzal a feltétel­lel előzhetik meg a férfi ver­senyzőket, ha folyamatos és nagy erőfeszítésre késztetik őket. Például a La Manche- csatorna átúszására, amelyet hosszútávfutás követ sík és hegyes terepen. Mindezek után ki tarthat­ná csodabogárnak a holland Irene Jannt, aki a La Mance oda-vissza tartó versenyén 3 óra 15 perccel előzte meg az elsőségre pályázó legjobb férfi úszót. Aki egyébként nyolcadikként ért célba azon a versenyen, ahol az első hét helyet nők foglal­ták el. Pályáról pályára Kéne már egy gólvágó... Bizony, nagyon kéne már valahonnan csatárokat kerí­teni, mert nem állapot, hogy ezek a derék nógrádi táma­dók újabban ennyire nem találják a góllövőcipőjüket. Most, a hét végi fordulóban a hat NB III-as' csapatunk közül mindössze a Balassa­gyarmat volt képes megzör­getni az ellenfél hálóját. Vagyis akárhogy számol­juk, a mieink szombaton meccsenként, felfelé kerekít­ve is csak 0,167-szer talál­tak be a kapuba. Az ősz­szel még félelmetesnek titu­lált, három megyében rette­gett gólvágók hétről hétre csak összevissza bóklásznak a pályán. Az egyetlen fiú, aki megmentette a támadók becsületét, még nem kap­hatta el az új módi ragályos betegséget, a vészes gólkép­telenséget. Horváth, a gyar­matiak fiatal csatára ugyan­is csak a héten érkezett az Újpesti Dózsa juniorgárdá­jából... A nógrádiak hét végi ered­ménylistája egyébként újólag bizonyította a régi tétel igaz­ságát, miszerint a papírfor­ma csak azért van —, hogy ne igazolódjon be. Bár tud­ja fene, meglepetésnek szá­mít-e még az SBTC újabb veresége, vagy a Síküveg­gyár hazai gólképtelensége. S lassan már‘rajtunk röhög egy egész ország, lévén, hogy van hat NB III-as csapatunk, akik módszeresen nyírják egymást, miközben lazán meglép a tabellán egy ne­vető sokadik... Meg verették a Stécét (?) Azt hiszem, az SBTOnél nem foglalják dalba Kálmán Imre nevét. A tarjániak ap- c.i mérkőzésének bírája ál­lítólag jó párszor melléfo­gott a találkozón, s téves ítéleteivel általában a ven­dégeket sújtotta. A 24. perc­ben megadott egy jókora lesgólt a hazaiak javára, majd ténykedését tetézte az­zal, hogy a 80. percben Kölln szabályos találatát les cí­mén érvénytelenítette. S ez­zel még nem vetett véget ré­misztő tevékenységének, hisz az utolsó percben ugyanr csak Kölln fejese után a labda jól láthatóan túljutott a gólvonalon, sípmesterünk viszont nagyvonalúan to- vábbot intett. Persze. egy igazi Stécének azért egy ilven csapatot akár otthoná­ban is illene úgymond ke­resztbe lenyelni... Pontokat, akár a föld alól ! Bizonyára valami hasonló utasítást adott Dávid Róbert az elmúlt hetekben a kiesés­től fenyegetett gyarmati fi­úknak. S az ige fogant! Az Ipoly-parti legénység előbb a Borsodi Bányász, majd most a Nagybátonyi Bá­nyász ellen is felhozta a föld alól a három bajnoki pontot. De vajon kik voltak az „élenjáró vájárok”? Nos, a bátonyiak ellen több jó teljesítmény is akadt a hazaiak között. Két labda­Ilalász (Bgy. HVSE) hálója ezúttal üres maradt, de a fiatal kapuvédő — érthetően — mégse bosszankodik. rúgó pedig egyenesen a me­zőny fölé nőtt játékával. Az egyik vitézkedő Kuris volt. Az Újpesti Dózsából ideke­rült középpályás. Hetek óta csapatának egyik húzóem­bere; kitűnő kondíciója, át­lagon fölüli gyorsasága, csu­paszív játéka ezúttal is nagy hasznára volt a gyarmati le­génységnek. A másik „nye­rőember” Varga Ferenc, már Bundzsák Dezső edzőjége idején is a HVSE-ben foci­zott, aztán Kartalra került, majd Romhányon keresztül \ ismét ide vezetett az útja. Az ilyen szellemű játékos­ra szokták mondani a szur­kolók, amúgy elismerően csettintve: ez aztán jó iga­zolás volt! Hétről hétre a hátára veszi a pályát, fan­tasztikus futómennyiséget produkál, s azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak néz, hanem lát is a pályán. Velük talán végre kievic- kél a gödörből a jobb sors- ar érdemes gyarmati gárda... Az SKSE—Gyöngyös meccs 4. percében nagy vigasság támadt a hazai táborban. Történt ugyanis, hogy Tő­zsér, a kohászok csatára nagyszerű fejessel bevette a borvárosiak kapuját. Ám se- meddig se tartott a boldog­ság, mert Molnár játékveze­tő ahelyett, hogy középre mu­tatott volna, inkább kifelé ■ ítélt szabadrúgást. Tőzsér Feri beijedt? — Az eset közvetlen kö­zelében álltam — így a síp- mester —, a felugró csatár fogta a védő kezét, ezért az nem tudta elfejelni a lab­dát. Ítéletem jogosságához nem férhet kétség, annál is inkább, mert egyetlen hazai játékos sem reklamált. De mit szól mindehhez a góljától megfosztott táma­dó? — Nem értem az ellenfe­lemhez. Szólni azonban nem mertem az ítélet ellen, mert újabban szokás közülünk mindig kiállítani valakit. S rágondolni is rossz, mi tör­ténik, ha már a mérkőzés elején leküldenek. Derék dolog ez a fajta óvatosság. Mindenki jól járt: A Sese végre tizenegy emberrel fejezte be a mécs­esét, s legalább nyugodtan alhatott a síp derék gazdá­ja is... Melléfogott Vidomusz... Rédei Józsi, a Nagybátony kapusa állított meg az utcán a Bgy. HVSE elleni mérkő­zésüket követően. — Képzeld már, tisztára nem voltam észen,. Bentről, a kapuból is feltűnt, hogy Vidomusz Jani bá’, tudod, az edző, egyfolytában és nagy hangon szidta a hazai­ak játékosait, szakvezetőit, meg mindenkit, aki csak a szájára jött. Különösen azt a 12-es gyereket, aki a haj­rában állt be a gyarmatiak­hoz. Én ezt egy régi sport­embertől, aki hosszú ideje fiatalokat oktat, nagyon fel­háborítónak tartom! Mondom, igazad van, Jó­zsi, meg aztán jól melléfo­gott ezúttal az öreg. Az a 12-es számú játékos, Hor­váth ugyanis végül egy nagyszerű találattal eldön­tötte a mérkőzés kimenete­lét... Titkolódzó Somodi Az SKSE fiatal kapuvédő­je újabban minden meccsen, megfog egy tizenegyest. Így legutóbb is, a Gyöngyös el­leni büntetőpárbajban a bal” sarok elől kaparintott meg macskáügyességge.l egy lab­dát. Már nem hagyott nyu­godni a kíváncsiság, minek tulajdonítható mindez, talán földön túli képességek bir­tokában van és egyszerűen mégszuggerálja ellenfeleit? • — Majd bolond lennék el­árulni — mondja —, devisz* szatérhetünk rá, amikor be­fejeztem a pályafutásom... Somodi korát ismerve, a titkok felfedéséig vá'rhatunk türelemmel — még vagy ti-, zenöt évig! Góllövők, megyei válogatott Mint említettük volt, az NB - III. nógrádi mester- lövészei ezúttal nem kerget­ték őrületbe az ellenfelek kapuvédőjt. Így a góllövőlis­ta élmezőnyében nem tör­tént változás. Vagyis: 10 gó­los: Kölln (SBTC), Bódi (SKSE), 9: Garai (Síküveg), 8: Mohácsi (Síküveg), Hu- nyás (SBTC). 6: Kiss Gy. (NBSC), 5. Bodor (Síküveg), Sági (Romhány), Skoda (SBTC), Tőzsér F. (SKSE). A megyei bajnokság gól- vadászainak vetélkedésében Zsirai beérte klubtársát, Se­bestyént. Egyéb változás az élbolyban nem történt: 15 gólos: Sebestyén, Zsirai, 10: Tóth F. (Szécsény), Szabó (É.-vadkert), Petre (Szőnyi SE). A megyei bajnokság 20. fordulójának válogatottja: Baár (SVT) — Fáczán (Sző­nyi), Kiss (Szécsény), Mik­lós (ÖMTE), Szita (Szécsény), Géczi (Pásztó), Hegedűs (Ka- rancslapujtő), Dénes (SVT), Ungi (Szőnyi), Végh (Szé­csény). (balás—balázs—szilágyi) Ribli veresége A barcelonai Világ Kupa sakkversenyen a 9. forduló mérkőzéseit játszották le. Ribli Zoltán a sötét bábukat vezette az angol Nigel Sihort ellen, s vereséget szenvedett. A mezőny élén álló jugoszláv Ljubomir Ljubojevics a vi­lágbajnok szovjet Garri Kaszparovval remizett. — további eredmények: Hüb­ner (nyugatnémet)—Seira- wan (amerikai) döntetlen, Hjartarson (izlandi)—Juszu- pov (szovjet) döntetlen, Speel- man (angol)—Illescas spa­nyol 1—0, Beljavszkij (szov­jet)—Szpasszkij (francia) függő, Szalov (szovjet)— Nogueiras (kubai) függő, Vá­gányán (szovjet)—Nikolics (jugoszláv) döntetlen. • A svájci Korcsnoj szabad­napos volt. Az állás: Ljubojevics 6,5 pont, Short 5,5, Juszupov, Hjartarson, Hübner 5—5, 4,5, Szpasszkij 4 (1), Seira­wan 4, Szalov 3,5 (1), Spe* el.man, Illescas, Nikolics 3,5—3,5, Belavszkij, Noiguel* ras 3—3, (1—1), Ribli, Vá­gányán 3—3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom