Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. . TELEXEN ÉRKEZETT. . . Azonnal gyanús — Idegeket borzol Segítik-e a vállalkozót? Biztatásban, a törvényes, jogi feltételek megteremtésében, szóban és írásban valóban szabad utat jelez a vállalkozók előtt a szemafor. A valóságban azonban... Node hallgassunk meg egy olyan illetékest, akik n korábbi években is a szűkre szabott lehetőségek között folyamatos, életrevaló kezdeményezéseivel hívta fel magára a figyelmet. Mint 'tanácsi vállalati vezető a mai nagyobb lehetőségeket is szeretné a közösség javára kamatoztatni. Vajon milyen légkört, támogatást tapasztal, a közösség javát szolgáló változást hozó vállalkozásainál? — Miért jó ma vállalkozónak lenni? — kérdem Geese Istvántól, a Palócker igazgatójától. — Mert aki így cselekszik, az hisz annak hasznában, örömét leli a tevékenységben, mert eddi; ezt nem csinálhatta. Igazi sikereket ígér, fokozza az alkotás örömét, ami eddif jórészt hiányzott. Mjndehkez törvény, tog. szabávozás ad garanciát, jó forgilom és tisztességes haszon elérése mellett. — Tapasztalatain szerint a vállalkozók irigységgel, kislelkűséggel találják magukat szemben. E técintetben ön mit tud mondán? — Bármilyen jó célt is szolgál, mindig feniáll az a veszély, hogy megtámadják, esetleg a meghiúsulís stádiumába kerül. Az nag’ szerencsének számít, ha j vállalkozások bizonyos hányada nagy kínnal és kesevvel. de megvalósul. — Hallhatnék ezzsl kapcsolatban konkrét iolgokat is? — Nincsenek kőnkét adataim. de tapasztalatból, meggyőződéssel állíton. hogy milliókra rúg az az összeg, amely megyén kívülié vándorol. és ott szolgálja azt a közösséget, amelyet itt a megyében is megtehetett volna, a lakossági ellátás és szolgáltatás színvonalának emelése érdekében. Képtelen vagyok megérteni, hogy bizonyos rétegekben, körökben, területeken, bármilyen jó célokat segítő változásról, vállalkozásról van szó. az azonnal gyanús, borzolja azoknak az idegeit. akik oly módon hallatják nagy erővel a hangjukat, mintha a többséget képviselnék. Keserű szájízzel, de kimondom: ezek a konzervatív magatartások végső soron a közösség érdekeit sértik. Sajnos nem részesülnek a valóságot megtestesítő. azt messze- hangzóan hirdető visszautasításban. A közelmúltban Salgótarjánban lezajlott egyik tanácstagi beszámoló1 során két dolog köré csoportosult a kritika. Az egyik, amit építünk, a másik, amit pénz híjján nem tudunk megcsinálni. Ilyen légkörben nagyon nehéz vállalkozni, kibontakozni, eredményesen tevékenykedni. Véleményem igazolására hadd ismertessek még egy tényt. Balassagyarmaton sikerült vállalkozásba. adni egy több éve ráfizetéses egységünket, csaknem azonos üzletkörrel. Az erre való reagálás olyan vad véleményeket hozott, felszínre és érthetetlen leszavazási szánékot váltott ki egyáltalán szükség van erre — ami számomra máig is megemészthetetlen. — Amit most mondott, az homlokegyenest ellentétes azzal a népgazdasági követelménnyel, mely szerint csak a nyereséges tevékenységek maradhatnak meg mindenütt. — A vállalatnak 150 boltja van, melyből 105 egyszemélyes. Ezeket magánvállalkozásban kívánjuk működtetni. a lakosság még jobb megelégedésére. Az előbbieket figyelembe véve jogosan kérdem önmagámtól : hogyan és mikorra tudom végrehajtani vállalkozási elképzeléseimet, ha visszakozó légkör kíséri q változást ki- kényszerítő vállalkozásunkat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a lakosság ellátása szempontjából, elképzeléseink kialakításakor, mindig figyelembe vesszük a körülményeket. Tehát ott nem szüntetünk meg üzletet, ahol az ellátatlanságot okoz. Ott viszont, ahol ilyesmiről nincs szó, ott szeretnénk, ha az általunk kezdeményezett változásokat — vállalkozásokat ne akadályozza a konzervativizmus. hadd érvényesüljenek a közgazdasági, az eredményességi követelmények. Nem rossz hangulatkeltésre, hanem a jövedelmezőség növelését szolgáló ösztönzésre van szükségünk, beleértve az általunk is kívánatosnak tartott magánvállalkozások térhódítását — zárta gondolatait Gecse István. — venesz — A Közép-ma.gyaro rsigi Tejipari Vállalat Vógrád Megyei tizemének pásztói telephelyén állítják elő a makaót, melyből megyénk üzletein kívül Pest és Heves «legyébe is szállítanak. A kedvt tejtermékből naponti harmincezer litert csomagolnak félliteres zacskókba és étdecis poharakba. : —RT— MHSZ-kögyűlés az öblösüveggyárban A Vörös CsilVag-éiem- renddel kitüntetet* sal»tar- jáni öblösüveggyáíri MSZ- klub a közelmúltban ttot- ta vezetőségválasztjó kö>yű- lését, amelynek s<Ván ttekintették az előy.ő ében végzett munkát és megjtá- rozták az idei feladatok*. Vagyis, a klub ézutái is meghatározó feladatiak tartja a gyári dolgozók és MHSZ-tagok politikai-vág- nézeti képzését; a jövőtn a nevelőmunkában a párt 5 a kormány által megfúrdett társadalmi-gazdasági kuniak ozás i programban iló aktív részvétel szabja eg a legfontosabb tennivalóit. Élve a klubmunka lehetiégeivel, a becsülettel végzett munkára, a közéleti aktivitásra mozgósítanak. Ezután is fokozottan részt vállalnak a honvédelmi nevelésben, a katonai szolgálatra való felkészítésben. A velük kapcsolatban álló, tanintézetek — gépipari szak- középiskola, Rákóczi és Csizmadia Úti Általános Iskola — tanulóinak fegyverben™ - tatokat, lóversenyeket tartanaik, részt vesznek az iskolai honvédelmi napok lebonyolításában, segítik a tanintézeti honvédelmi ne vei irmunkét. s részt vesznek a különféle versenymozgalmakban. A tartalékosok tudásának szinten tartása érdekében elméleti és gyakorlati programokat szerveznek, növelni akarják aktíváik számát és bővíténi a kapcsolatokat a társ fegyveres testületekkel. A szabadidős programjaikon lehetőséget biztosítanak a gyár valamennyi dolgozójának és azok családtagjainak a részvételre, s ehhez adna jó „terepet” a tervek szerint az idén a vállalati sportcentrum területén megépítendő klubház. A közgyűlés egyébként határozott arról, hogy a 410 tagot számláló klub, amely tavaly mintegy hatezer főt — jórészt iskolás fiatalokat — vont be a honvédelmi tömegár™« kába, felveszi Hunyadi János nevét. |/j ÍJflwol 0(^a egy nyolcvanöt éves l'gyei öregasszonyra? Nagyhangú, indulatoktól fűtött világunkban jelentéktelen tényező. A semmi kis „pont” keramit- kookás konyhájában 3 délelőtti órákban is villog a televízió, az asztalsparhelten pedig éppen melegszik az ebéd. A televízió diszkózenét sugároz, így óhatatlan a megjegyzés: „Ml az ördög, mama, újabban a dizsi is érdekel?” Nem, a dizsi nem érdekli. Válasza szerint: „A tegnapi fosztóban azt hallottam, hogy az árak miatt valami forradalom lesz. Kétségbeestem, azért lesem a tévét, gondolom, bemondja, ha valami baj van. Nézem a képet, közben elmondok egy-két imát a rendszerért, nehogy valami pálfordulás legyen.” Félreértés ne essék, a nyolcvanöt éves öregasszony legjobb ruhadarabja egész életében a florharisnya, volt, nyugdíját illetően pedig abba a kategóriába tartozik, amit a minimumként szokás emlegetni. Nem is nyugdíj az, hanem inkább járadék. Olyan ajándék, amelyről a mostoha vidéken, mások lábákapcájaként életének felét leélő öregasszony nem is álmodhatott. Most meg azt mondja: „Kell vennem egy kétlábasos ételhordót. Évek óta jár a Zsuzsika a nyakamra, hogy havi száz forintért hoznak ebédet, de nem kellett. Most hajlok rá. Csak nem szólnak meg érte, ha fiatalabb, erősebb, kisebb bajjal kínlódó is megkaphatja.” Csak a tények kedvéért: ezen a portán a három lánynak lopni kellett a szilvalekvárt a kamrából, hc«gy nagy sietve, a bodzabokor árnyékában magukba tömjék. Mert any- nyi volt, mert ki volt számítva, a hozzá való kenyérről nem is beszélve. A nyolcvanöt éves öregasszony pedig manapság rácsodálkozik a gangról a világra: „Megvesztek az emberek! Megvesztek, mert rínak állandóan, itt a kapumban is. Közben a kisgyerek bedobja a szalámit az árokba, én meg nem tudtam elosztani a három lány között a vásárból hozot két szem cukrot.” Szegény jótét lélek azt pedig nem is tudja, hogyan megfogalmazni, indulatait féken tartja Istene, miszerint némelyek azt indítványozták: legyen nyitva a falusi bolt vasárnap délelőtt is, hogy megvásárolható legyen a jégkrém a hűtőládából. A nyolcvanöt éves öregasszony tehát végképp nem érti a világot és jobb híján imádkozik a rendszerért. A kommunistákért, mert az újfajta társadalmi rendet ezzel az egy szóval véli egyértelműen kifejez- hetőnek. „Nem lesz abból baj, fiam, hogy a bíboros úrral kezdődik a híradó és csak utána jön Gorbacsov?” — kérdi tágra nyílt szemmel. Megszokásaink élnek benne, a tényeket azonban saját bőrén érzi, kínnal és keservvel megélte. Különbséget tesz az első, és a második negyven év között. Különbséget tesz, mert ő tud különbséget tenni. A vásárlók kifogásai miatt a múlt év második felében több típusú kocsit vizsgáltak meg a KERMI szakértői, 16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A reklamációk megalapozottak voltak, a legtöbben a Daciára panaszkodtak. A Daciákra évről évre több volt a minőségi kifogás. A vevők hozzávetőleg az éves behozatal egy százalékát reklamálták. A beérkező Daciák döntő többségének műszaki állapota, minősége nem megfelelő, sőt, évről évre romlott. A sorozatos minőségi hibák miatt a KERMI széles körű vizsgálatot indított, elsősorban a fékrendszerre vonatkozóan. A gépkocsik további behozatalára kompromisszumos megoldást kellett találni. Az ezer gépkocsi szállítását a múlt év végén éppen azért engedélyezték, hogy ellenőrizzék: kijavították-e a korábban feltárt hibákat. Javulás már mutatkozik, kormány- és fékhibás Dacia az utóbbi időben nem érkezett. A Magyarországon tartózkodó román gyári képviselők a KERMI szakembereivel állandóan ellenőrzik az érkező kocsikat, azok revízióját és az első kötelező szerviz munkálatait. A Dacia autógyárban komoly beruházásokat végeztek az eddigi gondok kiküszöbölésére. A megállapodások szerint 8100 Dacia személygépkocsi érkezik az első negyedévben, ezeket is a szak- emíberek a gyári képviselőkkel alaposan átvizsgálják. Erre pedig jó lenne figyelni. Húsvét hétfőjén hallgatom a televízióban a Fidesz bájos hölgytágjának ércelését az oktatásról, — ami szerinte természetesen úgy rossz, ahogy van. Szívesen leültetném egy asztalhoz azzal, akinek tizenéves korában abból állt az oktatás, hogy: „Kanász, salátába ment a disznó. Gyere elő a kökénybokorból, hogy megszaggasam a füledet!” S ha már az oktatásnál tartunk: a sokat emlegetett Szomszéd tanító úr sem lepődött meg, amikor elkéredzkedett az iskolából az egykori uradalom „kanász” mai társa, hogy sámlira állva megfőzze a soványka ebédet, s aztán kivigye a határba. Ugyanabban a konyhában a tűzhely fölé kapaszkodva, amelyben a 1989-ben a diszkózene idegesítő, mégis változatlan ritmusában bízva egy nyolcvanöt éves öregasszony imádkozik. Hadd folytassam ismét a húsvéttal. A nógrádi falut már elhagyjuk vagy húsz kilométerrel, amikor a nyugdíjas utas — a 21-es úton suhanva—, a bal oldalt magasodó gyárkémények felé mutat. „Látod, minden reggel ide kellett lejönni biciklivel, a cukorgyárba. Röggel még csak elgurult, a lejt- nek lefelé. Este a kínok kínjával kellett hazamenni. Manapság meg... ha van két dolgozó, lakástól a gyárkapuig viszi a busz. A selypi cukorgyár répájáig azonban hosz- szú volt az út. A szó szoros értelmében. Korosztályom rácsodálkozhat a tényre: ha Pásztora a tizenkét kilométerre lévő faluból hajnali öt óra után egy perccel érkeztek be a répaegyelő napszámosok, akkor fordulhattak vissza. Dolguk végezetlenül, meg a napszámban kilátásba helyzett némi szalonna nélkül. Mert késtek. A halkan duruzsoló Ladában szinte dübörög a kérdés: „Mond csak, öreg, hogy van ez?” A kivételes kort megélt öregasszony, ha nem is lát esélyt a gyors pozitív fordulatra, legalább az általa rendkívül fontosnak tartott tények védelméért imádkozik, te évtizedeket hasonlítasz össze, mindezt pedig mások ízekre szedik. Semmi különös — így a felokosító válasz. Nézem a nagyhangú — hajlok rá, hogy joggal nagyhangú — fiatalokat, hallgatom a nyilatkozataikat. Persze, hogy mondják a magukét, mert' „elszakadt a film”. Megszülettek ötvenben, hatvanban, mit tudom én, hogy mikor, így természetes, hogy nem ahhoz hasonlítanak, amihez én. Mégis... ha már nem beszéltek, nekik, legalább kérdezhetnének. válom kikezdhetetlen igaz- 7 TCIBIHf Ság. Hasznos lenne Wartburgos, Skodás, Ladás, színes tévés, videós, sétálómagnós világunkban megkérdezni a nyolcvanöt éves öregasszonyokat is. Mindennapi imáikról. Mindent tagadó világunkban ők is a hétköznapi valósághoz tartoznak. Még akkor is, ha nem rajzolnak transzparenseket, s ha nem is vonulnak fel. Kelemen Gábor Zán László (MERKUR) Nagy Endre a Dacia gyár képviselője, Várhegyi László, a KERMI munkatársa és Bara ' Octavian, a gyár képviselője a MERKUR-telepen. Zán László, a MERKÚR munkatársa és Bara Octavian (jobbról) a Dácia gyár képviselője ellenőrzik a MERKUR- telepen a t-revíziót. MTI-fotó: Balaton József
