Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-07 / 81. szám
1989. ÁPRILIS 7., PÉNTEK NOGRAD 3 A nagyüzem jövője Hz agrárpolitikai tézísekrfil Az agrárpolitikai tézisekkel kapcsolatban a nagyüzem jövőjével kívánóik foglalkozni. Az MSZMP új agrárpolitikai tézisei 30 évi sikeres agrárgazdasági múlt után jelennek meg, amikor az eredmények mellett egyre inkább megmutatkoznak a megújítást indokló változtatási kényszerek is. Abban, hogy Magyarországon ilyen élelmiszer-választék van, és hogy 10 millió magyaron kívül még 5 millió embernek termelünk élelmet, döntő szerepe van az eddig folytatott helyes agrárpolitikának. Summázva ez az agrárpolitika úgy is jellemezhető, hogy attól sikeres, amiben eltért a sztálini erőszakos kollekti- vizálási modelltől. Miben tírt el? Mindenekelőtt a beszolgáltatás eltörlésével, a második tsz_szervezési hullám idején a 60-as években a jó gazdából nem bűnbak, nem kulák lett, hanem tszvezető lehetett. A háztáji mindig működött, a munkaegység-bérezés árugazdasággal össze nem • illeszthető rendszere kevés ideig volt alkalmazásban, a kiegészítő tevékenység teret nyerhetett, korszerű technika segítette a termelést, a paraszti munka anyagi elismerése ugyan változó szinten, de mindig megvolt. Milyen gondok halmozódtak fel? Legfőbb az alacsony jövedelemtermelő képesség. Hovatovább már az alföldi jó földeken sem éri meg búzát termelni. Túlságosan kinyílt az agrárolló, amit méltán nevezhetünk már agrárkaszánák. A túlegyesítése'k miatt kialakult mamutméretek megnehezítették a rugalmasságot. A mezőgazdaságban dolgozók jövedelme elmaradt a nép- gazdasági átlagtól, a kedvezőtlen adottságú térségekben egyre halmozódnak a gondok. Most pedig azt vizsgáljuk meg, miként kell változnia a nagyüzemnek, hogy megfeleljen a jövő kihívásainak. A magyar mezőgazdaság már nem képzelhető el hatékony alkalmazkodásra beállítódott és alkalmazkodni képes nagyüzem nélkül. A gazdaságtörténet országút- ján sok olyan gazdálkodó szervezet kifehéredett csontváza éktelenkedik, amelyek képteleneknek bizonyultak az alkalmazkodásra. Mivel a halogatott változtatások miatt felerősödött cselekvési kényszer nyomása alatt élünk, ezért nagyon fontos, hogy a szükséges és lehetséges funkcióváltást jól mérjük be. Mi lesz a termelőszövetkezet-nagyüzem funkciója? Elsőként említem, hogy folytatnia kell azokat a tevékenységeket a mezőgazda- sági ágazatokban, amelyeknek hatékonysági előnye megtartható. Ez tájanként és üzemenként változó, de valószínű, hogy a gabonatermesztés az egyik. Hat területen A másik funkciója mező- gazdasági szolgáltatások végzése más nagyüzemek és termelők számára. Ilyen lehet például a folyékonymű- trágyaikészítés, és -kiszórás, a növényvédelem, de a szállítás is. Harmadik feladatcsokor az integráció. Ennek legszemléletesebb módja, amikor a nagyüzem végzi a mező- gazdasági termékek feldolgozását. Rendkívül sokféle lehet az érdekközösség. Lehet, hogy az integráció csúcsán saját bolthálózat van, lehet, hogy saját hűtőház, esetleg hűtőlánceal együtt, de az is lehet, hogy vágóhíd vagy tejfeldolgozó, gyümölcsfeldolgozó vagy üdítőital-üzem vagy borászat a szőlő vertikum végén. Az bizonyosnak látszik, hogy a világtendenciákkal egyezően azok a termelői csoportosulások őrzik tovább rentabilitásukat, amelyek vertikumban gazdálkodtak és vertikum kialakítására törekedtek. A feldolgozóüzemek vagyoni elkülönültsége nemhogy feltétele a hatékony együttműködésnek, éppen ellenkezőleg : hosszabb távon akadályozója annak. Negyedik funkció a szövetkezeti iparok és szolgáltatások bővítése. Egyre inkább nehéz helyzetbe kerülnek azok a nagyüzemek, amelyek az ipar által levetett, elavult gépekkel és tevékenységekkel elért haszonból nem újították meg a termelési feltételeiket. A specializáció és a tömeg- termelés egyaránt létjogosult lehet. Ami biztosan működésképtelenné teszi a tsz-ipart, az a megbízhatatlan minőség és a magas ár. A szövetkezeti iparok esetében is fontos az adottság szerepe. Ilyenkor a helyi hagyomány figyelmen kívül hagyása a gyakori bukások oka. A szövetkezeti ipar fejlesztésében sem jó módszer az úgynevezett zöldmezős beruházás. ötödik funkció a kereskedés. Ezen a téren van talán a legtöbb teendőnk, mert itt működik még a legtöbb, a kereskedést és a kereskedőt semmibe vevő feudális reflex. Pedig fejlett kereskedelmi kultúra nélkül nem létezhet fejlett termelési kultúra sem. Nem kisebb feladat jól kereskedni, mint jól és jót termelni. A kereskedelem több és mobilabb tudást követel, mint a termelés. A mainál sokkal kevesebb elosztóember és -hely kell és sokkal több kereskedő. Ha a termelőszövetkezetek e tekintetben nem tesznek a mainál jóval többet akikor nem lesznek képesek a nagybani beszerzés és értékesítés potenciális pozícióelőnyét közösségük javára kamatoztatni. Megvalósításának külső feltétele az input és az output csatornák monopolizáltságának szűnóse. A kereskedelem fogalmába beleértem a pénzzel való műveleteket, vagyis a tőkekivonást és a tőke- befektetést, valamint a hitelműveleteket. Hatodik funkció a szak- tanácsadás és a képzés. A jó nagyüzem környezetének nemcsak gazdasági, de szellemi fókusza is. Olyan sokrétűen képzett szakember- gárdája van, amely képes lesz a szaktanácsadás megszervezésére különösen a nagyüzem és más szektorok között, a törvényszerűen bekövetkező új tevékenységek és új technológiák szükségleteihez igazodva. A képzés jelentősége mind a nagyüzemen belülj mind pedig kívül hatványozódni fog. Nemcsak úgy, mint a szak- tanácsadás része, de úgy is, mint új életmódbeli szükségletek kielégítésének technikája. Továbbá erősödni fog a piaci hatások szerepe is. Nemcsak úgy, hogy verseny lesz, hanem úgy is. hogy a piachoz való alkalmazkodásnak a képzés is egyik elősegítője, sőt egyre gyakrabban feltétele lesz. Az európai mentalitást jellemzi, hogy nemcsak azokat az előjogokat veti fel, amelyet mások élveznek, hanem azt is, ami neki jutna. A modern társadalom a tisztességes verseny gyarapító * hatásáról nem mondhat le, ha viszont ezt teszi, akkor nem sokáig lesz modern. Figyelemre sem méltatja Még színesebb, még több szektorú élelmiszer-gazdaságra van szükség, és arra, hogy mindenki elfogadja : munkájának legfőbb minősítője a fogyasztó, aki azzal a fejedelmi gesztussal értékeli munkánkat, hogy vesz vagy nem vesz. Ha nem vásárolja meg azt, amit a számára készítettünk, akkor vagy mást, vagy jobbat, vagy olcsóbbat kell kínálnunk. A magyarázatokat és a kifogásokat a piac figyelemre sem méltatja. Amelyik cégnek csak erre futja, az egyszerűen meg fog szűnni. Gergely Sándor kandidátus, tsz-elnök Karancslapujtő A Nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezet faipari melléküzemágában az idén négymillió forint értékű árbevételt terveztek. Különféle raklapokat ^ hólapátokat szállítanak a nagykereskedelmi vállalatoknak. Nagyon jó! — mondta a japán IT §1 Bg^f^^Sí ™ ^p^PW M- WSj^. WKfW.'^^0^:W^^m ^lÉPF “ í ■':; ^W®r ^BwP^ ™ ®* a Krenács-brigád Krenács József brigádvezető megbeszélik a teendőket. Már-már ingujjra vetkőz- tető meleget lehel a tavasz. Kicsik és nagyok egyaránt kedvüket lelik az otthonokból kicsalogató kikeletnek, de talán mindahányunknál jobban örülnek a jó időnek azok az emberek, {akik télen és nyáron, fagyban és hőségben, egyszóval: mindenkor a szabadban végzik kenyéradó munkájukat. Mint például az építők... A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat egyik Peva-brigádját látogatjuk meg Bátonyterenyén, a Mát- ra-lakótelepeni. Méltán esett választásunk Krenács Józsefre és társaira, hiszen a vállalat egyik legjobb kollektíváját alkotják. Ezen a véleményen lehetnek a tevékenységüket értékelők is, hiszen az utóbbi években rendre a brigádérem arany fokozatát ítélték oda a közösségnek. — Univerzális csapatról van szó — tájékoztat Mester László művezető, aki koránál fogva akár fia is lehetne- az 53 éves hrigadé- rosnak. — Tagjai ács-, állványozó-, lakatos-, hegesztő-, villanyszerelő-szakmával rendelkeznek. Ebből adódóan együtt mindenhez értenek. Erre a gárdára mindent rá lehet bízni, s nyugodtak lehetünk, a feladat végrehajtásában nem lesz kifogás. A krónikás is tanúsíthatja a brigád hadrafoghatóságát. Tudniillik tavaly ősszel merőben más környezetben, az épülő salgótarjáni üveggyapotgyártó üzemben futott össze, a tagjaival. Krenács Józsefék közel fél évig dolgoztak itt és az új üzemcsarnok aljzatát betonozták. Határidőre, kiváló minőségben tettek eleget kötelezettségüknek. — Nem kenyerem a dicsekvés, de megemlítem : a japán szakember is elégedett volt velünk — emlékezik a magas, vállas, szemmel láthatóan még jó erőben lévő brigádvezétő. — A rá jellemző aprólékossággal, precizitással méricskélte a betonozás magasságát, aztán, csak ennyit mondott: nagyon jó! Mi tagadás, nekünk sem volt okunk a panaszra, mert havonta megkerestük tisztán a 12—13 ezer forintot. Igaz, sokat túlóráztunk, olykor szombaton és vasárnap is bementünk. Jól felfogott érdekünk fűződött a határidő tartásához, mert egyösszegben vállaltuk a munkát. Ez az ösztönzési forrná mind elterjedtebb lesz a NÁÉV-nél. Okkal, mert tem- pósabb, és jobb munkára sarkallja a vállalat vezetőivel az adott feladatra szerződést kötőket, akik ugyanakkor jó előre tudják, hogy teljesítéskor mennyi pénz üti majd a markukat. Helyére emelik a csúszózsalukai. és Mester László művezető A Krenács-brigád itt, Bátonyterenyén is vállalkozni óhajt. — Egy négyemeletes, két lépcsőházas, huszonöt lakásos házat, továbbá az OTP- nek és a Hungária Biztosítónak egy-egy, többhelyi- séges irodát kell a brigádnak megépítenie. Természetesen még az idén, mielőbb beáll- na a fagy — közli a tennivalókat a művezető, majd hozzáfűzi: — Különösen az irodák megépítése ígérkezik komplikáltnak, mert azok a háznál alkalmazottól eltérő technológiát igényelnek. De nem féltem én Józsi bácsiékat — néz mosolyogva a mellette álló szálfatermetű, ámbár már erőteljesen őszülő emberre. — Nem is félteni kell minket, hanem segíteni! — replikázik az „öreg”, aztán sorolja a kívánalmakat: — Legyen toronydaru, kapjuk meg a csúszózsalukat, jöjjön az acélsodrat, és a beton, a többi már a mi dolgunk. Ha minden együtt lesz, megkötjük a szerződést. Horváth Jángstól, a vállalat termelési osztályának vezetőjétől tudjuk: április 15—20-a körül várható a daru megérkezése. Addigra újíttatja fel a bérbeadó, az Építőipari Gépdsítési Vállalat. Mekkora összegért vállalkoznak a szóban forgó épületek megépítésére? — faggatom a hrigádvezetőt: Rövid számolgatás után kapom a választ: — Legalább ötszázezer forintra gondolok. Tizenhármán vagyunk rá, ennyi a brigádlétszám. Szaporodtunk eggyel, most vettünk fel egy fiatal fiút. Kell az utánpótlás... Az új fiút Bakos Sándornak hívják. Vékonydongájú, ám, úgy tűnik, van benne akarat. — Jó csapatba kerültem — mondja a mindössze 18 éves, ács- és állványozószakmával bíró ifjú. —, szeretném meghálálni, amiért befogadtak, hogy segítenek. Köztudottan kemény, de aranyszívű „legények” alkotják az 1977-ben alakult Krenács-brigádot. Itt van mindjárt a brigádvezető, aki egykoron bányász, sőt bányamentő volt. Hozzá hasonlóan bányászként kereste hajdan a kenyerét az 51 esztendőt számláló Nagy Bernât kőműves. — Hárman vagyunk volt bányászok a brigádban, valamennyien hófehér hajúak — közli a köpcös, • pirospozsgás férfi, aki kezdetben meglehetősen szűkén szabta a szót, ám később belelendült a diskurzusba, s lelkemre kötötte, írjam meg: továbbra is finomítani kellene az adózás rendszerén), mert a tetemes elvonások különösen sújtják a hajtós, ebből következően jól kereső munkásokat. Nos, eleget tettem az ukásznak... Hosszú lenne felsorolni, ki mindenki kapott már vállalati, vagy magasabb szintű kitüntetést az építőik csapatából. Általános érvényű szentencia: ebben a brigádban csak szakmailag jól képzett, a közösség iránt fogékony, egymásért cselekedni kész emberek dolgozhatnak. Krenács József nem is tagadja: az évek során hoztak már kiközösítő döntést volt munkatársukkal szemben. Nem volt közéjük való az illető... Türei József kőműves viszont, aki korábban. Irakban is épített létesítményeket, kereken egy évtizede tartozik a vállalatnál kulcsszerepet betöltő közösséghez. Tőle kérdezem: mikorra ígéri, hogy kitűzik majd a májfát a ház tetejére? Határozottan, kapásból feleli: — A daru megérkezését követő harmadik hónap záró napján ott lesz a színes szalagokkal felékesített fács- ka. Ha eljönnek, megláthatják. Sőt, a művezetőnk által fizetett áldomásból i3 ihatnak... Kolaj László Fotó : .Bábel László
