Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

IRODALOM A fiatalember az állo­másról a villasorra fordult. Ment a nyíl­egyenes járdán, nézte a gon­dosan nyírt sövények, ápolt fáik lombja közüli élővil-. lanő épületek sorát, a pá- zsitos előlkerteket. Hétköz­nap volt, nagy csönd, kora őszi, melengető napfény. Odébb az útszegélyen egy idősebb férfi állt, mintha várna valakire; körülötte termetes juhászkutya bók­lászott, szaglászott a fű­ben. A férfi krémszínű farmernadrágot, hozzá fi­nom pulóvert viselt, a mo­gyoró színébenu Mögötte, a kovácsoltvas kapu előtt jó­kora rakásban tűzifa, méte­res hasábokban. Kint az úttesten bordó Deimler autó állt, fényes előkelő­ségben. — Jó napot! — szólította meg a fiatalembert már messziről az idősebb. — Maga idevaló? — Nem. — Csak azért kérdezem, hogy ajánlana-e valakit, aki ezt a fát sürgősen berakja. — Nem ismerek itt sen­kiit — mondta a fiatalem­ber, akinek a lábához már odahajolt a kutya, a nad­rágja szárát szimatolta. — Ne tartson tőle, nem bántja — vakarta meg a fe­jét az idősebb férfi;, és cif­rán elkáromkodta magát. — A jó édesanyjukat... Itt van ez a rohadt fa, ide­cseszték nekem a kapu elé. Még jó, hogy erre fordul­tam, mert ha a hét végén jövök, marad is belőle meg •nem is. Már így is meg­dézsmálhatták. A fiatalember egy pilla­natra megállt, nézte a fát. Amaz idegesen folytatta. — Van nekem egy embe­rem, már jártam is nála, de alszik. Tökrészegen esetit haza hajnalban, nem tu­dok életet verni bele. Ne­kem r>edig legkésőbb dél­ben el kell innen mennem-. Ezer forintot adnék valaki­nek, aki berakja. — Ezret? — emelte föl a fejét a fiatalember. — Van itt egy gumikere­kű targonca, azon sízépen be lehet hordani — fordult a krémnadrágos a fiatal­hoz, és közelebb lépett hoz­zá. — Ott hátul az udvar­ban atószba rakná, délre végezhet vele. — Én berakom — döntött gyorsan a fiatalember, és tett egy barátságos mozdu­latot a kutya felé, csak úgy a levegőben. — Máris megegyeztünk — nyújtotta kezét a fa gazdá­ja. Bementek a kiskapun, föllépdeltek a verandára. — Készüljön hozzá, pa­koljon le! A fiatalember letette a sarokba a nagy sportszaty­rot, levetette a zakóját, fa­kó pólóinget viselt. Az idő­sebb gyors pillantással vé­gigmérte keszeg alakját, a vásott nadrágját. A so­vány karját is nézte, de úgy találta; elég izmos a fickó, a vékony-szívós faj­tából való. Közben odalent a kutya leheveredett a tamariszkusz- bokor alá, figyelte az ide­gent, minden mozdulatát szemmel tartotta. A fiatalember előhozta a targoncát, elkezdte a fa berakását. A nyaraló tulaj­donosa rrfég tett-ve tt az asztalon, félszemmel fi­gyelte őt, úgy látta, oko­san, tempósan rakodik a fiú ; éppen annyit rakott már elsőre is a targoncá­ra, amennyit erőlködés nél­kül betolhat az udvarra. Mindenesetre tetemes ada­gokban szállította a fát. Végezni fog délre — gon­dolta a ház ura, és bement a házba. Szépen fogyott az utcán a fa, rendre gyarapodott hátul a formás rakás. A fiatalember sietség, kapko­dás nélkül dolgozott dere­kasan. Csinos ház ez — .gondolta minden forduló­nál, ahogy húzta kifelé az üres targoncát, és szem­ügyre vette a nyaralót —, «zàzad eleji nagy villa, íz- , lésesen újjáépítve, megtart­va az eredeti színeket is: a fal okkersárgóját, az ab­lakkeretek, a zsalus, nagy ajtó fehér színét. — Látom, nézi ezt a há­zat — állított ki a gazda a verandára. — A felesé­gem örökölte romosán, ő állíttatta helyre az építészé­vel. Én persze szívesebben építettem volna újat, mo­demet, lapos tetővel, be­tonnal, üveggel. Ez olyan bagolyvár. — Én inkább erre szava­zok. A feleségének volt igaza — mondta a fiatal­ember, és elment a tar­goncával. — Ezt legalább el lehet nézegetni,- van rajta látni­való — szólt föl a gazdá­nak az újabb fordulónál. — Nyugodjon bele, a fe­leségének igaza van. — Meg a lányomnak, ö is ezt a vén bagolyfészket imádja — vetette oda a gazda, és lelépdelt a ve­randáról. — Maga nős? — kérdezte a fiatalembert, amint újra elment előtte az üres ko­csival. — Nős vagyok, két gye­rekem van. — Magának? Két gyere­ke? — nevette el magát a krémnadrágos. — Már ne is haragudjon, de még maga is félig gyerek. Diák maga ? — Pedig így van. Két gyerekem van. A fiatalember rakta szó nélkül a targoncát, nyomta befelé a kapun. — Nem is csodálkozik rajta, hogy bele sem kezd­tem a fahordásba — kér­dezte amaz. — Nem azért fizet, hogy csodálkozzam.. A gazda elnevette ma­gát, és a fiatalember nyo­mába szegődött, távolabb­ról 'követte a targoncát, közben beszélt. — Lábadozó beteg va­gyok, egy hónapja operál­tak epével. De mondja, tényleg két gyereke van ? Ne vicceljen velem! Ugye, csak ugrat? — Miért ugratnám? — Igaz. Nem azért fi­zetem. Hanem látom ám, nem először végez maga efféle munkát — követte a fiút fordulóról fordulóra. — Hát nem vagyok egé­szen kezdő. Az idősebb férfi később megállt, cigarettára gyúj­tott. Az órájára pillan­tott, mintha stoppolná a fordulókat, számítgatná, mi­korra 'végez a másik. — Tudja, az itt a baj, hogy egyre nehezebb em­bert találni — kezdett az­tán újabb beszélgetést a gazda. — Valóban nem köny- nyű embert találni. — Ma már az ilyen mun­kára nem lehet embert kapni — morfondírozott tovább a krémnadrágos, és ismét a rakodó nyoméiba szegődött. — Egyébként maga mivel foglalkozik? — Egyébként tanár va­gyok. — Ügy értsem, hogy ere­detileg tanár volt? , — Most is az vagyok? — Maga megint csak ug­rat engem, barátom. Na és, ha szabad érdeklődnöm, mit tanít?- — Biológiát és kémiát. — Akkor mi a főnéért rakja itt nekem ezt a fát? — Ezer forintért Annyit ajánlott, nem? Egyébkéínt megmutathatom a személyi­met, ha nem hisz nekem. — Dehogy mutatja! Csak hát... — Csák hát azt hitte, ki­rúgtak. — Istenem... van úgy, hogy az ember hirtelen másra kényszerül. Szóval, csak tanít? — Csak tanítok. Az idősebb egy ideig töprengett, aztán megint nevetett, hangot váltott. — Hát igen. Jói megy ma­napság a pedagógusoknak, októberben is ráérnek dél­előtt. Ismertem itt egy pe­dagógus-házaspárt, azok egész nyáron krumplit pu­coltak, káposztát, tököt gya­lultak a vendéglősnek, napi ezerért. De nyáron! — Van most két üres na­póm. A gyerekék kirán­dulni mentek, és engem ki­hagytak a kíséretből. — Aha! Aztán kiruccant ide egy kicsit szétnézni, igaz? — Nem épp>en szétnézni. Festeni jöttem. — Úgy! Szóval festege- tünik is egy kicsikét? — Nem úgy feszegetek, ahogy maga gondolja. Egy faházat vállaltam festésre. Kívül Xilamon-Xiladekor, belül Dispersit. — Értem. Egy kis mel­lékes. És ha szabad kér­deznem, mennyit hoz a konyhára ? — Egy ötöst. — És így lesz egy hatosa, ezzel a fával együtt. Ez pedig talán egyhavi kere­sete a suliban,. — Olyasmi. A gazda fölment a veran­dára, tett-vett szöszmötölt, aztán sört hozott ki. A fia­talember közben, végzett a fával, a helyére tolta a tar­goncát, a kerti csapnál meg­mosta a kezét, az arcát. A gazda töltött a sörből egy bajor címkés korsóba, mel­lé helyezte az ezrest az asz­talra. — Köszönöm, barátom ! Még fél tizenkettő sincs. Nagy jót tett velem. Most mennem kell. Nekem az idő hozza a pénzt. A fiatalember megitta a sört, intett, hogy nem kér többet; elsimította csapzott haját, fölvette a zakót, vál­lára kanyarította a sport­táskát. Zsebre tette a pénzt. — Nézze, adok én magá­nak egy névjegyet — mond­ta már odakint az utcán a gazda —, keressen meg, vagy hívjon föl. Megvallom, először arra gondoltam, hogy megkérem, alkalom- adtán vágja is föl nekem ezt a fát; és egyáltalán: vállalja el ezt a kertet, gondozza nekem havi öt­ezerért. De most mást mon­dok magának. Vállalja el a lányom fölkészítését az egyetemre. Negyedikes gim­nazistáról van szó. Ezért_ hatezret adok. Látja, eb­ben sem vagyok smucig. Ha maga heti három-négy órát foglalkozik a lánnyal, még én is elhiszem, hogy fölveszik az egyetemre. — Miért olyan biztos eb­ben? — Maga tetszik nekem, barátom. Elnéztem, ahogy ezt a rakás fát be termel­te nekem. Abban szellem is volt. Minden mozdula­tában ott volt a szellemi ember. És tudom azt is, hogy van két gyereke. Na isten vele! Gondolkozzon az ajánlatomon! A tanár állt még egy ideig az úttest szélén; néz­te a hintázva távolodó nagy Deimlert. Előhúzta nadrág­ja zsebéből az ezrest, öszr szehaj tóttá, most már gon­dosan eltette kabátja belső zsebébe. Aztán tempósan kilépett, mér csak másfél napja maradt a faház fes­tésére. r ltn-es Jttájas Ï-JW enr !éfcla$ «MbH. Bíró Mihály a plakát- grafika egyik legnagyobb művésze volt. Minit a szo­cialista művészet kiválósá­ga, mint a legmozgalma­sabb, legnagyobb hatású munkásmozgalmi plakátok alkotója írta be nevét a művészetek történetébe. Teljes és kritikus elköte­lezettséggel vállalta korának politikai és társadalmi el­lentmondásait. Bár már 1911-ben formálisan a párt tagja lett, de Bíró soha nem volt a mozgalom „katoná­ja”. Mint művész, egész életében megőrizte függet­lenségét. Három évvel ezelőtt Bu­dapesten, a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeumban és Bécsben reprezentatív ki­állításon mutatták be Bíró Mihály életművét, politikai és gazdasági témájú plakát­jait, grafikáit, reklámter- veit. Budapesten és Becs­ben emlékeztek a nagy­szerű művészre, akit jog­gal vall magáénak mind­két ország művészettörténe­te. A szobrásznak készülő Bíró Mihály 1910-ben szin­te egyik napról a másikra kezdett politikai plakátok­kal foglalkozni, megteremt­ve a magyar politikai pla­kát műfaját, amelynek 1918- ig egyedüli művelője volt. „Bíró felismerte — írta ró­la Horn Emil — a felívelő-, ben lévő szocialista mór galonanak, amely ekkori­ban ç--' *e hetenként ren­dezte ^..(.iseit, óriási szük­sége v^,1 olyan propagan­dist'-., aki képes a harc váll követelményeihez gyo, 1 igazodva magas műv, á fokon; hatásosan, közérthetően kifejezni a cé­lokat, követeléseket. Erre ekkoriban a legmegfele­lőbb eszköz a plakát volt”. Az 1910. október 23~i bu­dapesti tüntetésre tervezte első két politikai plakátját, amelyet újabbak és újab­bak követtek. Leghíresebb, többször fel­bukkanó plakátalakja a ka­lapácsos vörös ember. Az egykori Népszava címlap­ján, plakátján piroslött elő­ször a magyarországi szo­ciáldemokrata mozgalom- nak később jelképévé vált robbanó erejű figurája. Művész és közéleti ember' ként is tevékenyen részt vesz az 1918—19~es forra­dalmakban. Ismert^ plakát­jai — Köztársaságot!, Vörös parlamentet!, 1919 május 1, — a Tanácsköztársaság esz­méjét hirdetik. Nevéhez fű­ződik az 1919. május 1-jef ünnepi dekoráció megterve­zése is. És személyesen részt vett a fegyveres harcok­ban is, a” forradalom utolsó napjaiban kinevezték a kép­zőművészeti főiskola új püa- kátművészeti tanszékére, és megbízták a politikai pla­kátok k o rmány bi ztossá zá * val. A Tanácsköztársaság bu­kása után emigrációba kény­szerült, de Bécsből is halla­tott magáról, választási pla­kátokat készített a Magyar Szociáldemokrata Párt szá­méra, és rajzokat is kül­dött a Népszavának. Társadalimilag & politi­kailag elkötelezett művész volt, stílusa erőteljes és ki­fejező, pátosza a korabeli politikusok retorikai pá­toszának képi megfelelője. K. M, BENJAMIN LÁSZLÓ: Tavaszi köszöntés Hosszú álma után ruhátlanul még, langyos sugarak zuhanyában nyújtózkodik a jegenyeakác. Tavaszi ünnep máglyái lobognakj, száll az avar füstje magasra, pattog a száraz gally a tűzben. Gereblyét, ásót, fűrészt fog a kertész, a színek, illatok, ízek mestere, újra kezdi az ősi munkát, az életadót; segédei a föld, a nap, a felhők. Körülötte szelíd csibék a feketerigók, a harkály is éppen csak tovarebben előle a szomszéd fa törzsére, azon kutat tovább. Ha szólni tudnának, talán a fák is testvérként üdvözölnék. Köszöntelek, emberiség-bátyám, öreg melós. Elnézem agyagos-maszatos ujjaidat: hogyan terelik emberi cél felé a nagy növényi készülődést. Ezek a munkában piszkolódott kezek tűznek a lányok hajába virágot, ők adnak kény esen-fehér asztalunkra zsenge salátát, csípős fiatal hagymát, vérbélű körtét, arany húsú duránci szilvát. Ezek a kezek írják a verset, — " • rakják fel a vászonra a szint meg a formát, ők termelik a telket — E kezek által van örömünk is belőle, hogy emberré szerveződtünk a vak-és süket anyagból. Szemtől szemben a munkával, a munkással, most U, akármikor, elfog a szégyen: Kiáltozásom a népről, az emberiségről, fogadkozásaim és pátoszaim! milyen nevetségesek és esendők ! Mintha fa mondaná a földnek: — Mindent megteszek érted! Levél a fának mondaná: — Fölnevellek7 Pitypang pelyhe a szélnek: — Segítelek helyedet megtalálni! ­Szívem szerint földig hajolnék meg előtte, m mégis csak jó ne.póttal köszöntőm a kertészt. Köszönésemre kurtán biccent nincs } rám ideje, I Jár-kél, teszi dolgát serényen, gondtalanul, könnyű dalocskát fütyörészve. KONCZEK JÓZSEF: Májusi capriccio Ez is késik, a zöld lombörvény mélyén, ott fenn a nyári tiszta ég, április májusa lett a törvény, hol esőt, 'cseresznyeszirmot dönt eléd, a szád szélén keserű-édes szirom ha .szélben megtapad, fénnyel ízlelni mindenséget csak gondold el magad. Hiszen a havak évszakában tömegben dörömbölt a hő, nyáron hó hullott általában, mindent olyan tévesztve vett elő,, mint lisztes-tollas jő bohóc, elősodorván kinqieit, a trombitából barna gyolcs, felvérző sebeid, s barackvirág vérzik, fogan magot emberszokás szerint, itt, ahol Európa van, mindig minden megtörténhetik, hát az is, hogy elégiából vajúdik égbolt szüntelen, hinni elég az égi távol, létezni—bűntelen--------­B író Mihály máius 1-iei grafikái JHHI TmrttrM írjál «* Iftki fihl*>li»l* :-ÍÍlé*wi rnAjnn l*jjf MBt*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom