Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
Bátonyterenye Maconka településrészében a Pothor- nik József utcai szerény családi házban beszélgetünk. Hajas Árpád huszonhárom év vél ezelőtt, amikor kéz alól megvette a házat, még a Zrínyi utcába költözött be. Pár esztendeje változtatták meg a nevét, miután Nagybátony és Kisterenye közigazgatásilag egységesült, hogy a postád kézbesítést, az eligazodást — ne zavarhassanak az azonos utcanevek — megkönnyítsék. A házigazda — mint az évszázadokkal ezelőtt élt, híres — nemes Tar Lőrinc megjárta a poklot. No nem az égit, amiről a szentírás beszél, hanem a földit, amelyik minden bizonnyal — visszaigazolt ismereteink szerint legalábbis — rosz- szabb. Az államvédelmi hatóság recski internáló táborát ahonnan az 1300 fogoly közül mindössze egyetlenegynek sikerült megszöknie, ahol napirenden voltak a verések, a gúzsbakötések, az ember megalázásának legváltozatosabb, a sztálini és a hitleri „iskolákban” kipróbált módszerei. Hajas Árpád igyekszik elfogulatlanul, szenvedélyek és mocskolódás nélkül beszélni megpróbáltatásainak három esztendejéről, de felfeltörő érzelmeinek olykor nem tud gátat szabni, szeme elfátyolosodiik, hangja megakad, kénytelen új erőt gyűjteni. Lehetetlenség meg- indultság nélkül hallgatni ezt a pokolbéli krónikát. .. „Gondolni se mertem, hogy ilyesmi megtörténhet, főleg velem. Emlékszem élt a faluban egy férfi, 1932- ben jött haza Oroszországból. Földműves ember volt, hadifogolyként került ki az első világháborúban. Kint megnősült, az apósa a forradalom után ezredes lett. Később aztán nem volt maradásuk, hazajött családostul, az asszonnyal — az alig gagyogott magyarul —, meg a két gyerekkel. Szóval elég az hozzá', hogy ez az ember * beszélt nekem olyasmiről, hogy megjelenik a ház előtt egy nagy fekete autó, beszállítják az illetőt, aztán elviszik... Miért? Hová? Nekem ez olyan hihetetlen volt... Hogy egyszer aztán értem is eljön egy autó? Nem. Ilyesmire gondolni sem mertem. Hát nem csináltam én semmit! Nekem pontosan ez jött ki furcsán.” (Persze valami jelének csak kellett lennie...) „Visszagondolva, voltak jelei, de azokat akkor én nem vettem komolyan. Hogy is vettem volna, mikor a háború után olyan jól kezdődött minden. De itt egy kicsit előbbre kell mennem... 1945. május 12-én Németországban, Kap- litz-Unterheitben estem amerikai fogságba. Egyébként csak őrvezetőségig vittem, egy darabig a rangjelzést se varrtam fel. A híradósoknál szolgáltam, gépkocsivezetői vizsgát tettem, minden járműre. A mi egységünk feladata volt Kárpátalja üzemanyag-ellátása. Akkor folyt az erőd- építés, rengeteg üzemanyag elment. Raktáros voltam, egy váltótárssal... Egy hét után indultunk haza, közben orosz területre értünk, és újra elfogtak. Stockerau- ba vittek, orosz lágerba, aztán, ha jól emlékszem, mert az első szabadulásom nekem szeptember 5-én volt, szeptember 7-én indulhattam újból haza a hadifogságból. Mikor otthon, Mátra mind szent en leszálltam a vonatról, még föl se értem, a falu két kilométerre van az állomástól, félúton találkoztam az egyik gyerekkori zsidó cimborámmal. Mint kereskedőknek, az ő családja a miénknek konkurenciát jelentett, de mi, gyerekek ezt nem éreztük, jóban voltunk. Kun Imrének hívták. Egyébként szerencsésen életben maradt a másik két testvére is... No, ez a Kun Imre. a pétervá- sári járási ávó éléről a Heves megyei parancsnokságra került, Egerbe. Amikor ott jártam, sohase kerültem el őket, még náluk is aludtam néha. Szóval nagyon jó viszony volt köztünk, mindenben segített, támogatott volna. Mondja nekem: Ár- pádkám, hagyjál ott Mindszenten . mindent, illetve amit akarsz, azt magaddal hozhatsz, gyere be Egerbe, van a .terményforgálminál egy osztályvezetői állás, megkaphatod. De ha más helyet akarsz, akkor azt. Lakást is kapsz... Igen ám, de nekem furcsa volt, hogy Egerben ők lestoppolták a közjegyző házát, a közjegyző feleségét meg kitették hátúira, egy kis zugba, a mosókonyhába. Ugyanakkor fújják a nótáit, hogy úgy mondjam... A spájzuk tele volt finomságokkal, az UN- RA-csomagból, az amerikai segélyből. Volt ott szardíniától kukoricakonzervig minden, amit csak küldtek... Szóval én ezt furcsálottam. így a kapitalizmus, úgy a kapitalizmus, az egyszerű embereknek meg nem volt ennivalójuk, mert nem osztogatták szét.. .” (Ezért nem fogadta el ávós parancsnok cimborája ajánlatát?) „Hát én elfogadtam volna, elmentem volna Egerbe, ha megfelelő feleségem van. De melléfogtam, nem jól sikerült a házasságom. Olyan asszonnyal hova induljak, aki nem érez velem együtt teljes mértékben, és — hogy így mondjam — pocsék. Egerben 860 forintot kaptam volna, abban az időben jó pénz vollt. No, de ilyen költekező asszonnyal nem mertem elindulni. Tudtam, a háztartási pénzből, hogy az neki kevés lesz. Elég az hozzá, vesztemre, maradtam, egészen addig amíg 1950. május 8-ról 9-re virradó éjjel, háromnegyed kettőkor be nem kopogtak, és elvittek...” (Folytatjuk) Sulyok László A Kemerovo és Salgótarján közötti testvérvárosi kapcsolatot jelképező emlékmű Kemerovóban. Berezovszkij város Május 1. bányájának diszpécserközpontja. Családi otthon Kemerovóban. A Kukovjakin család két gyermeket nevel Gyimát és Romát. Ákar-e ön miniszter lenni? Mára fellibbemt a „titok” fátyla arról, amiről amúgy is hosszabb ideje szólt a fáma: dr. Hütter Csabát, a Szé- esényi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági 'Termelőszövetkezet elnökét, Nógrád megye országgyűlési képviselőjét megkínálták a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszteri székével. A parlament imég nem voksolt a kormányba ajánlott új miniszterekre. Dr. Mütter Csaba azonban már döntött. — Kik keresték m<jg önt az ajánlattal és mivel érveltek? — A miniszterelnök szólított meg Budapesten, hogy rám gondolt a mezőgazdasági miniszterséggel. Azt mondta, hogy neki, illetve a kormánynak erre a posztra olyan ember kell, akit elfogad a parlament és a tá- gabb közvélemény, s aki termelési, társadalmi ta- pasztalokkal rendelkezik. — Az embert nem mindennap akarják beültetni a miniszteri bársonyszékbe, önre, hogyan hatott a felkérés? — Egy heti gondolkodási időt kértem. Kezdetben erősebb volt a nem, mint az igen. Nézze, nemcsak arról van szó, hogy életelemem a termelés, s eddig sem vonzott különösképpen az államigazgatás. Hanem arról is, hogy à tsz-ben mi most olyan dolgokba fogtunk, amiket jó lett volna végigvinni. Hosszú távú üzemi ter•veim vannak, nyugatnémet, francia partnerekkel alapítunk vegyes vállalatot, s ezek roppant izgalmasak egy gazdasági szakember számára. Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében egy , roppant nehéz anyagi helyzetbe sodródott agrárágazat van, melynek önfejlődését veszélyezteti a pénztelenség. A költségvetés is szűk esztendőket él, s a fogyasztók sem vállalnak már szívesen további áldozatokat bármely ágazat fejlődéséért. Az aranytojást tojó tyúk elméletét ma már nem lehet eladni ! — Nem csekély lelki konfliktusokkal járhatott a döntés. Végül is mivel győzte meg önmagát? — Nem tudtam meggyőzni magamat. Az ágazatért aggódó barátaim tették ezt meg helyettem. ' Ök erősítettek meg abban hogy az ágazati érdekeit helyezzem a sajátjaim elé, egyszóval vállaljam el a miniszterséget. — Mit szóltak legközelebbi hozzátartozói ahhoz, hogy alighanem miniszter lesz a családfő? — Az én családom vidéki típusú, mind az öten nagyon jól éreztük magunkat Szé- csényben. Sejtheti hát, hogy nem volt osztatlan a lelkesedés. A feleségemben többek közt azt is nagyon szeretem, hogy mindig arra biztat, saját legjobb belátásom szerint döntsék. Ezúttal sem okozott csalódást. 13 éves lányom nagyon elcsüggedt, hogy itt kell hagynia barátnőit, társaságát. 22 éves lányom Lenimgrádban tanul orvosnak, a minap jött haza, s miit mondjak, nem volt feldobva a hírtől. 24 éves fiam pedig olyan, mint az anyja, nem biztatott, nem beszélt le, rámbízta a döntést. — Falupárti kormánypolitikát követelt nemrégiben a parlamentben a közvéleményben nem csekély hullámverést keltő felszólalásában. Most, 'hogy pz agrárágazat kereke minden bizonnyal a kezébe kerül, nem tart attól, hogy öngólt lőtt? — A miniszterelnök határozottan leszögezte : olyan embernek akar látni a kormányban is, amilyennek megismert, többek közt ebből a felszólalásból is. Az elveimet nem kell feladnom. Agrár- és falupártiak ugyan ezek, de a nemzet érdekeivel is egybevágnak. Üigy látom, hogy a napjainkban tapasztalható erkölcsi válság kevésbé érintette a falut, tehát gyorsabban dinamizálható. A mezőgazdaság adottságai, tradíciói- is jók, kitűnő lehetőséget kínálnak az egész gazdaság élénkítésére. A mezőgazdasági üzemek, mint a vidék meghatározó gazdaságszervező erői tevőlegesen vehetnek részt az iparosításban, a struktúraváltásban. Tevékenységüknek már ma is 40 százaléka ipari, szolgáltató jellegű, ez az arány az ezredfordulóra 60— 70 százalék is lehet! Persze a jövővel csak akkor foglalkozhat az ember, ha nem fenyegeti az a veszély, hogy talán a mai napot sem éli túl. Márpedig a mezőgazda- sági üzemek legalább 40 százaléka már saját vagyonát éli fel! Kérdésére tehát az a válaszom : nem vagyok hajlandó öngólt rúgni! Munkakört változtatok, de elveket nem ! ' — Ha ön ia kormány tagja lesz, meg ,kell válnia ia megyének országgyűlési képviselőjétől is? — Ez a megye jelenti számomra a gyökereket, s ezeket sem elvágni, sem elvágni hagyni nem szeretném. A gyökerek nemcsak addig szállítják a táperőt, míg ez képviselői mandátummal is meg van támogatva. Mandátumot e ciklus végéig megtartom, de a soron következő választásokon már nem indulok. — Ha miniszter lesz, olyan tárca élére kerül, /melynek most egy nagyon nehéz helyzetbe került ágazatot kell egyenesbe hoznia. Nem csekély á teher, amit magára vesz, s mint minden vállalkozás, ez is kétesélyes. Nógrádban viszont dr. Hütter Csaba, mint gazdasági vezető, s mint közéleti ember köztiszteletnek örvend. Most mégis ahhoz kívánunk önnek sikert és szerencsét, hogy módja legyen rizikóval járó, magas beosztásában is bizonyítani. Egyetért vele, hogy az is lehet jókívánság, ha ilyen súlyos terhet Szánunk önnek? — Köszönöm az együttérzést, még ha potenciális terheimet nem könnyíti is. Bízom a parlament bölcsességében, hogy szimpátiával és igenlő voksokkal segíti majd az agrárágazatok megújulását. Nógrádban 27 éve dolgozom, s valóban éreztem, hogy tisztelnek az emberek. Ennyi idő után a közvélemény nem egy-egy megnyilvánulásomat, hanem életutamat minősíti. A miniszteri poszton viszont kevesebb időm lesz a bizonyításra. Az agrárközvélemény most nagyon gyorsan nagyon sokat vár. Határozott elképzeléseim vannak, de illúziókat sem magamban, sem másokban nem táplálok. Szeretném, ha az ágazat előtt olyan mozgástér nyílna, melyben a törekvő, szorgalmas kollektívák, egyének gyors sikerhez juthatnak, s mely azt sugallja, a tétlenséget nem díjazza az élet. Tisztában vagyok azzal, hogy az ajtó, melyen át most a miniszteri szobába bemehetek, nos ez az ajtó kifelé is nyilak. Ha ez a pillanat bekövetkezik, úgy érzem, nem fogom egyéni tragédiaként megélni. Szén dl Márta Április 30 : a testvérvárosok napja KEMEROVO ÉS NÓGRÁD KÉZFOGÁSA Kemerovo térülőt hasonlít Nógrád me- gyéhaz. Ipara, bánfái és kohászati Szamai hasznos együttműködött alakíthatnak ki a nógrádi bánfákkal és Szamokkal. E gondolatok jagféban fogant, indult útjára a két magfa, Salgótarján és Kántorává barátsága. As eltelt nagfodszázad alatt hasznos politikai és szakmai kapcsolatok fűződtek, s tartalmas, szép baráti szálak fonódtak a kemarovói és a nógrádi emberek között Képösszaóllitásunk testvénragyénk «árosainak életét villantja fal. Prokopjavszk »ára* népi együttese. krónika Egy recski rab emlékei « *' ' --v' wBk$F - • * ^
