Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

SPORT X SPORT SPORT \jf Nézők ezreit szórakoztatja a rali Int. MOGÜRT- Salgó Rali Három, kettő, egy: RÁ]T! ■ ■ HÚSZEZER LÓERŐ A FŐTÉREN ■ ■ RANGAEK MOTORJA NEM JÖTT MEG AZ ABBARTHTÖL ■ ■ MIRE KEPES AZ EGYMILLIÓ FINN MARKAS LANCIA? Csúcspontjához érkezett pénte­ken a VI. nemzetközi MOGt'RT —Salgó Rali. iDélelött a gépátvé­telt izgulták végig a versenyzők, ám egy-két apró javítástól elte­kintve mindenki sikeresen vette az első akadályt. A megyeszék­hely Tanácsköztársaság téri par­kolóját időközben RAJT-hellyé alakították át, ahol a kora dél­utáni órákban sok száz érdek­lődő jelenlétében vonult fel a mezőny 112 autója, finn, osztrák, csehszlovák, szovjet, lengyel, NDK-beli és magyar párosok. Az utolsó visszaszámlálás e'őtt C. Becker Judit tanácselnök, a verseny egyik védnöke méltatta a sportesemény jelentőségét, majd a dobogóról legördült az első sprintautó, la tavalyi győz­tes Buri—Stenroos kettős Lanci­ája. A városba érkező hatal­mas érdeklődő közönség ez­úttal is csalódottan vette tudomásul, hogy a hazai ra­lispont két neves alakja, a Ranga—Dudás duó nem in­dul. Évek óta hiába vártuk Ferjánczékat is, most pedig a MARLBORO szponzorálta kettős hiányzik az országos bajnokság második futamá­ról, a Béke-Barátság Kupa idénynyitójáról. Mint meg­tudtuk, az utolsó pillanatig várták az Abbarth gyár ál­tal szállítandó motort — mindhiába. De nézzük csak sorjába, mi történt a rajtig. Már néhány nappal ezelőtt szóba került egy esetleges tünte­tés a rali ellen, ám az ügy­ben kompromisszum szüle­tett, mint azt megtudtuk Kovács Tibortól, a verseny biztonsági főnökétől. A rendőrség kétségkívül „hu­szárosán" teremtett rendet; egyfelől nem engedélyezte a Férfiak küzdelme — hölgyek időtöltése Bővelkedik izgalmakban a harmadosztályú labdarúgó­bajnokság Mátra-csoportjának küzdelemsorozata. S hogy ez a hét vége se múljék el sorsdön­tőnek mondható összecsapá­sok nélkül, arra az éllovasok, az NB II-be pályázók találko­zói adnak garanciái. A meccsek közül kiemelke­dik a Síküveggyár SE—H. Kö­teles SE szuperrangadó. Ha a tarjániak győznek, úgy egy pont előnyre tehetnek szert fővárosi vetélytársuk előtt. / Ha ellenben a katonacsapat dia­dalmaskodik. alighanem füstbe ment terv marad az üveges másodosztályú tagsága. Siküveggyárj győzelem ese­tén — feltételezve persze, hogy tervezett megmozdulást, másfelől pedig visszavonta a pályabiztosításra felkért erőit. Akik végigkövették az ed­zéseket láthatták, hogy egy bukástól eltekintve simán ment minden. Az utolsó éj­szaka is tartogatott ám meg­lepetést: Szabó Tamás BMW-jének első futóműve szabályszerűen kettétört a kőkúti gyorsasági szakaszon, így a nagy esélyesek egyike csak nézőként szurkolhatja végig az eseményeket. Tör­ténetéhez tartozik, hogy há­rom hónapi próbálkozás után sem kapta meg a gyártótól a kért fődarabot, s az utolsó pillanatban vásá­rolt egy kevésbé „spéci” első futóművet. Ez két sprint ide­jére kapott garanciát... Buri, s navigátora Sten­roos keveset pepecseltek a méregdrága Lancián, s mindössze két kört tettek meg a rajt előtt. Dinert is csak a kők úti szakaszra ír­tak: biztosak a dolgukban. Selmecziék Audija kétség­kívül nagy ellenfél, mint az az első körökből is kitűnt, örömmel konstatálhattuk, hogy a csupaszív Kokó, alias Dudás György, s versenyző- társa, Vingler László leküz­dötte az első öt gyorsaságit, ami talán már biztosíték arra, hogy befejezik a ver­senyt. A megyében élő ra­lisokról csak annyit sikerült megtudni, hogy Kéül Jó­zsef Ladája az utolsó pilla­natban készült el, Szojka Ferencék pedig szinte a rajtnál pakolták fel a nagy nehezen beszerzett gumikö­penyeket. Vajvoda Sándor Skodája viszont időben ösz- szeállt, s mindössze azért tettek egy próbakört, hogy szurkolóiknak megmutassák gépkocsijukat. a megyei rangadót a Stécé nyeri — az SBTC eléggé el­halványult bajnoki reményei is feléledhetnek. Balassagyarma­ton. a feljövőben levő hazaiak ellen nem lesz sétagalopp a Sorsdöntő játéknap fekete-fehére'k kiruccanása, annyi azonban bizonyos: győ­zelmük, no és a Köteles SE veresége esetén, újra nyílt le­bet a feljutásért vívott harc! Szombaton még két együtte­sünk lép pályára. Az SKSE­A * nézők szempontjából legérdekesebb pályaszakasz minden, bizonnyal a Kőkút— bányagépgyár közötti földút. Szinte páholyból nézheti az ember a száguldó gépeket, s követheti útjukat akár másfél kilométeren keresz­tül is. A jól előkészített sza­lagkorlátok és a rendezők határozott fellépése követ­keztében incidens nélkül zajlott a küzdelem, leg­alábbis lapzártáig nem ér­tesültünk fegyelmezetlen­ségről, balesetről. Ám, való­színű, hogy néhány nap múlva egyes autótulajdono­sok postát kapnak a rend­őrségtől, melyben a lucer­nán, s más haszonnövényen való „parkolásért” marasz­talják el őket. Egyszerűen érthetetlen, miért kell tönkre­tenni pezsdülő növényi haj­tásokat. Ügy tűnik, hogy ha Salgó Rali : akkor Camel perleke­dés. Ezúttal sem sikerült „csendesen” megbeszélni a reklámozással összefüggő kérdéseket, hiszen a rajt helyszínén ott virítottak a sárgába öltözött lánykák, úriemberek. Márpedig ezért semmiféle díjat nem fizet­tek. Lapzártáig mindössze egy bu­kásról kaptunk gyorsjelentést. Az első kör inászói gyorsasági szakaszán borult az árokba a Pénzes—Mészáros kettős Ladája, de szerencsére megúszták a mu­tatványt. Hihetetlen részidő jel­zi Buriék jó formáját: Cered és Bárna között négy perc negy­venkilenc másodpercet teljesítet­tek, amire talán még nem veit példa a Salgó Rali történetében. Selmeczyék sem hagyták annyi­ban a dolgot, f első kör végén 3 másodp< el vezettek a finn páros előtt. Este fél nyolckor a következő eredmé­nyek álltak rendelkezésünkre (5 gyors után) : 1. Selmeczi—Jutas- sy (Audi 90), 2. Buri—Stenroos (Lancia Integrak), 3. Canne— Smikasz (Lada Samara). (németh—kulcsár) nek nem okozhat gondot ha­zai környezetben a Heves le­győzése, ugyanakkor a bá­nyászrangadón, Recsken, a Nagybátony bizonyára alapo­san megizzad majd a sikerért — ha ez sikerül nekik. Vasárnap egy csapatunk ré­vén vagyunk érdekeltek a har­madik vonalban. Mádon ven­dégszerepei a Romhányi Kerá­mia SE. A közel azonos játék­erőt képviselő ellenfelek ösz- szecsapásán a hazai pálya elő­nye a borsodiakat teszi esé­lyesebbé. A Mátra-csoport többi mér­kőzéseinek párosítása: Bélapát­falva—Borsodi Bányász, Bag— Gyöngyös, Edelény—Apc. (vaskor) Indulásra kész a Skoda Favorit és versenyzői „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?" Szabó Géza ismét hazai pályán — a Stécé szakrezetőjeként — készül a megmérettetésre A futballszakma ber­keiben kevés az új név. Evek óta szakvezetők, trénerek, pályaedzők ugyanabból a garnitúrá­ból kerülnek ki. Nem igazán vonzó a fiatalab­bak számára ez a terep, hisz nem ígér könnyű, gyors sikert. A befekte­tett energia itt legrit­kábban arányos a kéz­zelfogható eredménnyel. Így, aki megmarad eb­ben a dicsőséggel ritkán övezett zónában, annak a neve hol itt, hol ott buk­kan fel az országban. Vándorélet, hétköznapi tragédiákkal és komikus szituációkkal. Szenvedé­sekkel és megaláztatá­sokkal teli pálya ez. Es az edzettebbek szektá­jának mohikánjai mégis megszállottként térnek rá a győzelem halvány reményével kecsegtető rögös útra. Mert örömöt csak ebben találhatnak. S a kiválasztottak nyug- hatatlanul keresik az újabbnál újabb bizonyí­tási lehetőséget, mert nekik „MINDIG KELL EGY CSAPAT”! S Szabó Géza ismét hazai pályán — az SBTC szakveze­tőiéként — készül a megmé­rettetésre. A közmondás úgy tartja, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában. Ezt a tételt az ön esetében már egyszer i^zolta az élet. Most mégis újból megkísérti a sorsot? — Nyolcesztendei diósgyő­ri edzősködésem után 1981- ben hazajöttem azzal a meg­bízatással, hogy a csapatot vezessem vissza az NB I- be. Nagyon gyenge játékos- állományt találtam, így a megváltás illúzió maradt. Az utolsó meccseken már nem ültem a kispadon. Hidegkútit kérték fel szaktanácsadónak. Azt mondtam: visszaadom, az edzői diplomát, ha nekem er­re szükségem van az NB II- ben sikeres élvonalbeli mű­ködés után. Ráadásul hely­ismerettel is rendelkeztem, hiszen öt évig a salgótarjáni sportiskola vezető edzője­ként tevékenykedtem, majd 3 évig Moór Ede mellett erőnléti edzőként s ekkor a Stécével bronzérmesek let­tünk az NB I-ben. De Ma- roSvári Bélával is dolgoztam. Új stáb (Cserháti, Ferencz, Toldi) vette át a hatalmat s nyolc esztendeig uralta a te­repet. A Nógrádi Szénbá­nyák lett a gazda. A hőn áhított NB I. helyett a III. vonalba vezérelték az együt­test. özdon folytattam pálya­futásomat, ahol a gárda több tagja belekeveredett a totó­botrányba. Újabb állomásul a Borsodi Bányász és Recsk következett. Már ekkor be­nyújtottam külföldi munka- vállalási igényemet, mivel az MLSZ követelményeinek megfeleltem, öt A válogatott labdarúgót neveltem, 9 játé­kost adtam az olimpiai válo­gatottba, 1979-ben kiérde­meltem „Az év edzője” cí­met és átvehettem a „Sport Érdemérem” kitüntetést is. Baráti mellett Mezei Gyuri­val pályaedzősködhettem 1977-ben, majd két esztendő múlva Lakat Karcsi bácsinál Mészöly Kálmánnal. A dicső múltból sem lehet azonban megélni. Labdarúgásunk színvonala egyre alacsonyabb szintre zuhant, s ez megha­tározta az edzők külföldi kelendőségét is. Nem csoda, hogy komoly ajánlatot nem is kaptam. Csak a tűz körül levők juthattak ki. Olyanok is, akik itthon egyáltalán nem bizonyítottak semmit. Hosszú ideig tárgyaltam ősz­szel a Váccal, s a rajt előtt három nappal az öt jelölt közül végül Palicskó Tibor lett a befutó. Nem vállaltam edzőséget. Szerződésesként tanítok a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnáziumban. A Stécé megkeresését megtisz- telésnek tartom. Elfogadtam Pilinyi László ügyvezető el­nök ajánlatát és azon fára­dozom, hogy eddigi tapasz­talataimat kamatoztatva se­gítsek az egyesületen. a Mára a tisztogatási fo­lyamat elérte a sportot is. Itt vidéken a provinciális ér­dekek védettsége miatt mégis úgy tűnik, burokban él a futball. Nem vásárolt-e ön zsákbamacskát az SBTC-vel? — A vezetés két alterna­tívát említett. A hatpontos hátrány ellenére meg kell kísérelni az azonnali felke­rülést az NB II-be. Ha ez nem történne meg — ugyan­is rettenetesen kevés idő áll rendelkezésemre —, ak­kor a következő bajnokság­ban újra nekigyűrkőzünk, de már sokoldalúan megala­pozva. Répás Béla szerény, rendes ember. Játékosom volt a harmadik helyezett Stécében s akkor is kollegiá­lisán viselkedett. Nálunk az a divat, ha a csapat gyen­gébben szerepel, akkor me­nesztik az edzőt s utána nem- kívánatos személy lesz. Sza­kítottam ezzel a rossz gya­korlattal. Úgy vállaltam el a megbízatást, ha beosztott ed­zőként Répás Béla segíti a munkámat. Van erre példa az NB I-ben is. Győrött pél­dául Győrffy I-ászló együtt­működik Haász Sanyival. Nem kell ezt bukásnak te­kinteni. A Mád és az Apc el­leni vereséggel betelt a po­hár. Bízom abban, hogy az új ritmusú edzések és a pszichés ráhatás akár rövid távon is hozhat változást. % Egy időszakban a tevé­kenységét fényes korona övez­te. Kemény edzési módsze­reiről legendákat zengtek, da meg is volt az eredménye. Az idő tájt a DVTK vezető edzőjeként sikert sikerre hal­mozott: bronzérem az NB 1- ben, kétszer megnyerték az MNK-t, egy olimpiai váloga­tott csapatot nevelt ki. Lát­noki képességekkel ugyan nyilván nem rendelkezik, de mik a reális esélyei a Stécé feltámadásának? — Korai erről nyilatkozni. A korával együtt rutinosodik az edző is. Átalakítottam ed­zésmódszeremet. Kiirtottam repertoáromból a gimnaszti­kát és a labda nélküli köte­lező száraz futásokat. A régi erőnléti anyagot kiiktatva csak a labdarúgás játszását elősegítő elemeket gyakorol­tatom. Most a technikai és a taktikai gyakorlatok a fon­tosak. Szűk két hónapunk van, így a rizikó is nagy. El­lenkezőleg is elsülhet, ha túlhajszoljuk a játékosokat, akkor letöréshez vezethet. De remélem, hogy sikerhez. A meglevő képesség, tudás mel­lé el kell érnünk, hogy ma­gasabb fordulatszámon fo­cizzanak a fiúk. A botlás megbocsáthatatlan. A szóbe­szédek ellenére nincs semmi­féle ügy. Simon Attila is együtt edz a többiekkel. I.z a patinás labdarúgómúlttal rendelkező város egy telje­sen összeomló bázis után is talpra tudta állítani a lab­darúgócsapatát! A sok csa­lódás után jogosan áhítoznak a szurkolók sikerre. Nehe­zen viselnének el egy újabb kudarcot. Ez a fociszerntő közönség is motivált abban, hogy ilyen körülmények kö­zött is elvállaljam ezt a há­lásnak egyáltalán nem ne­vezhető feladatot. Nem va­gyok ugyan babonás, de az éveim múltával kezdek egy kicsit elbizonytalanodni. Amikor első alkalommal ha­zajöttem, a Stécé-klubnál, a kocsimból kiszállva váratla­nul a törzsszurkoló Molek László toppant elém. Égnek emelve kezét, így fogadott: „Ember, hova jöttél?” Féltő óvása beigazolódott, mert ak­kor nem sikerült csatát nyer­nem. Néhány hete ismét „megtértem”, és mit ad isten — ilyen nincs! — a klub előtt újra a „barátomba” botlottam. A régi szöveg már ismerősen csengett. Rossz ómennek bizonyult Laci első megjelenése. Most megint „kísért”. Lehet, hogy sze­rencsésebb lett volna ké­ményseprővel találkoznom ! A baljós előjel felbukkanása arra figyelmeztet: minden erőmet és eddig szerzett ta­pasztalatomat össze kell szednem ahhoz, hogy má­sodszorra kedvezőbben vég­ződjön most megkötött „fii- gyem”. Buzafalvi Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom