Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-18 / 90. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON telexen Érkezett. .. A NÓGRÁD 1989. április 12-i számában cikk jelent meg Remegnek a 100 éves házak címmel. A törekvéssel egyetértek, hogy a lakosságot informálni kell minden őket foglalkoztató kérdésről, s lehetőleg a felelőst is megnevezni, ha mulasztás történt. Azonban az is jogos igény, hogy' a tájékoztatás legyen korrekt, tényeken alapuló, s hallgattassék meg a másik fél is. A Balassagyarmat városon átmenő kamionforgalommal, annak szabályozásával, a devizabevétel növelésének lehetőségével régebb óta foglalkoztunk. A BM Határőrség országos parancsnoka már 1985. október 16-án engedélyezte, hogy a balassagyarmati Mikszáth Kálmán utcában felépüljön a tengely- súlymérő állomás. Mivel az ügyben nem volt előrehaladás, ezért a megyei tanács 1988. november 30-i ülésén, mint megyei tanácstag, felvetettem a kérdés rendezetlenségét. Ennek következménye Yolt az 1988. december 14-i operatív bizottsági ülés Balasssagyarma- ton, amelyen többek között részt vett a Balassagyarmati Városi Tanács elnöke, a megyei tanács közlekedési osztályvezetője, a Budapesti Közúti Igazgatóság salgótarjáni koordinációs főmérnöksége főmérnöke, a vám- és pénzügyőrség megyei parancsnoka és én. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a mérlegelést 1989. március 45-ig meg kell kezdeni mozgómérleg telepítésével. A vám- és pénzügy- őrség megyei parancsnokával egyetértésben elmondtam, hogy mi minden támogatást megadunk a tengelysúlymérő. állomás (mozgómérleg) zavartalan működéséhez. Ehhez azonban az egyéb feltételeket nem nekünk kell megteremteni. Furcsának tartom, hogy a kezdeményezőt, a segítést megadót állítják úgy be, mintha okozója lenne a késedelemnek. Befejezésül még annyit: rajtunk nem múlik a ten- gelysulymérő állomás — mozgómérleg — működése. Vincze Zoltán ezredes kerületparancspok Balassagyarmat Tavasz a ligetben Salgótarján egyetlen ligete, a Zója-liget, vagy közismertebb nevén a Dolinka is tavaszi díszben várja látogatóit. Az elmúlt hét végén is sokan keresték fel ezt a kedves kiránduló- és szórakozóhelyet. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek jóvoltából szépen rendezett, tiszta környezet várja a pihenni vágyókat. Legtöbben családi körben lepték el a pihenőpadokat, az étkezőasztalokat. A tűz- rakóhelyek is megteltek, felkerültek a kis bográcsok, s a pattogó tűz zenéjét elnyomta a fortyogó bogrács- gulyás, melynek illata keveredett a sült szalonna illatával. Forgalmas volt a vízcsap környéke, de aki nem elégedett meg a falmelléki- vel, az a büfében olthatta szomját, üdítővel, sörrel vagy egyéb itallal. A legboldogabb vendégek a gyermekek voltak, akik kedvük szerint hintázhattak a láncos, vagy a csónakos hintákban, a forgókon, vagy a mérlegeken. A bátrabb lurkók az egykori Misa medve hatalmas ketrecében tornásztak a rozsdás vasakon. Voltak csendesen sétálók, vagy a padokon olvasók, de napozók is. A falatozó asztali társaságok körül itt-ott halk zene szólt, de néha rákontrázott még kutyaugatás is. A liget bejáratánál jól látható tábla közli, hogy a liget területére kutyát bevinni nem szabad, mégis vannak rendbontók, akik ugyan pórázon, de megsétáltatják kutyusukat a liget egész területén. A tisztaságra mindenki ügyelt, s ez így van rendjén. Dudás Pál Élelmiszerbolt helyett kocsma! A címbeli felirat szalonképesebb formát ölt, május 3-tól, Balassagyarmat déli részén a Kemerovo úti üzletből borozó lesz. A balassaigyarmati áfész által üzemeltetett 38-as számú élelmiszerbolt — mai szóhasználattal élve — a szerkezetátalakítás folyamatát éli. Jelenlegi restriktiv gazdaságunkban megszokottá vált a gazdaságtalan egységek felszámolása, ami bizonyos határokig racionalizálást jelent. Ámbár nem a legszerencsésebb dolog azonos metodikával végrehajtani szerkezetátalakítást az ipar és a kereskedelem területén! Míg az ipar a „piacorientált termékek gyártásával”, forgalmazásával, a változó igényekhez széles körben alkalmazkodhat, nem úgy a kereskedelem, amelynek fő feladata a lakosság alapellátása. Az emberi szervezet anyagcsere- fclyamatát biztosító „energiahordozók” nélkül, vagy azok megreformálásával — különösképpen, ha az alkohol — elképzelhetetlen. őszintén szeretném, ha nyilvánosságot kapna az üzlet gazdaságtalanságának oksági láncolata, nevezetesen, hogy a vásárlókör „beszűkülése” esetleg nem az áruhiányra vezethető-e visz- sza?! Tudomásom szerint a környék üzemeinek délelőtti műszakban dolgozói 14 óra után sok esetben már az alapvető élelmiszerhez — tej, kenyér — sem jutottak hozzá. Szombati napokon 9 óra tájban ismét hasonló helyzet állt elő! A „gazdasági tényezők” fonákjait tovább vizsgálva, meggondolás tárgya lehetne a szállítók reflektálása, esetleg a környék lakóinak véleménye az üzletvezető személyével kapcsolatban. Ha valóban gazdaságtalan az üzlet tevékenysége, miért nem kísérelte meg az áfész vezetősége a személyzetcsökkentést — egyszemélyes üzleti formában — esetleg a személyi cserét, vagy egy szerződéses üzlet kialakítását? Milyen megfontolástól vezérelve gondolja az áfész, hogy az élelmiszerbolt negatív rentabilitása után, egy borozó működése e területen prosperálni fog —, vagy ha mégsem, akkor esetleg egy játékterem lesz a Balassa presszó mintájára?! Egyáltalán, kiknek az igényeit kívánja kielégíteni e szolgáltatás? Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések sorozata, a lakosság életkörülményeinek — az eddig elért infrastruktúra visszafejlesztése — egyre mélyülő dekadenciáját „eredményezheti”, mely a tűréshatárhoz közelít. Kolbányi Ferenc, Balassagyarmat, Domb út 20. Mátrakeresztes a harcos falu Velük a tanács sem törődik... (?) Üj lapok Az elmúlt időben, sok új lap jelent meg. Áruk többnyire borsos, kevés olvasni szerető ember tudja megfizetni azokat. Ezért jelentős ■ Salgótarjániban a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár törekvése, hogy az új sajtótermékeket beszerezze, és az olvasóknak bemutassa. A könyvtár olvasószolgálatánál már megtalálhatók a következő kiadványok: Az Adó, a pénzügyi kormányzat lapja. Autópiac, járművek, árak, tesztek. Hitel, független irodalmi, társadalmi kritikai lap. Jelző, elméleti, társadalmi és szakszervezet-politikai folyóirat. Kapu, független kulturális és közéleti folyóirat. Kárpáti Igaz Szó, társadalmi-politikai napilap. Liget, irodalmi és ökológiai folyóirat. Mai Nap, független képes hírlap. Mosz. kovszkije Novosztyi, politikai-társadalmi lap (magyar kiadás). Olasz—Magyar Szemle, kétnyelvű társadalmi, művészeti lap. Reform, független demokratikus hírmagazin. Tekintet, kulturális szemle. Üj Idő, független irodalmi közéleti folyóirat. Világ Tükör, nemzetközi szemle. Rajzpályázat általános iskolásoknak Béke és barátság címmel megyei rajzpályázatot hirdet a 4. és a 8. osztályos általános iskolás tanulók részére az MSZBT Salgótarján Városi Bizottsága és a salgótarjáni Lovász József Általános Iskola MSZBT- tagcsoportja. Pályázni lehet — ceruzarajzok kivételével — bármilyen technikával készült alkotásokkal, amelyeket május 15-ig kell eljuttatni a Lovász József Általános Iskolába. A beküldött legsikeresebb rajzokat díjazzák, és az iskola galériájában kiállítják. Az alig hatszáz lelket számláló Mátra-széli kis falu a „televízióműsor-vételi botránnyal” — melyet az Ablak című műsor mutatott be — került a köztudatba. Lakói nem hajlandók befizetni a posta számlájára az előfizetési díjat, mert a vétel élvezhetetlen. Amikor megállítom az autót a település központjában, azzal a szilárd elhatározással teszem, hogy nem foglalkozom a fenti üggyel, hiszen megfelelő nyilvánosságot kapott. Inkább a mátra- keresztesi emberekkel szeretnék ismerkedni, megtudni, hogyan élnek. A pásztó—mátrakeresztesi tanács kihelyezett irodájának ajtaját hiába nyitoga- tom. Már jó néhány perce próbálkozom, amikor egy idős asszony szólít meg. — Hagyja, ott úgysincs senki! Velünk nem foglalkoznak, ez a falu hátrafelé halad. A tanácstól ritkán jönnek ki, mindenért Pásztora kell menni. A zörgetésre és a beszédre mégis felfigyel valaki. Holtner Lajosné jön át a szomszédból, akire a ház és a takarítás van bízva. Tőle tudom meg, hogy az épület egyben kultúrház, alapszervezeti iroda, ifjúsági klub, mozi és könyvtár. Sőt, egyik romos melléképülete orvosi rendelőül is szolgál. Segítségével beljebb jutok a tavaszi napsütésben is nyirkos hideget ontó épületbe. Csatlakozik hozzánk Laczóné Holtner Mária, a postahivatal gyesen lévő vezetője is. Kérdezősködésemre, a gondok felsorolásába kezdenek. Mondják, hogy a tanács nem figyel a falura. Az orvosi rendelő düledezik — tény, hogy a falak repedtek és nincs folyó víz —, a vízvezeték pedig hosszú ideje csak álom, a szennyvízgyűjtők esős időben percek alatt megtelnek, és veszélyeztetik a kutakat. A legnagyobb gond — panaszolják —, hogy a fiatalok nem tudnak építkezni, ezért elmennek a faluból. A tanács ugyanis nem oszt telket... (Az igazsághoz tartozik, hogy a munkalehetőség is korlátozott, csak az erdészet és a bedolgozás nyújt megélhetést. Ez is oka az elvándorlásnak.) Végül az óvodát és az iskolát említik. Mondják, hogy kicsi, nem felel meg. Erről Boros Jánosné óvónőt és Tóth Lászlóné tanítónőt kérdezem. — Valóban nincsenek meg az alapvető feltételek? — Szó sincs róla — mondják. — Igaz, hogy csak az általános iskola első három osztályát hagyták meg, de a feltételek adottak. Magam is meggyőződtem róla, hogy a körülmények legalábbis átlagosak. Bár a tanítónő kénytelen fával tüzelni, de ezt a gondot egy villanykályha megoldhatja. Ami pedig hiányzik, azt a gondoskodás, a hivatástudat, a hozzáértés pótolja. I — A negyedik osztálytól a gyerekek Pásztora a Dózsa György Általános Iskolába járnak. Busz viszi és hozza őket — folytatja a tanítónő. — Mi a véleményük a falu fiataljainak helyzetéről? — Amíg iskolába járnak, addig gondoskodunk róluk. Am amint dolgozni kezdenek, más a helyzet. Szerintem még a meglévő lehetőségek sincsenek kihasználva. A mátrakeresztesiek többi problémájával a tanács megbízott elnökét, Tolnay Bélát kerestem föl. Válaszai: — Az orvosi rendelő ügyében: még az idén, kórházi keretből, a könyvtár egy részének felhasználásával átépül. A vízvezeték továbbra sem megoldható, de a kutakat nem veszélyezteti a szennyvíz. A gyűjtők éppen a falu alatt megépített víztározó védelmére szolgálnak. Ezeket időnként üríteni kell, ami a lakosságnak pénzbe kerül, ez az oka az elégedetlenségnek. Házhelyeket nem tud adni a tanács, de ennek oka a falu földrajzi fekvése, és nem kis részben a lakosság, mert eladták a környező telkeket üdülők céljára. Hogy törődik-e a tanács a mátrakeresztesiekkel? Igen. Nem jobban, és nem kevésbé mint a szintén Pásztóhoz tartozó településekkel. — Miért érzik mégis egyedül magukat a falu lakói? — Nem tudják elfogadni — ez emberileg érthető —, hogy ami Pásztón épül, az őértük is van, hiszen a falut is mi egy külső városrésznek tekintjük. Lehetne gondolkozni a különváláson, de nem hiszem, hogy ez önmagában megoldaná a gondokat. Elcsépelt érv, de igaz, hogy nincs pénz a fejlesztéshez. Ismerjük a problémákat, de a tanács sem mindenható. Ki merem jelenteni : Mátrakeresztes jobb helyzetben van, mint a nógrádi aprófalvak általában. Főút mellett fekszik. Iskolája van, amit annak ellenére sem kívánunk megszüntetni, hogy oda csupán tizennyolc gyerek jár. Tudom, hogy az emberek többet szeretnének, de csak az összes település érdekeit figyelembe véve, anyagi lehetőségeink birtokában határozhatunk. Nem feladatom eldönteni, hogy kinek van igaza. Azt azonban tudom, hogy ma mindenki annyit kap a közös kasszából, amennyit ki tud magának harcolni. Mát- rakeresztest nem féltem, mert köztudottan harcos falu. Csala Péter
