Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

2 NOGRAD 1989. ÁPRILIS 1., SZOMBAT À hét két kérdése h MSZMP »B álláslnHIÉiii A politikai rendszer reformjának néhány időszerű kérdéséről Az MSZMP Központi Bi­zottságának e heti ülésén- el­fogadott dokumentuma a be­vezetőben kiemeli : az MSZMP történelmi jelentő" ségű feladat megvalósítását, a demokratikus szocializmus új magyar gyakorlatának ki­alakítását tűzi ki céljául1. Az MSZMP 1988. májusi orszá­gos értekezlete megnyitotta a gazdasági és politikai reformok átfogó, következe­tes magvalósításának út­ját. A politikai rend­szer mélyreható válto­zására azért van szükség, mert jelentős eredménye­ink, az ország modernizálá­sában elért történelmi lép­tékű haladás ellenére az el­múlt egy-másfél évtized so­rán fokozatosan gazdasági- politikai és erkölcsi válság alakult ki hazánkban. Az 1956. és 1987. között alkal­mazott modell —. amely át­menetileg jelentős moderni­zációs folyamatok elősegí- tője is volt — kimerítette tartalékait, sok vonatkozás­ban hibásnak bizonyult. Az új helyzethez való igazodás hiánya megtörte a-z életvi­szonyok jelentős javulásának két évtizedes folyamatait, visszaeséshez, ebből adódóan növekvő társadalmi feszült­ségekhez, a vezetéssel szem­beni bizalmatlansághoz és távlatvesztéshez vezetett. A részleges reformok nem vezetnek tartós eredményre. A fordulat elkerülhetetlen­né vált, s ez egyszerre kö­veteli meg a gazdaság, a társadalom, a politika, de a szellemi-morális viszonyok megújítását is. Az országos pártértekezlet óta eltelt időszakban szélese­dett a nvilvánosság, és meg­indult a politikai intézmény- rendszer demokratizálása, pluralizálása. A valóságos gazdasági-társadalmi folya­matok és az intézményrend­szerek átalakításához azon­ban az idő nem volt ele­gendő, az eddigi intézkedé­sek pedig nem voltak kielé- gítcek. A gazdasági reform új stratégiájának kidolgozá­sa folyamatban van: a gaz­daság stabilizálása, a szer­kezeti váltás, a kibontakozás megalapozása hosszabb időt igényel. Az állásfoglalás a továb­biakban rámutat: ,.az MSZMP szükségesnek tartja, hogy újabb kezdeményezésekkel lépjen fel. Ebben legfonto­sabbnak a gazdaság terüle­tét tekinti. Javasolja, hogy a kormány — az ország szel­lemi kapacitásának mozgósí­tásával — gyorsítsa fel1 a gazdasági stratégia kimun­kálását. Ennek a gazdaság törvényszerűségeit, a világ- gazdaság követelményeit ér­vényesítő, nyitott, teljesít­ményelvű, hatékony, vegyes tulajdonú, a fő ágazatokban a közösségi, állami tulajdon I. Az MSZMP Központi Bi­zottsága tudomásul veszi, hogy 1. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség XII. kong­resszusára 1989. április 21— 23. között, a Budapesti Sport- csarnokban kerül sor. 2. A kongresszusi felké­szülés során megalakulnak az önálló tagszervezetek, amelyek megvitatják a KISZ Központi Bizottsága előzetes dokumenumait és a szövetség együttműködési szabályzatának tervezetét. II. Az MSZMP Központi Bi­zottsága álláspontja az, hogy 1. Az ifjúság részvétele, közreműködése nélkülözhe­tetlen a társadalmi megúju­láshoz, a gazdasági-politikai modellváltás megvalósításá­hoz. A fiatalok élet- és meghatározó szerepét fenn­tartó gazdasági rendszeren keli! alapulnia.” A dokumentum ugyanak­kor leszögezi: a gazdasági reformnak feltétele a poli­tikai intézményrendszer át­alakítása is. Ezután emlékeztet arra, hogy a szocialista társada­lom működésének eddigi gyakorlata nem tudta megte­remteni Magyarországon a demokrácia olyan intéz­ményrendszerét, melyben az érdekek sokfélesége kifeje­ződhet és képviseletet nyer­het. A párténtekezLet megfo­galmazta a demokratikus ha­talomgyakorlás igényét, a politi'kaá pluralizmus megte­remtését. Az ennek nyomán kibontakozó fejlődési folya­matok és a társadalomban megjelenő szerveződésék együttesen azt mutatják, hogy kialakulóban vannak a feltételek az egypártrend- szer körülményeinek meg­változtatására. „Az MSZMP álláspontja az, hogy a demokratikus ha­talomgyakorlás a társada­lom által ellenőrzötten, a közvetlen és képviseleti de­mokrácia révén, a többpárt­rendszer keretei között ér­vényesüljön. Kezdeményezi, hogy ennek feltételei létre­jöjjenek és alkotmányos ga­ranciát kapjanak” — szögezi le az állásfoglalás, majd arra figyelmeztet, hogy az átmenet csak szerves társa­dalmi folyamatok eredmé­nyeként mehet végbe. Ko­moly társadalmi veszélyt je­lenthet a folyamatok desta­bilizálódása, ellenőrizhetet­lenné válása, anarchikus vi­szonyok kialakulása. Fokoza­tos átmenetre, a politikai fo­lyamatok kiszámíthatósá­gára. a bizalmatlanság oldá­sára van szükség. Egyaránt kárt okozhat az események kierőszakolt felgyorsítása, vagy mesterséges fékezése. A társadalomban megjelent politikai mozgalmak részé­ről a helyzet megkívánta fe­lelősségre és önmérsékletre van szükség. Az ország előtt álló feladatok megoldásához úgy tudnak hozzájárulni, ha a kritikai megnyilatkozá­sok mellett a fejlődést célzó program-kát dolg-znak ki. „Az MSZMP kinyilvánít­ja, hogy kész két-‘és több­oldalú megbeszéléseket foly­tatni a hatalom gyakorlásá­nak új módjáról minden tör­vényes keretek között mű­ködő szervezettel. Az együtt­működés feltétele az alkot­mány, a törvények megtar­tása, a társadalmi fejlődés szocialista útjának elfogadá­sa, nemzetközi szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása, törekedve a két ka­tonai tömb egyidejű felszá­molására.” A megbeszélések előkészi* tésére a Központi Bizottság munkakörülményeinek javí­tásában, önálló egzisztenciá­juk megteremtésében, köz­életi szerepük érvényesítésé­ben érdemi változást csak a következetesen végig vitt gazdasági, politikai refor­mok hozhatnak. Az MSZMP meghatározó szerepet akar betölteni egy demokratikus, hatékonyan működő és jó­létet biztosító szocialista társadalom létrehozásában, az ahhoz vezető reformok­ban. Ennek érdekében a fiatalokkal szoros kapcsola­tot, politikai szövetséget alakít ki.' A párt megújulá­sának is lényeges feltétele, hogy minél több fiatal tá­mogatását nyerje meg. E célok érdekében az MSZMP- nek új, az ifjúság számára vonzó programra és annak megvalósítására van szük­sége; ennek keretében ki kell alakítania új ifjúság- politikáját. 2. Az MSZMP érdekelt olyan ifjúsági szervezetek munkacsoportot bízott meg. Az érdemi tárgyalások tárgy­köréül javasolja: az új al" kotmány előkészítésével és tartalmával összefüggő véle­mények egyeztetését, a vá­lasztási rendszer kidolgozá­sával és a választásokon JValó együttműködéssel kap­csolatos kérdések megvita­tását. valamint a gazdaság stabilizálására és a szociális biztonság megteremésére vo- nakozó nézetek összehango­lását. A megbeszélések elve­zethetnek egy állandó kon­zultációs fórum létrehozásá­hoz. Mindez megteremtheti annak lehetőségét, hogy meg­alapozódjon a nemzeti ösz- szefogás, s hogy koalíciós partnerként különböző poli­tikai tényezők részt vehes­senek a hatalom gyakorlásá­ban. Ugyanakkor létezhetnek alkotmányos keretek között ellenzékként megjelenő moz­galmak, pártok. Az MSZMP ezekkel is párbeszédre törek­szik. vitázik és amiben szükséges, politikai harcot folytat. Az állásfoglalás körvona­lazza a párt jövőbeni szere­pét, leszögezve: az MSZMP nyíltan hirdeti, hogy társa­dalmunkban meghatározó szerepet kíván betölteni. Eh­hez alapot ad politikai ereje, demokratikus szocialista fej­lődés képviselete, társadalmi bázisa, történelmi tapaszta­lata. Az MSZMP meghatá­rozó szerepét politikai esz­közökkel, mindenekelőtt programjával, meggyőzéssel tagjai személyes munká­jával magatartásával kíván­ja biztosítani. Ahhoz, hogy a párt a tár­sadalmi változások élén ha­ladjon, mindenekelőtt ön­magát kell megújítania. Ez csak a politikai versenyhely­zetre való felkészüléssel le­hetséges. Ennek érdekében világosabbá kell tenni hosz- szabb távra szóló stratégiai céljainkat, és ki kell mun­kálnunk egy rövidebb idő­szakot felölelő politikai, vá­lasztási programot. E prog­ram körül kell vitákban ki­alakítanunk és megerősíte­nünk a Párt politikai cent­rumát. szervezeteink akció- egységét. Tovább kell fej" lesztenünk a pártdemokráci' át. Ki kell munkálni a párt álláspontját a hatalomgya­korlás új módjáról, a nép- képviseleti és önkormányzati szervekhez, az állam intéz­ményeihez fűződő viszonyá­ról. A politikai intézmény- rendszer mélyreható átala­kulásában meghatározó sze­repe lesz az új alkotmány­nak és a választójogi tör­vénynek. létrejöttében, amelyek po­litikai tömegszervezetek­ként, a fiatalok érdekeinek képviselőjeként a szocializ­mus ügye mellett elkötele­zett, a párttal politikai-stra­tégiai szövetséget vállaló fiatalokat tömörítik. Lehető­vé teszik tagjaik részvéte­lét a közéletben, küzdenek érdekeik érvényesítéséért. Valóságos bázissal, befolyás­sal rendelkeznek a fiatalok körében. Lehetőséget terem­tenek öntevékeny és önálló közösségek létrehozására, demokratikus működésére. Egy üttm üködnek minden jelentős társadalmi, politi­kai tényezővel, állami szerv­vel. „Pártunk felhívja tagjait és felkér minden cselekvés­re kész erőt az országban, hogy felelős vitákkal, tet­tekkel, társadalmi összefo­gással legyenek részesei tár­sadalmunk megújulásának” — fejeződik be a dokumen­tum. (MTI) O Miről tárgyalt Grósz Károly Moszkvában? A legfontosabb számunk­ra természetesen az volt, hogy a szovjet vezetés és személy szerint Mihail Gor­bacsov támogatásáról bizto­sította a magyar reformfo­lyamatot. Szovjet részről leszögezték azt is: kizárólag a magyar népre tartozik az, hogy a többpártrendszer ke­retei között akar-e boldogul­ni. Korábban sokszor fel­vetődött a nemzetközi saj­tóban az, hogy Magyaror­szágon és a Szovjetunióban eltérően ítélik meg a több­pártrendszerben rejlő lehe­tőségeket: az SZKP úgy fog­lalt áldást, hogy a szovjet viszonyokra ez a formula a történelmi fejlődés menete miatt nem alkalmazható, míg az MSZMP ezzel szemben kiállít a többpártrendszer bevezetése mellett. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ szemleírója úgy vélekedett, hogy Nyugaton mestersége­sen dramatizálják a szovjet és a magyar megújulás kö­zötti különbségeket. Alek" szandr Kondrasov elismerte, hogy vannak és lesznek is eltérések a megvalósítás módjában és ütemében, ezek azonban semmiképp sem vezetnek ellentétekhez. A tárgyaláson annak elle­nére kialakulhatott az egyet­értés és a kölcsönös meg­értés, hogy olyan szerfölött bonyolult kérdések is napi­rendre kerültek, mint az 1956-os események megítélé­se. Figyelemre méltó ezzel összefüggésben, hogy a most elért megállapodás alapján engedélyt adnak a korabeli szovjet dokumentumok ku­tatására. Nagyon, beható eszmecserét folytattak a gazdasági együtt­működésről. Ezen a terüle­ten koránt sincs, olyan fel­hőtlen együttműködés, mint a politikában. Szovjet rész­ről most ígéretet tettek ar­ra, hogy tanulmányozni fog­ják azt a magyar indít­ványt, amely szerint áttér­nénk a dollárelszámolásra, Luis Barrios Tassano, uru­guayi külügyminiszter —, aki csütörtök délután érke­zett hivatalos látogatásra Budapestre — pénteken, a Külügyminisztériumban meg­beszélést folytatott Várkonyi Péter magyar külügyminisz­terrel. Németh Miklós miniszter- elnök az Országházban fo­gadta Luis Barrios Tassano uruguayi külügyminisztert. A találkozón a felek kölcsö­nösen ismertették országuk gazdasági helyzetét, és az­zal kapcsolatos elképzelé­seiket, hogy milyen választ kell adni a világgazdasági (Folytatás a 1. oldalról.) vizsgálja meg, hogy mit pro­fitálhat a vendéglátó az át­alakulási törvény megjele­nését követően kitáguló le­hetőségekből. Ahhoz azon­ban törvényre sincs szük­ség, hogy leszögezzék: elő­nyösebb helyzetben sem szabad eltűrni azt, hogy a 130 vendéglátó üzlet közül 40 egység veszteséggel dol­gozzon. Elsőként tehát azt kell eldönteni, adottak-e a módszerek a gazdálkodás javítására, vagy inkább va­gyona eladása árán is sza­méghozzá a világpiaci árak alapján. A tárgyaláson ki­tűnt, hogy a Szovjetunió és Magyarország egyaránt ér­dekelt a KGST megújításá­ban, de tény, hogy ez a hatalmas szervezet rendkí­vül nehézkes, a sokoldalú együttműködés terén nagyon nehéz a reformokat végre­hajtani és integrálni a na­gyon is különböző nemzet- gazdaságok eltérő érdekeit. A közvéleményt rendkívül élénken foglalkoztatta, hogy volt-e szó a tanácskozáson Romániáról, a magyar—ro­mán ellentétekről. Mint az­óta már leszögezték, a kér­dés ilyen formában nem vetődött fel, viszont tárgyal­tak a Kárpátalján élő ma­gyarok sorsáról, jogaik ér­vényesítéséről. Ezen a té­ren tavaly óta biztató vál­tozások kezdődtek: kezde­ményezték egy hungarológiai központ működését, s tan­könyvcserét és a magyar nyelv szélesebb körű hasz­nálatát. O Miért győzött Borisz Jelcin? Borisz Jelcint, a válasz­tást megelőző televíziós vi­tában durván megtámadták, s a KB ülésén, néhány nap­pal a szavazás előtt úgy ha­tároztak, hogy vizsgálatot in­dítanak ellene. Minden jel arra vallott tehát, hogy is­mét győzelmet aratott veié szemben a szovjet pártappa­rátus egyik, s valószínűleg nagyobbik része, amely 1987- ben kivetette magából az egykori moszkvai vezetőt, s amely most nagyon szeret­te volna végképp leírni a demagógnak beállított Jel­cint. Ez így is történthetett volna, ha a választást a ko­rábbi gyakorlatnak megfe­lelően rendezik meg. Most azonban épp ellentétes hatás érvényesült: még azok is Jelcinre szavaztak, akik egyébként eddig közömbö­sek voltak. Most valóban különböző személyiségek és platformok között választhattak az ál­kihívásra. Ezzel összefüggés­ben szóba került a politikai reformok megvalósítása, il­letve a politikai intézmény­rendszer átalakítása is. A nap folyamán Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanácsel­nöke hivatalában fogadta Luis Barrios Tassanót. Az uruguayi külügymi­niszter és kísérete a délutá­ni órákban elutazott Buda­pestről. A vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Várko­nyi Péter magyar külügymi­niszter, valamint Juan Oddo* ne, Uruguay budapesti nagy­követe búcsúztatta. (MTI) baduljon a vállalat a ráfi­zetéses üzletektől. Jelenleg 42 üzlet dolgozik szerződéses formában, to­vábbi húszat kíván a vál­lalat kiadni, így az egysé­gek fele dolgozik majd eszerint. Ahol erre nincs mód, ott elsősorban ktf.-ok létrehozásával teszik jö­vedelmezőbbé a gazdálko­dást. Átalakul a vállalati köz­pont is. Egyik része a vál­lalati vagyon kezelésére szakosodik, a másik pedig előre kialkudott összegért az üzletek elszámolási kö­telezettségeinek tesz eleget. lampolgárok, s ennek egyik legszembetűnőbb példája épp a moszkvai 1. számú válasz­tókörzet volt. Itt Jelein el­lenfele a ZIL-gyár igazga­tója, Jevgenyij Brakov volt. A volt moszkvai vezetőt a választás előtti napon mint­egy tízezren biztosították tá­mogatásúikról egy nagygyű­lésen, s Brakovnak végül meg kellett elégednie a szavazatok csupán 11 százaléké vall Elsöprő győzelmét maga Jelcin szerényen értékelte. Véleménye szerint sikere újabb bizonyíték arra, hogy valóban gyorsabban kell megvalósítani a szovjet át­alakítási programot. Azt is elmondta,, hogy a választás után már könnyebb meg­szabadulni egy „hagyomány­tól” — attól, hogy minden­ről, ami a Szovjetunióban történik, rózsaszínű képet kell1 festeni. A riporter fel­tett egy nehéz kérdést is ne­ki: győzelme vajon nem hozza-e nehéz helyzetbe Gor- bacsovot a vezetés konzer­vatív tagjaival szemben. Bo­risz Jelcin erre kitérő vá­laszt adott, leszögezve, hogy ő maga mindig g pártfőtit­kár oldalán állt. Programjá­val kapcsolatban pedig ki­jelentette, hogy képviselő­ként az élelmiszer-ellátás ja­vításáért, a katonai kiadások csökkentéséért és a korrup­ció felszámolásáért küzd majd. Épp ez a terület az, amely- lyel kapcsolatban a pereszt­rojka eddig csak szerényebb megoldásokat tudott felmu­tatni, s kérdéses, hogy Jel­cin képes lesz-e például a moszkvai ellátás gyors javí­tását előmozdítani. Figyelem­reméltó az is, amit Jelcin 1987-es leváltásáról és a gyor­san múló népszerűségről a CBS tudósítója mondott ne­ki. Az amerikai tv-társaiság riportere kifejtette: „Ha ez az Egyesült Államokban tör­ténik, akkor húsz-harminc napon át csak önt mutatták volna a televízióban, de az emberek éppen emiatt meg­elégelték volna személyét.” B. Walkó György Szovjet géprablás Csütörtökön a késő esti órákban ismeretlen személy hatalmába kerítette az Ae­roflot szovjet légitársaság Voronyezs—Asztrahany —Baku útvonalon közleke­dő Tu—134-es gépét. A gép­rabló 500 ezer font ster­linget követelt a szovjet ha­tóságoktól, valamint azt, hogy a pénz kézhezvétele után a gép vigye öt Pa­kisztánba, ellenkező esetben a repülőgép felrobbantását helyezte kilátásba. A történ­tekről Vagvim Perfiljev számolt be pénteken. A szovjet külügyi szóvivő elmondta, hogy miután a géprahló — a már Baku felé közeledő — gépet ha­talmába kerítette és sze­mélyzetével közölte követe­lését, Moszkvából haladék­talanul az azerbajdzsán fő­városba vezényeltek a KGB (állambiztonsági bi­zottság) különleges alakula­tát. A bakui illetékesek a Tu—134-es leszállása után azonnal tárgyalásokat kezd­tek a géprablóval. Ennek eredményeként a gyerme­kek és az asszonyok elhagy­hatták a gépet, s így 42 utas maradt túszként a fedélze­ten. Az illetékes szovjet hatóságok többféle mefgol- dási lehetőséggel számoltak, többek között a válságdíj kifizetésével is, ám a hely­zet alapos mérlegelése után úgy döntöttek; a KGB kü­lönleges alakulata a gép fe­délzetén tegye ártalmatlan­ná a géprablót és szabadít­sa ki az utasokat. Az akció, sikeres volt, a rabló elfo­gása során senki sem sé­rült meg. A KISZ továbbfejlesztésének irányairól Felveszi a kesztyűt a vendéglátó vállalat Ái uruguayi külügyminiszter látogatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom