Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
MŰVÉSZÉT H AM ARY DÉNES: HÉTKÖZNAPI DARAB Nézed, mint ível a szája asszonyodnak, s hogy vékony bokája s teste rejtett titka érzelmeid hányszor kinyitja a szemét nézed, fogod a kezét Hallgatod, a pénz megint kevés S hogy az Országgyűlés mit alkotott Rég volt, hogy talán meghatott Gyűjtenek azoknak, kik menekülnek S előnyük lett? hogy menekültek De Te hiába menekülsz A gond, a holnap elédkerül Csak mi tudjuk, hogy vagyunk a világban S élünk a biztonsági lánccal őrzött bizony ta lanságban. KONCZEk JÓZSEF: Hány kezed van neked? Anyám a szőlőtőkékkel perel, pedig hát szépen hordja mind az ő kezenyomát, ,,Ej, hogy titeket már megint permetezni kell...” Állnak, mint ártatlan kiskatonák, zöld gallérjukat arcukba csapja a szentgyörgyhegyi szél, lepke pislog a szárnyaival, rájuk csodálkozik a fürgegyík. hát ki vette észre; ha anyám a szőlőtőkékhez nem beszél, — mind elanyátlanodik? Minden levelük egy-egy kitüntetés, Istenem, mama, a tenyereid a eöld, zöld * szőlőlevelek, mint kis kölyökférfiakat fölneveled és néha egytöl-egyig meg is fürdeted, és ott marad eres, meleg nagy kezed, sokat hajladozol, hát hány kezed van neked, mama? Hogyan csinálod, hogy ilyen szobrokat készítesz...? Tenyered szobrai, élő szobrai, nem katonák, a munka, aki munkát ad, mert munkát adott, hát újra ad, nem műveled a filozófiát, csak a szép, tanulságos szőlősorokat. RÓZSA ENDRE: MIÉRT KIÁLTOZOM Mint kancsóhoz a vizespoharak, mint héjukhoz a tengeri parányok, mint lélegzeni: élni. bármi áron — ragaszkodom hozzád az ég alatt. Mint szájhoz szomj, éhséghez a falat, emlőhöz, csókhoz és cigarettához egy korty ital, hogy majd mindent elátkozz — ragaszkodom hozzád az ég alatt. Mint szüzek, kiknek első vére gyöngyöz, mint a csikók az elsőfű örömhöz, mint acélhoz a megkötő beton, ragaszkodom hozzád, s betölthetetlen szépséged kiált, íme, már helyettem: s nem is tudom, miért kiáltozom! VILLANYI LÁSZLÓ: KÖZTES Itt lép lábam a bal, egy másik földön a jobb; mindent érint egyszerre kezem, már semmit nő körmöm; szám formál ismeretlen szavakat, eljövendő hangokat hall fülem, szemem lát ember előttieket; testembe gyűl minden test melege. GYŐRI LÁSZLÓ: TE MEG ŐK Ok mixelik a levegőt, a vizet, ama föntre törtek, azok a könnyű röpdösök rázzák, rázzák a rossz esőket, ők lötykölik. De mit dühöng az, aki vélt bár különb, az évei csak készülődnek, s ő nézi, nézi lesve őket bicegősen: billeg, dühöng, inog, kínlódik, föl-le csörtet egy palack vízben. Mért sürög- forog? A híres röpdösöknek? Különben: miért legyen különb? A pellengér régi, az ejtőernyő új Dunaföldváron, születésének 170. évfordulóján szobrot állítottak — Mészáros Sándor, Munkácsydí jas, szobrászművész alkotását — a híres Afrika*kutatónak, Magyar Lászlónak. Fotó: Gottvald Károly Összejövetelt tartott a Balassi Bálint- asztaltársaság Az irodalmat és a képzőművészeteidet művelő fiatal, salgótarjáni alkotókból a közelmúltban verbuválódott Balassi Bálint-asztal- társaság tartott összejövetelt tegnap a megyei könyvtárban, ahol napi aktualitásokról váltottak szót, majd számba vették az Eötvös- alapítvány megpályázásának lehetőségeit. A legtöbb szónak az értelmi magvát, tehát az alap- jelentését árnyalatok, alkalmi és mellékjelentések gazdag csokra is színesíti. Gondoljunk csak a baba szóra! Jelent piciny gyermeket, játékszert, de a felnőttnek is lehet babája, szeretője, van próbababa, kuglibaba, s akkor még a labdarúgópályán használatos vagy a labda. vagy a baba! kifejezést nem is említettük. Sajátos csoportot alkotnak azok a szavak, amelyeknek az alkalmi jelentései a történelem során állandó, sőt alapjelentéssé váltak. Az elcsigáz, a kipellengérez, a bélyeget süt rá, a meghurcol kifejezés egytől egyig a régi büntetőjog nyelvi maradványa napjaink szókészletében. Régen a vallatásnak igen gyakori és kegyetlen módja volt az az eljárás, amikora vádlottnak hátrakötötték a kezét, és egy csiga segítségével a magasba emelték, tehát felcsigázták. Néhány órás kínzás után a szerencsétlen még olyan vétkeket is bevallott, amelyeket mások követtek el. A kipellengérezéssel is büntettek. Bizonyos ideig a szégyenfához, a pellengérhez kötötték a vétkest. A szégyenoszlop a legtöbb helységben a piacon, a főtéren állt. Itt aztán az elitéltet szabadon szidalmazta, pocskondiázta az összegyűlt törne g. A megbélyegez, a bélyeget -süt rá szókapcsolat is a múltba nyúlik vissza: az elítéltnek — megkülönböztetésül — tüzes vassal jelet égettek a homlokára, az arcára. A meghurcolás már sze- lídebb büntetés volt. A tolvajt végighurcolták a településen, és közben meg is vesszőzték. A vesszőfutást a katonaságnál alkalmazták. Az elítéltnek két sor katona között kellett futnia, s a fel- sorakozott bajtársai a szerencsétlent vesszővel kegyetlenül elverték. Vannak szavak, kifejezések, amelyek eredetileg különböző szakmák, iparágak szakkifejezései voltak. Ilyenek például a léhűtő, a benne van a csávában, és a cserbenhagy. A léhűtő söripari kifejezés. A gyártás során a kifőtt lét kádakban pihentették. hűtötték. Fiatal tanon- cot bíztak meg azzal, hogv vigyázzon a felgyülemlett folyadékra, kevergesse, hűt-, se. Tehát, ő volt az „igazi" léhűtő. A benne van a csávában szókapcsolat a bőrgyártásban volt használatos. A bőr kikészítéséhez használt lúgos folyadékot nevezték csávának. O. Nagy Gábor Mi fán terem című kötetéből megtudhatjuk, a régmúlt idők tímárai a csávázási korpacsávával, timsócsává- val, vagy úgynevezett ku- . tvaganajos csávával végezi ték. Így aztán a csáva „anyagánál és bűzénél íogva is alkalmas képül kínál" kozott" a kínos helyzet, a súlyos kellemetlenség kifejezésére. A cserbenhagy ige valamikor ugyancsak a borkészítés egyik műveletét jelölte. Mégpedig azt, amikor a megtisztított és a cseresgödörbe rakott állati bőröket több hónapon át cseriében, cserben ázni hagyták, s a kiszedéskor egyik-másik példány a gödörben maradt. Napjainkban is vannak szavak, amelyek alkalmi jelentéssel gazdagodnak. Közülük most csak egyet említünk, az ejtőernyős szót. Eredetileg az ejtőernyős — katonai szakkifejezés, méghozzá a korszerű hadsereg egyik elitalakulatának a tagját jelöli. Kis hazánkban a közéleti zsargon űj jelentéssel ruházta fel az ejtőernyős szót. Azt a fontos beosztásban lévő állami vagy pártfunkcionáriust nevezik ejtőernyősnek aki „érdemei elismerése mellett" felmentenek tisztségéből, és más munka- területre irányítják. Legtöbbször levélváltásról van szó, és utólagos gondoskodásról. mert a káder nem vész el, csak más helyre kerül. Az utóbbi időben például feltűnően sok leváltott vezetőből lett külföldön nagykövet. Persze azért a sikeres ugrás és földet érés után hazai szolgálatra is jut belőlük egy-kettő. Kiss György Mihály A józan ész diadala Presszón innen. diszkón túl, egymásra talált Olá Gij- jom és Tót Lucsilla. Gijjom gyűrűket vett Luesillának: karikát és köveset, nyakláncot, fényképet csináltattak, közöset. Aztán ahogy jobban megismerkedtek, a fényképet Lucsilla széjjeltépte. de előtte Gijjom szemét rozsdás szöggel kiszúrta, fülét le- nvírta. haját csikkel leégette. Kiderült, de ki ám. hogy Gijjom utolsó, alattomos, mocskos hevimetálos. Gijjom ugyancsak rájött, hogy Lucsilla ugyancsak megéri a pénzét! Hogy az igazság is kiderüljön, meg a szennyes is maradjon a ládában, elég legyen itten —, ahogy mondani szokás — egyetlenegy szó: a lancmók cemende baracklekvár helyett borssal ette a grízes tésztát. A két család megalakította a válságstábot. Az okosabbra kiszámította, hogy .mit ér a két gyűrű, a nyaklánc, mennyit a nyugat-kárpáti rokonság ígérte nászajándék, számba vette, hogy le lett már foglalózva a kultúrház nagyterme, a cigányok fölvették az előleget. a nyomda kinyomta a meghívókat, Náci bácsi levágta a birkát. A vitában győzött a józan ész. Hét országra szóló lakodalmat csaptak. Három napig húzta a cigány, folyt a lé. a kutyák csirkecombot ettek, a csirkék mazsolás tortát, én három cubákot. Gij- jom és Lucsilla máig is élnek. ha meg nem fojtották egymást egy kanál vízben. Hogy készül a kétségből az egység? Az őszön összetanakodott ötven ötödéves ősbölcsész: ők ugyan nem járnak Szerda tanár újonnan kiírt ódon előadásaira, már csak azért sem. mert Szerda professzornak ugyané kollégiumát elsőben már elszenvedték egyszer. Jogász cimboráiktól tudták, hogy senkit sem lehet ugyanazon vétségért kétszer... No, összeült a tanszékcsoporti tanács öt professzora: Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök és Péntek. Hétfő a diákok követelését kerek perec antimarxistának minősítette, Kedd szerint az ilyen mozgolódásokban hátsó gondolatok bizseregnek, az elkötelezetlen, párton kívüli Csütörtök prae-akadémikus visszautasította a tanügyi báránybőrbe búvó pártellenes farkaskodást. Péntek '88. rebellis szellemében tanácsolta: meg kéne nézni, mi az igazság a tanulók kérésében, s vélte: tán lehet értelmes kompromisszumot kötni velük, hogy a tanári tekintély is megmaradjon, és a deákok is tanuljanak valamit. Szerda professzor összefoglalta az elhangzottakat — egyhangúnak minősítvén a tanácskozást. Péntek profesz- szor tiltakozott, hogy ő társaival nem értett egyet, hanem a diákok felé hajlott. Magyarán, nem azt mondta, amit a kollégája a szájába adott. Szerda tanár szemöldöke a magasba szökkent. — Duna, Tisza, Dráva, Száva, törjön ki a lábad szára, miért baj az, Jancsikám? * Az MTI-Press pályázatának II. díjas alkotása tárcakategú- riában. Néma gyereknek az e’társ mondi a nevét Eccé a bulgárok meg a magyarok értelmes határvillongás helyett doppingversenybe kezdtek. ösmerik, sport: bekapkodik a legények a titkos izombogyókat, aztán gyúrikk a temérdek vasakat, ki bír nagyobbat. No. hun a bolgár bírt. hon a bulgár. A magyari alig-alig, mer tuggyuk, gyütt a laboros, vette a pisit, és úgy kiválogatá belülié a bogyót, mint kotlós a piros kukoricát. Igv nem mehetett soká. A szemfüles magyari edző végre kilesé a csalafintaságot a függöny hasadékán: hogy a bulgár vasgyúró a világcsúcs után menten a rejtekhely pamlagjára dűl, gatyáját levonj k. katéterrel megcsapo- lik, hólyagjába betőttik az erre a célra odaállított e’társ vizit. Bíztatá rögvest a fi.ja.jit: egyet se féljenek, fájják bátran az izombo*_ gyót, még maga Merode herceg sem találj meg! Ámde légy esett a levesbe! Bogyó vót, versenyzőink bé- falák ferpléstű’ becsületté’, e’társ is vállata az utazás kínnyát, a, hazájér , oszt pisilt doszt, orvos is kerűt a sportszerűség keretei között — a szűk keresztmetszet a katéter ellátásba’ mutatkozott. Mit vót mit tenni, a magyari bajnok — anyaszűtt pucéron, ahogy előírik — vitte a vizsgálati anyagot a doppingszobába. a maga leleménye szerint. Hanem az ajtóba' meg kőt vón mondani a nevit. Az e’társ harsogó helyette, de a beeresztő kisasszonynak a mi daliánk hangja kellett. Nyögött, bu- corodott szegény íölfútt pofával, csillagot látott, öt karikát — és végtére nem a nevit nyete le. így kénytelen vót odabenn az igazságot cssurgatni a- kémcsőbe. A magvarj sportvezetés még azóta csattogtati a szép. hófehér kézit: nahát, mégilyet! Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja ! Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás Tiszán innen, a parkolón túl, a fövényes strand előtt terjengett egy kis terecske, hol kilencféle árusok üdítaették a maguk hasznára a nekihevült fürdő- zőket. A bódék és nyárfák árnyalta terecske bejáratát fehérrel vágott, kerek, piros Kresz-tábla óvta az autósoktól: a strandig az utolsó tizenkét métert tegyék meg már gyalog. No, ugyan óvhatta! Óvta egy környezetvédelmi őr is, aki a tilosba hajtókát szorgosan bírságolgat- ta: a maga hatáskörében háromszáz forintokkal. Egyszer, amint éppen egy piros Lada- zsiga ablaktörlője alá dugta a cédulát, mit látott, mit nem? Belül, a műszerfal műbőr borítására ki volt tűzve, szépen, időrendi sorrendben a tegnapi bírság és a befizetést igazoló csekk, a tegnapelőtti, az azelőtti, és egy takaros tűpárnában bevetésre kész gombostűk várakoztak. Ebből ti. akik még nem tudjátok, most megtanulhattátok, hogyan mulat egy magyar úr. Czakó Gábor: NÉGY MAGYAR RÉMMESE
