Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-04 / 54. szám

2 NÖGRÄD 1989. MÁRCIUS 4.. SZOMBAT Közös közlemény a magyar—szovjet tárgyalásokról Világkiállítás az állampolgárok „feje felen?” Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a Szovjetunió Minisz­tertanácsának meghívására március 2-án és 3-ár munkalátogatást tett a Szovjetunióban. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke fogadta Németh Miklóst, és baráti beszélgetést folytatott véle. Tárgyalásokra került sor Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagja és Né­meth Miklós között. Tárgyalásaik középpont­jában a Magyarországon és a Szovjetunióban folyó szocialista építőmunka időszerű kérdé­sei, a kétoldalú együttműködés helyzete és fejlődésének távlatai, valamint a legfonto­sabb nemzetközi kérdések álltak. Nyikolaj Rizskov tájékoztatta Németh Mik­lóst az SZKP XIX. országos pártkonferenciá­ja és az azt követő központi bizottsági ülé­sek határozatai megvalósításának gyakorlati lépéseiről, az országban kibontakozott átala­kítási folyamatokról, a politikai intézmény­rendszer reformjának előrehaladásáról, a népképviselői választások menetéről, ame­lyek együtt a szovjet társadalom forradalmi megújulásának kiemelkedően fontos mérföld­kövét jelentik. Kiemelte, hogy a peresztroj­ka elvileg új gazdaság- és szociálpolitika, amelynek lényege a gazdaság átállítása, min­denekelőtt a szovjet emberek életkörülmé­nyeinek megjavítására, életszínvonalának emelésére. A radikális gazdasági reform meg­valósításának folyamatában megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak a népgazdaság fej­lesztése kiemelt irányainak, mindenekelőtt a műszaki-tudományos haladás kérdéseinek. Németh Miklós részletesen szólt a magyar- országi demokratizálódási és megújulási fo­lyamatokról, az MSZMP KB és az MNK kor­mányának a gazdasági élet és a politikai in­tézményrendszer gyökeres átalakítására irá­nyuló erőfeszítéseiről, a Központi Bizottság februári üléseinek határozatairól. Az MSZMP a társadalom vezető erejeként kezdeményezője a széles körben kibontakozó demokratizálódási folyamatoknak. A társada­lom előtt álló feladatok megoldásához elen­gedhetetlen, hogy az ország sorsáért való fe­lelősségvállalás és a szocialista alkotmányos­ság talaján új nemzeti, közmegegyezés jöj­jön létre. Szovjet részről mély elismerésüket fejez­ték ki azért az őszinte részvétért és elvtársi, önzetlen segítségért, amelyet a magyar szer­vezetek és állampolgárok a Szovjet-örmény- országot ért tragédia kapcsán nyújtottak. A felek megelégedéssel szóltak országaik megújulási politikájának összhangjáról, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ve­zetése között fennálló szoros, intenzív kap­csolatokról, amelyeket a kölcsönös megértés és bizalom, az egymás eredményeiben való érdekeltség, a nemzeti feltételek által meg­határozott, a szocialista építőmunka keretei­ben folyó átalakítás és reformok gyakorlata iránti tisztelet jellemez. A kormányfők áttekintették a Mihail Gor­bacsov és Grósz Károly találkozóin kimun­kált megállapodások végrehajtásának mene­tét és megállapították, hogy azok lényegében megvalósulnak. ' Fontosnak tartják az MNK és a Szovjet­unió népgazdasági terveinek egyeztetésére irányuló munkát. Az MNK és a Szovjetunió illetékes szerveit megbízták azzal, hogy a munka során fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a tervkoordináció mechanizmusá­nak és módszerének a KGST 43. és 44. ülés­szakának határozataival és a két országban végbemenő gazdasági reformokkal összhang­ban álló érdemi korszerűsítésére, a vállalati érdekeltség, az áru- és pénzviszonyűk szere­pének lényeges növelésére, a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok szerkezetének tökélete­sítésére, a kölcsönösen szállításra előirányzott áruk műszaki színvonalának és minőségének javítására, a termelésszakosodás és kooperáció fejlesztésére. A felek egyetértettek abban, hogy továb­bi erőfeszítéseket tesznek az MNK és a Szov­jetunió 1989—1990. évi fizetési mérlegének kiegyensúlyozására, beleértve a Szovjetunió áruszállításainak növelését. Jóváhagyták a Magyar—Szovjet Kormány­közi Bizottságnak a kétoldalú együttműkö­dés gazdasági mechanizmusának tökéletesí­tésére tett intézkedéseit. Ennek során megál­lapodtak: megteszik a szükséges erőfeszíté­seket arra, hogy az új ötéves tervidőszakban a két ország gazdasági kapcsolatai a minden szinten hatékony, új együttműködési mecha­nizmus alapján fejlődhessenek. Megállapították, hogy mindkét ország mi­nisztériumai, intézményei, egyesülései, vál­lalatai és szervezetei jelentős munkát végez­tek a termelési és műszaki-tudományos együttműködés új formáinak fejlesztésében. Létrehoztak 20 közös vállalatot a népgazda­ság különböző ágazataiban, két nemzetközi egyesülést és felállítottak 19 közös tudomá­nyos kollektívát. 240 magyar és szovjet vál­lalat között léteznek közvetlen kapcsolatok. A felek felhívták a figyelmet arra, hogy a vállalatok és szervezetek közvetlen érdekelt­sége alapján növelni kell az együttműködés említett formáinak hatékonyságát. A felek áttekintették a gazdasági együtt­működés egyes konkrét kérdéseit. Ezek közül kiemelték, hogy meg kell gyorsítani a mun­kákat a budapesti metró új vonala kiépíté­sében való együttműködés megszervezésében, valamint a Paksi Atomerőmű ezer megawat­tos blokkokkal történő bővítésében előirány­zott szovjet közreműködéssel összefüggő kér­désekben. Németh Miklós és Nyikolaj Rizsikov véle­ménycserét folytatott a KGST 44. ülésszaka határozatai megvalósításának menetéről, a sokoldalú együttműködés mechanizmusának, tartalmának és formáinak, a szocialista gaz­dasági integráció, valamint a KGST tevé­kenysége átalakításának menetéről. Megállapították, hogy a KGST keretein be­lül megvalósuló nemzetközi szocialista mun­kamegosztásból fakadó előnyök fontos té­nyezői az MNK és a Szovjetunió népgazda­sága fejlesztésének. A magyar kormány, határozottan állást foglalva a szovjet javaslatok megvalósításá­ban való aktív részvétel mellett, teljes mér­tékben előmozdítva a hagyományos fegy­verzetek csökkentését Európában, döntést hozott a katonai kiadások, valamint a Ma­gyar Néphadsereg személyi állománya és fegyverzeztének csökkentéséről. A két fél kifejezésre juttatta meggyőződé­sét, hogy a Szovjetunió, az MNK és más szövetséges szocialista országok egyoldalú lé­pései a fegyverzetek és fegyveres erők csök­kentéséről Európában, kedvező feltételeket teremtenek kontinensünkön a gyakorlati le­szerelés problémáinak megoldásához, a köl­csönösen elfogadható megállapodások eléré­séhez. — Az Atlanti-óceántól az Urálig ter­jedő térségben — a katonai szembenállás szintjének lényeges csökkentéséhez. A kormányfők nagyra értékelték az eu­rópai biztonsági és együttműködési értekez­leten részt vett államok képviselőinek bécsi találkozóján elért eredményeket, hangsúlyoz, va, hogy a találkozó az európai folyamat lendületes fejlődésének kiemelkedő esemé­nyeként kerül be a nemzetközi kapcsolatok történetébe. Üdvözölték az európai hagyo­mányos fegyveres erők csökkentésére irá­nyuló tárgyalások mielőbbi megkezdését. Magyarország és a Szovjetunió síkraszáll az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepé­nek és hatékonyságának további növeléséért. Az ENSZ-t olyan egyedülálló nemzetközi fórumnak, központnak tartják, amely az államok tevékenységének egyeztetését, a nemzetközi béke és biztonság erősítésének átfogó megközelítéséről folyó párbeszéd ki­bontakozását szolgálja. Magyarország és a Szovjetunió kifejezték készségüket, hogy az általános béke és a nemzetközi együttműködés jegyében elmélyí­tik, bővítik és tökéletesítik külpolitikai együttműködésüket a helsinki folyamat di­namikus továbbvitele, az „összeurópai ház” építése céljából. Közös véleményünk, hogy a meleg, elv­társi légkörben folytatott tárgyalások előse­gítették az MNK és a Szovjetunió, a magyar és a szovjet nép közötti barátság és átfogó együttműködés erősítését. Üdvözölték a KGST és az EGK kapcsolat- felvételét, kiemelték annak fontos politikai jelentőségét. Ez új távlatokat nyit e szerve­zetek még szélesebb gazdasági és műszaki­tudományos együttműködéséhez, valamint a közös „európai ház” gazdasági alapjának megteremtéséhez. Fontosnak tartják a magyar—szovjet kap­csolatok fejlesztését, az ideológia, a tudo­mány és a kultúra területén. Kiemelték az MSZMP és az SZKP ideológiai együttmű­ködésének tökéletesítésére irányuló, 1988. novemberében aláírt komplex program je­lentőségét. Kifejezték elégedettségüket azon lépések­kel kapcsolatban, amelyek az idegenforgalom feljesztésére, az MNK és az SZSZKSZ ha­tárterületein élő személyek határátlépése rendjének egyszerűsítéséről szóló államkö­zi egyezmény végrehajtására irányulnak. Magyar részről nagyra értékelték, hogy a Szovjetunió területén élő magyar nemzeti kisebbség a lenini nemzetiségi politika el­meivel összhangban egyre jobb lehetőségek­kel rendelkezik nyelvi, kultúrális hagyomá­nyainak ápolásához, közösségi tevékenységé­nek gyakorlásához. A nemzetközi problémák megvitatása so­rán Németh Miklós és Nyikolaj Rizskov megerősítette a felek elvi nézetazonosságát az Európában és a világban kialakult hely­zet értékelésében. Hangsúlyozták, hogy az utóbbi időben a nemzetközi kapcsolatokban fontos minőségi változások mennek végbe, határozottan körvonalazódott a Kelet és a Myugat közötti konstruktív,_ tartalmas pár­beszéd, a kölcsönös bizalom szükségessége és lehetősége, teret nyer a bonyolult nemzet­közi problémák politikai eszközökkel való megoldásának irányzata. Ezek a kedvező változások meggyőzően tanúsítják, hogy az új politikai gondolkodás egyre kézzelfogha­tóbb eredményekkel jár a politikai légkör javításában. Magyar részről nagyra értékelték Mihail Gorbacsov 1988 decemberében az ENSZ-ben elhangzott beszédét, az abban előterjesztett, nagy horderejű kezdeményezéseket. Beje­lentve a fegyveres erők és fegyverzetek egy­oldalú csökkentését, többek között Magyar- ország területén is, a Szovjetunió ismétel­ten megerősítette elkötelezettségét a béke és a bizalomerősítés ügye iránt. Tanácselnöki értekezlet a Belügyminisztériumban A megyei tanácsok veze­tői támogatják az 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás megrendezé­sét. Egyetértenek azzal, hogy a rangos nemzetközi esemény olyan jelentős nemzeti vállalkozás lenne, amely nagymértékben elősegíthetné Magyarország bekapcsolódá­sát Európa vérkeringésébe. A világkiállítás terveit át­tekintve, a tanácskozás részt­vevői aggodalmuknak is hangot adtak. Elsősorban azt nehezményezték, hogy a közvélemény a mai napig sem kapott kimerítő tájékoz­tatást az elképzelésekről, a nemzetközi rendezvény vár­ható költségeiről, illetve azok megtérüléséről. Így nem cso­da, — mondotta több ta­nácselnök —, hogy vannak, akik úgy érzik: a bős— nagymarosi vízlépcső ügyéhez hasonlóan, az állampolgárok „feje felett” születik a dön­tés. Felhívták a figyelmet ar­ra a veszélyre is, hogy a világkiállítással kapcsola­tos fejlesztések „megállnak” a Duna vonalánál, s a keleti országrész kimarad annak hasznából. Ezért szükséges­nek tartották olyan progra­mok kidolgozását, amelyek valamilyen módon a közvet­lenül nem érintett megyéket is bekapcsolják a rendez­vénysorozat eseményeibe. Az elhangzottakra vála­szolva, Somogyi László, a tervezett világkiállítás ma­gyar kormánybiztosi tiszté­nek várományosa rámuta­tott, hogy a kormány is osztja ezeket a nézeteket, s a rendezvény előkészítése során éppen az infrastruktú­ra erőteljes fejlesztése ke­rülne előtérbe. Konkrét számadatokat is említett en­nek alátámasztására. A leg­frissebb adatok szerint a vi­lágkiállítás létesítményei­nek közvetlen költsége 15 milliárd forintba kerülne. Ez magában foglalná az épít­mények 8,5, a közművesítés 3,5 és a távközlés 3 milliár­dos kiadásait. Jókora summát tennének ki azok az infrastrukturális beruházások, amelyekre előbb-utóbb mindenképpen szüksége lenne hazánknak, de amelyek megvalósítását a világkiállítás előkészítése so­rán előbbre kellene hozni. A Budapest—Bécs vasútvo­nal korszerűsítését, a két fővárost összekötő autópálya építését, a metróhálózat bő­vítését, a dunai hajózás fej­lesztését magában foglaló be­ruházások végösszege 45,5 milliárd forintra rúgna. További 22,2 milliárd fo­rintot kellene fordítani azok­ra az építkezésekre — pél­dául az M0 autópálya és a lágymányosi Duna-híd —, amelyek megvalósításáról már korábban született dön­tés, amelyeknek azonban fel­tétlenül el kellene készülni­ük 1995-re. A számítások utolsó téte­le egy 40—60 milliárdos ösz- szeg. Ezt kizárólag vállalko­zói alapon teremtenék elő, főként külföldi működötö­ké bevonásával. A fejlesztés célja mintegy 12 ezer szál­lodai férőhely kialakítása, kempingek, kereskedelmi lé­tesítmények felépítése lenne. Szó esett a világkiállítás előkészítésének menetrend­jéről is. Mint ismeretes, az Országgyűlés márciusi ülés­szakának napirendjére tűzi a világkiállítással kapcsola­tos kérdések vitáját. Márci­us közepére elkészül egy részletes költségszámítás. A magyar kormány a tapasz­talatok birtokában április elején alakítja ki végleges álláspontját. Végezetül a világkiállítás rendezési jo­gának odaítéléséről — az ezért versengő Budapest— Bécs, illetve az egyesült ál­lamokbeli Miami között — május végén dönt a nemzet­közi szervezet. Az MSZMP és az MSZDP megbeszélése ülést tartott a nőtanács A nőmozgalom, a nőta­nács megújulásáról tanács­kozott pénteken a Magyar Nők Országos Tanácsa a Parlamentben. Czerván Mártonné alelnök megnyitó szavait követően Berecz Já­nos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára adott tájékoztatót időszerű társa­dalompolitikai kérdések­ről. A MNOT megújulási programjához fűzött szóbe­li kiegészítőjében Soósné dr. Dobos Mária, a nőtanács tagja elmondta: a társadal­mi vitában csaknem 20 ez­ren fejtették ki vélemé­nyüket a tervezetről. Sokan közösségek véleményét is tolmácsolták. Számos tár­sadalmi és érdekképviseleti szerv is nyilvánította vé­leményét. Egyetértettek az­zal,! hogy MNOT a jövőben erőteljes érdekképviseleti funkciót töltsön be, A nőtanócs egyetértett az elnökségnek azzal a javas, latéval, hogy ez év júniusá­ra hívják össze a IV. orszá­gos nőkonferenoiát. Ennek célja — mint mondották —. hogy megvizsgálja : a gazda, sági - társad al m i k ibo nt aikozá s és a politikai 'intézmény- rendszer korszerűsítésével összefüggő feladatok miként kapcsolhatók össze a nőpoli­tika megvalósításával ,a nő. mozgalom megújulásával. A Magyar Nők Országos Tanácsa felhívással fordult az ország lányaihoz, asszo­nyaihoz: fogjanak össze kö­zös gondjaink megoldásáért, s ze r v ez öd jenek b i zottság ok - ba, tömörüljenek érdekvé­delmi közösségékbe. Kezde­ményezzék és támogassák a liakóhelyi és más nőcsopor­tok létrehozását. Társadal­munk a nők aktív közremű­ködése nélkül nem valósít­hatja meg céljait — hang­súlyozták a felhívásban, A hagyományhoz híven ez alkalommal adták át a „Gár- dos Mariska-emlékplaket- tet” a nőmozgalom több tag. jának kimagasló tevékeny­ségük elismeréseként. Az idén Markovics Lászlónét. Módos Dezsőnét, Medgyej Tibornét, Pusztaházi István- nét és Speidler Istvánnét, az MNDSZ alapító tagjait része­sítették ebben az elismerés­ben. (MTI) A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kép­viselői 1989. március 3_án, pénteken előzetes, informa­tív tárgyalásokat folytattak az MSZMP Központi Bi­zottsága székházában. A Fejti György, az MSZMP KB titkára és dr. Révész András, az MSZDP elnöke vezetésével tartott megbe­szélésen főként két kérdés- csoportról esett szó. Ezek: (Folytatás az 1. oldalról.) község, mintegy 15—20 ezer embert — a lakosság 5—8 százalékát — öléi fel. Közü­lük a kétharmad rész vallja magiát nemzetiséginek, 35 százalék beszéli az anyanyel­vet. Tizenhat óvodában és húsz iskolában 102 tanuló- csoport részesül nemzetiségi nyelvoktatásban 46 pedagó­gus irányításával. A buda­pesti szlovák gimnáziumban öt megyéből1 érkezett fiatal tanul. A megyében Balassa­gyarmaton próbálkoznak a középfokú szlovák nyelv ok­tatásával. A feladatok közül fontos az igény-felkeltés, ösz­tönzés a nyelvtanulásra, a nyelvápolás szorgalmazása családon belül, a hagyo­mányőrzés, a nyelvművelő- klubok támogatása, valamint a nemzetiségi könyvtárak népszerűsítése. A vitában felszólalók többsége a nyelvoktatás ne­hézségeit — a folyamatosság, a pedagógusok megbecsülése, a nyelvpótlék, utánpótlás- nevelés — ecsetelte, mások azt tartják fanfosnak, hogy a közelgő tanácsválasztáso­Kállai Gypla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke — az országos titkárság útján — levélben fordult a mozgalom országos tanácsához. Kállai Gyula, aki évtizedek óta áll a moz­galom élén, e tisztségéből va­ló felmentését kéri az orszá­az új választási törvény, va­lamint az alkotmányozás ak­tuális politikái kérdései. A tárgyaló felek szükségesnek tartják további két-, vagy többoldalú tárgyalások foly­tatását annak érdekében, hogy a többpártrendszeren alapuló parlamenti demok­ráciára való átmenet és az alkotmányozási folyamat a konstruktív társadalmi erők együttműködésén alapuljon. (MTI) kon induljon minél több, a nemzetiségek écdeke(it kép­viselő személy, valamint, hogy jöjjenek létre olyan önszerveződő csoportok egy- egy településen, akik szívü­kön viselik a szlovák anya­nyelvűek sorsát, hivatalos fórumokon hangqt adnak a helyi törekvéseknek. Az ülésen részt vett Alt Gyula, a szlovák szövetség titkára, aki elismerően szólf szőkébb pátriáink nemzeti- ségpolitikájáról. Végezetül a tegnapi fórum három témában foglalt át­lóst. A megyei tanács vb- tifkárához intézik azt a ké­rést, hogy az 1990-es nép­számláláskor a nemzetiségi községekben nemzetiségiek legyenek a kérdező biztosok. A megyei művelődési osz­tálynak javasolják, hogy a nemzetiségi nyelvet oktató pedagógusok nyelvpótlékának rendezését vizsgálják felül. A szlovák szövetség támoga­tását kérik abban, hogy az új nemzetiségi tankönyvek jobban igazodjanak a hét­köznapi élet követelményei­hez. gos tanácstól, jelezve, hogy erejéhez mérten a jövőben is részt kíván venni a magyar népfront munkájában. A mozgalom országos tit­kársága úgy döntött, hogy Kállai Gyula kérését támo­gatva, azt a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának hétfői ülése elé terjeszti. Feladatok a kongresszusok után Kállai Gyula felmentését kéri népfrontelnöki tisztéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom