Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
2 NOGRAD 1989. MÁRCIUS 30.. CSÜTÖRTÖK Ülést tartott az IUISZIMII» Központi Bizottsága (Folytatás az 1■ oldalról.) ménye. A politikai rendszer átalakítására irányuló törekvéseink ezért természetesen kapcsolódnak össze a politikai nyilvánosság funkcióiról vallott felfogásunk megújulásával. — Az 1988. májusi pártértekezlet óta áttörés ment végbe a politikai nyilvánosság fejlődése terén. Ma a politikai nyilvánosság szélesebb, fejlettebb, mint az elmúlt három évtizedben bármikor. Ugyanakkor a nyilvánosság szerkezetét, működését tekintve ma is átmeneti helyzetben vagyunk. — A nyilvánosság valamennyi szintjén, így a tájékoztatásban, a sajtóban is a mi viszonyaink között akkor lehet tartós és érdemi az elmozdulás, a folyamatok akkor kezelhetőek, ha törvény által biztosított a vélemény- nyilvánítás, és a sajtószabadság, ha világosak és egyértelműek e jogok gyakorlásának módjai, korlátái és a jogsértésekkel járó következmények is. Fontos pillére a jogállamiságnak — Az új tájékoztatási tör-' vény a kiépülő jogállamiság fontos pillére. Megalkotása sürgető feladat; a Politikai Bizottság úgy ítéli, hogy a törvény ez év második felében a parlament elé terjeszthető — mondotta a továbbiakban a Központi Bizottság titkára. A törvényben egységesen rendezni kell a sajtóigazgatással összefüggő, ma még nyitott kérdéseket is. A felügyeletet ellátó szerv számára meg kell adni a jogot ahhoz, hogy felfüggesszen nyilvános közlést, bírósági eljárást kezdeményezzen. Szabályozni kell a sajtóbűntettre és vétségre, valamint a helyreigazításra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat is. Az igazságügynek ezért időben fel kell készülnie azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyek az új sajtótörvény hatályba lépése után várnak az ügyészi, bírói jogalkalmazásra, valamint az ügyvédségre. összhangban pártunk politikájával, a mélyreható társadalmi demokratizálódással, a nyilvánosság reformjával. valamint az új tájékoztatási törvény koncepciójával: meggyőződésünk, hogy a törvényes keretek között működó intézmények elidegeníthetetlen joga tömegkommunikációs eszközöket létrehozni, működtetni, meghatározni azok politikai profilját, tevékenységi módjait és céljait az alkotmányosság tiszteletben tartásával. Nyilvánvaló, hogy pártunk miközben e széles körű demokratizálódási törekvéseket egyértelműen támogatja — politikai részvételét, befolyását ebiben az átmeneti periódusban nem csökkenteni, haniem ellenkezőleg; erősíteni kívánja. Nem vagyunk szégyenlősek, s kereken meg* mondjuk: politikai harcot folytatunk annak érdekében, hogy a legfonltosabb nemzeti orgánumok vezető posztjain pártunk tényleges politikai súlyának, valódi befolyásának, tömegtámogatásának megfelelő mértékben képviseltessen. Ez a következő éveknek talán a legtöbb konfliktussal megoldható, mégis kikerülhetetlen feladata. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültségei ugyanis egyáltalán nem újkeletűek, ezeket csupán láhatóbbé, kitapinthatóbbá tette a megváltozott helyzet. Az újságírókkal csak akkor tudjuk megnyugtatóan rendezni a viszonyunkat, ha hitelt érdemlően felülvizsgáljuk velük kapcsolatos régebbi magatartásunkat, és szakítunk a parancsosztogatással, azzal a szemlélettel, amely az újságírót csupán célfeladatok megbízható, gyors és pontos végrehajtójának tekinti. Közben végbement az újságírók között is a nemzedékváltás, megjelentek azok a fiatalok a szakmában, akik nagy érzékenységet tanúsítottak ama koreszmék iránt, amelyek nem utolsósorban az MSZMP által is megtűrve- támogatva, sokszor saját alkotóműhelyeiben a szellemi elitből fejlődtek ki. Az újságírók- új nemzedéke nem nyugodott bele abba. hogy kívüirekesztődjék az értelmiségen. Kereste, s meg is találta a kapcsolatot azokkal a gondolatokkal, szellemi áramlatokkal, csoportosulásokkal, amelyek ^újfajta nyilvánosságot és az értelmiségi lét lehetőségeit csillantották fel számára. A sérelmek és a szakmai-politikai ambíciók elkerülhetetlenül odavezettek, hogy az újság: írók egy része a nyilvánosság gátszakadását egyfajta törlesztésre is felhasználja. Ez részben elkerülhető lett volna, ha a pártvezetés másként reagál a szovjet glasz* nosztyra. A parancsosztás még ekkor is folytatódott, s a teljesen hibás helyzetértékelés során az a hiedelem élt, hogy mi már régen megcsináltuk azt, ami a Szovjetunióban elkezdődött. A jelenlegi átmeneti időszakban a magyar újságírás színesebbé. emiberarcúhbá, érdekesebbé vált. Ugyanakkor jelentkeznek ebben a sokszínűségben emberi és politikai tisztességtelenségek is. Berecz János külön kitért a sajtót érő piaci hatásokra, melyek máris átmeneti politikai következményű bérfeszültségeket okoztak a túlcentralizált, korszerűtlen kiadói szervezetek és az új sajtótermékeknél foglalkoztatott újságírók között. Az előbbieknél kialakult gyákorlat a színvonaltalanságnak, a fegyelmezetlenségnek kedvez. Konzerválja a középszerűséget, felértékeli az igénytelenséget, és aláértékeli a tehetséget, az odaadást, tehát sürgős változtatásra szorul. Társadalmi-szakmai tekintélyre van szükség — Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy a legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszközök — a tv, a rádió, az MTI — legyenek a nemzeté. Ez elvitathatatlan tény, de tennék hozzá néhány értelmező megjegyzést. Az első: ez kormányzati-politikai kérdés és nem irányítási vagy szervezés- technikai természetű. A második : a nemzet intézményei felett a nemzet demokratikusan választott és ellenőrzött kormánya gyakorolja a felügyeletet. Ez a felügyelet közvetlenül kiterjed a legfontosabb személyi kérdések eldöntésére, s e nemzeti intézmények általános politikai vonalának meghatározására. A nemzet és a kormányzati hatalom szembeállítása hamis. A nemzet által a demokratikus intézményeken keresztül ellenőrzött kormányzat nem egy szűk kör, hanem a nép hatalmát juttatja érvényre tömegtájékoztatási politikájában is. A harmadik: nem a riporterek, a műsorvezetők és a kinevezett vezetők a nemzeti intézmények, hanem a tv, a rádió és az MTI. Nem tartozik a jogállamisághoz, a demokráciához, hogy ezeket az intézményeket feldaraboljuk, vagy megosszuk, ezért az ilyen törekvésekkel szembe kell szállnunk. Most minden eddiginél jobban törekednünk kell arra, hogy a párt orgánumainál olyan újságírók, szerkesztők doLgozznak, akik erkölcsileg támadhatatla* nok, szakmai felkészültségük, személyiségük, politikai, emberi kiállásuk megalapozza e lapok, folyóiratok tekintélyét. Olyan újságírók, akik a konstruktív kritika alapállásából akarják formálni, közvetíteni az MSZMP politikáját. Minden szerkesztőség élére előbb-utóbb olyanokat kell állítani, akik nagy társadalmi-szakmai tekintéllyel rendelkeznek. A megfelelő vezetőknek a párt általános politikai irányvonalán belül nagy szellemi, szervezeti önállóságot kell biztosítanunk. A politikai küzdelmek frontvonalában . — Pártunk nehéz anyagigazdálkodási helyzetében is jelentős erőforrást kell idecsoportosítanunk, mert a szerkesztőségek a politikai küzdelmek frontvonalában vannak. Ezt tudomásul kell vennünk, ez elől nem lehet kitérni. További megfontolást érdemelne az is, hogy a párt valamelyik orgánumának előfizetését a párttagok lehetőség szerinti erkölcsi kötelezettségévé tegyük, amint azt megteszik számos nagy nyugati pártban is. Ez azonban az előttünk álló politikai rendező* dési időszak kérdése, s a többpártrendszer kiépülését követően, az akkori helyzetnek megfelelően kell megválaszolnia. — Sem magunkat, sem a párttagság nagyobbik hányadát nem tudtuk időben felkészíteni azokra a radikális változásokra, amelyek az utóttá időben végbementek politikai nyilvánosságunkban. Az események olykor szándékainktól függetlenül, számos külső és belső hatás következtében gyorsultak fel, de ha mélyebben belegondolunk, arra a megállapodásra jutunk: jó lett volna egy lassúbb, kiegyensúlyozottabb ütemet követni, csakhogy ez nem teljesen rajtunk múlt, mert ha késlekedünk, a történelem esetleg nem várja meg a határozatainkat, hanem azok nélkül alakul. A Politikai Bizottság tisztában van azzal, hogy a párttagok többsége számára mindez nagy pszichikai tehertétel, amelynek az elviselése maga is politikai tisztázási folyamatot igényel. A Központi Bizottság legutóbbi ülése által elfogadott rövid cselekvési program nyitottsága maga is igényli a nyilvánosságot, miközben hitet tesz a sajtószabadság mellett. E program csak akkor élő, ha folyamatosan munkálkodunk tartalmi gazdagításán. Átérezve ennek is a felelősségét határozott úgy, hogy a Központi Bizottság mai ülése elé terA felszólalók többsége úgy ítélte meg, hogy a párt politikájának tartós eleme a nyilvánosság jelentőségének felismerése. A politikai és gazdasági reform, a demok- raítizmus kiszélesítése, a jogállam kiépítése a politikai nyilvánosság kiterjesztését igényli. A vita vissza-visszatérő momentuma volt annak elemzése, hogy a nyilvánosság és a sajtó nem ugyanazt jeleníti, de nem is két különböző dolog. Mások felvetették: optikai csalódást jelent, ha az emberek —, mivel minden probléma a sajtóban tükröződik — egyedül a tömegkommunikációs eszközöktől várják a megoldást. Ezzel kapcsolatban türelmet és toleranciát kért a sajtó iránt Hajdú István, hangsúlyozva, hogy szét kell választani: mi az, ami a sajtóhibája, és mi az, amit csak tükröz. Többen is szóltak az állam és a sajtó viszonyáról. Az állam az alkotmány, a sajtótörvény érvényesítésével befolyásolja, ellenőrzi a sajtót, de a tömegkommunikációnak is fontos feladata az állam ellenőrzése. A szociá- lista államnak mindenben- a népnek alárendelve kell működnie, ez a nyilvánosságra is vonatkozik — fogalmazott Pozsgay Imre. A párt és a sajtó viszonyával kapcsolatban a vitában aláhúzták, hogy a korábbi rossz sajtóirányítási gyakorlatot megszüntetve az MSZMP-nek a tömegtájékoztatási eszközök politikai befolyásolására kell törekednie. Ennek érdekében a kölcsönös bizalom alapján kell alaLukács János elöljáróban áttekintést adott a pártviták politikai és szervezeti jellegű tanulságairól, kiemelve azt a törekvést, hogy a politika formálásában a párt minden tagjának legyen érdemi részvételi le. hetősége. Utalt arra a tanulságra is, hogy nagyobb mértékben tiszteletben kell tar. tani a pártmunka — és így a vitákban való részvétel — önkéntességének elvét. Ezután Lukács János néhány olyan gondolatot vetett fel, amely a párt szervezeti és működési rendjével, felépítésével, a politikai rendszerben elfoglalt változó hely. zetével kapcsolatos. — Milyen tanulságokkal szolgál pártunk eddigi szervezeti működése ? Általános értelemben elsősorban azzal, hogy az MSZMP szerve, zeti rendje — a szervezet felépítése és annak belső tartalma — ma már nem alkalmas a tagság demokratikus akaratképzésére épülő alkcióegység megteremtésére. Olyan szervezeti rendszerre van szükség, amely önmagában hordja saját megújulásának garanciáit, rendelkezik az önkorrekció szervezeti mechanizmusaival, szakít az eddigi hierarchikus működési móddal. Melyek lehetnének azok az elvek, amelyekre az MSZMP szervezetének és működésének megújítása építhető? Egyik ilyen lehetne az önjeszti állásfoglalás-tervezetét a politikai nyilvánosságról és a tájékoztatási törvény politikai irányelveiről, valamint a párt sajtó- politikájának elveiről és a pártsajtó feljesztéséről — mondta, egyebek között Berecz János, s végezetül rámutatott: kítania kapcsolatát az újságíró-társadalommal. Általános volt a vélemény : a párt folytassa sajtópolitikájának megújítását. Többen tették szóvá a sajtó súlyos anyagi-műszaki helyzetét. Számos hozzászóló foglalkozott a sajtó belső helyzetével, szakmai kérdésekkel. Többen elemezték, hogy a politikai közélet pezsgőbbé válása a sajtószervek közötti látványos rivalizáláshoz vezetett, és „az első közlés” érdeméért nem mindig tisztességes eszközökkel szállnak harcba az újságírók, riporterek. Barabás János és Ormos Mária egyaránt elmondta a sajtó védelmében, hogv a tisztségviselőknek vállalniuk kell a nyilvánosság kontrollját, nem pedig bujkálni előle. Ma azonban gyakran előfordul, hogy a tisztességes szándékú újságíró nem talál olyan nyilatkozót,- aki fel- készülten, a közvélemény száméra érthétően és meggyőzően tudja képiselni a kormányzat vagy a párt álláspontját. Radies Katalin — szem előtt tartva a következő időszak választási hadjáratának kihívásait — polémiát, igazi vitát sürgetett a pártsajtóban azokkal a véleményekkel szemben, amelyekkel az MSZÎVIP tagjai nem érthetnek egyet. Pozsgay Imre szerint a pártsajtónak olyan önálló műhelynek kell lennie, amely maga is ellenőrzi a párt belső életének alakulását. A vitában tízen szólaltaik fel; Dudla József, Karvalits Ferenc. Mórocz Lajos, Rékéntesség elve. A mi pártunk a közös értékeket valló, közös politikai célokat követő párttagok önkéntes politikai szövetsége. Ebből következik a párthoz való csatlakozás teljes önkéntessége, beleértve a belépés és kilépés lehetőségeit, a párttagok közösségeinek létrehozását, a meglevő közösségekhez való csatlakozást is. Elvi jelentőségű kiindulópontként lenne célszerű kezelni az autonómiához való jogot. Ez azt jelentené, hogy a pártszervezetek a párttagság teljes jogú, , nagyfokú politikai önállósággal rendelkező közösségei. Végül támpontul szolgálhatna a többségi elv következetes és körültekintő érvényesítése is. Kialakítandó az is, hogy melyek lehetnének a gyakorlati normák, amelyeket minden magyar pártnak, köztük az MSZMP-nek is — célszerű lenne tiszteletben tartania ? Először: a politikai munka önkérttes, állampolgári és nem munkavállalói jogon végzett tevékenység. Másodszor: a pártok szervezeteik működéséhez ne vegyenek igényibe vállalati, szövetkezeti és intézményi pénzeszközöket, kivéve azokat az eseteket és módokat, amelyeket a pártokról szóló törvény majd lehetővé tesz. Az MSZMP is eszepnt gazdálkodjon. — Bennünket most az a szándék vezérel, hogy Lerövidítsük azt az átmeneti periódust, amikor a korlátozott nyilvánosság régebben megszokott gyakorlata már nem folytatható, de az új intézményi keretekhez, a demokrácia rendjéhez nél- külözhetelen jogi biztosítékok még nem működnek. veszné Kérj Anna, Szabó István (Szolnok megye) éa Szépie Ágnes pedig írásban adta be felszólalását. A vitában elhangzottakra Berecz János válaszolt. Elmondotta: a vita is aláhúzta, hogy a Központi Bizottság meg kívánja teremteni egy újfajta együttműködés alapjait a pártsajtóval. és minden tisztességes újságíróval aki felelősséget érez a nemzet felemelkedéséért. Az eszmecsere tanulságai közé .sorolta, hogy több erkölcsi bátorítást és segítséget igényelnek munkájúkhoz a párttag újságírók. Berecz János hangsúlyozta, hogy a korábbinál nagyobb súlyt kell fektetni a sajtóetikai normák érvényesítésére. Egy észrevételre válaszolva Berecz János kijelentette: valóban nincsen „kézben tartva” jelenleg a sajtó, de nem is lesz. Erre ma már nincs is szükség; a sajtóval csak tartós szövetséget kötve lehet együttműködni. Végül Bérez János megerősítette: e vita jó alapul szolgál majd az újságírókkal kialakítandó párbeszédhez, együttműködésihez. Szavazás k övetk ezet t : a testület egyhangúlag úgy döntött, hogy megbízza a szerkesztőbizottságot a dokumentumoknak a vitában elhangzottakkal történő ■ ki* egiészítésével. s az előterjesztést, valamint a vita- összefoglalót elfogadta. Ezután Lukács János, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő a pjolitikai rendszer reformja párton belüli vitájának tapasztalatairól készített jelentést. Harmadszor: a politikai pártok függetlenített tisztségviselőiket, apparátusukat és alkalmazottaikat maguk fizessék. Az MSZMP is — a megfelelő átmenetet biztosítva — térjen át erre a rendszerre. Negyedszer: a piártok ne integrálódjanak a gazdasági vállalkozások és az állami költségvetésből finanszírozott intézmények vezetési rendszerébe. Ajánljuk továbbá a Központi Bizottságnak, hogy foglaljon állást azon alapelv mellett, miszerint foglalkozása és beosztása miatt a társadalom egyetlen intézményének tagja sem zárható ki a politikai pártokban viselt tagság és a pártokban folytatott tevékenység lehetőségéből. A viták rávilágítottak arra is, hogy pártunk számára nem az a kérdés, hogy itt vagy ott legyen jelen, hanem az, hogy miként legyen jelen a lehető legtöbb helyen, ahol emberi közösségek vannak, s ez a sokszínűség milyen módon foglalható értelmes szervezeti rendbe. Ez a felismerés vezetett bennünket ahhoz az elgondoláshoz, hogy az MSZMP keretében célszerű lenne egy alapstruktúrát és több, úgynevezett kiegészítő struktúrát működtetni. ’Az alapstruktúra középpont(Folytatás a 3. oldalon.) Vita az előadói beszéd felett Lukács János előterjesztése
