Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-29 / 74. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Á magyar történelem nagy napjáról Kedves Pajtások! Minden .évben megünnepeljük március 15*ét Feltüzzük a nemzeti szinü kokárdát, s az 1848-49‘es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk. 1848-ban egész Európában fellángoltak a polgári forra­dalmak s o harc /számos országban szabadságküzdelmek­kel is párosult. A Habsburg-birodalomban elsőként márci­us 11-én Prágában, március 13"án Bécsben tört ki a for­radalom, amit két’nap múlva követett a pesti. Az emberek lelkes hangulatban lepték el Pest utcáit, s örömmámorban úszva ünnepelték ,a magyar nép e nagyszerű, dicső napját. Azóta is emlékezünk, s emlékezni fogunk, a dicső tettek­re. Ezt /bizonyítják az ünnepségekről beérkezett levelek, tudósítások. Közgyűlések közben Ü| irányítási forma az lUIHSZ-klubokban Március 15. Hazánk egyik legszebb nem­zeti ünnepe ez a nap. Általá­ban minden iskola tanulóját nemzeti színű kokárda ékesí­ti ilyenkor. Gondolom, sok is­kola idézte fel az akkori ese­ményeket. Mindenhol heszéltek a Márciusi if jakról, a Pilvax kávéházról, elmondták a 12 pontot, Petőfi Nemzeti dalát. így volt ez nálunk, a Lovász József általános iskolában is, de nem a szokott módon - közösen —, hanem osztályon­ként, külön-külön. Sok raj meghívta testvérraját, s nekik is előadta az ünnepi műsort. Sokhelyütt szólt a lemezjátszó, magnó. Az ünneplésre nem csak mű­sorral készültek az osztályok, hanem a faliújságot is kidí­szítették, ezzel is felhívva a figyelmét arra, hogy: nem fe­lejtünk... Magyar Zoltán Salgótarján Mindenki kokárdát tűzött... Ünnepi műsorunkat már­cius 14-én tartottuk. A 141. évforduló tiszteletére min­denki kokárdát tűzött, s lel­kesen vett részt az ünnep­ségen. A rendezvény a csapat- zászló behozatalával és a himnusz eléneklésével kez­dődött. Ünnepi beszédet Kriska György tanár mon­dott. Az énekkarosok színes dalcsokra után egy jelenet következett az ’ 5. osztályo­sok előadásában, amely a forradalom pillanatait idézte fel. Végezetül a Szózat el- éneklésével ért véget a for­radalomra emlékező műsor. Rafa Mária Diósjenő Petőfire és társaira emlékezve Március 15~e — hosszú idő után — újra nemzeti ünne- púnk lett. Különösen ne­künk. fiataloknak! Éppen ezért úgy gondoltuk, meg­tiszteljük elődeinket egy emlékműsorral. Az ünnep délutánján az iskola udvarán felsorakozott gyerekek a 7. osztályosok műsorát nézhették, amelyben megemlékeztek Petőfiről és társairól, a forradalmi idők hangulatát idézve. A márci­usi ifjak tiszteletére minden őrs egyegy szál virágot he­lyezett el az iskola falára ki­tűzött hatalmas kokárda alá. Úgy érzem, diákjaink ko­rukhoz illő komolysággal fo­gadták a műsort, tisztelettel emlékeztek hőseinkre. László Krisztina Homokterenye Vetélkedő — Pilvax Xávébáz címmel A Dó/>.í György Körzeti Általános Iskola tanulói 1848. március 15. emlékére „Pilvax Kávéház” címmel vetélkedőt tartottak az iskola aulájában. A forradalom eseményeit felidéző emlékműsorral az 5. osztályos tanulók készül­tek. Ezután a verseny kö­vetkezett. A kérdések a műsorban elhangzottakhoz kapcsolódtak. Minden osztályból nyolc tanuló vehetett részt a vetél­kedőn, ahol öt feladat meg­oldása várt rájuk. A helyes válaszokért zsetonokat kap­tak, amelyeket teára, vagy zsíros kenyérre válthattak be, melyeket a „pincérek” versenv közben fel is szolgál­tak. A megemlékezés jól sike­rült, amelyhez az igazi han­gulatot a zongorazene adta, Becze Levente, Fekete Éva Pásztó Iskolánk tanulói és taná­rai egy meleg hangulatú, színvonalas műsorral emlé­keztek meg március 15-ről, nemzeti ünnepünkről, az 1848-as évfordulóról. Kegye­lettel koszorúztuk meg a szabadságharcban elesett hő­sök emlékművét. A műsor után sportdélután követke­zett. Tolmácsi Márta Csecse Megelevenedtek a 15-i események Mint mindenhol az ország­ban., mi is nagy lelkesedés­sel vártuk március 15"ét. Különösen annak örültünk, hogy a tantestület ránk, 8. osztályosokra bízta a műsor megszervezését,. lebonyolí­tását. Kedden reggel egyenruhá­ban, nemzeti színű kokárdá­val vonultunk át az öblös- üveggyár kultúrotthonába, ahol az ünnepséget tartot­tuk. A Himnusz és egy Pető. fi-vers elhangzása után. a színpadon megelevenedtek az 1848. március 15-e esemé­nyei: — Pilvax kávéház, a márciusi ifjak találkozóhe' lye, — Länderer Nyomda, ahol a sajtószabadság első lappéldánya készült, — a Nemzeti Múzeum-, ahol Pe­tőfi elszavalta a Nemzeti dalt. A megemlékezést ver- bu-nkostánc és Kossuth-indu- lók tették még színesebbé, emlékezetesebbé. Galcsik Mónika St. Csizmadia Üti Isk. A falu lakóival együtt ünnepeltünk Rajvezetőnk hírül hozta, hogy március 15-ét a falu lakóival együtt ünnepeljük ■a helyi kultúrotthonban. Az alsó tagozat és áz 5. osztály kapta azt a megtisztelő fel­adatot, hogy a műsort ösz- szeállítsa. Ünnepi hangulat­ban készültünk annak ta. nulására, mert tudtuk: mindannyiunknak az ün­nephez méltóan kell szere­pelnie. Március 15-én délután megtelt a művelődési ott­hon nagyterme az érdeklő­dő közönséggel. Először a Himnuszt énekeltük el kö­zösen, majd Oláh Gyöngy­vér 3. osztályos tanuló adott elő egy szavalatot. Ezután dr. Solti Miklós ünnepi be­széde következett. A meg­emlékezés az iskolások és óvodások irodalmi műsorá­val folytatódott és a 8, osz­tályos lányok táncával zá­rult. A Szózat elhangzása mél­tó befejezése volt az ün­nepségnek. Szabó Krisztina Litke REJTVÉNY Kitöltőcske Írjátok be az alább felső, rolt nyolc nevet a kör suga­raiba úgy, hogy a kezdőbe­tűk az óramutató járásának irányában olvasva Rodostó mai nevét adják eredmé­nyül. ANIKÓ, DEZSŐ, ERIKA, GÁBOR, ILONA, KLÁRA, ROZSA, TÜNDE. Beküldési határidő: április 7. Ünnepi faliújságot Március 14-én emlékez­tünk nemzeti ünnepünkre. Ez alkalomra színvonalas műsorral készültünk, ame­lyet a községi ünnepélyen adtunk elő. Iskolán belül minden raj ünnepi faliújsá­got készített az 1848-as ese­ményeket tükröző dokumen­tumokból, ezen is hírül ad­va: nem felejtjük el hőse­inket. Katona Noémi, Antal Kitti, Baráth Laura Alsótold S ABOKSZERKESZT0 : (%0i!OZh A mostanság oly divatos nagyhangú szerveződések, „útkeresések” mellett kor­rekt csendben tartják a me­gye 134 klubjában a több mint 11 000 fős tagság je­lentős részvételével az MHSZ- klubok közgyűléseit. Végső és legfontosabb ál­lomásai ezek a rendezvé­nyek a szövetségben végbe­menő változásoknak, meg­újulási folyamatnak. Miután 1987-ben a szövetség fel­mérte 40 éves munkájának eredményeit és gondjait, egy reális lehetőségekhez iga­zodó, az MSZMP iránymuta­tásait messzemenően figye­lembe vevő határozatban fo­galmazta meg 1988. június 25-i országos közgyűlésén az elkövetkezendő időszak célkitűzéseit. Melyek ezek és hogyan, iga­zodnak ahhoz a reformfolya­mathoz, amely társadalmunk szinte minden szférájában zajlik? A negyven év tapasz­talatai alapján fő célkitűzé­seink alapjaiban nem változ­tak. Miként fogalmazódott meg a szövetség jogelődjé­nek felhívása 1948-ban: „Hí­vunk mindenkit, aki azt akarja, hogy a Duna—Tisza tája a dolgozók boldog és, szabad országa legyen, me­lyet egyesült erővel és ke­mény akarattal épít magá­nak a munkás-paraszt és értelmiség ........Célunk : tag­, jaink szabadságharcos szel­lemét növelni, testét edzeni, közöttük a népi kultúrát ter­jeszteni, hogy alkalmasakká váljanak azokra a feladatok­ra, melyeket a népi demok­rácia továbbfejlesztése és vé­delme tőlünk megkövetel.” A jó idő beálltával a bol­gár főváros parkjaiban, a sétálóutcákban és tereken egymás után nyílnak ki a kavéházak színes napernyői és ott is maradnak késő ősziig. E kis kávéházák han­gulata nagyon is eltérő, de abban hasonlítanak egymás­hoz, hogy olcsóak és így mindenki előtt nyitva áll­nak. Szívesen ülnek be vala­melyik kávézóba barátnők, .akik véletlenül futottak ösz- sze, hogy elpletykáljanak egv kicsit, szerelmesek, akik még nemigen tudják, mit is mondjanak egymás­Czzel a címmel pontosí- “ íó véleményt írt Varga Miklós városunk fontos, ámde igencsak piszkos és szemetes „folyamáról” a ja­nuár 12'én megjelent cik­kem nyomán. Örömmel vet­tem, mert egy modern város­nak. amely a művészi alko­tásokra is igen sokat költ, és gondol a kultúrált környe­zetre — törődnie kell a ter­mészet ajándékaival, a le­vegővel és vízzel is. Tehát: derítsük fel igazán­diból, hol is ered városunk patakja. Gyermekkori kirán­dulásainkra emlékezve, há­rom ága Volt. Az egyik a Pólyán kút, amely a Pintér telep végé­ben, Vízválasztó előtt, karnyi vastagságban ontotta a vizet. A kutat a negyvenes évek elején a vízben szegény vá­ros részére városi kútként betonmedencébe zárták. Ma is elkerített az a forráshely a Vízügy fennhatósága alatt, ivóvizet kap innen a város. De táplálta a patakot a Ru~ dolfi felől két ér is, amely az erdő alatt eredt, és mo­csaras részen át a kisvasút alatt, a Krenács ház, (régen Kovács ház) és a Bilek ház között futott a patakba. Ta­E történelmi elvek szelle­mében a szövetség tagjai há­rom fő feladatot fogalmaz­nak meg jelenleg is: a la­kosság főleg az ifjúság ha­zafias, honvédelmi nevelé­sét; a katonai elő- és utó­képzést; valamint a honvé­delmi jellegű tömeg- és ver­senysportok szervezését és irányítását. A jelen időszakban. me­gyénk klubjainak mintegy 70 százaléka tanácskozott az új szellemű közgyűléseken. Az új szellemet elsősorban a még nagyobb nyitottság, a programválasztékok növelé­se, a fiatalok felé történő még hatékonyabb közeledés és a demokratikus formák szélesítése jelenti. E formák közül kiemelkedik, hogy a klubok és vezetőségek elté­rően a több évtizedes gya­korlattól, nem kinevezett, hanem választott tisztségvi­selők és testületek irányítá­sával végzik ezentúl mun­kájukat. Az új irányítási forrnia alapszabályzatban került rögzítésre és azt várjuk tő­le, hogy a közös vélemény, a szókimondás a bizonyos esetekben szükségszerű „ka­tonás” rend mellett, adjoni lehetőséget a kollektív böl­csesség érvényre juttatására. A közgyűléseken sokféle véleményt megfogalmaznak. A klubok tagságát elsősor­ban a „hogyan tovább?” kér­dése érdekli, melyekre igye­keznek választ is adni. Ja­vítani kell a klubon belüli szervezettséget, több hang­súlyt kell fordítani a felté­telek javítására (lőterek, technikai felszereltségek nak, vidékiek, akik elfárad­tak a főváros forgatagában, vagy munkahelyüket egy kis időre észrevétlenül el­hagyó tisztviselők, de tu­risták is, akik éppen Szó­fia térképét tanulmányoz-, zák. A kávéházakban nyu­godtan közeledhetünk má­sokhoz anélkül, hogy fel kellene fedni kilétünket. A kávéházak olyan helyek, ahol — egy szociológus sza­vával élve — a tömegből társadalom lesz. A kávéivás szokása nem éppen új keletű szenvedély Bulgáriában, évszázadok óta vasszal bokáig érő tengernyi vizet, télen remek kis kor­csolyapályát ajándékozott ne­künk, gyerekeknek. S hol van most a Tarján- patak? Egy parányi idösza­Jó napot városom ! Hol ered a Tarján-patak? kos forrása maruuL meg a Salakhegy út 4. számú kert végében, s ma vize csak annyi, hogy néhány kis éne- kesmadárnak ad inni az ap­rócska víztükör. A Tarján-patak harmadik ága >— a volt Jankovich bir­tokon a Ponyi csárda, mö­gött, a Zagyvára vezető völgy mélyén zúgott, zubogott, egy igencsak masszív kútház felügyelete mellett. Ez a bő­vizű patak elhagyva á Po­nyi csárdát a völgy közepén (az új temető előtt), egyesült a Tarján-patakkal. Érdemes volna helytörté­neti kutatásokat folytatni, ha stb.), növelni kell saját erő­ből a pénzbevételeket. Jelentős felajánlások szü­letnek a társadalmi munkák végzésére és történelmi ha­gyományaink, ünnepeink méltó megünneplésére is. Több helyen felvetették a jelenleg mind több újonnan alakuló szervezetekhez való viszonyt. Ebben a kérdésben egyetértő véleményként fo­galmazódott meg, hogy az MHSZ-klubok szükségesnek tartják és együtt kívánnak működni mindazon szerve­zettel, mely egyetért az MHSZ határozatában meg­fogalmazott elvekkel és ér­dekeik nem ellentétesek a szocializmus építésének, vé­delmének érdekeivel. A szövetségben újszerű vá­lasztási rendszer eredménye­ként már a kezdeti időszak­ban is több helyen került sor az elnök vagy a klubtitkár személyének változtatására is. Az új vezetőségek, klub- tanácsok nagy felelőséggel kezdik munkájukat, érzik, hogy napjaink bővelkedő tár­sadalmi, politikai változásai­ban meg kell, hogy találják azt az utat, amelynek egy 40 éve jól működő társa­dalmi szervezet, további lé­tét, igényes, eredményes mű­ködését kell biztosítani. Fe­lelősséggel vallják, hogy a megújulást kereső kezdemé­nyezések mellett (mely min­dig is jellemezte a szövetsé­get) csak a rend, a fegye­lem, a meefeszített munka, a többletvállalás lehet biz­tosítéka célkitűzéseik mara­déktalan megvalósíthatósá­gának. Szakmár Rezső alezredes MHSZ megyei titkára hozzátartozik az emberek mindennapjaihoz. Jelentős mértékben meg­nőtt természetesen a kávé­fogyasztás, s az utóbbi 15 évben Bulgáriában az egy főre jutó kávé mennyisége 0,14 kilogrammról 1 kilo­grammra emelkedett éven­te. A kávé a balkáni ország­ban is közszükségleti cikk­nek számít. Annak ellené­re, hogy mind ez idáig nem sikerült eldönteni a régi vitát, hogy hasznos, vagy káros-e a kávéfogyasztás, a szófiaiak a kávé és a kávé­házak nélkül üresebbnek éreznék életüket. az új nemzedéket egyáltalán érdekelné a víz és annak mi­nősége. Mert eltűnt a haj­dani tiszta, hűs patak, he­lyette szennycsatorna csúfít­ja a város. Nincs köztudat* ban ia vizek egyre fontosabb értéke. Csak egy példa: Tavaszi nép, iskolás 'gyere­kek a buszmegállóban,, a Vö­rös Hadsereg útján (az adó­hivatal mellett). lAz egyik a papírzsebkendőjét dobja a patakba, egy felnőtt cigaret­tacsikkjét fricskázza bele. Egy másik kis fickó karton­dobozzal kísérletezik. Nagy gonddal löki be a sárgán, szemetesen folydogáló vízbe és érdeklődéssel figyeli )— meddig úszik. A kartondoboz megfeneklik egy keresztág­ban. amiről mocskos rongy lebeg a vízben... Rászólok: miért kell a do­bozt a vízbe dobni? — Úgyis szemetes — mondja a kis kölyök fleg­mán, vállrándítva, s elóda- log. Hát, a vizek tisztaságáról, a hajdani Tar ján-patakról ennyit. Szenny csatorna az ma már. Gál Kovácg Margit Szófiai kávéházak

Next

/
Oldalképek
Tartalom