Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-29 / 74. szám

1989. MÁRCIUS 29., SZERDA NOGRAD 3 * Fckécs János kistercnyei portáján félszáznyi anyajuh bé­get, a szaporulat hozama jól béleli a pénztárcát.- . Évente négy-ötezer vá- lasztási tejesbárányt vesznek át a háztáji és szö­vetkezeti gazdaságoktól a mátramindszenti termelő­szövetkezetben, hogy a fia­tal gyapjasokat gyorshizla­lásnak alávetve másfél-két hónap múlva olaszországi vevőiknek szállítsanak. A húsvét előtti napokban nyolcszáz darab fiatal bá­rányt hoztak a Nemtiben lévő majorba a gazdák, kö­zöttük volt olyan, aki szá­zat is lepakolt egy teherau­tóról. Mások két-három da­rabbal szerénykedtek, min­denesetre jövedelmezősége miatt foglalkozik mind­egyikük az állattartással. Kulcsár József képriportja Néhány hét múlva olasz családok asztalán díszlenek Wartburgban várja a tejesbárány az átvételt. Teherautónyi bárány — tengernyi gond — bégctfi forintok, Irány a hizlalda Erősödő önállósulási törekvés Szív- és Futnak a pénzük után Gombgyártás ésfvagy gyógyítás? Gazdaság és egészségügy. Ha * szó elején és végén levő gé betűt sikerülne egy harmadik gével kiegészíteni középtájt — bizony könnyű volna a ■publicista dolga. Az az egy gé azon­ban mind jobban hiányzik, így hát nemhogy gazdag­ságról nem llehet yszó az egészségügyben, (s ugyan hol máshol is?), hanem a gazdaság helyébe is egyre határozottabban lép a hiányokat kivédendő tűzoltó­munka. Lohol a pénze után a megyei kósház-rende- lőintézet is. Évi 300 millió forintból (1988-as adat) gazdálkodik az intézmény, a summa csaknem fele munkabérré keil. Az egészségügyi ágazatot érintő ta­valyi infláció és az áfa 24 millió forintos többletki­adást jelentett, a finanszírozó, a megyei tanács ennek a költségretés kiegészítésével csak a felét ismerte el. Néhány éven belül ötszö­rösére emelkedett az oxi­gén, a dissuz, az altatógáz, negyedével drágább ez évtől a nylonfólia ára, az import­ból beszerezhető kisebb mű­szerek ára követhetetlen tempóban nő, egy húszcentis érprotézis 60 ezer forintba kerül. A mosó- és tisztasági szerekről, az élelmiszerekről ezúttal ne beszéljünk.. . Szétnéztek hát az ország­ban az intézmény orvosai, gazdasági emberei, mások, hogyan fialtatják pénzüket, ötletben nincs hiány. A nyíregyházi kórház gomb­üzemet létesített a miskolci­ak pelenka-„gyárat”. Sok helyütt a kórházi gépkocsi­kat hét végére taxizásra ad­ják ki. Lehet, hogy a ház­tájizásból évek múltán- majd jobban meg lehet élni, mint a kórházakba koncentráló­dott szellemi kapacitásból? A salgótarjániak máról holnapra élnek, üzemben te­hát aligha gondolkodhatnak, hiszen az is beruházás. Ahol lehet, azért Megfogják a fo_ rintoit. A kórházi kertészek eladják a fölös virágot, az MHSZ volt, kórházi kezelés­be. került épületének egy ré­szét raktárnak adták ki, ren­delőhelyiségeket m agá n ren. delésre adnak bérbe, mos­nak a pásztói kórháznak. Felvettek egy kárpitost, így az évi félmillió forintos kárpitozási költségből száz. ezret megspórolnak. A sze­métégető hőjével fűtenek. Pa­pírt, rongyot gyűjtenek és visznek a MÉH-nek, meg­hirdetik és értékesítik az el­fekvő raktári készleteket, beszögeli-k a rendelőintézet ablakait .addig is, míg jut a javításra. Újra megengedték a saját hálóruha és köntös haszná­latát kímélendő a mosatási, pótlási költségeket, feladva a nyitott kórház elvét visz- szaálltak a heti háromszori látogatásra. A szülő anyát is hazaengedik már az ötödik -napon-, miig. korábban komp­likációmén tes esetben is ra­gaszkodtak a héthez. Elha­lasztották az új telefonköz­pont építését, s a betegek is addig nézik csak a tévét, míg a készülék bírja. Mert megjavítani — arra már nem futja. S amiről n-em is sza­badna szólni, pedig köztu­domású: az ország sok intéz, menyében már a beteg által kiváltott k-öt- és gyógyszer­rel dolgoznak. Igaz, így meg­ugrik a társadalombiztosítás költsége, de az már egy má. sik zseb gondja, nem a kórházé. A pénzét azonban minden furfa-ng ellenére sem éri utói az egészségügy. Fusson bár akármilyen fürgén, az infláció gyorsabb. így aztán maradnak a régi műtőlám­pák, jóllehet johban fűte­nek, mint világítanak, s ke­ményen rangsorolják az új gyógyászati eljárások heve. zetését. Akupunkturás keze­lés — noha szaktudásban felkészültek rá — máig nincs a megyeszékhelyen. De nincs pénz a gyermek- vesebetegségek és a gyer­mek-tüdőgyógyászat fejlesz­tésére sem, s műv-eseállomás is közadakozásból lesz, ha lesz. Sorolhatnánk a nincseket akármeddig, nem sokra ju­tunk vele. Mert jogos ugyan az egészségügy kívánsága : költségvetésük tartson lé­pést az inflációval. Csak­hogy a tanács büdzséje is mind kurtább, . s oly’ sok mindenre kell! És még a kurta keretből is 100 millió forint értékű műszer jutott tavaly a kórháznak. Talán már meg sem le­pődnek a következtetésen: az egészségügy sok szálon futó gazdasági betegségeinek leg­elérhetőbb gyógymódja az, ha minket betegeket ritkáb­ban kell gyógyítani! Ügy tűnik hét, hogy aki tehet valamit, az megint mi va­gyunk. A magyarázat csak rész­ben rejlik a nagy igazság­ban,, hogy tudniillik; keve­sebb beteg, kisebb költség. Tudni kell azt is, hogy Nógrád megye lakosságának egészségi állapota sok tekin. tetben elképesztően rossz. Aki Nógrád megyében szüle­tik, eleve’ rövidebb életútra számíthat. A népesség az or­szágos átlagtól is gyorsabb ütemben fQgy: évente egy falura való emberrel, két­ezer fővel,apad a megye létszáma. Magasabb az or­szágostól a táppénzes száza­lék, s a halálokok között kétszer annyi a májzsügor, mint másutt. Mindennek persze meg­vannak a maga történelmi és gazdasági gyökerei. Sok a megyében a nehéz fizikai munka, magas az ingázók aránya, nem túl kecsegtetők a jövedelmi viszonyok. Kö­vetkezmény is, ok is az al­koholizmus: az utóbbi tíz évben 165 százalékra emel­kedett az égetett szeszek kiskereskedelmi forgalma. (És hol vannak akkor még az otthon főzött-főzetett pá­linkák?) S nem dughatjuk a fejünket a homokba, tudni kell, hogy az életszínvonal és az egészségügy, egy sínpá. ron fut. Együtt javulnak, együtt romlanak. Az egészségügy szakembe­rei állítják: még a rendre kurtuló kerettel is jobban elboldogulnának, ha kicsit is egészségesebbek volnának az emberek. Igaz, egészségesen élni sem olcsó mulatság. De szigorúan gazdasági szem­pontokat nézve is jobban megéri, mint visszaszerezni az elveszített egészséget! Ha jól meggondoljuk, ez is egy­fajta közmegegyezés... A mostani kilátások min­denesetre nem túl derűsek. Hideglelést kapok a horror­ba illő gondolatra: lehet, hogy egyszer még reális al­ternatíva lesz választani az érprotézis beépítése (beépít­hetősége) és a láb amputá­lása között? Szendi Márta a somogyi társközségekben hasnyálmirigy­Erősödik a falvak önálló­sulási szándéka Somogy me­gyében. A tavalyi három „vá­lás” után, az idén újabb négy település lakossága jut­tatta kifejezésre, hogy sza­badulni kíván itársközségi kötelékeitől. Balatonszeme- sen már a helyi szavazás is megtörtént, s csupán az El­nöki Tanács hozzájárulása szükséges, hogy az üdülőköz­ség elszakadjon ‘Balaton­szárszótól. Balatonfenyves és Buzsák lakossága április 15-én járul az urnákhoz, míg a Siófokhoz közeli Nagy berényben a helyi népfront- bizottság a napokban kezde­ményezte a közigazgatási ön­állóság helyreállítását. A Somogy Megyei Tanács továbbra is semleges állás­ponton van a társközségek törekvéseivel kapcsolatban. Nem ösztönzi a folyamatot, mert nem tud pótlólagos anyagi eszközöket rendelke­zésükre bocsátani a külön­álló közigazgatási apparátus létrehozásához, de tudomá­sul veszi, ha egy-egy falu közössége úgy véli, hogy szűkös költségvetéséből meg tudja oldani e feladatot. Az egyetlen követelmény, hogy a közigazgatási tevékenység ne szenvedjen csorbát. Jó példát 'teremtett e te­kintetben a tavaly önállósult Balaton berény, ahol a ta­nácselnöki tisztséget társa­dalmi megbízatásként töl­tötték be, s kilenc-tíz fős helyett mindössze öttagú szakapparátust hoztak létre. Bizonyos funkciók össze­vonásán túl, a ritkábban elő­forduló, speciális szakértel­met igénylő ügyek intézésére részmunkaidőben alkalmaz­zák a szomszédos tanácsok szakembereit. A létszám- és költségcsökkentés szolgálatá­ba állították a számítástech­nikát is. A megyei tanács számítástechnikai apparátu­sa az ügyintézést és a gaz­dálkodást lényegesen könnyí­tő programokkal látta el a balatonberényieket, s ez a szolgáltatás más helyi taná­csoknak is rendelkezésére áll. A herényi példa mellett, faluszövetségek létrehozá­sát ajánlja a Somogy Me­gyei Tanács a válni szándé­kozó községeknek. Ez a megoldás a teljes szakítás helyett szerencsésen ötvöz­hetné a népképviseleti, ön- kormányzati és gazdasági önállóság, valamint a köz- igazgatási együttműködés előnyeit. (MTI) átültetés Egyszerre hajtott végre szív- és hasnyálmirigy-átül­tetést Washingtonban egy amerikai orvoscsoport. Azért döntöttek a két szerv egy­idejű ' átültetése mellett, mert a páciens súlyos szív­elégtelensége mellett hosz- szú évek óta cukorbetegség­ben is szenvedett, és attól tartottak, hogy ez hátráltat­ná felépülését a szívátülte­tés után. A műtétet szombaton vé­gezték, s az orvosok elége­dettek az eredménnyel — a szervezet a jelek szerint be­fogadta a beültetett szerve­ket, s a hasnyálmirigy mű­ködik. A kórház szóvivője elmondta, hogy tudomása szerint a világon ez volt az első ilyen jellegű kettős szervátültetés. — Ha min­den jól alakul, a 45 éves Barry Katz, a washingtoni védelmi minisztérium mun­katársa, aki a hadászati 'védelmi kezdeményezés (SDI) programján dolgozik, néhány héten belül elhagy­hatja a kórházat, és ismét munkába állhat — mondta a szóvivő. öbb mftit kétszáz éve ® felmerült az ötlet, hogy az öreg európai konti­nenst össze kellene kötni Angliával, hogy vonattal kelhessen át az ember. A feladat óriási, ennél csak a költségek nagyobbak, ezért nem csoda, hogy a tervek — legalább is eddig — so­hasem valósulhattak meig. 1986. január 20-án Mitter­rand francia elnök és That­cher angol miniszterelnöknő döntött: 1993-ra elkészül a két ország között a vasúti alagút. (A jelek, szerint ké­séssel !) Egy angol és francia ter­vezőkből álló munkacsoport 1981-ben nyújtotta be a megvalósítandó tervet, E- szerint két egyvágányú, egy­mástól 30 méterre haladó, és egyenként 7,3 méter át­mérőjű alagút épül. Hosszuk 50,5 kilométer, amiből 37 fut a tengerfenék alatt, leg­feljebb 100, de átlagosan csak 40 méter mélységben. A gépkocsik közlekedését a tervezet különleges gépko­csihordó szerelvényekkel kívánja megvalósítani. A 800 méter hosszú kocsiszál­lító szerelvényekre kétszáz autó vagy 35 kamion fér fel. A gépkocsik „be és ki­hajózása” természetesen idő­be telik. Ezt az időt a gyors járatú vasúttal kívánják be­hozni. A francia TGV (nagy sebességű vonat) óránként 160 kilométeres sebességgel haladhat az alagútban, tehát (beszámítva az előbb emlí­tett időveszteséget is) mindössze fél órába telik átszelni a La Manche-csa­tornát. A Londont és Pá­rizst összekötő TGV útja szintén csak három óráig tartana. Ez pedig voltakép­pen ugyanannyi, mint a lé­gi utazás időtartama, per­sze, ha beszámítjuk a repü­lőterek és a városközpontok közötti utazgatás idejét Is. A kontinens és az angol sziget közötti távolság le­győzésére tehát a sok szem­pontból előnyös vasúti alag­út megépítését választották. Érdemes azonban tudni, hogy sokan az alagút helyett hidat akartak építeni. Ez a tenger szintje felett 70 mé­ter magasságban kábelek­ről lelóigatott óriási cső lett volna. A megvalósításhoz hat pillérre lett volna szük­ség, s ezekből kettő a ha­józási útvonalat zavarta volna. Magába a csőben két szintben, egymás felett fu­tott volna két közút, meg­oldva így a' jobb oldali és bal oldali közlekedés prob­lémáját is. Egy másik el­képzelés szerint egy híd és alagút kombinációját épí­tették volna meg. Ismét másik elképzelés szerint, egy 33 kilométer hosszú alagútpárban — egy vasúti és egy autóútiban — folyt volna a közlekedés. Fenti képünkön : Az épülő „csalagút” egyik franciaor­szági szakasza. Az 1990-es évek közepén találkoznak az Angliából induló alag­úttal. (MTI külföldi kepszerkesziőség)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom