Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-28 / 73. szám
1989. MÁRCIUS 28., KEDD NOGRAD 3 Válságban a gépipar? A gépipar éveken keresztül amolyan primus inter par res, azaz első az egyenlőik között pozícióit foglalt el a gazdaságpolitikai közfelfogásban. Ennék az volt az alapja, hogy az ágazat a műszaki-technikai haladás hordozója, ez állítja elő a különböző termelőeszközöket, a kitermelés, a feldolgozás és a késztermékgyártás termelőberendezéseit. A gép" ipar iparon és népgazdaságon belüli szerepének további meghatározója : ez az iparág régitől fogva aktív résztvevője a nemzetközi munkamegosztásnak, a nemzetközi árucsere-forgalomnak. B gépipar lejtmenete Nem véletlen, hogy a gépipar nálunk is hosszú ideig a termelését, értékesítését és exportját legdinamikusabban bővítő iparágnak bizonyult. A töretlen fejlődés időszaka azonban az elmúlt évtizeddel lezárult: 1971—1975 között még csaknem 8 százalékos volt a1 termelés évi át" lagos növekedési üteme, 1976—1980 időszakában már csak évi 3,2 százalék s ehhez hasonló mértékű 1981— 1985 időszakában. Az 1984— 1988-as évek között 2 százalék alatt volt a növekedési ütem. A gépipar fejlődésének a lejtmenetében számos — korábban mindenfajta megbecsüléssel, kitüntetéssel övezett — nagyvállalat gazdásági pénzügyi alapjai rendültek meg, a vállalati vagyon értékét felülmúló eladósodás, a szanálás és a csőd mind gyakoribb jelzései, jelenségei lettek a gépipar nyolcvanas évtizedben! helyzetének, amely egyaránt minősíthető folyamatosan súlyosbodónak, de akár válságosnak is. A gépipar prabléináit, gondjait természetesen nem a minősítés, a jelző kiválasztása enyhíti vagy növeli. Az alapvető kérdés ugyanis ez: milyen ok "okozati láncon jutott el, egy sokáip- virulens iparáé- olyan pozícióiba, amelyben már a teljesítmény- szint megőrzése — kevésbé diplomatikusan fogalmazva: stagnálása- — is sikernek tekintendő. Az okok számosak — címszavakban: az iparág műszaki - technika ; szí n vonalának drasztikus romlása, a termékek és a technológiák elmaradása a nemzetközi színvonaltól, a termékszer" kezét átalakításának idestova- két évtizedes késedelme. Közülük azt kívánjuk megragadni, s arra koncentrálni, amelynek szerepe döntő, s ahol a vizsgálódás, az elemzés szubjektivitása minimális. Ki veszi a gépeinket? A gépipar általános —*• nemzetközi viszonylatban is érvényes jellemzői között utaltunk a nemzetközi munkamegosztásban, árucsereforgalomban való intenzív részvételére. Nos, a magyar gépipar első számú piaca — évtizedek óta .— a külpiac. A gépipar fogyasztási, export és beruházási célú végtermék-kibocsátásának aránya a teljes termelésben mintegy 73—75 százalék. A végtermék-kibocsátás összetevőinek aránya: export 55— 57 százalék, fogyasztási cikkek a belkeresikedelierniniak 8—10 százalék. beruházási javak 5—7 százalék. A végső felhasználás és értékesítés szempontjából domináló szerepe, részesedése van az exportnak; annak volumene, értéke mintegy négyszerese a fogyasztási cikk-kereskedelem és a hazai beruházásúik számára- eladott, értékesített termékmennyiségnek és értéknek. A gépipari kivitel — 70—76 százaléka — rubelért a KGST-országokban, 24,8 százaléka pedig konvertibilis devizákért jórészt a fejlődő országokban értékesül. A magyar gépipar termelésének KGST-országokhoz — s azon beiül mindenekelőtt a Szovjetunióhoz — való kötődésiének, bár mondhatnánk úgy is: függőségének voltak, vann-aik bizonyos élőn-vei. de hátrányai is. Az előnyök parciális jellegűek: az exportáló gépipari vállalatokat a KGST-partnerek nem állították magas követelmények elé. középtávon — egy-e-gy ötéves tervidőszakban — élőre meghatározott és fix piacokkal rendelkeztek a magyar vállalatok. Ezek a -vállalati szinten konkretizálódó parciális előnyök iparági és népgazdasági vetület- ben viszont egv kényelmes pozícióban kevéssé innovatív gépipart fiadztak. egy olyan gépipart, amely nem volt ráutalva, késztetve, hogy lépést tartson a gépipar nemzetközi tendenciáival. Például az eléktronizálásisal, a mi-kroelekitroniizál-ással, a röbotizálássial-, az anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazásával. Paradox módon a gépipar haszonélvezője veit a magyar—szovjet relációban kb. 1985—-86*ig -tar-tó csere- arányramlás-nák. A csere- arányromlás időszakában Magyarország gépipari kivitelének felfuttatásával igyekezett ellensúlyozni; azt az árveszteséget, amelyet az energiahordozóik és anyagok árszintemelkedése okozott. Az évtized derekára azonban a cserearányromlás megállt, majd visszájára fordult. Az utóbbi években a csökkenő energiaihordozó — és anyagárak következtében „leértékelődött” a Szovjetunióból származó import. Idén például mennyiségben 1,5 százalékkal nagyobb, értékben azonban 7 százalékkal kisebb lesz a- tavalyinál. Ilyen körülmények között kiegyensúlyozott forgalom a korábbinál kevesebb magyar szállítást igényel s a csökkentés kényszere, terhe a gépipari javakra koncentrálódik. A gépipar -termelési-értékesítési gondjait belgazdasági tényezők i,s növelik. A gépek, berendezések, közlekedési-szállító eszközók fizetőképes keresletét a beruházások visszafogása, a fogyasztási és műszaki termékek belkereskedelmi értékesítését pedig — eltekintve néhány keresett terméktől — a süllyedő életszínvoital. az újabb és újabb áremelkedések korlátozzák.. Idén a fegyveres erők költségvetésének csökkentése a gépipar hadi- technikai termelését mérséklik. Piac-összefüggésekben gondolkodva a konvertibilis elszámolású kivitel igen erőteljes növelése lehetnie a kiút az évről évre súlyosbodó helyzetből. A KGST-igényekre létrehozott termelő kapa ci-t ásókat. k onstru k ci ókat azonban rövid idő alatt aligha lehet a konvertibilis elszámolású export magasabb követelményeihez igazítani s a fejlett ipari országok piacain értékesíteni. Éppen ezért nagy a valószínűsége, hogy a hazai gépiipar lesz a következő válságágazat. G. I. Erre is kevesebb a pénz a szénbányáknál Mire fordítják a szociális forintokat? A Nógrádi Szénbányáknál az idén összesen 174 millió forintot költenek majd szociális célokra. Mivel azonban ebből 22,2 millió forintot az állam ad lakásépítési, illetve lakásvásárlási támogatásként, 25,8 millió forintot a dolgozók fi_ zetnek be munkásszállási, munkásszállítási, üzemétkeztetési és munkahelyi üdültetési hozzájárulásként, valamint kölcsöntör- lesztésként, ezért a vállalati nettó ráfordítás mindössze 126 millió forint, több mint 17 millióval kevesebb a múlt évinél. Ám nincs mit tenni, a szanálási megállapodási program a szociáas célú kiadások mérséklését is kikényszeríti. A termeléshez közvetlenül kapcsolódó ellátásra és juttatásra 84 millió forintot szándékozik költeni a szénbányák. Ebből 33 millió forintot tesz ki a munkás- szállítás költsége. Bár a dolgozóik létszáma csökken, a tarifák emelkedése miatt az ez irányú kiadások kismértékben növekednek. Üzemegészségügyre a tavalyinál némileg többet, 31 millió forintot „programozott” a vállalat. Az egészség megőrzése érdekében sűríteni kell a felül vizsgálatokat, szigorítani szükséges felvételnél a munkaalkalmasság! vizsgálatokat. Nem elhanyagolható ősz- szeget, 12,5 millió forintot tesz ki a munka-, a védő- és a formaruhák biztosítása. Oktatásra és képzésre 5,4 millió forintot terveznek a szénbányászok, Lakástámogatásra a múlt évinél csaknem 4 millióval kevesebb, 28,4 millió forint áll rendelkezésre. Csökkent az állami anyagi segítség, ezért a lakásgazdálkodásban egy reálisabb, mondhatnánk : szerényebb támogatási rendszert kell érvényre juttatni. A munkaerő biztosítása érdekében így csak a termelésben részvevő fiatalok első lakáshoz juttatása jöhet szóba. A szociális terven belül szakszervezeti döntési jogkörbe tartozik a vállalati jóléti és kulturális alap. A legjelentősebb tétel az üdül- tetéSj melyet 25 millió forinttal támogat a munkáltató, a dolgozók pedig 10 milliót adnak hozzá. Kulturális célra 4 millió, segélyezésre 2,8 millió, szociális kiadásokra 900 ezer. ifjúságpolitikára 400 ezer forintot költ majd a vállalat. Sportra a korábbinál lényegesen kevesebbet, 1,4 millió forintot fordítanak. Az üzemétkeztetés meg drágult januártól, mivel már 38 forint 20 fillérbe kerül egy ebéd. A vállalat ne- hé* anyagi helyzete miatt a többletkiadást a dolgozó fizeti meg. Egy utánmelegí- gítős konyha megépítésével a nagybátonyi gépüzemben is megoldják majd az idén az üzemétkeztetést. Ez annál is lényegesebb, mert a salgótarjáni igazgatóságról áttelepítettekkel növekszik majd az étkezést igénybe vevők száma. Vigasztalanul zuhog az eső, tapossuk a sarat. Meglehetősen elhanyagolt, kátyús utak vezetnek a Szügyi Madách Imre Mgtsz kulcsalkatrészeket gyártó és összeszerelő üzemegységeihez. Sok pénzbe került az épületek felújítása, a gépek beszerzése, így aztán az utak rendbetételére már nem futotta. Majd akkor, ha felfut a lakatgyártás... Mert az elmúlt bő másfél évben csak veszteséget hozott a lakat a tsz-nek. A múlt évben például 4 millió forint volt a ráfizetés a terméken. A szükségesnél alacsonyabb volt az árbevétel, nem fedezte a költségeket. Az idén viszont már más a helyzet... — A tervünk ugyan 900 ezer, de mi 1,2 millió lakatot akarunk előállítani — mondja Vemer István, az ipari főágazat vezetője. — Tervteljesítéssel ugyanis csak a pénzünknél volnánk, a háromszázezres plusz esetén azonban közel két és fél milliós nyereségre tehetnénk szert. Természetesen, ez utóbbit céloztuk meg, s időarányosan jól állunk. Ha sikerül elképzelésünket végrehajtani, akkor az így kasz- szírozhátó 54 millió forint termelőszövetkezetünk előirányzott árbevételének az egyharmadát fogja biztosítani. A jelszó tehát valahogy így hangozhatna: lakatot —, de ne a szájra! Vagyis: növelni kell ' a lakatgyártást, hiszen országos hiány van belőle, de ahhoz, hogy ez megszűnjön, őszintén kell beszélnünk az ezzel kapcsolatos problémáról. Miért nem tudnak elegendő TUTO és GOGI típusú lemezlakatot készíteni a szügyi tsz-ben? Nos, összetett gondról van szó: — Régiek, elavultak a gépeink — közli Adamek István, a nógrádmarcali üzemegység vezetője. — Negyven-hatvan éves masinákon nem lehet egetverő teljesítményeket elérni. Akadozik az anyagellátás, késnek vállalásuk teljesítésével a kooperációs partnerek. Ám ne higgye, hogy csak másokban keressük a hibát, azt is el kell ismernünk, hogy mi sem érjük el a lehetőségek szerinti termelékenységet. A szügyi összeszerelő üzemrészben panaszolja az ugyancsak szókimondó asz* szony hírében álló Hugyecz Pálné: Lakatot — de ne a szájra Vályi Nagy András .korábban Budapesten dolgozott, örül, hogy vége szakadt az Ingázásnak. Sajóvölgyi Béla szerszámkészítő. — Sok a selejt alkatrész. Legalább minden tizedik, kézbe vett alkatrészt el kell dobnom, mert rossz. Ez többletmunkát, felesleges idegeskedést okoz. Korábban a mezőgazdaságban dolgoztam., megszoktam az erős fizikai igénybevételt. Itt éz nincs, de idegileg nagyon elfáradok műszak végére. A pénz sem sok, jó, ha hazaviszem a négyezer forintot, mert csak a működőképes lakat után, fizetnek. Ezzel egyetértek, nem is adnék ki rossz munkát a kezeim alól, mert van önbecsülésem. Így vagyunk ezzel itt mindany- nyian... Kísérőnk, Vitéz István, az ipari főágazat főmérnöke megjegyzi: — A. sok selejt a régi gépek miatt van. Már nem lehet rajtuk jobbat gyártani. Ezért is vásárolunk új masinákat, persze, az anyagi lehetőségeink végesek. A szerszámellátás javítása érdekében létrehoztunk egy szerszámgyártó és -javító részleget, s bővítettük az ott dolgozók létszámát. Sajóvölgyi Béla szerszám- készítő Balassagyarmaton él, a kerámiát hagy ta ott a tsz kedvéért. Megtalálta a számítását. — Megkeresem nettóban a tíz darab ezrest — állítja. — Igaz, ezért produkálni kell, mert ahány alkatrész, annyiféle szerszámot igényel, sőt, olykor még többet. Márpedig a TUTO lakat tizennégy, a GOGI lakat tizenkilenc alkatrészből áll. Ráadásul ötféle lakatot gyártunk. Egyszóval, nincs időnk tétlenkedni. Jó a közösségünk, kilencen vagyunk, mondhatnám, mindahányian barátok. A mostaninál is sikeresebb volna a munkánk, ha jobb lenne az ellátás ötvözött szerszámacélokból. A lakatgyártók szinte valamennyi alkatrészt önmaguknak készítik. Kivétel a lakatcsap, amit egy maszek szállít és a kulcs, amit Sátoraljaújhelyről szereznek be. Ahhoz, hogy az idén a célul tűzött 1,2 millió lakat elhagyja az üzemet, több száz tonna acélra van szükség. Képes lesz-e eleget tenni az igényeknek a gyártó, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek? — A kért mennyiségű acélt biztosítjuk, a tsz-nek — feleli Kollár Péter kereskedelmi főosztályvezető —, a lemezek méretre való hasításáról viszont a megrendelőnek kell gondoskodnia. Folytatjuk a hideghengermű korszerűsítését, az idén a kör" olló felújítása és modernizálása következik, s áprilistól augusztusig mi is bérmunkában hasíttatjuk az acélt. A szügyieknek is ugyanezt tanácsoljuk. Ami biztos: a korszerűsítés után jobb lesz az anyagellátás. Ez pedig talán már a jövő évben azt jelentheti, hogy megszüntethető majd a la- kathiiány hazánkban. Piaci felmérések szerint, ehhez mintegy 1,4 millió lakatot kellene gyártani évente. Mernek-e a termelés további növelésére vállalkozni a lakatgyártók ? — Igen, ez a határozott célunk és ígéretünk — válaszolja Verner István. — Tehermentesíteni kívánjuk a népgazdaságot az idén még elkerülhetetlen 200 ezer lakat importjától. Cserébe átlagosan 30 százalékkal növelhettük a lakatok árát. Kolaj László Fotó: Bábel László Asszonyok munka közben; jobbról az első Hugyecz Pálné