Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
N 4 NÖGRÄD 1989 MÁRCIUS 25, SZOMBAT Egy évszázad emíékcserepei Szent-Györgyi osztálytársa volt Csak romhalom hirdeti.,. Jóllehet egyre több helyen állítanak méltó, emlékeit egy- egy ..nagy magyarnak”, akadnak még helyek, ahol csupán az emberi emlékezet őriz róluk valamit. Vannak helyek, szőkébb pátriánkban, Nógrádiban is, ahol egy'egy nagyság illetőségéből kis „hasznot” kovácsolnak a vezetők. Azt hiszem nem csak „számításból”, hanem büszkeségből is. Az 1983. szeptember 16-án Budapestem született Nagy- rápolti Szent-Györgyi Albert emlékirataiban szívesen emlékezik a Terény melletti Kiskérpusztára. mi több. úgy nevezi nem egy helyen, hogy gyermekkora legszebb éveit itt töltötte. Hajdani oskolatársai közül csupán egy él már, a fő úton, a második sorban, egv töpörödött kis palóc házacskában. Szaniszló Istvánná. született Varga Mária. — A Szent-Györgyi csak .két osztályt járt itt, mert ugy,e elvitték följebb — mondja Marika néni, amikor leülünk, s elmondjuk mi járatban vagyunk. Törékeny asszony, az 1894-től eltelt évekből néhányat le is tagadhatna. Az emlékek kicsit halványak hiszen az » két együtt töltött iskolaév, már több mint nyolcvan év távolába vész. Az emlékek keverednek a magánélettel, s csak foszlányok élnek a haidani „mél- tóságos”-ról, akiben Szent" Györgyi édesapját tisztelhetjük. — iHát úriember mivel foglalkozott volna?! Gazdálkodott Kiskérben. A szeszgyár má’ talán megvót, meg minden megvót. Minden az övék vöt — mondja Marika néni. amikor arról faggatjuk, hogyan éltek ott a Szent-Györgyiek. mivel foglalkoztak. Kísérőmül a terényi beszélgetéshez Patkós István, a bujáki tanács elnöke szegődött. Ö az az ember, aki hihetetlen lelkesedéssel ápolja a magyar biokémikus emlékét. Igaz. Buják kissé messzebb esik Kisbértől, mint Terény. vagy Szanda — a közös községi tanács székhelye —, mégis ott lesz Így tizenkét éveseit már csak emlék a üiskér- pus/tai birtok, (archív felvétel) Szent-Györgyiről iskola, elnevezve. Itt a közelben, a kiskéri dombon, csak egy szemétteleppé avanzsál4 romhalom hirdeti: hajdan itt állt a Szent-Györgyi->kastély. A hatvanas években lelte halálé4, ahogy a helybeliek mesélik. De kissé elkanyarodtunk hiszen Marika néni emlékeiből egy kis díszesen varrott bundácska ötlik fel. — A bátyámnak vót három fia. ö vót az aratógazda még minden a Szent- Györgyi éknél. Oszt’ mikor ugye már kinőtték a gyerekek. (a kisbundát — a szerző), azt mondta a Szent-Györgyi úr. hogy vigye el most már a maga gyerekeinek. a bundáeskát. El is hozta a bátyám. arra hát jól emlékszem ugye?! Az én gyerekemen, aki most Bérceién lakik, vol4 utoljára a bundácska, hajnali misekor, mert az öcsém juhászember, ő meg a bujtára vót néki.. — Hány iskola volt a faluban? — kíváncsiskodunk tovább, sejtve tigyan a választ, tudva. hogy Terény kétnemzetiségű község. Két iskola vót. A tótoknak is volt, meg nekünk is'. A terényi katoUkusság járt ebbe, az evangélikusok meg a másikba! — feleli határozottan Marika néni aki a múltidézés közben ékelka- landozik. hiszen hiába telt el majdnem egy évszázad felette, nem gondtalan most sem. — Éppen tegnap mondtam a doktornénak, mert az van fölöttünk, a meghalt doktorunk felesége, hogy teljesen megfeledkeztek rólam Szain- dán. Mért ott. van az elnök. Doktomő-asszonka mondom : engem el kell vinni odjr, mert én nem fogok kérni tőlük sémiéit, de panaszt nyújtok nékik át.,, — mondja, s közben megtudjuk az4 is. hiába járt Szent-Györgyi Albert Budapesten református gimnáziumba, itt Te- rényben csak a katolikus lemplomba jártak testvérével, meg az édesapjukkal, —■ Az iskola megvan még, ahova 1jártak? — firtatjuk. — Dehogy van! — csattan a válasz s .haragosan legyint, vagy csak beletörődve. — Szét van szedve. Aztán lassan, ahogy fonjuk a múltból "előbukkanó emlékek sorát, régen tanult gyerekversek kerülnek elő. Égy, amit Balázsoláskor énekeltek az iskolások. — A Szent-Györgyvgyere- kek is mentek magukkcJA — Nem, ők nem, csak n nagyok! Még akkor hó veit, nem így mint most. hogy se tél. se nyár. Azután egy másik gverek- memoriter. a „Háromszínű a magyar nép zászlója’ című, amit Marika néni szerint nekünk ismerni kell. Tiltakozásunkra csak elmondja... Aztán játékos verséket mond, de a két háború emlékei is feljönnék. A másodikban apja, férje harcolt, anyjával éltek Terényben. Majd férje „hántókocsis” lett Szan* daváralján... — Hát ki emlékszik mindenre? Régen volt... — mondja, mintegy sugallva, sok már az emlékekből. Nem faggatjuk tovább. Hazafelé menet a templom mellett még egy pillantást vetünk az iskolára. Félig lebontva, torzóként őVzi még száz év emlékeit kán-torta- nítóit. Még ketten emlékeznek... Hlava.v Richárd Suniszlő Istvánná. születeti Varga Mária »* utoísó a* lRÍM bcn születettek közül. Szilágyi Norbert felvételei bujáki A múlt idézésében Patkós István tanácselnök segített. Bariul Jóisefné nog» sikert aratott nyáron a hollókői Palóc szőttes kulturális napon. A pletykás asszonyok című he* rencsényi gyűjtésű meséjével. A szakmai zsűri nivódijjal jutalmazta. Nem az első eset, hogy felfigyellek rá. A lassan- lassan legendás hírűvé váló néprajztudós, a néhai Manga János és más kutatók is rend szeresen megfordultak nála, meghívták rádió- és tévébeli szereplésre. Az egykoron mész szebb földön is híres heren- csényi Röpülj páva kör egyik □ lapító és oszlopos tagja volt. Hunyadi utcai házában unokájával találjuk csendes délutáni beszélgetés közben, A ház túl van a Fekete- vízen, amely úgy választja ketté Herenesényt. mintha a jobb meg a bal oldal épületei nem is egy községet alkotnának. A patak ugyanis, a nagy esőzések idején, szinte minden esztendőben kiönt. s a talajvizes, nedves parti földeket elkerülik az építkezők. Külön nevet is kapott az óvoda környéki településrész : Vajdafalunak hívják. A közelmúltban megözvegyült, téesznyugdíjas.' 58 éves asszony a falubeli húsvéti szokásokat eleveníti fel. — Húsvét előtt egy héttel, vira g vasárnap kezdődött számunkra az ünnep, de ez nagyon régen, még lânyko" romban volt. Szalmából bábut csináltunk, aztán a gyere* kekkel kivittük a legmagasabb. tetőre. a Gyiürknbegy- re. és felgyújtottuk. Közben énekeltük: Hai ki. kiszi. a hegyre , a. surányi gát Pa. / Gyere be te. sódar / a kis kormába. / Kihoztuk a betegséget. / behozzuk az egészségei. haj ki. kiszi, haj! A kiszi — máshol kisze — a régi palóc savanyú levest jelenti, meg a szalmabábut. Kihajlása a gazdagság és az egészség utáni sóvárgást szimbolizálja. — Nagy csütörtökön a keresztjárás következett, — halljuk a szép ének után. — Még fiatalasszony koromban, az ötvene« éVek elején is megcsináltak. Az asszonyok összeálltak, s végigjárták a nagy kereszteket, amik a határban vannak. Tizennégy van beiőlük. 2—3 kilométerre egymástól. Ezt a szokást tavaly felelevenítettük. Nekem jutott eszembe aztán a lányomnak is megtetszett, a barátnőinek is. Nagyon nagy élmény volt. Gyertyával, elemlámpáyal követtük nyomon Jézus "kálváriáját, botladoztunk a sötétben, imádkoztunk. Vagy negyvenen; az idén többen készülünk... Este hétkor indultunk útnak, hajnal felé tértünk vissza. De mivel már nagypéntek volt, elmentünk a patakhoz, és lemostuk magunkról a betegséget. Vittünk js haza a vízből, fejet mosni hogy semmiféle járvány, betegség ne fogjon rajtunk. A nagy- oénteki víz használ... Ezen a napon Krisztus kínszenvedése és halála mied t csaik kenyeret és vizet vettünk magunkhoz, és a templomba is csak nagyon fekete ruhába mentünk. Nem lehetett azon egyetlen virág se. Máánap már nem volt meg ez a szigorúság. A böjt után mindenki boldog volt, nagyon készültünk a feltámadásra. Sütöttünk, főztünk a húsvé4ra: kocsonyát, sonkát, tojást, túróslepényt, mákos kalácsot... Lényegében megvan most is minden. csak pipiskét hagytuk el. Nem tudom, miért, pedig a tavasz jelképe volt. Kelt tésztából madár formát csináltunk, borsból még szemet is neki. Lánykoromban ettem ilyet utoljára. vA negyvenes-ötvenes évek fordulóján aA egész országban sok minden megváltozott. A nagy társadalmi, gazdasági és kulturális átalakulás kihatott a faluközösségek és az egyes ember életére is. Ez bizonyos esetekben előnyös volt, másokban nem. A néprajz művelői egyszer majd erre is részletes és pontos választ adnak. Esztendő* meg jeles ünnepnek neveztük a hűsvétot. és egyformának tartottuk a karácsonnyal. Nekünk, hívőknek pz a két legnagyobb ünnepünk. Húsvét vasárnapján nem is szabad még főzni sem. Legfeljebb díszíteni a tojást, amit majd a. lpcsolkodó gyerekek kapnak. Nagy ilyenkor a rokon- iárás, mennek a komák, komaasszonyok, keresztgyere* -kek egymáshoz, újabban a finomságok mellett ajándékokat is visznek. Meg aztán nem vízzel locsolkodnak... Régebben bögréből, vödörből , öntötték az emberek, úgy hogv alig győztünk a tiszta, száraz ruhába átöltözni. És ha hiszi, ha nem. nem betegedett meg senki. Akkor egészségesebb volt a nép... Bizonyára azért, mert az életkörülménye és az életvitele is más volt: szegényebb, de nyugodtabb, megértőbb, közösségibb, egymásra jobban ocfafigyelőbb. A hagyomány, a szokás is olyan. mint az ember, az elet: folyvást változik. Egyes elemeket meghagy, másokat elveszít. De mindig akadnak olyanok, akik őrzik — ha némelyeket csupán gondolatban is — a régiségeket. Mindig lesz egy-egy Bar tus Jó* zsefné. akinék nyolcadikos Szilárd unokája élénken érdeklődik a1 múlt idők iránt, s mesemondóként — afféle legénykeként a betyártörté" neleket kedveli — nyilvános szerepléseivel már nagyanyja nyomdokaiban iár. Sulyok László — Fotó: Rigó — Pályázni lehet SZOT Kassák Lajos művészeti ösztöndíjra Irodalmi, képző-, ipar- és fotóművészeti ösztöndíj elnyerésére 1989/90-re pályázatot hirdet a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ösztöndíj célja, hogv elősegítse a társadalmi valósághoz kötődő, azt hűen művészi igénnyel ábrázoló. nemzeti kultúránkat gazdagító, értékes alkotások megszületését. Pályázhat minden olyan író. költő, kritikus, képző-, ipái' és fotóművész, akinek alkotásai országos lapokban, antológiákban, önálló kötetekben megjelentek, alkotásaikkal. hazai, vagy külföldi önálló, illetve csoportos kiállításokon bemutatkoztak és vállalják az ösztöndíj céljaival megegyező művek létrehozását. A pályázat életkorhoz nem kötött. Az ösztöndíj elbírálásánál előnyben részesülnek azok az írók. költők. kritikusok, képző*, ipar- és fotóművészek, akik közvetlen kapcsolatot tartanak szakszervezeti szervekkel, munkahelyekkel, valamint amatőr művészeti csoportokkal. szakkörökkelÖsztöndíjat csak azok a pályázók nyerhetnék, akik az adott esztendőben más ösztöndíjban nem részesültek. Akiknek kérelmét a köráb- bi években nem fogadták el ugyancsak a kiírási követelményeknek megfelelően pályázhatnak. A pályázat kiírója a készülő irodalmi pályaművek első kiadási jogát fenntart, ja kötet, illetve antológia megjelentetésére Az ösztöndíj időtartama alatt az egyéni" kiállításoknál fel kel! tüntetni, hogy az •alkotások a SZOT Kassák Lajos művészeti ösztöndíjasának munkái.
