Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

1989. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ NOCRAD 3 Az Írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemegységében az elmúlt évhez viszonyítva az idén tíz százalékkal több SAX tűzőgépet állítanak elő. Az Ausztriába exportálandó terméket Zámbó Miklósné és munkatársai készítik képünkön. —RT— Megint emberi m u lasztösok _ H árom hónappal ezelőtt, a múlt év december 17-ről 18-ra virradó éjszaka tűz keletkezett a ménkesi bá­nyaüzem szorospataki Med­ve-aknájának alsószinti csat­lósfülkéjében. A vizsgálato­kat a Salgótarjáni Kerületi Bányaműszaki Felügyelő­ség elvégezte, s határozatát a másodfokú bányahatóság, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség jogerőre emelte. Az „ügy” jó néhány megszívlelendő tanulsággal szolgál. A vizsgálat során meg­állapították : emberi mu­lasztások sorozata okozta a tüzet. Röviden a történtek­ről: az említett szombatról vasárnapra virradó éjszaka* ra termelő műszakot szer­veztek Szonospa fákon, s lő dolgozót osztottak be bá­nyamunkára, közülük kilen­cet az 53-as frontra, Hideg volt, mind a külszíni akna- rakodón, mind a függőleges akna alsó szintjén eilfa- gyott a sűrítettlevegős cső, s két lakatos gázolajba már­tott és meggyújtott rongy- gyal próbálta a jegesedóst megszüntetni. Ennek következtében tör­tént meg a baj: a bányabe­li csatlósfülkében elővigyá­zatlanul • alkalmazott nyílt láng meggyújitotta az ott le­vő papírt, olajos rongyot, majd a munkaruhák és a faanyagok is tüzet fogtak. Mint említettük, az üzem­zavart emberi mulasztások okozták. Bár itt nem követ­kezett be tragédia, miként a több mint tíz ember éle­tét kioltó lencsehegyi bá­nyatűz során, ám ismét be­igazolódott: a szabálytalan munka különösen súlyos problémákat idézhet elő A tűz azért keletkezett és harapódzott el, mert nem tartották be az alábbi sza­bályokat. Idézünk: „Nyílt lánggal járó munkát (he­gesztés, forrasztás, lángvá­gás stb.) csak )a felelős mű­szaki vezető által engedélye­zett helyen, időben és sza­bályozott körülmények kö­zött szabad végezni. A nyílt lánggal '> járó munkavégzés helyszínén 1— annak teljes tartama alatt W- legalább 2 darab 12 kilogrammos tölte­tű kézi, Vagy hordozható tűz­oltó készülék és legalább 20 liter víz álljon rendelkezés­re. Szénbányászatban, bűz- veszélyes bányában és egyéb bánya sújtólégveszéyes bá­nyatérségeiben a nyit láng­gal járó munkálatok teljes tartama alatt felügyeleti sze­mély legyen jelen. Éghető anyaggal biztosított bánya­térségben, hagy, ha munka­hely 10 méteres körzetén belül szén, szénpor, vagy éghető anyaa van. t (ned­vesítéssel, lemezzel való bur­kolással, 1vagy egyéb alkal­mas tmódon á meggyulladás ellen védeni kell. Az éghető anyagot, ha árra lehetőséa van, el kell (távolítani Úgyszintén nem követke­zett volna be a tűz. ha nem szegik meg azt a szabályt, amely kimondja: ,,A bánya­üzem bányászati tevékenysé­gét műszaki üzemi tervben kell 'meghatározni. 'A jóvá­hagyott műszaki üzemi terv­től abban a körben, amely bányahatóság engedélyezé­se alá tartozik, eltérni, vagy a tervet módosítani csak a bányahatóság engedélyével szabad...” Nos. éppen az el­fagyások elkerülése érdeké­ben rögzítették a KBF által is engedélyezett műszaki üzemj tervben, hogy decem­ber 15-től úgynevezett ki­húzó szellőztetésre kell át­állni a aknában, ám a vég­rehajtásra nem került sor. A történtekért egyértelmű­en felelős az akna műszaki vezetője és helyettese, a szellőztetésd felelős, a gépé­szeti vezető, a dicspécser, s természetesen vállalniuk kell tettük következményeit a la­katosoknak. Nem állt hiva­tása1 tfnagaslatán a frontra telepített ákmász sem, aki elsőként hagyta el a fejtést, magukra hagyva a felügyele­tére bízott dolgozókat. Vé­gezetül: az a bányász is rá­fizethetett volna gondatlan­ságára, aki önmentőkészülék nélkül távozott el a mun­kahelyéről... (kolaj) Gazdasági vezetők érdekképviselete — Már több mint kétszázan jelentkeztek — Hz első közgyűlés május 6-án A Magyar Gazdasági Ka­mara mellett januárban megalakult gazdasági veze­tők érdekképviseleti szer­vezete, illetve annak ki­lenctagú intézőbizottsága 'készül első közgyűlésé­re, amelyre Budapesten, 1989. május 6"án került sor. Addigra elő kell áll­ni a szervezet alapszabá­lyával, tervezik etikai kó­dex, továbbá olyan 1 ajánlá­sok kibocsátását, amelyek különböző bér- és munka­jogi szerződések megköté­sére orientálják a szerve­zet tagjait, valamint a vál­lalati tanácsokat. Mindezekről Gressai Sán­dor, az ideiglenes intéző- bizottság tagja, a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűz­helygyár igazgatója tájé­koztatta munkatársunkat. Azt is élmondta, hogy a szerve­zetnek tagja lehet minden olyan gazdasági vezető, akinek kollektiv munkálta­tója van. Mint tudatta, mostanáig több mint két­százan jelentkeztek felvé­telre. A szervezet nem al­ternatív egyesület, nem szakszervezet, de kész a SZOT-tal egyetértésben mű­ködni; nem áll szemben más társadalmi szerveze­tekkel sem. Arra vállalko­zott, hogy a társadalmi át­alakulások során érdekkép­viselet nélkül maradt gaz­dasági vezetőket a szár­nyai alá fogadja. — Az én „gazdám” — mondotta Gressai Sándor — például a vállalati tanács. Ha megvonja tőlem a bi­zalmat, akár holnap az utcára tehetnek, hiszen még felmondási időm sincs. Ilyen helyzetbe bárme­lyik vállalat, bank, szövet­kezet vezetője kerülhet, te­hát életbevágó megoldani a munkajogi problémákat. Ezért ajánlásokat dolgo­zunk ki például a vállalati vezetők és a vállalati ta­nácsok közti szerződések feltételeire. Nem előjogolk biztosítása a célunk, ellen­kezőleg szeretnénk a most meglehetősen zűrös-zavaros viszonyokat mindkét fél1 számára kielégítő, tisztes­séges mederbe terelni. Ez jogvédelmet is jelent. Ren­desen, becsületesen dolgozó társunkat megvédj ük, ha igazságtalanul bántják, de elhatároljuk magunkat at­tól, aki visszaél vezetői ha-' talmával. Teljes a zűrzavar a vállalatvezetői fizeté­sekben. Ma azonos profil és nagyságrend mellett is gyakoriak a két-háromszo­ros különbségek. Ezért ez­zel a problémával is foglal­kozni fogunk. Etikai kó­dexre véleményem szerint azért van szükség, mert ma ez is rendezetlen prob­léma. Hajdanán azt tartot­ták etikusnak, ha az igaz­gató naponta végigment a gyáron és a portástól az éjjeliőrig mindenkivel ke­zet fogott. Azóta persze so­kat változott a világ. Ma azt tartjuk elsősorban eti­kus magatartásnak, ha az igazgató minden tőle tel­hetőt elkövet, hogy vállala­ta dolgozóinak tisztessé­ges megélhetést, a vállalat tulajdonosánaik, vagy tu­lajdonosainak pedig meg­felelő nyereséget, osztalé­kot biztosít. Ma, vélemé­nyem szerint, az etikus ma­gatartás egyik alapvető is­mérve az aktív reformpár- tiság. Jól tudjuk, hogy a vállalati vezetők közt is van nem egy, nem kettő, akiknek az a kényelmes, az a legelőnyösebb, ha a gazdasági helyzetben:, irá­nyításban nem következ­nek be radikális változá­sok. Következésképpen az az igazgatói magatartás, amely nem reformpárti, az a szememben nem etikus. Cs. G. Ki juthat el a Kanári-szigetekre? Á takarékszövetkezet szakított a szakszervezettel Gazdálkodási mutatói szépek, .mégsem javasolta az Érsekvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetet megyei elismerésre a MÉSZÖV és a KPVDSZ együttes ülése. (A közelmúltban lezajlóit tanácskozáson a múlt évi munkaverseny-mozgalmat értékelték.) Az érsekvad­kertiek felterjesztése kapcsán Mede Béla. a Kereske­delmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete megyebizottságának a titkára indítványoz­ta: a megyei kitüntetést ne az említett pénzintéz­mény, hanem ludánybalászi vetélytársa kapja meg, mivel az előbbi valamennyi dolgozója, vezetője ki­lépett a szakszervezetből. A két testület elfogadta az érvelést, miszerint az oklevél szakszervezeti kitüntetés is egyben, hát furcsa lepne, ha olyan gazdálkodó kap­ná, amelynek tagjai mát kiléptek... — Az előzményekhez tar­tozik — eleveníti fel a tör­ténetet Hustyava László ki- rendeltségvezetq —, hogy korábban évekig a helyi áfész szakszervezeti csoport­jához tartoztunk. Azaz, hogy odafizettük a díjat, de tagok nem voltunk. Én már 20 éve fizettem a bélyeg árát, dç még egyszer sem hívtak szakszervezeti gyűlésre. A díj mindig pontosan beér­kezett, hát nem hiányoztunk senkinek. Ám, most, hogy már nem fizetünk, egyszerre „fontosak” lettünk. Sem a helyi, sem a megyei szak- szervezettől nem jött hoz­zánk soha senki. Üdülője­gyet is csak akkor kaptunk, ha az áfészé már senkinek nem kellett. De akkor is két nap gondolkodási idő alatt kellett eldöntenünk: akarunk-e kedvezménnyel utazni? A fiatalember őszintén elmondja, hogy a szakszer' vezet érdekvédelme, érdek- képviselete nem érte el őket, így hát egyértelmű a kö­vetkeztetés : — Ennek nincs értelme! A kezdeményezők dolgozó­ink voltak, még a múlt év novemberében. Akkor vető­dött fel ugyanis, hogy Mi­kulásra „beszállhatna” ,egy kis segéllyel a Szakszervezet is, ha már fizetjük. Mások tovább mentek: „Hová megy a pénzünk?” — kérdezték joggal. — Miért nem mérlegelték önálló alapszervezet megala­kítását? — Sajnos, ahhoz kevesen vagyunk; 24-en 7 helyen dolgozunk — mondja a ki­rendeltségvezető. — Ám így utólag elmélkedve felötlik, hogy vajon hogyan válasz­tottak tisztségviselőket nél­külünk? Most már mindegy, Kétszáz éve alapították a bábolnai iBéaesUrtokot Az idén kétszáz esztende­je, hogy megalapították a mai Bábolnád Mezőgazdasá­gi Kombinált jogelődjét, a Császári És Királyi Bábol­nai Katonai Ménesit, ame­lyet a Becsben székelő biro­dalmi haditanács közvetle­nül irányított. Az azóta el­telt kiét évszázad hagyomá­nyait, tapasztalatait haszno­sító bábolnai kombinát ma is Európa egyik legismer­tebb arab ménesével ren­delkezik, a lovai a világ számos országába eljutottak. A ménesbirtok 200. évfor­dulóját méltó módon, de szerényen ünnepük meg. Néhány nappal ezelőtt már a jubileum jegyében rendez­ték Bábolnáin a mezőgazda­ságii könyvihónap országos megnyitóját. Június 9-én arab ló -t enyés ztési bemuta­tót rendeznek, amelyre a világ minden részéről vár­nak szakembereket. A bi- centenáriumi ünnepséget augusztus 19—20-án tartják, s erre meghívják a kombi­nát külföldi partnereit is. vállaltuk. Vállaltuk azt is, hogy elesünk az elismerés­től. Az az igazság, hogy, ha a munkám révén nem tu­dom megvédeni magam, a szakszervezet sem fog. Néz­ze csak meg az áremelése­ket! Hol van ilyenkor a szakszervezet? Üdülés? Meg­oldottuk saját berkeinken belül: két faházat bériünk Harkányban. Amit éves díj­ként befizettünk volna, azt most kedvezményes nyaralás­ra fordítjuk. — Most mozgolódik a szakszervezet, de vélemé­nyem szerint ezután sem lesz tevékenységüknek lát­szata — kapcsolódik a be­szélgetésbe Szabó János fő­könyvelő. — Csak a szöveg megy! A SZÖVOSZ juttatja ezeket a díjakat, az általunk befizetett hozzájárulásból ! Ha a szakszervezet díjat ad, olyat adjon, amit ő áll! Sérelmesnek találja azt is, hogy korábban „fentről dik­tálták”, ki kapjon például Kiváló dolgozó kitüntetést. —- „Mondjam be az ada­tait!” — legtöbbször csak ennyit kértek telefonon — folytatja a főkönyvelő. — Miért nem kérték ki előbb a véleményünket? A kívül­álló biztosan nem tudja, de elmondom. A vezetőink egy­től egyig egyszerű dolgozó­ként kezdték a szövetkezet­nél. Nem felejtettük el, hon­iján jöttünk. Éppen ezért a problémákat is árnyaltabban érzékeljük, nem szükséges hozzá a szakszervezet. Egy dolog érvényesülhet : aki nem úgy húz, ahogyan kell, mehet az atya úristenhez is, a szakszervezet akkor sem tudná megvédeni. A kollektíva nemigen szo­rult szakszervezeti segélyre sem, hiszen az egy főre jutó átlagos éves kereset eléri a 108 ezer forintot. Harkány révén minden dolgozó ked­vezményesen üdülhet, két­évenként egész biztosan. Ám, ez Csupán töredéke annak, amit kifogásolnak az érsek- vadkertiek. Mi lesz akkor — ez persze csak feltételezés —, ha létszámleépítésre ke­rül sor? Ki védi majd meg a szenvedő alanyt? Erre a kérdésre már Ko­vács Józsefnétől és Molnár Jánosnétól várom a választ. — Nem tudom, hogy se­gítene-e a szakszervezet egy ilyen esetben — mondja Kovácsné, a pénztáros. — Kedvező helyzetben va­gyunk, mert a munkáltató mindent megad, amire szük­ségünk van. Ezt tekintjük értelmesebb dolognak, nem a szakszervezetet. — Nézze csak meg! Az utóbbi időben alig volt hét­fő, hogy ne jelentettek vol­na be áremelést. -Hát, hol maradt a szakszervezet? —• kérdezi Kovácsné, könyvelő. — Ha a munkaverseny kapcsán valóban a munkát díjaznák, nem lenne fontos, hogy hová. tartozunk, fizet­jük-e a szakszervezeti díjat — így Molnárné. — Ha tagok lennénk, de trehány módon dolgoznánk, akkor kaphat­nánk elismerést? Az oklevél különben sem járt semmi előnnyel. A múlt évben be­tétgyűjtési eredményünket ismerték el ily formában. Kaptunk 4000 forintot is! összesen ! — Férjeik tagjai a szak- szervezetnek? — Az enyém nem — mond­ja Kovácsné. — Az enyém szakszerve­zeti bizalmi a FORCON-ban. De ott legalább van értel­me! Kikérik a véleményüket, az üdülési lehetőség is jobb. Ha ilyen lett volna nálunk is, biztosan nem kezdemé­nyezzük a kilépést — sum­mázza véleményét Molnárné. — Nálunk mindössze egy dolgozó nem kívánt kilépni a szakszervezetből, a buda­pesti irodánk alkalmazottja — toldja meg a gondolatot Kovácsné. — Egy hónapig — a kilépésünk után — még vontuk a diját, azóta beteg- állományban van. O el­mondta egyszer, hogy az anyukája a SZOT-ban dol­gozik, s már sikerült is ki­fogniuk egy kedvezményes utat a Kanári-szigetekre... T. Németh László A tavaszi napsütéses időjárást kihasználva megyeszerte dolgoznak a földeken az erőgépek. Felvételünk Érsekvad­kert határában készült, ahol Bulejka László, a száztizén- négy hektáros területen a tavaszi árpa gyűrűs hengerezését végzi. —RT—

Next

/
Oldalképek
Tartalom