Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
4 NOGRAD 1989. MÁRCIUS 18., SZOMBAT Operettből — tv-film A televízió IV-es stúdiójában megkezdődött Hervé Lili című operettjének elektronikus rögzítése. A tévés technika ezúttal különleges lehetőséget biztosit Seregi László rendezőnek. MTI-fotó: Hámor Szabolcs Emlékkiállítás — segítséggel Köziünk éli ismeretlen ismerősök Bátki József, Béna Kovács Károly, Fayl Frigyes sokak számára kedves és elr felejthetetlen nevek. Számtalan Olyan család van, ahol nap mint nap felnéznek alkotásaikra, hiszen szobáik falát díszítik pasztell képeik, olajfestményeik, rajzaik, polcokon állnak szobraik. Őket idézzük, régvolt tarjám művészeket egy tervezett kiállításon — tanítványoknak, kollégáknak, ismerősöknek, művészetkedve- lő'knek. A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum november 13.—december 31-e között mutatja be összegyűjtött alkotásaikat, életük feltárt momentumait az érdeklődőknek. Ki is a három művész? Olyan elbeszélésekre hagyatkozhattunk, amelyeket mag ma is élő tisztelőktől, utódoktól, tanítványoktól hallottunk, s ezeket néhány lexikális adattal pontosítot- tunk. Bátki József 1877-ben született Zagyvarónán, és 1948- ban hunyt el Salgótarjánban. Munkássága során megfordult az ország számtalan helységében, s külföldi tanulmányai és megrendelései révén Európa sok országában. Festő, szobrász, üveg- tervező. Budapesten, Münr ohenben és Párizsban tanult. Hazatérve, Róth Miksa üvegtervező intézetében dolgozott. Oltárképeket festett, üvegmozaikokat tervezett és készített. Legismertebb alkotásai közé tartozik a pannonhalmi apátság homlokzati képe. Salgótarjánban, a zagyvarónai templom freskóit, a déli plébániaitemplom főoltárának szobrait, a szentély üvegablakait, és még szám talan murái is alkotását csodálhatja meg a szemlélődő. Ismertek portréi, a korabeli ízlést tükröző csendéletei, életképei, rajzai. Borna Kovács Károly 1897- ben született Salgótarjánban, és 1970-ben hunyt el Budapesten. Tanulmányait Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán és 1912-től Párizsban — Bourdelle, a század- forduló egyik legjelentősebb szobrásza tanítványaként — végezte. Még 1926-ban telepedett vissza szülővárosába. Leginkább megrendelésekből élt. Szobrai — templombelsők bem, síremlékekként, emlékművekként — az egész városban ismertek. A képzőművészettel ismerkedő fiatalokat gyűjtötte maga köré, nagy türelemmel és szeretettel foglalkozott velük. Szobrai mellett ismertek tájképei, portréi. Kisebb képein, fellelhetők a modem festészeti irányzatok elemei. Szobrászként tartják őt számon, de mindig festeni szeretett volna. Fayl Frigyes 1889-ben született Budapesten, és 1953- ban hunyt el Salgótarjánban, A Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári oklevelet, majd pár év pozsonyi tanárkodás után a festészeti mesteriskola növendéke lett Budapesten. Aztán 1924-től a salgótarjáni Chorio Ferenc Gimnázium tanára. Sokáig szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, Tájképeket, virág- csendéletekét festett,' foglalkoztatta őt Mikszáth Kálmán novelláinak világa. Kedvelt anyaga a pasztell volt. Részt vett dr. Dornyay Béla könyvelnék illusztrálásában is (Karancs-Medves vidék, Balaton és környéke). Legtöbb alkotása magántulajdonban van. Tanítványok, kollégák, s a század 30-as 40-es éveinek tehetősebb polgárai vásárolták meg kiállításokról, vagy magától a művésztől azokat. Felkutatásuk elég körülményes. Ezen írás nyomán szeretnénk mindazok segítségét kérni, akik kölcsönadják, a kiállítás teljessége érdekében, féltve őrzött festményeiket. Kérjük őket, keressék fel a Nógrádi Sándor Múzeumot. Mondják el személyes élményeiket, hogyan jutottak hozzá az alkotásokhoz, s milyen emlékek 'kívánkoznak elő az évek homályából. Mindenkit szívesen várunk akár információval, akár képének kölcsönadási szándékával keres fel bennünket. S köszönettel tartozunk azoknak, akik eddig is segítségünkre voltak. H. Szilasi Ágota Nógrádi Sándor Múzeum Parlamenti csoport alakult a gyermek- és ifjúsági érdekek képviseletére Páriám,enti csoport alakult gyermek- és ifjúsági érdekek képviseletére. A megalakulásról szóló nyilatkozatot, amelyet 24 képviselő írt alá, az Országgyűlés sajtóirodáján keresztül eljuttatták az MTI-hez. A nyilatkozat hangsúlyozza: szükségesnek tartják, hogy a jövőben — az eddigiektől eltérően — a gazdaságpolitikai döntésekben, nagyobb figyelmet kapjanak a gyermek- és ifjúságpolitikai szempontok, s legyen eredménye minden erre irányuló erőfeszítésnek. Ennek érdekében kíván munkálkodni az új parlamenti csoport. A képviselők fontosnak tartják, hogy parlamenti bázist kínáljanak azoknak a hagyományos és új szervezeteknek, közösségeknek, amelyek a gyermekek és a fiatalok harmonikus fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtését, szellemi és kulturális szükségleteinek kielégítését tűzték zászlajukra. Ez a parlamenti csoport arra vállalkozik — folytatódik a nyilatkozat —, hogy az országgyűlési bizottságokkal együttműködve kezdeményezze, indítványozza a szükséges intézkedéseket; folyamatosan felhívja a figyelmet a gondokra, fellépjen a visszásságok ellen,, és egyes esetekben konkrét segítséget is nyújtson. Pártállástól függetlenül, egységesen, kívánja képviselni az egyeztetett véleményeket a gyermekek, az ifjúság j,éllenét és jövőjét érintő minden fontos kérdésben. Célja az, hogy az Országgyűlés és a kormány szemlélete, eszközrendszere is ennek megfelelően formálódjék. Színházi esték Kél úr szolgája Ugyan mit szólnia Gozzi úr, ha1 látná legfőbb ellenlábasa. Carlo Coldoni jelenkori sikerét? Alighanem ő venné nyakába a lábait — mint hajdan Goldoni —, és menekülne el messzi földiekre. Carlo Gozzit ugyanis ma a színház történész eken kívül szinte nem ismeri senki, Goldoni-művet pedig egyre- máara játszanak színházaink. Például a Mirandolina, a Bugrisok, A chioggiai csetepaté, no és a Két úr szolgája című darabokat. Ez utóbbi a legismertebb és a legnépszerűbb műve a hányatott sorsú, rendkívül termékeny velenceinek, s ezzel mutatkozott be a minap az egri Gárdonyi Géza Színház társulata a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. S Truffaldinó- ékkal a színház biztosra mehet — itt sem maradt el a siker. Ha végiggondoljuk az okát — pontosabban Okait —, teljesen megérdemelt a közönség szeretete. Pedig a rendező, Gáli László amúgy istenigazából nem is keresi a nagyérdemű kegyeit, mert hiszen lehetne ebbel a vígjátékból hagyományosan sziporkázó, riipacskodóan mulattató előadást produkálni. Gáli nem ezt teszi. Korunkban ugyanis — sok más mellett — az érzelmek is devalválódtak (rejtegetjük, megmosolyogjuk kinevetjük azokat), <; e korszellemnek megfelelően a szerelmet, bármennyire is őszinte és mély. idézőjelek közé teszi. Persze épp hogy, csak annyira, hogy ne andalodjunk el a látottakon, ne terelődjön el figyelmünk a lényegről, s véleményem szerint e mértéktartó távolságtartás az előadás legnagyobb érdeme. Gay, a játék stílusát abban a köztes állapotban hagyja, amilyenben 1745-ben maga is megszületett. Még rokon Ságot tart számos vonásban a vásári komédiáikkal, ^azaz az olasz földön, főként Velencében szokásos és erős commedia dell’artéval, de már tovább is lép rajtuk, mivel nem puszta vázlati i- gurákat és -helyzeteket mutat meg a nézőnek, hanem sokkal élettelibb alakúikat, szituációkat. Ebből a felfogásból következik, hogy Gall színpadán helye van az akrobatikának, az ugra* bugrálásnak, a fizimiskát elfedő álarcnak, az esetenkénti harsányságnak, a rnírne- lésntek, és ugyanúgy helye van a letisztultabb, mívesebb szerepformálásnak, a már említett idéző jeles- tá vols ág- tartó, tehát bizonyos fokig elidegenítő ábrázolásmódnak. Ennelk a felfogásnak létezik egy fontos praktikus eleme is: például az álarcok alkalmazása elfedi a színészek korát, s ily módon észre sem vesszük, (hogy is találnánk akkor kifogást), hogy azonos. vagy egészen hasonló korú színészek apát és fiút játszanak. Hozzátartozik azonban az igazsághoz: egy esetben zavar a maszk — Epres Attila Truffaldinója ugyanis jóval hatásosabb lehetne nélküle. A színész van olyan tehetséges, hogy saját arcával hitelesen reagáljon a legképtelenebb helyzetekben is. A színészi gárdának egyik erőssége Epres játéka. Fiifi- káis és naiv, szerencsés és szerencsétlen szolga egyszerre, saját jól felfogott érdekében megrögzött hazudozó, alapjában véve azonban tisztességes ember. Gsakhát a szolgaság, a szegénység sok huncutságra kényszeríti. Létezik azonban társadalmi igazságosság, s Fortuna istenasszony nem hagyja el, végül egy szólgálólány szerelmével jutalmazza. Fráter Kata villog, sziporkázik ebben a szerepben. Remekül formálja meg az öreg doktor szerepét Tunyogi Péter. Jól sikerült karaktert far- mái Solymosi Tibor a testi hibás fogadós alakjából. Oláh Zsuzsa elsősorban szépségével tűnik ki. Román Judit nyafkaiságával hat; a szerelmét formázó Megyeri Zoltán ezúttal halványabb, mintha idegenül feszengene az igazi szerelmes képében. Dánielfy Zsolt alakításáról az óriásira kitömött has eltereli a figyelmet. Gáspár Tibor mint menekülésre késztetett szerelmes a zaklatottságot érzékelteti meggyőzően, a szerelem tüzét már jóval kevésbé. A vígjátékhoz írt versek (Sztevanovity Dusán) és a zene (Papp Zoltán) előadása tetszett. Megragadóbb azonban Szokács Györgyi jelmeztára (korhű és stilizált), illetve Piros Sándor szánpad- tere Velence lagúnáival, gondoláival1. S ezúttal sem hallgathatom el: elég régen láttam az egri társulatot, s valakik — akikre tartozik — tehetnének ellene! Sulyok László Pécsi Ildikó Szécsényben Csak egy közönség van — Számomra nincs külön fővárosi és vidéki közönség. Csak egy közönség van. Akit; ha megtiszteli a társulatot azzal, hogy jegyet vált az előadásra, nekünk is meg kell tisztelni azzal, hogy tehetségünk szerint a legtöbbet adjuk. Egyébként az a véleményem, hogy Szécsényben színházat szerető, értő emberek élnek, akiknek öröm játszani. Nézze, én korábban játszottam Pécsen, Miskolcon, Kecskeméten, a Vígszínházban négy éve pedig a Józsefvárosi Színházban.. Bárhol léptem fel, számomra mindig egy dclog volt fontos: a közönség. E legnagyobb kritikusaink előtt estéről estére megméretünk. Nem szabad visszaélni a közönség bizalmával. — Minden művésznek van egy hitvallása a munkáról, arról, amit nap mint nap csinál... — Ha arra kíváncsi, hogy mi az én ars poeticám, megmondom. „Legyünk büszkék rá, hogy színészek vagyunk”. Alkotó munkát csak belső meggyőződésből lehet végezni. Tisztelettel és odaadással kell csinálni azt, amire vállalkoztunk. Az emberek azért ülnek be a színházba, mert szórakoz,mi'akarnak, mert ki akarnak kapcsolódni, ugyanakkor feleletet várnák nagyon sok kérdésre, belső igényüket akarják kielégíteni. El akarják felejteni a mii ndenn, apóik gondjait, problémáit, de valahol orvoslást is várnak ezekre. Vágyódnak a szépre, a jóra. Csak igazi színészi hitvallással, elkötelezettséggel lehet e követelményeknek megfelelni. Nevettetni, könnyöket fakasztani, megdöbbenteni, az öröm, a bánat, a keserűség, a meghat tottság hullámait felkavarni, gondolatokat ébreszteni, emberi lelkeket formálni, az A Józsefvárosi Színház elsősorban a budapestieké, azon belül is a nyolcadik kerület lakóié, de egy ikicsit a szécsényiek is magukénak tekintik. Hiszen a társulat az utóbbi egymásfél évben több alkalommal vendégszerepeit a fiatal városban. Pécsi Ildikót láthatta a szé~ csényi iközönség a Buborékban , a Villámfénynél című darabban, is legutóbb a Koldusoperában. A Józsefvárosi Színház ismert és kedvelt színésznőjével, kiváló művésszel a színházi hivatásról, a színházak emberformáló tevékenységéről beszélgettünk. érdeklődést felkelteni ez a mi hitvallásunk. Égni és másokat is lángra lobbanla- ni. — Említette az alkotó munlkát. A színész mennyiben önálló, mennyiben az író gondolatainak puszta közvetítője, illetve .mennyire kiszolgáltatott a rendező akaratának? — A színház jó alkotó légikört követel. A siker, az író, a rendező és a színész együttes ió csapatmunkájától füge. Bármelyik rossz, a darab bukásra van ítélve. Amikor én megkapok egy szerepet, barátkozom, ismerkedem a figurával. Ebnonr dom a rendezőnek, hogyan képzelem el a szerep megszemélyesítését, ő is elmondja a véleményét, s így alakul, formálódik a jellem, a karakter. Nálunk a színháznál igazi jó műhelymunka van. Ami pedig az alkotó munkát illeti : hanglejtés, visszafogott, vagy kitartott gesztus, a különböző mozdulatok mind-mind erősíthetik az író gondolatának a tolmácsolását anélkül, hogy a darabot átértelmeznénk. Ez igenis alkotó munka. Minden színésznek van, egyénisége, elképzelése a darabról. Most mutatjuk be a Warren.nié mesterségét G. B. Shaw-tól. Én saját elképzelésem szerint, egyéniségemnek megfelelően alakítom a címszereplőt. Egy másik színész egészen biztosan, hogy másféle Warren- nét formálna meg. — Játszik a színházban. Emellett önálló esteket ad, filmet forgat, tévében lép fel, szerepel a rádióban. A sok közül melyik áll legközelebb egyéniségéhez? — A színház, amelynek megvan a sajátos atmoszférája. Nagyon szeretem ugyanakkor az önálló esteket. Ilyenkor csak én vagyok és a közönség. Minden színész számára ez az igazi próbatétel. Nagy energiát kíván, égy- egy önálló est, de ilyenkor egy kicsit önmagunkból is tudunk adni. Van egy önálló József Attila-műsorom. Nem titkolom: én az egyik legnagyobb költőnek tartom, akiről csak szentélyben illáik beszélni. — Végül: nem provokatív a szándékom, de elég gyakran felvetik az utóbbi időben., a színészek egy kicsit anyagiasak... — Nézze, a színész is ember. Neki is meg kell élni. Nálunk, a színháznál egy átlag színész 7—8 ezer forintot keres. Ezért pluszfelada- tokat vállal. Szinkronizál, fellép a rádióban, és így tovább. Ha a plusszmunkája párosul hivatástudatával, elkötelezettségével, akkor én semmi kivetnivalót nem látók abban,, hogy valaki sokat vállal. Annál is inkább, mert a mi éltető elemünk a munka. — szenográdi —
