Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-17 / 65. szám
1989. MÁRCIUS 17.. PÉNTEK NOCRAD 3 Tüztáne a milliók körül Kevesebb a viharfelhő az ötvözetgyár felett Takarékoskodunk de milyen áron? Mind a gazdaságpolitika, mind a közgaz' dászok egyre inkább azt vallják, hogy a pénzügyi egyensúly megteremtésének csak két eszköze lehet: a kevesebb költségvetési kiadás, valamint a reálbérek és a nyugdijak csökkentése. Nem vitatható, hogy az adott válságos helyzetben még a végső eszközökhöz is hozzá kellett nyúlni, de súlyos hiba, ha egyrészt nem azzal kezdtük, amivel minden takarékosságot kezdeni kell, és ezzel még most sem folytatjuk, amikor már a reálbérek és a nyugdíjak csökkentése a tűréshatárra került. . Az elmúlt negyven év során a gazdaságunk egészét az jellemezte, hogy a gazdasági célok és a túlzott szociális ambíciók érdekében abnormálisán alacsonyan maradtak a bérek. Ennek következménye, hogy a magyar munkaerő minőségéhez, képzettségéhez nemzetközi összehasonlításban is alacsonyan van megfizetve. Ezt azzal a közgazda- sági trükkel ellensúlyoztuk, hogy a vállalatok számára a munkaerőt a bérjárulékokkal és a béremelésre kivetett adókkal drágítottuk. Ennek ellenére a beruházási célokkal ide látogató külföldiek szinte nem is akarják elhinni, hogy nálunk milyen alacsony a bérek színvonala. Tudják, hogy mi itt a drága: elsősorban a nagy adminisztráció, a rossz munkaszervezet, a kapun belüli munkanélküliség. A józan ész tehát azt diktálná, hogy először a pazarlásokat szüntessük meg, és ha már az ezekben rejlő tartalékok kimerültek, akkor kerülhet sor a reálbérek és a nyugdíjak reálértékének csökkentésére. Látszólag egyszerű problémáról van szó. Ám a valóságban más a helyzet. Az, hogy a reálbérek csökkentése mit hoz a konyhára, egyszerűen mérhető, és a végrehajtás is adminisztratív szempontból könnyen biztosítható. Ezzel szemben a kapun belüli munkanélküliség felszámolása, az értelmetlen adathalmazokat termelő bürokrácia leépítése bonyolult szervezési és politikai feladat. A megvalósítása sem biztosítható egyetlen határozattal. A múlt adminisztratív gazdaságirányításából fakad a hiba, hogy csak annak tulajdonít a vezetés jelentőséget, ami kvantifikálható, mennyiségileg meghatárolható. A reálbérek 8 százalékos csökkentése adott vásárlóerő-megtakarítást jelent, a felesleges adminisztráció megszüntetése ugyan a 8 százaléknál lényegesen többet hozna, de azt, hogy mennyi ez a több, és mikor jelentkezik, szinte lehetetlen megállapítani. A reálbérek, a nyugdíjak csökkentése vagy a fogyasztói árak emelése gyors megtakarítást jelent, a pocsékolás csökkentése azonban nemcsak fáradságosabb, de hosszabb időt is igényel. Márpedig a politika egyre inkább a rövidtávú túlélésre és nem hosszú távra koncentrál. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy mindenki tisztában van vele, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek nem oldhatók fel a napi politika eszközeivel. Még mindig nem vált tudatossá, hogy a reálbérek csökkentése a hatékonyság csökkenését vonja maga után. Könnyen feltételezhető, hogy a 8 százalékkal alacsonyabb reálbér ennél nagyobb arányban csökkenti a munka hatékonyságát. Természetesen nem azonnal, nem is az első évben, de végső soron. A jelenkor egyik legnagyobb tanulsága: a feleslegesen tartott munkaerő akkor is drága, ha olcsó bérrel megelégszik annak ellenében, hogy van kényelmes íróasztala, ha az alacsony bér lényegében csak jelenlétét és nem munkáját követeli meg. Ezt ugyan minden magyar kisvállalkozó tudja, és ennek megfelelően a szocialista szektornál lényegesen többet fizet, de többet is követel. Jó lenne tehát, ha az illetékesek néha a sikeres kisvállalkozókkal is konzultálnának. K. S. ÎUT í! Tárgyal ai Tőkés társakat kereső iparvállalatok Emlékezetes esztendő marad 1988. az ötvözetgyáriak számára. Az év derekán még 50 millió forinit veszteséggel számoltak, szinte érződött a szanálás szele, de, ahogy múltak a hónapok, előjelet váltott az eredmény mutatós zárna. A főkönyvi zárás végül is 90 millió forintot meghaladó nyereséget adott ki; szinte hihetetlen váltás ebben az iparágban ! Egyes nézetek szerint nem. boszorkányságról van szó, hanem tudatos értékesítési politikáról. Hogy valóban ez lehetett a „csoda” forrása, arra bizonyíték, hogy tőkés árbevételüket — főként az év utolsó időszakában — jelentősen növelték, az előző évihez képest (1,5 millió dollár volt) majd’ ötszörösére emelték. A fejlődés azóta is töretlen. Idén az első negyedév végére a tavalyi ösz- szes dollárbevétel felével számolnák az ötvözetgyár- ban. Mindez kedvező hatással volt a dolgozók keresetére is, hiszen^ a múlt évben 23,5, idén január elsejétől pedig 10 százalékos bérfejlesztést hajthattak végre. — A tarjáni iparvállalatok között a legjobb kereseti lehetőséget biztosítjuk — jelenti ki Tamáskovics Nándor igazgató. — Ennek ellenére sajnos, tartós létszám- hiánnyal küszködünk, elsősorban a fizikai munkások körében. A kandidátus-igazgatót ezután arról faggatom, vajon minek köszönhetik a sikert ? — Több összetevőt is említhetek — mondja. — Az elmúlt években például rendkívül alacsony volt a 75 százalékos ferrosziiícium világpiaci ára. Tavaly helyreállt a gyártási költség és az eladási ár egyensúlya, s ez kedvező volt számunkra. Ám, hogy érzékeltessem a gondok nagyságát: a dekonjunktúra olyan nagyvállalatokat is megingatott, mint a norvég ELKEM! Aztán, ha a sorban végigmegyünk, megemlíthetem a Salgócró- mot is, melynek a legnagyobb vásárlója egy osztrák eég. Minőségi kifogás a mai napig nem érkezett tőlük. Kelendő a ferrovanódiumunk is. Most nincs veszteséges termékünk, legfeljebb kisebb mennyiségben fordul elő, miután a piaci bevezetés időnként kockázattal! jár, s ezzel számolnunk kell. A vizsgálat lezárult »■HIKliaMMHaHaSK Itt egy pillanatra meg kell állnunk. Egyes nézetek szerint ugyanis a ferrovanádi- um-gyártás jelentős veszteséget hozott a gyárnak, a bevezetésétől, 1983-tól fogva. Az eljárás vállalati szakemberek találmánya, melyért a kifejlesztők 3,8 millió forint, találmányi díjat vettek fel az évek során. A közelmúltban közérdekű bejelentés érkezett a gazdasági rendőrség megyei csoportjához, azt kifogásolva, hogy miért fizetett a vállalat azért, ami nem hasznos? — A vizsgálat azóta lezárult- — fűzd a történethez Tamáskovics Nándor —, s megállapította, hogy szó sincs bűncselekményről. Ezt támasztotta alá Szepesi Ferenc is, a vállalati tanács elnöke, termelési főmérnök, aki egyébként, maga is részt vett az eljárás kidolgozásában: — Nézze! A számok önmagukért beszélnek. Ez a táblázat — teríti elém a kimutatást — jelzi eredményeinket, s kiadiásaiimkait. Látszik, hogy a ferrovaná- dium 40 millió forintot meghaladó nyereséget hozott a vállalatnak. Való igaz, hogy, ha a különböző költségeket „beleépítem” a termék hasznába”, kisebb számot kapok, de ez a találmány hasznossága szempontjából érdektelen. (A bejelentés alapjául szolgált az a minisztertanácsi jogszabály, miszerint találmányra csak akkor fizethető díj, ha annak hasznossága kimutatható. A ferrova- nádium előállításának a hármas alkotócsoport .által bevezetett módszere az első években valóban csak veszteséget hozott, a gazdasági rendőrség szerint mintegy 12 millió forintot. Tényleges,, kimutatható haszon csupán a múlt évben jelentkezett.) Pénzt, de honnan ? — Való igaz, hogy effektiv hasznos eredményt csak a múlt évben tudunk felmutatni — mondja Szepesi Ferenc. De hibás lenne kizárólag erről az oldalról nézni a dolgot. Az eljárás ugyanis rendkívül takarékos, s ha számításba veszem, hogy 1988-ban 4 millió dollár megtakarítást hozott a népgazdaságnak, importkiváltás révén, azt hiszem, felesleges hozzáfűznöm bármit is. Nem titkolom azt sem, hogy a múlt évi jövedelmem után a legmagasabb kategóriában adózom, de végre elértük, hogy a szellemi munkának méltó értéke van. Az élet természetesen nem állhat meg egy-egy vizsgálat miatt. Az ötvözetgyár nagyszabású terveket dolgozott ki a továbblépésre. S bár a fejlesztési pénzek nehezen állnak össze, idén remény van arra, hogy megkezdődhet egy új üzem létrehozása, ferroötvözetek gyártására. — Saját forrásunk kevés — magyarázza Tamáskovics Nándor —, s a bankoknak sincs elegendő keretük e célra. Abban bízunk, hogy a vaskohászat szerkezetátalakításra elkülönített alapjából elnyerjük a szükséges támogatást. Előrehaladott állapotban van egy osztrák céggel, működő tőke bevonására folytatott tárgyalás- sorozatunk is. Nehezíti viszont a helyzetünket, hogy partnereink időnként késlekednek a fizetéssel. Árbevételünk egyre nagyobb hányada mind hosszabb idő alatt fut be, noha mi fegyelmezetten teljesítjük vállalásainkat. Figyelmeztet a hullámvölgy Majd elárulja, hogy belső tart allékaik révén is próbálják javítani helyzetüket. Jelenleg a nem produktív állomány aránya 20—22 százalék, ami nem sók. — Szerintem viszont még így is sok — hangsúlyozza az igazgató —, éppen ezért elhatároztuk, hogy április elsejétől összevonjuk a munkaügyi és a személyzeti osztályt. Később elképzelhető, hogy más területen is élünk az átcsoportosítás lehetőségével. Megmondom őszintén : a számítógépes ügyvitellel sem értünk' el létszámmegtakarítást, hiszen rengeteg adatot kell szolgáltatnunk felsőbb szerveknek. Bonyolult az elszámolási rendszerünk is. A gép csupán az adórendszer bevezetéséből fakadó többletmunkát ellensúlyozza. — A tavalyi hullámvölgy mindenképpen figyelmeztető hatású a jövőre nézve. A világpiaci árak gyorsan változhatnak, éppen ezért csak a folyamatos fejlesztés hozhatja meg a biztonságot. Csakhogy az idén- tervezett 170 millió forint nagy részét felemészti a készülő nagyberuházás. — Jószerével csak smirglire. meg reszelőre futja majd a maradék pénzből — sopánkodik Schaffer József, fejlesztési osztályvezető. — Most ugyan „jó paisszban vagyunk”, de nem tudná, meddig tart majd a piaci konjunktúra. Bízunk benne, hogy a gyárvezetés látja aggályainkat, s megteszi a szükséges intézkedéseket a fejlesztés folyamatossága Végett. T. Németh László Több mint 40 iparvállalat szerepel azon a listán, amelyet a kormányzat állított össze az érintettek közreműködésével a nagyobb arányú külföldi tekebefektetések elősegítésére. Jelenleg ugyanis csak mintegy 300 millió dollárra tehető a vegyes vállalatokba bevont külföldi tőke, ennek azonban- a többszörösére lenne szükség. Az összeállított és azóta széles körben vitatott listát jó néhány helyen a magyar i.panváilalatak kiárusításának tartják, mások viszont támogatják a kezdeményezést, s még azt sem tartják kizárnak, hogy vállalatuk egy-egy üzemét vagy akár az egész gyárat eladják. A Szerszámgépipari Művek vezetői jó előre egyeztették elképzeléseiket az iparvezetéssel, így a válllaflat „eladásáról” szóló hímek nem lepték meg az ott dolgozókat, nem váltott ki feszültséget körükben. Erőfeszítéseket tesznek új piacok szerzésére így nemrég 60 esztergagépet adtak él egy amerikai cégnek 4— 4,5 millió dollárért. Ez ielzi, hogy a vállalat jelentős szellemi kapacitással rendelkezik, de mint mondják, fejlesztési lehetőségeik igencsak korlátozottak. Most mindenekelőtt a Szerszámgépgyártó Rt. tárgyal közös vállalkozás kialakításáról NSZK- beli cégeikkel, s ennek révén 5—6 millió márka tőkebevonásról. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár vezetői a tőkebevonás lehetőségeiről már önállóan is tárgyaltak délkoreai, svájci és NSZK-beli cégekkel. Mindenekelőtt vegyes vállalat alakítását szorgalmazzák. Időközben készült el az ismert vállalati lista, s erre került fel a salgótarjáni gyár is. A gyár európai színvonalú háztartási gáz-, villany-, olaj-, fűtő- és főzőeszközöket készít de megérett az idő a választék bővítésére az újabb műszaki fejlesztésekre, amihez viszont új technológiáikra, eljárásokra lenne szükség. így támogatják azokat az akciókat, amelyek partnereket keresnek számukra is például az NSZK-ban, vagy legutóbb az ipari miniszter angliai látogatása során. (MTI) Asszonyok a szalagon Bátonyterenyéz» as egykori fcarisnyagyár épületében mák (tóik a Salgótarjáni Ruhagyár legnagyobb termel« üzeme, A vállalat a legkorszerűbb gépeket, berendezéseket t* leültette,. Bátonyba, hiszen célja, hogy az 5« készül« termékek teljes egészében tőkés K»egrendelSkh«z kerüljenek.
