Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
1989. MÁRCIUS 15.. SZERDA NOGRAD 5 Jelképeink történetisége tJjabban sok szó esik nemzeti jelképeinkről, dúl a sajtóvita a címerekről, zászlókról. Március 15-e különösképpen reflektorfénybe helyezi ezeket a jelképeket is. Ne feledkezzünk meg a régió jelképeiről sem, köztük a Nógrád megyei, a városi címerekről, zászlókról. Dr. Szvircsek Ferenc, a megyei múzeumok tudományos igazgatóhelyettese a többi között a heraldikával, közismert elnevezéssel a címer■ tannal lis foglalkozik, hiszen a címerek — egyebeken kívül — a művelődéstörténet és "az ipartörténet kutatásának szintén szerves ’részét jelentik. Vele beszélgetünk Nógrád régi és új címereiről, jelképeiről. Tamári szemmel À történelem a múlt — Jelenleg is vannak címereink. Mennyiben ; felelnek \meg ezek a címertan szabályainak? — Bevezetőként mindenekelőtt egy általános megjegyzést szeretnék tenni. Külön kell választani a nemzeti, illetve a régiók címereit és jelképeit. A címerek és jelvények nagyon fontos feladata az összetartozás és a megkülönböztetés kifejezése. Ennek történeti áttekintésére itt nincsen mód, viszont megjegyzendő, hogy napjainkban is létezik ez a szerep, gondoljunk például a különböző jelvényekre, köztük a bányászok ék- és kaNógrád vármegye czimere. Nógrád megye címerei lapács jel vény éré. Hazánkban e század közepéig igen régi címereket használtak a megyék, városok és községek. Ezek tükrözték a helyi tradíciókat és megfeleltek a heraldika szabályainak. A tradíciókban fontos szerepe volt a címerhasználók igényeinek, amelyek általában a motívumkincsben (mesteralakok, címerképek) fejeződték ki. Amikor az 1960- as, 70-es évek idején az 1949-ben megszüntetett címerek utáni igény újra jelentkezett, a magyarországi címeralkotásban és különösen a megyei városokban olyan gyakorlat alakult ki, amely nem a régi címereket újította meg, hanem vagy modernizálták azokat (Balassagyarmat), vagy pedig a helyi tradíciókat hibásan használó címereket terveztek (Salgótarján, Pásztó). Ezek nagyon szegényes mo- tívumikinccsel rendelkeznek, csupán napjaink fejlődését igyekeznek bemutatni. E szándék jegyében művészileg ugyan elbírálták őkét, de heraldikai szakembereknek nem sikerült érvényesíteni az évszázados szabályokat. Az újabb címerék alkotásánál (Bátonyterenye, Rétsági föltétlenül figyelembe kellene majd venni a címeralkotó város tradícióira való utalást, a heraldika szabályait, hasonlóan például a csehszlovákiai gyakorlathoz, amelynek jegyében a hagyományt és az időszerűt harmonikusan egyeztetik. Ezért az új városcímereknél föl kellene használni a korábbi községcímerek motívumait, a pecséteken megőrzött jelképeket, és így tovább. Ezzel lehetne elérni, hogy a legújabb kori címeralkotásban eddig érvényesülő negatív tendenciák megszűnjenek. Sőt, érdemes lenne fölülvizsgálni a jelenlegi címereket. j— IMilyen Nógrád megyei címereket ismerünk? — Gazdag hagyományokkal rendelkezünk. A megyei címerek között egyik legkorábbi keletkezésű a nógrádi. Az 1550. • LX II. te. rendelte el a megyei címerek használatát, és — lám — Nógrád megye már 1551-ben megalkotta címerét. A címerképben páncélos ember- alak látható. 1656-ban már az ország címerét ábrázoló pajzsra támaszkodik a bal kezével a páncélos alak. Törést okozott a megyei címerhasználatban 1786., amikor II. József a megyecí- mereket fölfüggeszti, helyettük az országcímert kell használni, föl'tüntetve az illető megye nevét. II. József halála után visszaállt a megyék önálló címerhasználata és ekkor fogalmazták újra Nógrád megye címerét is, tárcsapajzsra helyezve. Ez a címer 1949-ig volt érvényben. Jelenleg a megyének sem, címere, sem zászlaja nincsen. — Vannak viszont a már emlegetett városi címerek és zászlók. Ezek mikor tűnnek föl? — A dokumentumok alap? ján 1960-ban kezdeményezték isimét a városi címerek kommunális jelképként való használatát, s a címeralkotásban a hetvenes évek jelentik az új hullámot, amikor több város megterveztette új címerét. Ezek sorába tartozik Salgótarján címerének megszületése is, éspedig úgy, hogy vagy nem tudtak a régi városcímerről, vagy nem akarták figyelembe venni a történelmi hagyományt. Salgótarján 1922-ben lett város. Ezek után tervezték meg az akkori várossalgótarjAn Kekkel ils ezüstlel hétszer bat- hardnl osztott pajzsban fekete sas. Salgótarján Salgótarján régi címere és zászlaja címert, amely 1941-ben kiadott történeti és heraldikai tanulmányban szerepel (Széli Sándor dr. Városaink neve, címere és lobogója). Salgótarján ezen eredeti városcímerén kékkel és ezüsttel hétszer baliharánt osztott pajzsban fekete sas látható. Zászlaja pedig Bretagne régi lobogójára emlékeztet hét fekete-fehér sávjával. A mostani városcímer a vörös és fekete alapszínnel a mun- kásvárosjelleget és bányászatot kívánja kifejezni. A motívumai, amelyek egyszerre mesterailakök és címerképek keveredését jelentik, „lebegő” téglahalam és egy háromnegyed fogaskerék, amely a városépítést és iparfejlődést jelképezné, de az ábrázolás a heraldika szabályainak ellentmond. Ezeket a jelképeket ugyanis szervesen kellett volna elhelyezni a mezőben. Ugyanilyen furcsaság, sőt, nagyzo- lás a város földrajzi fekvésére utaló ábrázolás, a két Balassagyarmat régi címere és zászlaja hullámvonal, amely elválasztja a pajzs színeit, a Tarján- és a Salgó-,patakot jelképezné. De vajon, nem nagy képű-e e két koszos patakot így ábrázolni? Továbbá, ki tudja, hogy fák vagy nyílhegyek vannak-e a bányászjelvény két oldalán? Ami tehát alapvető hiba, az az, hogy egyértelműen nem értelmezhető jelképrendszert használ a város új címere. Ennél jobb a balassagyarmati, ami utal a régi színekre és jelképekre is. v— Milyen a nógrádi megyeszékhely, Salgótarján mostani zászlaja? ' , — Van egy furcsaság. A város polgárai voltaképpen nem is ismerhetik ezt a zászlót. Ugyanis az elfogadott új zászló vörös alapon a város címerét és a Salgótarján feliratot ábrázolja. Ennek ellenére, a városi ünnepségeken vörös és fekete zászlót húznak föl, benne a címerrel, de felirat nélkül. Ez pedig nem azonos az elfogadott városi zászlóval. — Várható, hogy ia jövőben egyletek, > 'egyesületek, klubok, paráti körök és egyebek is címereket, jelképeket alkothatnak. Mire kellene ügyelniük? * — Elsősorban arra, hogy fontos szerepet kapjon ekései heraldikában is a szak- szerűség, a tradíció, s a mások által már használt címerek, jelképek motívumait kerüljék el. Ügyeljenek a színek és fémek használatának szabályaira és például a mesteralakok (mértani vonalas ábrázolás), a címerképek kiválasztásánál szakember véleményét kérjék ki. T. E. Pintér Nándor, . a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szak' középiskola történelem— magyar szakos tanára harminckét esztendeje került ‘ a városba, s úgy meggyökeresedett, hogy nálánál nagyobb lokárpatriótát nehezen találni. A tanítás mellett mindig élénken foglalkoztatta a közélet (volt KlSZ-tanács- adó tanár, évtizedek óta iskolaújságot szerkeszt) és a helyi történelem. Csépány Istvánnal és Vincze Ferenccel együtt feldolgozta Pásztó történetét, s a monográfia 1970-ben megjelent. Két esztendeje szerkesztette — tanítványainak bevonásával — Mikszáth Kálmán írásaiból az Utazás Palócországban című kötetet, amely a középiskola és a helyi szerszám- és készülékgyár, valamint a salgótarjáni múzeum támd- gatásával vált nyilvánosan hozzáférhetővé. — Szülőfalumban —nincs túl messzi —, a Pest megyei Galgahévízen elevenen éltek a néphagyományok, a történelmi mondák, legendák — emlékezik ifjúkorára Pintér Nándor. — öreg- anyám sokat mesélt, például a tatárjárásról, a. Rákóczi- szabadságharcról, 1848—49- ről, cipészünk meg a háborút emlegette. Nagyon megragadtak engem ezek a mesék. Tehetségére felfigyelt a tanító, és a szegény szülőket — Galgahévízről akkoriban még nagyon kevesen tanultak tovább — rábeszélte a gyerek taníttatására. A gimnázium után elvégezte a tanárképző főiskolát, majd az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem bölcsészkarát. — Nem véletlenül mondják, hogy a gyermekkor» a pedagógus indíttatása nagy hatással lehet a gyerekekre. Az én példám is ezt bizonyítja. Azóta magam is sokat igyekszem, hogy irányítsam, alakítsam tanítványaim érdeklődését, segítsek nekik a pályaválasztásban. Szükség van a jó tanácsokra. Pintér Nándor a második, a harmadik és a negyedik osztályban tanít, mindkét szaktárgyában. A zászló egyidős a történelemmel. Nomád szimbólum, a népvándorláskor Európáit elözönlők harci jelvénye. Kézai Simon, IV. (Kun) László királyunk (uralkodott: 1272—1290) krónikása szerint a magyarok turulos zászlók alatt harcoltak. Később — a Képes Krónika színes illusztrációja tanúsítja — a királyok és királyi hercegek zászlóin piros-fehér csíkokat vagy zöld halomra ültetett kettős keresztet látunk. A kettős kereszt legkorábbi ábrázolásainkon lebeg,, de a XIII. századi Vége felé már van talapzata, imégpedig a hármas ívű zöld halóm» amelyet a XIV. századitól már rendszeresen odahelyeznek a piros háttérben megjelenő fehér kereszt alá. — Igyekszem úgy tanítani, hogy emberközelbe hozzam mind a történelmet, mind a magyart. Egy-egy tananyagnál meg kell állni — főleg ebben a mai rohanó világban —, és rácsodáikoztatni a gyerekeket az eseményekre, a történelmi, irodalmi személyiségekre. S, ahol természetszerűleg kínálkozik, mutassunk rá a jelenbeli összefüggésekre. A gyerekek ezt nagyon szeretik; jobban megértik a múltat és a jelent is. Gondoljunk csak Táncsics Mihály a Nép szava, Isten szava című írására: a reformkor, az 1848-as márciusi forradalom egyik nagy alakja nem véletlenül Vetette papírra ma is aktuális gondolatait. Legyen béke, szabadság és egyetértés — olvashatjuk a Petőfi és Jókai fogalmazta 12 pontban. Nemzetünknek most is erre van a legnagyobb igénye. História est magistra vitae (A történelem az élet tanítómestere) — hirdeti a latin bölcsesség, bár erre nagyon sokszor rácáfoltak a politikusok, itthon és külhonban egyaránt. Persze az igazság .azért még igazság marad. Kénytelen-kelletlen nemrégiben rájött a magyar oktatáspolitika is, hogy a tudományos-technikai, műszaki forradalom bűvöletében elhamarkodott, káros intézkedés volt a történelemnek az érettségi tantárgyak közül való kiebVu- dalása. Múlt nélkül nincs jelen, nincs nép, nincs nemzet, csak gyökértelen vegetáció, kozmopolita parttalan ság, érzelemszegény, zavart lelkületű, tudathasadásos ember. — A budapesti tudomány- egyetem intenzív tanfolyamára járok, ott hallottam Balogh Sándor professzortól, hogy a történelemtanár szükségszerűen jobban érzékeli, látja a jelen történéseit, mozgatórugóit, hiszen a múltat folyamatában, változásaiban, fejlődésében vizsgálja, s erről mondja el véleményét, a tanórákon. Sokakkal együtt magam is vallom: a történelem a múlt politikája, Á magyar zászló színei A XVI. század elejére a piros-fehér vágásúikhoz, majd később a zöld hármas /hegyhez érdekes magyarázat kapcsolódott. E szerint azél- ilamcímer az országot, mlint területet szimbolizálja, a négy fehér (ezüst) vágás pedig az ország négy nagy folyóját, a Dunát, a Tiszát, a Dráváit és a Szávát. Macedo portugál író, 1687- jben a hármas halmot, amelyen a kereszt áll, Magyar- ország legnagyobb hegyeiként értelmezi, A XVIII. századtól a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát értik a három ■halóm alatt. politikája míg a politika a jelen történelme. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak —, ezt- a magam gyakorlatában meg is valósítom —, hogy a pedagógus a gyerekekkel megbeszélje az országos .és helyi eseményeket. Ezzel a folyamatos párbeszéddel lehetne a fiatalokat olyan emberré nevelni, amilyenr'e igazán szüksége van a változó társadalomnak. 1848. március 15-e megünneplése, bár nevében nemzeti volt, sokáig az ifjúság feladatává szűkült. A pedagógusok vezetésével iskolások emlékeztek, egy időben óraközi szünetekben, vagy tanórák után, később tanítási szünnapon. — Március 15"ét mindenki fontosnak tartotta és hivatkozott rá, de — emlékezetem szerint — a Horthy- és a Rákosi-korszákban sem volt az egész nemzet ünnepe, nem volt munkaszüneti nap. A szülőfalumban rendszerint az első világháborús emlékmű előtt ünnepeltünk. Pásztón található egy szerény ’48-as emlékmű, oda szokott kivonulni az iskola. De a sok ünnep között az utóbbi években elvesztette a vonzását. Egyszer éreztem mást, úgy hat évvel ezelőtt, amikor egy lelkes fiatal tanártársam jó érzékkel megszerkesztett egy műsort, és előadták a* városi művelődési központban. Az együvé tartozás nagyszerű érzésével, jöttünk ki, s utóbb is így emlékeztek rá a diákok. Én akkor éreztem meg, hogy lehet és kell is másképpen ünnepelni március 15-ét. Szíwel-lélekkel, őszinte nemzeti büszkeséggel, formalitásoktól mentesen. Nem szabad, hogy bárki is kisajátítsa ezt az ünnepet, vagy netán uszító, gyalázkodó esztaiék propagálására, ellenséges érzelmek keltésére felhasználja. Nem lesz könnyű az ürességtől elszakadni, mert hozzászoktunk, de ha a nemzet legnagyobb ünnepének nyilvánítottuk, nincs más tennivalónk. A magyar—történelem szakos tanár Petőfi Sándor A XIX. század költői című verséből idéz: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!” — Mit tehetnék ehhez? — kérdezi kis szünet után. — Ma is követendő program. Ügy, ahogyan Petőfiék gondolták, az egész nemzetre érvényesen. Hát normális dolog akkor, hogy külön- külön ünnepeljünk?! Nem. De, sajnos, a logika — mint a múltban — még nem mindenben erős oldalunk. A magyar zászló zöld sávja azonban valószínűleg nem a hármas halom zöldjéből született. Hogy honnan, azt ma sem tudják pontosan a szakértők. Tény, hogy II. Endre (1205—1235) okiratait már piros-fehér- zöld fonallal fűzték át. Az első piros-fehér-zöld zászlók azonban csak a XVIII. századiban jelennek meg, ám ezeket nem használták rendszeresen. A magyar Országgyűlés 1848-ban elvetette a Habsburgok családi heraldikáját megtestesítő birodalmi jelvényt. Helyette az első magyar királyi család színeiből az egész nemzet zászlójává vált, történelmi címerrel ékesített trikolort tette a magyar állam, a magyar nemzet szimbólumává. Cs. K. Sulyok László
