Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
1989. FEBRUAR 8., SZERDA NOGRAD 3 Miért apadnak az újítások? Egy KNEB-vizsgálat tanulságai A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a fővárosi és kilenc megyei (Borsod, Hajdú, Komárom, Pest, Szolnok, Veszprém, Nógrád, Győr és Baranya) népi ellenőrzési bizottsága együttműködésével megvizsgálta a találmányok és az újítások ipari hasznosítását. A népi ellenKét. lényegében azonos méretű, rokon profilú vállalat, a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK) és a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) között. a rokonság ellenére korszakos a távolság. A hagyományos értékeléssel a BVK „utca- hosszal” vezet. Az újítók számát tekintve csaknem négyszeres, a bevezetett újításokban és a kifizetett díjakban már mintegy 15-szö- rös a fölénye. A megtakarítás 100 milliós nagyságrendű. Zavaró körülmény viszont, hogy a TVK 1987. évi vállalati eredménye csaknem két'zer akkora volt, mint a BVK-é. A nvereséa persze összetett mutató, alakulása önmagában nem bizonyítja és nem is cáfolja az újítási eredményeket. Azt azonban tudhatjuk, hogy a „mozgalmi jellegű” újítási tevékenységben meghatározó a mennyiségi szemlélet, amely a minőség ellen hat. A Központi Népi Ellenőr, zési Bizottság vizsgálati je. lentése szerint a TVK.ban tudatosan leépítették az újítási adminisztrációt, s olvan gyakorlat meghonosodására törekedtek, hogy minden dolgozó a legjobb tudását nyújtsa, s alkotókészségét, kreativitását magasabb bérrel ismerik el. Az újítások nagyobb hányada nem az újítási és mű. szaki feladattervekben megjelölt témakörökben szüle, tett. Részben ez magyarázza az újítások bevezetésének elhúzódását. Az elfoga' dott és bevezetett újítások között igen magas részarányt képviselnek az ötletszintű és eszmeileg díjazott újítások. amelvekkeí szemben ér- dem; teljesítménykövetelmények nem támaszthatók. A megkérdezett alkotók úgy nyilatkoztak, hogy többnyire saját ötletből indultak ki, s nem a vállalat igényéből. Az újítások száma a szellemi alkotások között évek óta csökken. egyértelműen és jelentős mértékben nő viszont a díjazás összege. Változatlanul alacsony és csökkenő irányzatú a vállalatok között az újítások átadása. A találmányok körében a szolgálati találmányok száma — a gyógyszeripar örök 111 termelő, 11 kutató, 9 forgalmazó, finanszírozó vállalatot, intézményt, illetve három irányító főhatóságot kerestek fel. A tapasztalatok összegzésénél figyelembe vették az MTESZ tagegyesületeinek észrevételeit és 844 alkotó kérdőíven rögzített véleményét. kivételével — stagnál, a gépiparban csökken. Az újítási díj nemritkán bérkiegészítés jellegű. Az egyik veszteséges kohászati vállalatnál például évente átlagosan mintegy 2500 újítást díjaznak, 53—94 százalékban eszmei alapon. A vezető állású dolgozók gyakran maguk is jelentős jövedelemszerzési lehetőséget látnak az újítási, a találmányi tevékenységben. Az etikailag vitatható „szellemi” teljesítményeket a különösen nehéz helyzetbe került vállalatoknál közérdekű bejelentésekben is szóvá teszik. Más esetekben pedig a vezetők tel. jes érdektelenséget tanúsítaA vállalatok érdekeltsége és innovációs képessége igen alacsony szintű. A szellemi termékek létrehozásának és hasznosításának fő akadálya — részint az ismert támogatási és elvonási gyakorlat következtében —, hogy nincs vagy nagyon korlátozott az innovációból származó különjövedelem lehetősége. A piaci verseny és a hathatós gazdálkodói érdekeltség hiánya miatt nem kielégítő a késztetés, a kényszer a folyamatos műszaki fejlesztésre, az ipar- jogvédelmi tevékenységre. Az újító, a feltaláló személyi érdekeltsége pedig jórészt függetlenedett a vállalati nyereségtől, a gazdálkodói érdektől. A szó igazi értelmében vett piac nem alakult ki a szellemi termékek forgalmazásában, következésképpen verseny sincs. Az innovációs lánc koordinálatlan, a valós piac hiányát a tárcák irányítása nem pótolhatja. Az innovációs pénzintézetek általános érdekeltsége sem teszi szükségessé a jelentős mértékű kockázatvállalást, ezért a nyereséges működésre és a kockázat minimalizálására törekednek. A gazdálkodó egységek gyenge innovációs érdekeltsége és az alkotók újító és feltaláló késztetése együttesen érvényesül, s a kettősnak, vagy egyszerűen szűkkeblűéin a díjak megállapításánál. A sajátos magyar „vállalkozói” viszonyokat szemlélteti, hogy nemritkán a laikus bíróságok ítéletei válnak mérvadóvá meghatározó jellegű fejlesztési, stratégiai ügyekben. Az egyik vegyi üzemben például két újításért is az eredetileg megítélt összeg 16-szorosát fizették ki bírói ítélet alapján. A legtöbb vállalat, intézmény kizárólag belföldön védi a műsziaki újításokat. Csupán gyógyszergyáraknál találhatunk magas szintű, innováción alapuló eredeti kutatási eredményeket, sokoldalúan védett, jelentős nyereséget hozó szellemi termékeket. A gyógyszeriparban egv-egy belföldön oltalmat szerzett találmányra átlagosan további hét országban megszerzett szabadalmi oltalom jut, .ez az arány a vegyiparban kettő, a gépiparban nem egészen fél. Az egysíkú hazai védettségből az alkotók kedvező díjazási törekvéseire lehet kö- vetkeztetni. séget. az érdekütközést jól tükrözi az ügyrendi szabályozások „díjközpontúsága”. A szabályzatok például a megítélhető díjak mértéke szerint határozzák meg az elbírálói hatásköröket, nem pedig a szellemi teljesítmény, az eltérő nyereség vagy megtakarítás alapján. Nem aszerint szabályoznak tehát, hogy „mit hoz” a szellemi termék a vállalatnak, hanem aszerint, hogy „mit kaphat” az alkotó. Az ilyen szemlélet hatására eev.egv kiugró megoldás esetén a legtöbb gazdálkodó egységnél nem az eredménynek örülnék — sokszor nem is igazán kíváncsiak rá — hanem a díj nagyságát vitatják az alkotótól'. Az innováéió élénkítése az iparjogvédelmi kultúra és aktivitás fejlesztése szorosan összefügg az irányítási rendszer folyamatban lévő korszerűsítésével, az autonóm gazdálkodás, a tulajdo. nosi érdekeltség, a piaci verseny feltételeinek megteremtésével. A népi ellenőrzés országos vizsgálata végezetül megállapítja: aszerint szükséges összehangolni a szabályozást, az iparjogvédelmi mechanizmust a külgazdasági stratégiával, hogy közelebb kerüljünk a fejlett országok gyakorlatához. K. J. Utcabosszal vezet a BVK II vállalatok nem, a kisszervezetek érdekeltek az újításban A Salgótarjáni Autójavító Vállalatnál a* elmúlt év végén digitális kivezérlést! Hofmann futóművizsgáló berendezést helyeztek üzembe. A hawi szervizhálózatban a legkorszerűbb diagnosztikai berendezések közé tartozik, melyet a személy- gépkocsik futómüveinek beállításához használnak. — RT— Új elnök,, új vezetés Választottak a szolgáltat... Sírkő Béláné, Pádár István, vagy dr. Rákos István? Hármuk közül ki ülhet majd bele a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet március elsejétől megüresedő elnöki székébe? A kollektíva jelenlegi vezetője, dr. Szabó Gyula nyugdíjba vonul, lévén már 61 éves, s itt és most kell megválasztani az utódját. Am kinek szavaznak majd bizalmat a szolgáltatók? Sir- kó Béláné főkönyvelő és Pádár István műszaki vezető közülük való, őket jól ismerik, a szakberkeken kívüli dr. Rákos Istvánról azonban vajmi keveset tudnak. Egyszóval a lecke fel van adva... Eljátszom a gondolattal: előnnyé válhat-e a közismertség az ismeretlenséggel szemben? Vagy ezúttal is bebizonyosodik a szólás- mondás', miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában ? De hátha éppen a kívülről érkező a valóban legalkalmasabb az elnöki tisztségre? Csakhogy lesz-e módja ezt bebizonyítani? Nos, néhány órán belül választ’ kapok az önmagámnak megfogalmazott kérdésekre... A helyszín mindenesetre méltó a jelentőségteljes eseményhez, tudniilik a Narancs étteremben tartják. A fehér asztalokat körbeülök ünneplőt viselnek, megadva ezzel is a rendezvény rangját. ☆ Kezdődik a közgyűlés. Módosítják az alapszabályt és az ügyrendet. Ez utóbbi azért lényeges, mert lehetővé válik a többes jelölés az új elnök személyére. Utána dr. Szabó Gyula beszámolójában megvonja a múlt esztendő előzetes mérlegét. Amit fel jegyzek belőle: tavaly csaknem százzal csökkent a szövetkezet létszáma, mert bezárták a gazdaságtalanul termelő zabari üzemet. Senki nem maradt kenyér nélkül, mert a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár átvette és foglalkoztatja a nődolgo- zókat. További 9 fodrász, 5 kozmetikus, 1 fényképész és 2 villanyszerelő is megvált a szövetkezettől, mert kevesellték a keresetet. Mi tagadás, nincsenek túlfizetve a szolgáltatók, hiszen az egy főre jutó átlagos bruttó havi kereset mindössze 5242 forint. Még felírom: a kollektívának a múlt évben elért 40,4 millió forintos árbevétele 15,8 százalékkal marad el az előirányzottól és 11,4 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbitól. Nemcsak a zabari üzem nem hozta az időarányos tervét, hanem a villanyszerelő, az irodagép-javító és a fodrászegység sem teljesítette a célul tűzött bevételt. Végleges adatok ugyan még nincsenek, de bizonyos: komoly nyereségre nem számíthatnak a szövetkezet tagjai. Nehéz idők járnak a személyi szolgáltatókra — szűröm le az elhangzottakból a tapasztalatot. Pénzszegény világunkban amikor ugrásszerűen emelkednek az árak, azzal takarékoskodunk, amivel tuduhk. Márpedig a magyar ember nem szívesen vonja meg magától az ételt, italt, Az új elnök megköszöni a bizalmat. Mellette az elődje. Fotó• R. Tóth Sándor inkább kevesebbszer megy fodrászhoz, maga javítja meg a csöpögő csapot, az elromlott villanyt, saját kezűleg tapétázik. Tehát az igénybe vehető szolgáltatásokon spórol. Ha pedig mi, lakosok kevesebb pénzt adunk ki ilyen célokra, akkor vékonyabban csörgedeznek a forintok a szövetkezethez és dolgozóihoz. ☆ Mire a gondolatmenet végére érek, sajnálni kezdem a leendőbeli elnököt. Mert neki záros határidőn belül lépnie kell, különben bedobhatja a képzeletbeli törülközőt. Tőlünk jóval fejlettebb nyugati országokban az egyik legjövedelmezőbb ágazat a szolgáltatás, erre nálunk a tönk szélére sodródott egy erre szakosodott munkásgárda. Nem vagyok szakember, de bátran kijelentem: valami itt nem stimmel! A gond. vagy gondok orvoslása viszont nem az én asztalom... Eközben zajlik a vita, a bér van terítéken. A felszólalók mindegyike kevesli, hogy a szoros elszámolású egységekben az anyagmentes árbevételnek csak a 32 százalékát kapják meg törzsbérként. Némelyek indulatosan, mások sírással küszködve panaszolják: a létminimumot sem éri el a keresetük. Egyszeriben megélénkül a terem, amikor Hangonyi Já- nosné, a jelölőbizottság elnöke emelkedik szólásra. Elöljáróban megköszöni a búcsúzó elnöknek a szövetkezet élén eltöltött 24 évet. Megemlíti : ez idő alatt több kitüntetést nyertek. Vastaps kíséri, amikor átnyújtja a szegfűkosarat dr. Szabó Gyulának. — Sajnálják-e, hogy meg kell válniuk az elnöküktől? — kérdezem a mellettem ülő nőket. — Nekem semmi bajom nem volt vele — így egyikük. — Szigorú, de igazságos. Megfelelő tudással rendelkezik, van tekintélye. — Csak egy kicsit már eljárt felette az idő — veti ellene a kolléganője. — Túlságosan óvatos, nem mer vállalkozni. Holott a szolgáltatásban muszáj próbálkozni, különben nincs pénz. Hadd jöjjön egy tettre kész fiatalabb. .. ☆ Kihasználom a szavazás előtti pauzát, Hangonyi Já- nosnét a pályázatról faggatom — Tavaly november végén, a NÖGRÁD újságban tettük közzé a pályázati felhívást — mondja. — Négyen jelentkeztek, de egyikük visszalépett. (Állítólag kevesellte az új elnöknek adható. a régi elnökétől jócskán elmaradó fizetést. K. L.) A maradó trió tagjai minden szempontból megfelelnek a követelményeknek. — Maga kire adja majd a voksát? — szegezem neki a kérdést. — Ne haragudjon, de azt nem árulhatom el — hangzik az udvarias elutasítás. — Különben is a szavazás titkos. .. Mások azonban kevésbé titkolódznak. A megkérdezettek kivétel nélkül dr. Rákos Istvánt találják alkalmasnak az elnöki tisztre. Miért? Megnyerőén szerény, ámbár kellően határozottnak látszik, ráadásul jogvégzett, miként a még hivatalban lévő elnök. Fiatal ember, nem egészen 41 éves, ennek ellenére korábbi felelősségteljes beosztásaiban sokirányú tapasztalatokat szerzett. Tehát ő kihúzhatná a szövetkezet szekerét a sárból. . . ☆ Következik a szavazás. Amíg az eredményre várunk, Alexi József, a megyei tanács ipari osztályának vezetőhelyettese röviden méltatja a nyugdíjba vonuló dr. Szabó Gyula érdemeit. Többek között elhangzik : 1955-től vesz részt a szövetkezeti mozgalomban, mindenkor igyekezett a közösség javára cselekedni. Aztán átnyújtja az ünnepelt- nek az ipari miniszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést. Érkezik a mikrofonhoz a szavazatszedő bizottság elnöke és sorolja: — A leadott 166 szavazatból 165 az érvényes. Dr. Rákos Istvánra 132-en mondtak igent, ő tehát a szövetkezet új elnöke — szavait elnyomja a jelenlévők éljenzése. Győzött a közakarat. . . Pádár István 18, Sir- kó Béláné 15 szavazatot kapott. Az új elnök mielőtt elfoglalná helyét az elnökségben, megköszöni a bizalmat. Megígéri: — Azon leszek, hogy mindannyian megtaláljuk számításunkat a szövetkezetben. Kollektív vezetésre akarok törekedni. Elsődleges célom a gazdálkodás stabilitásának megteremtése, ehhez vállalkozni és fejleszteni szükséges. Ebéd után megválasztják az új vezetőséget. Az ifjú elnök után még egy friss ember kerül be az újonnan megalakított öttagú „kabinetbe”. Megválasztották tehát sorsuk irányítóit a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet tagjai. Az idő dönti majd el, hogy jól választottak-e. . . Kolaj László Uj telefonközpont Balassagyarmaton Ügy tűnik végre megvalósulhat a balassagyarmatiak talán legrégibb vágya, hiszen az új korszerű telefonközpont épületének kivitelezési munkái megkezdőditek. A több mint 230 milliós beruházás tervezését és fő- vállalkozásban a kivitelezését is a salgótarjáni AGRO. FIL vállalta el. A technológiai szerelési munkákat a Budapesti Híradástechnikai Gépgyár, a telefongyár, a szombathelyi Auto-Aero Vállalat és a BUVI javító- és szerelőüzeme végzik majd. Az épületnek 1989. december 30-ra kell elkészülni, de szeptember 30-tól már — a tervek szerint — a postatechnológiai, -szerelési munkákat is meg kell kezdeni. A központ bekapcsolásával az Ipoly-parti város is bekapcsolódhat a belföldi távhívó- hálózatba. Erre az elképzelések szerint 1991 első negyedévében kerülhet sor.
