Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
1989. FEBRUÁR 1.. SZERDA NOGRAD 3 Tizennyolcán dolgoznak Patakon a lámp aernyökészítö üzemben, melyet a Magyar-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet üzemeltet- Az idén 4.5 millió forintos árbevételt terveznek. Képünkön Pap Istvánné, Oravecz Sándorné, Szilágyi Margit és Busái Imréné állólámpákhoz szükséges ernyőt készítik. —RT— Gondolatok az áremelés után A magyar lakosságot 1951 óta nem érte olyan nagy áremelkedés, mint a mostani. Ak. kor a kormányzat túlbecsülte az ország növekedési képességeit, mindenekelőtt az általa alkalmazott tervgazdálkodásban rejlő energiákat. A vezetésben általános volt az a meggyőződés, hogy állandósítani lehet a termelés két számjegyű^ növekedését. A túlzott önbizalom, a tervezési módszerekben rejlő lehetőségek irreális túlértékelése két év múlva már nyilvánvalóvá vált, elkerühetet- len lett a politikai és gazdaságpolitikai korrekció. Az 1951-es áremeléseknek a másik jellemző vonása az volt, hogy az ipari árak az átlagosnál is jobban növekedtek. A hatalom azt hitte, hogy az ipar bármilyen akkumulációs igény kielégítésére és viharos növekedésére képes, ugyanakkor a mezőgazdaságot el lehet, sőt el kell hanyagolni, annak nincs sem politikai, sem gazdasági jövője és az ipar fejlesztésének érdekében olyan fejőstehén, amit minél gyorsabban és maximálisabban le kell fejni. Az 1951-es áremelésnek a harmadik vonása a — már ugyan jelentősen megcsökkent, de még mindig lobogó — lelkesedés volt. Sokan hitték, hogy a jövő érdekében minden átmeneti áldozat indokolt, mert azzal annál gyorsabban elérhetjük az igények szinte maradéktalan kielégítését. A jelenlegi áremelkedés csak a kirakatok árcéduláin hasonlít az 1951-eshez, minden másban éppen az ellentéte: — Akkor a vezetés túlzott önbizalma volt a jellemző, ma annak inkább a hiánya. — Akkor a lakosság rovására és az ipar javára akartak jövedelmező árakat biztosítani, most elsősorban a mezőgazdasági árakat emelték. — Akkor még a közvéleményt a lelkesedés és az erős politikai aktivitás jellemezte, ma a közvélemény — egy szűk értelmiségi rétegtől eltekintve — pesszimista, politikai tekintetben passzív. A jelenlegi áremelések e három karakter- vonásából következnek a gyengéi is. A súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás alapvető feltétele a magabiztos vezetés, amelyik vállalja a bonyolult, sokak érdekét sértő feladatokat is. Már a kibontakozási program is az önbizalom hiányából fa. kiad. A vezetés elsősorban monetáris eszközöktől várja a dolgok jobbra fordulását. A monetáris politikát az jellemzi, hogy a lakosság nem látja közvetlenül az őt érintő nehézségeket kiváltó intézkedéseket, azok meghozóját: így a felelősség elmosódik. Ennek a módszernek azonban az a nagy gyengéje, hogy a korrekciós mechanizmusa csak az egyensúlyi állapot közelében működik. A mi gazdaságunkat pedig egyáltalán nem az egyensúlyihoz közeli állapot jellemzi. A kor. szerű monetáris politika ugyan a válsághelyzetben sem nélkülözhető, de messze nem pótolja a konkrét, hatékonyságot javító intézkedéseket. Például az élelmiszerárak Maga az áremelés — jelenlegi formájában — ennek a monetáris szemléletnek felel meg. Az áraik emelése azonban csak az egyensúlyi helyzet közelében képes a korrekciós szerep betöltésére. Ha.nagy az inflációs nyomás, akkor az áremelkedéseket tovább lehet hárítani, tehát ezzel maga az inflációs folyamat nem lassítható. Ennél is nagyobb hibája, hogy csökkenti a dolgozók termelési kedvét, teljesítményösztönzését. Márpedig javuló termelési kedv nélkül nem képzelhető el hatékonyabb termelés, javuló kínálat. Az áremelkedés és áremelés ugyan az inflációs nyomás esetén szükséges, de ezt kísérnie kell egy sor takarékossági, racionálizálási intézkedésnek is. Ezek nélkül az áremelések negatív hatása nagyobb lesz, mint a pozitív. De mi lett volna akkor a teendő? Vegyük az élelmiszerárak emelését: ettől jelenleg nem várhatunk nagyobb mezőgazdasági termelést, tehát nagyobb kínálatot. A mezőgazdasági árak emelésétől csak akkor várhatunk eredményt, ha egy bátor agrárreformmal párosul. Jelenleg a mezőgazdaság üzemi struktúrája még az iparénál is sokkal torzabb. Túl sok a nagyüzem, holott a világgazdaságban a sikeres agrárszektorokra az a jellemző, hogy ott az árutermelés 90 százalékát családi vállalkozások adják, olyanok, amelyek értékesítését, áruellátását, szolgáltatásait nagyvállalatok, mindenekelőtt fogyasztási és értékesítő szövetkezetek végzik. A mi mező- gazdaságunk másik torzulása a rendkívül költséges és az agrárszektor szellemi tőkéjét elpocsékoló adminisztráció. A világ minden sikeres mezőgazdaságát az ipairénál sokkal kisebb adminisztrációs igény jellemzi. Vaunak jó példák Nekünk jelenleg a felesleges mezőgazdasági adminisztráció többe kerül, mint ameny- nyit az élelmiszerárak jelenlegi emelése hozhat. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: a kormányzat miért nem két oldalról közelíti meg a mezőgazdasági dotáciiók csökkentését? Az egyik oldal a jelenleginél kisebb áremelés, a másik az olcsóbb termelésről való gondoskodás lehetne. Aligha fogja a közvélemény elfogadni azt, ho,gv a mezőgazdasági nagyüzemek indokolatlan költségeit a lakosságra, ezen belül is aránytalan súllyal a legszegényebbekre hárítsuk. Még azt sem 'mondhatjuk, hogy nem volt előttünk példa. Kína világtörténelmi jelentőségű példát szolgáltatott arra. hogyan kell a lakosság jobb élelmiszer-ellátását biztosítani. Már jó öt éve sor került a nagyon következetes agrárreformra, az élelmiszerárak drasztikus emelését azonban a vezetés halasztotta, a mérsékelt áremelésre is csak a reform beindítása után évekkel került sor. A Szovjetunióban is már meghirdették az agrárreformot, de még nem jelentették be semmiféle él el m i szerá r - em e] ést Amíg az áremelések tovább erősítik a reformmal szembeni bizalmatlanságot, a konkrét reformintézkedések híveket szereznek. A kapuikon belüli munkanélküliség felszámolása ugyan súlyosan érinti azokat, akik elveszítik kényelmes állásukat, de a tárgyilagosak belátják, hogy a takarékosságot ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb a pocsékolás. A rejtett munkanélküliségnek a nyílttal való felváltása ugyan fokozott szociális gondoskodást követel meg, de ez legalább végső soron olcsóbbá teszi a termelést. Ezzel szemben az áremelések megkönnyítik a pocsékolás fenntartását, finanszírozzák a kapun belül.j munkanélküliséget, a torz üzemi struktúrát, az elavult termékek további termelését. Sajnos a drasztikus áremelkedés bejelentését nem kísérte egyetlen nyilatkozat sem arról, hogyan növelhetjük a termelés hatékonyságát, mennyiségét. Még egyszer hangsúlyozom: mind a monetáris, mind az árreformra, ezen belül az áremelésekre szükség van, de ha ezekkel a konkrét reformokat alkarjuk elodázhatókká tenni, akkor egyre mélyebbre süllyedünk a válságba. Veszélyz ónéban ? ! Ëg és föld a különbség Vajon milyen örökséggel kezdte önálló, új életét a tavaly december elején megalakult Balassagyarmati Finomkötött Részvénytársaság. A hozományból csak a kollektíva egész fejlődését jórészt meghatározó műszaki- technikai állapotot, mint a versenyképesség döntő meghatározóját ragadjuk ki. SZEGÉNYES ÖRÖKSÉG — BE NEM VÁLTOTT TERVEK — Annak a géptípusnak, amelyet a központ 1965-ben lecserélt, jelentős része még most is itt van. Ugyanis 1973‘ban csak 50 százalékban kerültek az NDK-gvárt- mányú, akkor korszerű Tex- tima masinák helyére újak. Azóta döntő többségük — 60 százalékuk — már nulla forintot ér. Nem modernek ezek a gépek, ettől függetlenül ’ lehet velük dolgozni, jó minőséget garantálni. Az előbbieket kiegészíti néhány célgép, aminek 10 százalékát a tőkés speciál masinák alkotják — utal bevezetésképpen műszaki-technikai elmaradottságukra Béres József, a részvénytársaság főmérnöke. — Nagyon silány örökség ez — vetem közbe. — A korábbi nagyvállalat éves terveiben mindig szerepelt a régi konfekciógépek évi 50—60 darabbal való cse, réje. Ennek csupán a 10 százaléka valósult meg. Amikor ezt szóvá tettük, mindig azüal érveltek, hogy az alapanyaggyártás feltételeit kell olyan állapotba hozni, hogy folyamatos legyen, a jó minőségű kelmeellátás, így hát sosem maradt pénz a nálunk levő régi gépek újjal való felcserélésére — pergeti vissza az oda-vissza történő párbeszéd lényegét a főmérnök. — A mai kedvezőtlen állapothoz nem járultak hozzá azzal, hogy hamar belenyugodtak, elfogadták a központ indokait? — A kelmék minőségének garantálása érdekében valóban szükség volt az alapanyaggyártás feltételeinek megteremtésére. Nemcsak erélyesen felléptünk a műszaki-technikai korszerűsítés érdekében, hanem jó néhányszor hangoskodtunk is. De hiába volt minden. Mire ránk került volna a sor, mindig elfogyott a pénz. Tetézte gondjainkat a szocialista export támogatásának erőteljes mérséklése. Ez jelentősen hozzájárult eladósodásunkhoz, fizetőképtelenségünkhöz — érvel Béres József. MINDEN tőkéskívAnsAgot KIELÉGÍTENEK Az előbbiekből is kitetszik, hogy a balassagyarmati gyár elodázhatatlan műszaki-technikai megújulása a részvénytársaság nyakába szakadt. — Nem vagyok kétségbeesve a jelenlegi gépek színvonala miatt, még akkor sem, ha elismerem, hogy a kölni vásáron nem találkoztam a nálunk honos NDK-gyártmányú Textima' gépekkel, amelyeket manapság már nem is tudunk beszerezni, mert olyan nagy a kereslet irántuk. De olyan korszerű sincs, aiViit ott kint láttam. Jártam a Salgótarjáni Ruhagyár nagybátonyi világszínvonalú technikát alkalmazó gyárában. Ott is ugyanúgy meglepődtem, mint a kölni vásáron. Ég és föld a különbség a mindkét helyen látott technika, technológia és a miénk között. Ennek ellenére, határozottan állítom: minden tőkéskiván- ságot — még a legigényesebbet is — teljesíteni tudjuk — hangsúlyozza Béres József. — Hogyan? ' — Szakmai felkészültségünkkel, hozzáértésünkkel, az állandó minőség garantálásával, a határidők pontos betartásával. így kívánunk olyan nyereséghez, jövedelemhez jutni, amely hozzásegít bennünket műszaki- technikai elmaradottságunk folyamatos csökkentéséhez. Jelenleg átmeneti állapotban, bizonytalanságban vagyunk. Az első félévi mérleg után már tisztábban látjuk önmagunkat és lehetőségeinket. Számítógépre visszük gazdálkodásunkat, hogy tudjuk mérni a teljesítményünket. — S addig? — A budapesti központtól könyvjóváírással átvesszük a 14 éves szabászgépeket. Itt az a gondunk, hogy a gépi, vagy a kézi terítőgéppel dolgozunk. Ugyanis az előbbihez egy 24 méteres hosszú épületre volna szükségünk. Ügy néz ki, hogy a kényszer a kézi terítésre ösztönöz — érzékelteti mai valóságukat Béres József — majd így folytatja: — Saját erőből vásárolunk egy energiatakarékos ragasztógépet, néhány tőkés speciál masina beszerzéséhez még az idén megpróbáljuk előteremteni a szükséges pénzt. — Miképpen? BEKERÍT.'M \ VILÁGCÉGEK t ZLETIIALOZATÁBA — Az első fél évben döntően még azokat a megrendeléseket teljesítjük, amelyeket a vállalati központ a múlt évben lekötött. Emellett, szeretnénk megduplázni a tőkésexportot, azaz, a régi szintre, 49 millióra emelni. Felülvizsgáljuk a veszteséget hozó megrendeléseket, ha úgy látjuk, akkor felmondjuk azokat, s megpróbáljuk tőkéskívánságokká átváltani. A jelenlegi bérmunka során valószínű, eljutunk odáig, hogy létrehozunk egy vegyes vállalatot. Versenyképességünk növelése érdekében az OKISZ Labortól átvettünk egy technikát, technológiát és modelleket. Célunk, hogy bekerüljünk a világcégek üzlethálózatába — vázolja az önállóvá válás néhány bizakodó elképzelését, az életrevaló gondolatokban, elképzelésekben gazdag, nyugtalan tettvágyáról és eredményes munkájáról ismert Béres József. Venesz Károly Az acélöntés rákveszélye Az acélöntödék dolgozói közül az átlagosnál többen halnak meg tüdőrákban — állítja az angliai Aston egyetemének most közzétett tudományos jelentése. A kockázatot még az sem csökkenti. hogy az utóbbi években lényegesen tisztább lett az öntödék levegője. Az egyetem kutatói kilenc angol öntöde munkásállományát vizsgálták. Tízezer nevet gyűjtöttek össze az 1945—1965 közötti húszéves időszakból és az egészségügyi szervek segítségéve! megállapították, hogy hányán haltak meg közülük azóta, és mi volt a haláluk oka. Az eredmény: hétezer öntödei munkás ma már nincs életben és közülük az átlagosnál többen halták meg tüdőrákban. Részletes esettanulmányt ugyan nem készítettek, de a kutatók szerint más vizsgálatok már amúgy is kimutatták, hogy sok rákkeltő anyag van az öntödék levegőjében. Jóllehet 1945 óta sok angol öntödében megjavították a szellőzést, és a gőzök-gázok elszívását, a tüdőrákos megbetegedések számában nem találtak csökkenést, sőt a jelek szerint a ráta valamivel nőtt is. A Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tari keverőüzemében 16 ezer tonna állati keve- réktakarmányt készítenek évente. A baromfi-, sertés-, szarvasmarha-, és nyúltáp a megyehatáron túlra. Hevesbe is eljut. —bp — K. S.
