Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
2 NOGRAD 1989. FEBRUÁR 27., HÉTFŐ Grósz Károly interjúja a TflNJUG hírügynökségnek (Folytatás az 1. oldalról.) — A szó ci a l i zrn uskép változik, mégpedig — véleményem szerint — két okból — hangsúlyozta a főtitkár. Az egyik az, hogy a felszabadultan gondolkodó emberek nem fogadják el többé a szocializmus leegyszerűsített felfogását, amely oly sokáig uralkodott a Szovjetunióban. A másik ok. hogy a szocializmus eszményeinek szolgálatában nem alakult ki olyan korszerű intézmény- rendszer — a szocializmus nagy tragédiája ez — amely a szocialista törekvéseket gyakorlattá tudta volna változtatni. Bár másodrangú dolog, mégis megemlítem, hogy a szocializmusra nagy tehertételt jelentett az a sok középszerű ember, aki a szocializmus nevében gyakorolta a hatalmat, s ezáltal kompromittálta az eszmét. — Jelenleg nem lehet olyan iszocializmusképet megrajzolni, amely minden országra érvényes. Lehet azonban néhány olyan vonást körvonalazni, amely a szocializmust, mint eszme- rendszert, megkülönbözteti minden más rendszertől. Ezek között említeném — — nem biztos, hogy mindenki egyetért velem —, hogy a szocializmus egy vegyes tulajdonú társadalom, amelyben az állami, a szövetkezeti és magántulajdonok egyaránt jelen van — de az állami és szövetkezeti tulajdon alkotja a többséget. Hasonlóképpen alapvető jelenségnek tartom', hogy megszünteti az emberek esélyegyenlőségét. — Nagyon lényeges dolognak tartom,- hogy a szocializmus az egyéni képességek szabad kibontakoztatása mellett a közösségekben rejlő értékeket is felhasználja. Ezeket nem állítja egymással szembe, hanem az egyéni és a közösségi boldogulást összekapcsolja. Ebben Jugoszláviának nagy történelmi tapasztalatai vannak. — A szocializmus jellegzetességének tartom még azt, hogy a teljesítményekben illetve az elosztásban a teljesítményelvnek kell érvényesülnie, s ezzel együtt a társadalomnak nagyobb terhet kell felvállalnia a szociális különbözőségek megszüntetésére. Mert igazi nagy problémánk, hogy a munka díjazása és a szociális követelmények összekeverednek, összemosódnak a határvonalak, pedig szét kellene választani őket. Nagy Imre és 1956. A Központi Bizottság nemrégi ülésével kapcsolatos kérdésre rátérve — amely 1956 jellegét is megvitatta, valamint a kormány azon döntését is, hogy a kissé későbbi bírósági tárgyalás főszereplői megjelölt sírban nyugodhatnak — Grósz Károly megemlítette, hogy Nagy Imrének, valamint legközelebbi munkatársai földi marsványainak eltemetése humanitárius meggondolásokból indokolt. Harminc év után egy szocialista rendszernek elemi kötelessége, hogy Nagy földi maradványait méltó keretek között hántolja el anélkül, hogy minősítené az elhunytat. Ez nem politikai rehabilitáció, ez minden egyes embernek kijáró emberiesség; gesztus. Ha az események történelmi kutatása indokolt, akkor természetesen meg kell vizsgálni azokat a körülményeket is, amely között elítélték Nagy Imrét. Ha netán találnánk olyan új, eddig nem ismert tényeket, amelyek rehabilitálását indokolnák, akkor azokkal is szembe kell néznünk — mondotta a többi között Grósz Károly. — De a temetés nem ezt fejezi ki. Mi tudományos és jogi szempontból felülvizsgálunk minden olyan okmányt, amely ennek a korszaknak az eseményeihez kapcsolódik. Ha a tudományos felismerés politikai következtetéseket igényel, akkor természetesen azokat is megfogalmazzuk. Grósz véleménye szerint 1956 mostani értékelése nem más, mint az elmúlt harminc évben eltorzult értékelés kiigazítása. Elutasítom a nyugati sajtónak azt az állítását, miszerint a február 10—11-ikei központi bizottsági ülésen elvi kompromisszum született volna. Ez tulajdonképpen egy korábbi egyoldalúság kiigazítása, (hogy tudniillik csak ellenforradalomról van szó. — a tudósító megjegyzése.). Ez felel meg a valóságnak. (Tehát, hogy népfelkelés tört ki, amely később mindinkább ellenforradalommá alakult át — tette hozzá a jugoszláv, tudósító.) Az MSZMP főtitkára nem ért, egyet azokkal az értékelésekkel, amelyek szerint a gazdasági reform lendületét vesztette. A reform 20 évvel ezelőtt kezdődött. Mai nehézségeink egyik oka, hogy a politikai reform valójában el sem indult. 1982— 1983-ban a gazdaság mélyponton volt, a vezetők a napi feladatok megoldására koncentráltak, s háttérbe szorult a koncepció kidolgozása. A gazdasági reform — tette hozzá Grósz Károly — továbbra is jól halad, ezt bizonyítja a Központi Bizottság eheti ülése is, amely arra vállalkozott, hogy korszerűsíti, megújítja az agrár- politikát. A két évvel ezelőtt bevezetett bankrendszer is jól vizsgázott, jelentős az új adórendszer, a társasági törvény, s a parlament hamarosan elfogadja a külföldi beruházások védelméről szóló törvényt. Folyamatban van az inflációellenes program kidolgozása, illetve egy olyan gazdasági mechanizmusé, amely alkalmazkodni fog a világpiachoz. Lehetőségeinkhez mérten a gazdasági reform nagy léptekkel halad előre — ismételte meg a TANJUG újságíróinak beszélgető partnere. — Vannak azonban fékek is. Egyrészt, az óriási adósságállomány (csaknem 18 milliárd bruttó összegben — a tudósító megjegyzése), másrészt kicsi a gazdaság mozgásszabadsága. Ugyanakkor — folytatta Grósz — felgyorsultak a politikai változások, mivel e téren inkább szubjektív, mintsem objektív akadályokat kell leküzdeni. Politikai bölcsesség, elhatározottság és bátorság kérdése, hogy mit vállalunk fel. Nem lenne jó, ha a két reformfolyamat nagyon elszakadna egymástól. Szerintem a politikai reformnak egy kicsivel a gazdasági előtt kell haladnia, attól nem szakadhat el. Semmit sem ér az a politikai felépítmény, amely mögött nincs anyagi, gazdasági teljesítmény. Létezik azonban egy harmadik reform is, az ideológiai. Ez gyakorlatilag még nem indult el igazán. flz Európai Gazdasági Közösséggel és a KGST-vel való viszony: — Magyarország az Európai Gazdasági Közösséggel és minden más regionális vagy szakmai jellegű gazdasági tömörüléssel együttműködésre törekszik. Ez a Távol-Keletre ugyanúgy vanatkozik, mint Európára — mondotta Grósz Károly. — Ami az európai Közös Piacot illeti : mi a jelenlegi szerződéses kereskedelmi kapcsolatnál mesz- szebb nem mehetünk. Nem azért, mert nem akarunk, hanem mert a Közös Piac rendszere nem tud minket befogadni. Ennek praktikus oka van. Az Európai Gazdasági Közösség Nyugat- Európa politikai közösségének alapjait vetette meg. Ebben a politikai közösségben egy szocialista állam rendszeridegen. Mi tehát nagyon szoros gazdasági együttműködésre törekszünk, nyitottak vagyunk, minden síkon keressük a hatékonyabb együttműködés feltételeit, lehetőségeit. Példaként említhetem, hogy szabványainkat az Európai Gazdasági Közösség szabványaihoz igazítjuk, de a szervesebb kapcsolat távlatai nem láthatók. Még egyszer mondom, ennek nem gazdasági, hanem politikai okai vannak — folytatta a főtitkár és rámutatott: Magyarországot nem vennék fel az Európai Gazdasági Közösségbe. Ezt Davosban egyértelműen tisztáztuk. Az Európai Gazdasági Közösség politikai közösséggé fog válni. Ez tíz vagy húsz év alatt végbemegy. Ebbe egy szocialista társadalmi rendszerű ország nem illeszthető be. Másrészt. Magyarországnak szüksége van a KGST- re. Nekünk egy jól működő KGST kell — mutatott rá Grósz. — Ezért javaslataim nem a KGST ellen, hanem egy jobban működő KGST-ért fogalmazódtak meg. Hosszú lenne, ha részletesen belemennénk a KGST-vel kapcsolatos programjavaslatunk ismertetésébe. De a fő iránya egyszerűen megjelölhető. Egy sokkal korszerűbb elszáfnolási, pénzügyi rendszerre van szükség a KGST-ben, és egy korszerűbb árrendszerre. Magasabb fokra kell emelni a termelési együttműködést, fokozatosan szabaddá kell tenni a tőke, a munkaerő áramlását. A KGST jelenlegi, központi tervirányításra épülő mechanizmusából sok mindent le kell vinni a vállalatok közötti együttműködés szintjére. Ennek a feltételrendszerét is létre kell hozni. Első elem egy olyan konvertibilis valuta, amely az együttműködést ■ pénzügyileg is lehetővé teszi. Ki kell alakítani egy megfelelő elszámolási és intézményrendszert. Az irány csak az lehet, hogy a közös valuta válik konvertibilissé. Azt nem lehet tudni, hogy ennek mikor teremhetők meg a feltételei — esgvszerre semmiféleképpen sem. Ezért mi az elszámolások részleges konvertibilitásának álláspontját képviseljük. A KGST mellett a Varsói Szerződésről is szó esett. A főtitkár hangsúlyozta: még nagyon sokáig nem mondhatjuk, hogy nincsenek szovjet csapatok Magyarországon. De, hogy csökkenni fog a csapatok létszáma, az biztos. Erre már ebben az évben jelentős mértékben sor kerül, s a csökkenés a jövő évben is folytatódik. A teljes csapatkivonás — mondta Grósz — megítélésem szerint akkor fejeződik be, ha az amerikai csapatok kivonulnak Nyugat-Európá- ból. Ennek nem kell feltétlenül egyazon ütemben történnie, de a tendenciának azonosnak kell lennie. Ami a nemzeti kisebbségek helvzetét illeti — tért át Magyarország pártvezetője a következő kérdésre1 —. két felfogás létezik. Az egyik, hogy a szocializmus természetéből adódóan megoldja a nemzetiségi problémát. Nekünk nem ez a tapasztalatunk. Mi tehát a másik felfogást valljuk, miszerint minden ország vezetésének megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a területén élő nemzetiségiek jogainak szavatolására. A gyakorlat a szocialista országokban eltérő, attól függően, hogy kik, me- Jyik álláspontot vallják magukénak.. Szerintem a nemzetiségi kérdés csak történelmi távlatban, tudatos és tervszerű munka eredményeként oldódik meg. Ennek útja. hogy az adott állam minden feltételt biztosít a nemzetiségi létből adódó igények érvényesüléséhez, és lehetővé teszi állampolgárai számára, hogy rendszeres, folyamatos kapcsolatokat tartsanak az anyanemzettel. Ez a természetes folyamat oldja meg a nemzetiségi problémát. Kétoldalú együttműködés — Magyarország és Jugoszlávia között hasonlóságot elsősorban az eredményekben és a nehézségekben látok — tért ki Grósz a kétoldalúi együttműködésre a két szomszédos ország között. Gazdaságaink nem elég korszerűek. késve alkalmazkodtak a világban zajló változá-. sokhoz. A termelési struktúránk elmarad a fejlett országok mögött, nem fordítunk kellő gondot a szellemi és a tudományos munkára. Nem sikerült érdekeltté tennünk az egyéneket a nagyobb teljesítmények elérésében. E tekintetben, amennyire én tudom, Jugoszlávia előbbre jutott. Ugyanez vonatkozik az önkormányzati rendszerre, az öntevékeny közösségekre — tette hozzá Grósz Károly. — A déli szomszédságunkban működő politikai mechanizmus több olyan értéket is hordoz, amelynek megteremtésén Magyarország még csak most dolgozik. A különbségek — egyebek között — abból adódnak, hogy míg Magyarország nem sok nemzetiségű ország, addig Jugoszlávia az, s ez sok kérdésben teljesen más megközelítésit igényel. — A két ország politikai kapcsolatai valóban igen jók, példamutatóak. Sokat fejlődött a gazdasági együttműködés, s amit különösen nagy értéknek tartok, hogv igen erősek az állampolgárok közötti kapcsolatok. A gazdaság területén kívánatos lenne a kooperációs együttműködés bővítése. Kereskedelmi forgalmunk jobban bővülhetne, ha a hangsúlvt a termelési együttműködésre helyeznénk — emelte ki Grósz Károly. — Stipe Suvarral, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnökével való találkozótól az MSZMP főtitkára a két ország belső kérdéseiről kölcsönös, mélyreható tájékoztatást, valamint a még gyümölcsözőbb együttműködés elősegítését várja. — Magyarországnak érdekében áll a szabadabb, nyitottabb együttműködés. Továbbra is tartalmas, jószomszédi viszonyban akarunk élni Jugoszláviával. Azt kívánjuk, hogy a politikai, gazdasági és az emberek közötti kapcsolatok elmélyüljenek. Érdekünk, hogy a határ mentén élők között még gazdagabb, még eredményesebb legyen az együttműködés. Ez azt is eredményezheti, hogy a nemzetközi küzdőtéren, a nemzetközi politikai és gazdasági folyamatokban is egyre több lehetőséget találunk az együttműködésre — mondta végezetül Grósz Károly. Befejeződött a tsz-konferencia (Folytatás az 1. oldalról.) éréséhez ma háromszor- négyszer annyi ráfordítás szükséges, mint egy évtizeddel korábban. Különösen igaz ez az alaptevékenységben : a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. A nyereség elszívó hatását elsősorban a nem mezőgazdasági tevékenységben nyílt mód ellensúlyozni, telephelyen kívüli tevékenységekkel, többségében Budapesten. E gazdasági kényszerű kalandok összes élményét megéltük és még sokáig érezni is fogjuk. Ma már a helyi foglalkoztatás a telephelyen végzett iparban történik. Az elmúlt évben a nettó árbevétel 70 százalékát a nem mezőgazdasági tevékenységek adták. Ez önmagában is mutatja az alkalmazkodás tényét és kellő mértékét. Ezt a folyamatot a megyei vezetés is támogatta és ösztönözte. Gazdasági gondjaink fő oka, hogy a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége elmarad a népgazdasági átlagtól. Nem támogatásra, hanem megfelelő árképzésre van szükség. A felszólaló ezután azt érzékeltette, hogy az adottságok milyen módon befolyásolják az elérhető eredményeket, majd a következőkkel folytatta: — a fő kérdés: szükség van- e a kedvezőtlen adottságú tájakon előállított termékekre, tekintettel arra, hogy az export nagysága körülbelül egyenlő e tájak termelésével. Szerinte más, jobb minőségű földeken, termelt gabona, ipari növény, húselőállítása többbe kerülne a népgazdaságnak, mint a kedveztőtlen adottságú termelőszövetkezeteknek juttatott, úgynevezett különtámogatás. Egyébként a támogatás, mint fogalom sértő, bántó, mert nem a termelőszövetkezet, hanem a fogyasztó és az export kapja. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az érdekképviseleti munkában a munkastílus szervezeti felépítés korszerűsítésével egyidejűleg a megújulási folyamatban a kulcságazatok mellett az eddiginél jóval nagyobb hangot és képviseletet kapjanak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gondjai. A felszólaló szorgalmazta továbbá a csődeljárás mai gyakorlatának megváltozatását, utalt a veszteség esélyeinek növekedésére. Ha ezt az utat jártuk volna az elmúlt húsz évben, akkor a megyében a 36 tsz- ből legfeljebb 15 maradt volna meg. Vajon az érintett 50—60 falu jövője, az itt élő emberek sorsa miként alakult volna? Tények bizonyítják, hogy a veszteségrendezési hitelt az állam kamatostul visszakapja. Ennyi kockázatot, ilyen jövedelemelvonás mellett az államnak is vállalnia kell. Nógrádban hosszabb távon az államkassza nem lett szegényebb, a szanálás és segítségnyújtás miatt 1980 óta 12 tsz volt veszteséges, ebből 3 alapvetően aszálykár miatt. A 244 millió forint pénzügyi hiány rendezéséhez 94 millió hitelt kaptak, melyet pontosan törlesztenek. Ezzel szemben 510 millió forint adót fizettek be az előbb említett időszakban. Amennyiben ez nem megoldás a szabályozás változására, az elemi károk elviselésére is igen érzékeny, kedvezőtlen adottságú térségekben szükség lenne akár az árbevétel 15 százalékát is kitevő adómentes tartalékva- gyon-képzési lehetőségre, a gazdálkodási kockázat ön- szanálással történő csökkentésére. A vagyont véletlenül sem szabad feldarabolni Varga Mihály, a nőtincsi Naszályvölgve Termelőszövetkezet elnöke elöljáróban azokról a feszültségekről, felhalmozott gondokról szólt, amelyek nem új keletűek, újszerűek. Feloldásuk, a kiút megtalálása érdekében a mostani konferencia akár egykét évvel korábban, de mindenképpen pár hónappal ezelőtt is összeülhetett volna. Ezután konkrétan a saját termelőszövetkezetében szerzett fontosabb tapasztalatokról, az útkeresésről, a jövőjüket szolgáló gondolkodás módjairól szólt. Utalt arra. hogy a 3000 hektáron gazdálkodó nagyüzem az elmúlt 30 évben mindent átélt, amit átélhetett egy nagyüzem. Az 1974- es. három falu három szövetkezetté egyesítő dátumáig a nőtincsi székhelvű gazdaságot kétszer szanálták. Jellemzői voltak: a vezetők bukása révén többmilliós beruházások kenőitek prédára, vagv lettek áz enyészeté, romokként emlékhellyé válva az akkori gondolkodásmódnak. Ezeket a beruházásokat valamilyen segítséggel be kellett volna fejezni, termelésbe vonni, nem pedig a hozzáadott támogatások azonnal kivonását elrendelni, mely bizonyította, hogy a támogatást nem a beruházás, hanem a szövetkezet vezetője kapta. Az egyesülést követő pár éven át a gazdálkodás normalizálódott, viszont sem- rn; dinamika, fejlődés nem volt, mégcsak kilátásban sem. Ekkor külső hatásra, korszerű szemléletű vezetők kerültek a szövetkezet élére — 1978 — aikik helyesen, jól látták, hogy a kedvezőtlen mezőgazdasági viszonyok között a fejlődést csak a kiegészítőtevékenység bővítésével, az abból származó forrásokból lehet csak fellendíteni. Ez a koncepció az akkori támogatási rendszerre. a termelési adókedvezményre, az adó terhére pályázat útján szerezhető fejlesztési forrásokra épült. Aki viszont ezektől az ágazatok tói hatékonyságot is követelt, azt a fejlődés akadályozójának minősítették és félretették, A Visszarendezés veszteségei tartalékok nélkül elviselhetetlenek voltak, a beruházások forrás nélkül maradtak. A monokulturäs kalászos gabona termesztést is azért növelték meg .jelentősen. mert magas mértékű volt a külön árkiegészítés. A pénzügyi előnyök rendkívül jók voltak, de sajnos beleolvadtak a 62 millió forintos, több éven át akkumulálódó pénzügyi hiányba, amelyet 1983-ban már nem lehetett eltusolni. A talpraállást szolgáló követelmények és intézkedések eredményeinek ismertetése után a felszólaló úgy vélekedett, hogy az 1987-ben meghirdetett jövedelemtermelő képességet növelő pályázat elbírálásánál érvényesülni kellett volna az érdekképviselet kontrolljának, a pályázatok nyilvánosságának. Ezután szólt arról, miként vonhatók be még hatékonyabban a tagok, a dolgozók a nyereségtermelésbe. hogyan érvényesülhet a tulajdonosi szemlélet, válhatnak dolgozók valódi tulajdonosokká. Szerinte a jelenlegi szemléleten nehéz lesz változtatni. A hosszabb távú vagyonérdekeltség, az osztalék bizonyára aktívabb közreműködést vált majd ki. A vitában felszólalt Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter. Zárszót Szabó István mondott majd előterjesztették a konferencia állásfoglalását.
