Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
0 Ctthonosan berendezett szobákban, tisztára meszelt, kézi hímzésekkel, képekkel díszített falak között él 170 lakó, a mizserfai idős korúak szociális otthonában.- Ezeknek az embereknek legnagyobb százaléka súlyos, vagy enyhén mozgáskorlátozott, és sajnos aggasztóan sok a szellemileg leépült lakónk. Ez az oka annak, hogy az intézetbe való bejutásra sokszor évekig kell várni, hiszen az elhelyezéseknél elsősorban a súlyosabb eseteket vesszük figyelembe. - mondja Serfőző Tamás, az intézet igazgatója. Milyen az orvosi ellátás az otthonban?- Egy belgyógyász, napi háromórás részmunkaidőben dolgozik. Fogorvosunk jól felszerelt rendelőben látja el betegeinket. Nagyon fontos feladat hárul a pszichológusnőre, aki a megromlott családi kapcsolatok helyreállításában, az intézeten belüli konfliktusok rendezésében segít szakmai tanácsokkal — válaszol Nagy Mária, a szociális intézet vezető főnővére.- Az itt élő embereknek nagyon fontos a foglalkoztatás, melynek egyik része a kerti munka nyáron és kora ősszel, amikor zöldséget ültetnek, ka- pólgatnak az otthonnal szemközti területen. Bent, a foglalkoztatószobában, az írószer- vállalat részére tűzökapcsokat segítenek csomagolni. De szívesen vesznek részt különböző házi munkákban is. Természetesen ez nem kötelező, de nagyon szívesen vállalják, hiszen leköti figyelmüket, és egy~ egy szép emberi kapcsolat kialakulását is szolgálja. Csakúgy, mint a minden évben megrendezésre kerülő közös kirándulások, a különböző rendezvények, csereüdülések stb. A lakógyűléseket nagyon fontosnak tartom, amikor közösen, nyíltan beszéljük meg napi gondjainkat, mint egy nagy család, s így mi is szerzünk új információkat - mondja az igazgató. A második emelet egyik szobájában Csincsik. néni meséli, hogyan telt el a mai délelőtt. — Már hatkor fenn voltam, és fürdés után vártuk a reggelit. Aztán megnéztem az újságot, mi lesz a tévében. Mostanáig az adást néztük. — Nagyon elégedettek vagyunk a konyhával — szól közbe Rózsika néni a szomszéd ágyról. Sokan jöhetnének ide főzni tanulni, és hogy hogyan kell rendet, tisztaságot tartani. — Igaz megöregedtünk, de itt igazán mindenről gondoskodnak számunkra. Az épület másik szárnyában Piroska néni vidám nótával szórakoztatja szobatársait, de közben a „szomszédból" is jönnek látogatók. — Jobban érzem itt magam, mint otthon. Esténként összegyűlünk, eldalolgatunk, egy idős bácsi hegedűkísérete mellett. De a kertben kapálás közben is jókat dalolászunk. - mondja vidámon a vizslási asszony. A harmadik emeleten lakó Horváth néni hat éve, hogy idekerült. — Már nagy tapasztalatom van, kinek segítsek, ki az, akit rendre utasítsak - mondja mosolyogva, s amikor meglátja a főnővért, odabiceq a szekrényhez-, kis szatyrából kézi hímzését veszi elő. Tanácsot kér, milyen színnel folytassa, hogyan szegje el a szélét. A folyosón Pirk bácsi állít meg - Kedveseim, én úgy érzem magam itt, mint a szülői házban - mondja kedvesen, és elsiet, mert már őt is várja a finom ebéd. G. M II válaszadás felelőssége I jVletkoromnál fogva nem lehettem részese J a felszabadulást követő történelem teljes egészének, hiszen néhány évvel 1956 után születtem. Hogy mégis foglalkoztat, az érthető, hiszen velünk, „bennünk" él. Politizáló emberként lehetőségem, történelmet és filozófiát tanító tanárként kötelességem a véleményalkotás. Még akkor is, ha manapság ez elég nehéz, mert az eszmék, utak, tettek átértékelődésének (sokszor a mindenáron való átértékelésének) korszakát éljük. Napjaink minden generációt átható értékválságát mindannyian másképp fedezzük fel önmagunkban. Az idősebb korosztály tudja, mikor, miképp, miért harcolt, de most az eredmény láttán megkérdőjeleződik az idáig vezető út. A „nagy generációnak” örök hiányérzete van, s most talán az ő érdekük leginkább a változások gyorsítása, mert úgy érzi, nincs sok ideje a cselekvésre. A fiatal, alig felnőtt réteg egy „frissen befejezett mű”, s máris a korábban hitt eszmék ellentétének igazságával, biztosnak vélt axiómák megdőlésével találja szembe magát. Végül a felnövekvő generáció többnyire csak kérdez, amelynek válaszolnunk kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Persze kérdezni és kételkedni kell, hiszen ezek minden újnak nemzői, a fejlődés hajtóerői. Csakhogy úgy tűnik, jelenleg több a kérdés, mint az okos, megfontolt, bölcs válasz. Igaz, hogy a válaszadás mindig nehezebb és nagyobb a felelőssége is. Ennek a kérdésekkel teli értékválságnak, (amely gazdaságban, társadalomban egyaránt jelen van) szükségszerű következménye az analízis, az elmúlt időszak feltárása, amely nélkül nem lehetséges az átrendeződés. Egészséges társadalom képes erre az átrendeződésre: korábbi lépések értékelésére —, ha kell, átértékelésére —, hibák felismerésére, elemzésére, konzekvenciák levonására, helyes út- és célrendszer kijelölésére. A tévedések lehetőségét növeli meg, ha olyan történésekről kell ítélkezni, amelyek időbeli közelségük miatt erős aktuálpolitikai töltettel bírnak, nem mentesek a szubjektivitástól és a közvélemény számára még nem válhattak igazán történelmi eseménnyé, amelyről az időtávlat adta objektivitással felvértezve mindig könnyebb véleményt alkotni. Ügy tűnik ehhez még nem vagyunk elég érettek. Jó példa erre az utóbbi hetek nagy érdeklődéssel kísért vitája 1956-ról. A neves tudósokból megalakult történelmi albizottság nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy az elmúlt 40 év elemzésével hozzájáruljon a jelen folyamatainak megértéséhez és a jövő útjának kijelöléséhez. így került sor 195é — mint a 40 év egy mozzanatának — árnyaltabb, objektívabb vizsgálatára is. Csakhogy ők még igazán nem is adták értékelést az említett korszakról és eseményről (hiszen a tanulmány csak a napokban kerülhetett a kezünkbe), amikor alternatív szervezetek sokasága a lehetőségen felbuzdulva és néhány kiragadott mondatot félreértelmezve (ennek körülményeit ismerjük) már átértékelte a sorsfordulót. Holott a bizottság elnöke, Berend T. Iván a „Hét”-beli nyilatkozata figyelmeztetett arra, hogy mint minden történelmi fordulatot, ezt is árnyaltságában és teljességében (előzmény, cél, tartalom, hajtóerő, erőviszonyok, kimenetel stb.) kell vizsgálni. Nem valószínű, hogy a munka megkezdésekor a feltétlen átértékelés szándéka vezette a tudóscsoportot, sokkal inkább az egzakt, tényeknek engedelmeskedő összefüggésrendszer és eseménytörténet felvázolása. Üdvözítőbb lenne talán ez irányba továbbhaladni egyéb vitás kérdésekben is, mert a megújulást nem feltétlenül minden korábbi tagadása jelentheti csupán, noha első ránézésre kétségkívül ez tűnik a legeredetibbnek, s ehhez képest a realitás és objektivitás legcsekélyebb óhaja is konzervativizmusnak kiáltható ki. Napjaink megnövekedett szellemi szabadságának nem szabad az eszmék és gondolatok felhígulásához, parttalan, cél nélküli áramlásához vezetni. A toliforgatás, és a retorika tudományát minden önjelölt próféta a KÖZ-re hivatkozva, nemzeti érdekeket emlegetve gyakorolja. Persze kevés olyan tézis létezik, amelyre ne felelne előbb-utóbb antitézise. De vigyázni kell, ne szaporodjanak el túlságosan az utóbbiak, mert azokból csak légvárat lehet építeni. Erre is gondolniuk kellene az antitézisgyártóknak. A fent említett vita — úgy érzem — példaértékű, s nem lenne jó. ha a közélet jellemző „munkastílusává” válna. Tanulsága talán annyi, hogy a reformfolyamatokban sürgető igényként jelentkező rugalmasság, merészség, gyorsaság, vállalkozószellem, bátor kezdeményezés stb., nem alkalmazható a nemzeti történelem értékelésének módszereként. Mert, bár a nemzeti önismeretnek éppen az ad tartást, hogy képes szembenézni múltjával és jelenével, de csak azzal alázható meg, ha alárendeljük önös egyéni érdekek, szubjektivizmustól túlfűtött indulatok tévútra vezető vakságának. természetesen a szellemi élet megpezs- 4 dülésének örülnünk kell, hiszen ez egyik feltétele és egyben lehetősége is a progressziónak, persze, csak akkor, ha tudjuk, mennyi a szükséges és elégséges tagadás. De összes felélt és tartalékolt szellemi erőnk sem képes annak az antitézisnek a felállítására, amely alap-felépítmény viszo* nyában (elismerve a kölcsönhatást) az előbbi primátusát kérdőjelezi meg. Pelléné Czene Csilla középiskolai tanár Segítenek a rászorulóknak Az idei áremelések, gyógyszerár-emelések különösen a kis keresetű, alacsony nyugdíjjal rendelkező rétegeket érintik érzékenyen. Salgótarjánban több szervezet is foglalkozik szociálpolitikai tevékenységgel, most dr. Petercsák Zsoltot, a városi tanács családvédelmi csoportjának vezetőjét kérdezzük, hogyan, milyen módon segítenek az arra rászorulóknak, milyen rendelkezés szabályozza a köz- gyógyellátási igazolvány, vagy a gyógyszersegély adását. — A gyógyszerárak emelkedésekor a sajtó attól volt hangos, hogy a drágulást a tanácsok gyógyszersegéllyel kompenzálják. Nekünk viszont semmilyen jogszabály, vagy iránymutatás nem állt rendelkezésünkre erre vonatkozólag. A feszültségek elkerülése érdekében egy 1958-as jogszabályt alkalmazva a hozzánk fordulóknak közgyógy- ellátási igazolványt adunk. Eddig hatszázan vették igénybe. Az ügyfelek rövid várakozás után azonnal megkaphatták, ha csatolták nyugdíjszelvényüket és az orvos igazolását. Az igazolvány birtokában ingyenes gyógyszer- ellátásban részesülnek. Február közepén kaptuk meg a megyei tanácson keresztül a Szociális és Egészségügyi Minisztérium irányelvét. melyből kiderült, hogy nem létezik külön gyógyszersegély, hanem rendkívüli szociális segélyként kell kiutalnunk a gyógyszerre fordított pénzt. Ebben az eljárásban nem kell vizsgálnunk a tartásra kötelezettek körét, hanem csak azt, hogy a gyógyszervásárlás mennyire terheli le az idős ember pénztárcáját. Az irányelv alapján a továbbiakban meg kell szigorítani a kozgyógyellátási igazolvány kiadásának feltételeit, és a pénzbeni támogatást részesítjük előnyben. — Hogyan kérhetik ezt a nyugdíjasok? — Ugyanúgy, mint a segélyeknél, az ügyfélszolgálaton kapott nyomtatvány kitöltésével, a szükséges mellékletek csatolásával és a kérelem benyújtásával, — mondta dr. Petercsák Zsolt. Az eljárást a városi tanácson lezajlott korszerűsítés eredményeképpen bármelyik napon kezdeményezhetik, ugyanis az ügyfélszolgálati irodára nem vonatkozik a hétfői—szerdai—pénteki ügyfélfogadás. kJ agy József a vasúttól ment nyugdíjba 1986. őszén. Eddigi életében soha nem ült tétlenül, ölbe tett kézzel. Hiányzott neki a rendszeresség, amit régi munkahelyén megszokott. Aztán egyik nap ragyogó munkalehetőség kínálkozott a számára. Szülőfalujában, Nógrádszakál- ban a patakparti kis szeszfőzdébe pálinkafőzőt kerestek. Éppen akkor indult Balassagyarmaton egy tanfolyam, el is végezte nyomban. A friss „főződiplomás” azonnal munkába állt. Erre mondja a íőzdébe járó Mészáros László ludányhalászi gazda: eddig már dolgozott itt rendőr, nem is egy vasutas, már csak postás kellene. — A háború után nehéz volt az élet — meséli az anekdotázásra mindig kész Nagy József. — Ha élni akartunk, rákényszerültünk a csalafintaságokra. Abban az időben élénk cserekereskedelem zajlott az Ipoly túlfelén rekedtekkel. Egyszer ' hírnök jött Szakaiba, hogy Szécsényfelfaluban árulnak két malacot. Olyan aránytalanságok alakultak ki, hogy például ez a két jószág 10 kiló cukrot ért. Igen ám, de cukrot még a föld alól sem lehetett keríteni. Édesanyám azonban főzött szilvalekvárt. A szlovák oldalon 1 kiló jó minőségű lekvárért adtak másfél kiló cukrot. Elhatároztam, átkelek a folyó keskeny fahídján, és meg- szerzem a malacra való cukrot. Beraktam a hátikosárba a finom ennivalót, és elindultam. Útközben az egyik ismerősöm azt tanácsolta, ha átérek baj nélkül, kopogtassak be az első faluban a második házba... Ügy tettem, ahogy mondta, Kinyílt az ajtó, hát a szlovák csendőrparancsnok állt előttem. Majd elájultam. amikor megláttam. Szerencsére jól végződött a kalandom, 'létrejött a csere... Így sikerült megszereznem a két malacot ! A pálinkafőzőnek október közepétől március végéig nincs megállása a munkában. Reggel fél hatkor kezd és többnyire este tízkor végez. Sokszor megfogadta már; csak nyolc órát dolgozik naponta, de mindig marad, ameddig kell. Az elmúlt szezon alatt 9400 fok pálinkát főzött le. Ez literben a dupláját jelenti. Most jó, ha lesz 7 ezer fok. Mondja, az emberek inkább hagyják megrohadni a gyümölcsöt a fa alatt. Egy liter pálinka kifőzése 94 forintjába kerül a gazdának. Ehhez jön még a munka a szedésnél és a szállítás. A főzdében is dolgozni kell vele. Számítsuk hozzá a fa árát — jó, ha negyven forint hasznot hoz literenként a termelőnek. — Régen nagyon jó széna termett a réten — anekdotázik tovább Nagy József. — Be is gyűjtöttük mind egy szálig. Egyszer észrevettem, hogy lopják a szénát. Gondoltam, hogy ki lehet a tolvaj, de hosz- szú ideig nem akadtam a nyomai,: Aztán az egyik dálután a vasútoldal melletti boglyánál mozgást észleltem. Odalopakodtam a boglyához, majd hirtelen a másik oldalra ugrottam, elkiáltva magamat: most megvagy ! Bizony meglepődtem én is, mert a tanítónő hempergett ott az egyik falusi emberrel. Szégyenkezve hagytam ott őket. Ma már ritka a tiszta gyümölcspálinka. Többnyire szilva és alma keverékéből készül az erős nedű. Talán csak a borzagot nem keverik semmivel. Utóbbinak kegyetlenül erős illata van, de állítólag sima. Ha nincs benne cukor, valóságos gyógyszer. A legtöbb, amit egy termelőnek kifőzött Nagy József, meghaladta a 200 litert. Ez 21 ezer 800 forintjába került a főzetőnek. — Én még olyan embert nem láttam, mint a Pista — folytatja a pálinkafőző. — Amikor felhozta a cefrét, azonnal kért tőlem két deci pálinkát előlegbe. Megfogta a kis üveget, és egy húzásra kiitta az egészet. Tan, ha egy litert adok neki, azt is együltő helyében lenyelte volna. Ahogyan szokta is, amikor hozzájut az itókához. Hiába kért, többet nem adtam. Erre elment a kocsmába, vett fél liter vegyeset, és három üveg sört. Mondom. Pista, ne idd meg, mert berúgsz! Így hat nem merte felhajtani egyszerre. De rá két percre elfordultam, akkor egy szempillantás alatt leöntötte a torkán. Utána forgott vele a világ, a kút kávájának támaszkodott. Otthon egész éjjel a kertben szédelgett, nem tudta, hogy hol van. Nagy József nem szereti a pálinkát. Reggel megiszik egy féldecit, az elég neki egész napra. Néha azt is elfelejti, csak akkor jut eszébe, amikor megreggelizett. Régebben 60—70 cigarettát elszívott naponta — ma már nem dohányzik. Egészsége megromlott, mégis dolgozik a nyugdíj mellett. Jól jön a fizetéskiegészítés, ráadásul szereti, amit csinál. t Adám Tamás 4 ttc kdotitk zakóiból Csempészet, lopott szerelem, virtus G. M.
