Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
1989, FEBRUAR 24.. PÉNTEK NOGRAD 3 Kijelölték a MOGÜRT—Salgő Rallye ütuonalät A technikai részleteket vitatta meg legutóbbi ülésén a MOGÜRT—Salgó Rallye rendezőbizottsága. Mint ismeretes az idei futamot április 21-én és 22-én rendezik meg. A kétnapos nemzetközi verseny színhelye ezúttal nem a Mátra, miután a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az érintett utak állapotát nem tartja megfelelőnek a rallyt^fu- tamok lebonyolítására, illetve azok helyreállítására jelenleg nincs elegendő pénze. A szervezők tehát más vonalvezetésre kényszerültek. Eszerint az első napon a következő Ijözségeket érintik a párosok: Salgótarján. Ce- red, Bárna. Inászó, Kazár. Nádújfalu, Kisterenye, Salgótarján, Karancsalja. Kai rancsiapujtő. Etes, Ságújfalu és ismét Salgótarján. A raj.t a megyeszékhely Tanácsköztársaság terén lesz. mint már több ízben. Az ünnepélyes megnyitó 14.30-kor, az első kocsi startja 15.00-kor várható. Az első napon (pénteken) két kört teljesítenek a versenyzők, a következő gyorsaságikon : Cered. Bárna, Inászó. Kazár és Etes. A két kör mintegy 230 kilométer hosszú, s ebből a sprinttáv 71 kilométer. A második napon (szombaton) a hazai bajnokságban indulók két. a nemzetközi pontosztozkodásban részt vevők három kört futnak. Az útvonal: Salgótarján, Cered, Bárna, Inászó, Kazár, Nádújfalu, Dorogháza, Bá- tonyterenye és Salgótarján. Elmarad tehát az etesi gyors, s helyette a dorogházi lép be. az ismert, patakon történő áthaladással. A második napon összesen 280 kilométert autóznak a nemzetközi párosok. 118 kilométer gyorsasági szakaszon. Az ob résztvevői mindössze 193 kilométert teljesítenek. 72 kilométer sprint beiktatásával. A verseny teljes távja tehát 510 kilométer, s ebből 415 kilométer a hazai bajnokság elvárása. Egyidejűleg természetesen lehetőség van arra, hogy valaki mindkét pontversenyben részt vegyen. Az eredményhirdetésre vasárnap, a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központban kerül sor. Nehézségeket jelent viszont a versenyiroda kijelölése, miután a Bányász Művelődési Ház már a verseny időpontja előtt bezár. A szervezők három fővédnököt kértek fel a MOGÜRT— Salgó Rallye „külső” feltételeinek a biztosítására, a rendezvény erkölcsi támogatására: Tóth László Pált, a MOGÜRT vezérigazgatóját. Devcsics Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát és dr. Körmendy Józsefet, a megyei tanács elnökét. A küzdelmek megkezdése előtt, április 18‘án a rádió Csúcs- forgalom című adása a salgótarjáni autóklubból jelentkezik, s természetesen foglalkozik majd a nézőközönség ilyenkor szükséges magatartásával, forgalombiztonsági kérdésekkel. (németh) Megszűnt a teho, de... Most mit fizet a város? Mint az köztudomású (lapunk is beszámolt róla) a Balassagyarmati Városi Tanács február 2-i ülésén eltörölte p településfejlesztési hozzájárulást, s így az idei költségvetés 1,4 millióval lett „szegényebb”. Napjainkban is több mint ezerötszázan vannak azonban azok a családok az Ipoly- parti városban, akik város- fejlesztési célokra fizettek, vagy fizetnek a tanácsnak, jelenleg két címen: a gázra és önerős szennyvízcsatorna- társulásokra. De maradjunk a szennyvíznél. Közismert, hogy a város ilyen tekintetben nem áll túl jól; a lakások hgtven százaléka nincs a központi hálózatra csatlakoztatva. Hogy a szűkös pénzügyi lehetőségek ellenére azért mégis legyen valamilyen fejlődés, 1986-ban a tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott a szennyvíztársulások • támogatására, ösztönzésére. Azóta a városban négy helyen valósult meg egy-egÿ utca szennyvíz- rendszere társulásos formában. Elsőként a Móra Ferenc utcában, ahol egv családra „csak” 21 ezer 777 forint jutott, s negyven család részvételével készült el a rendszer. Ezután az Ifjúság utcaiak fogtak össze, nekik már 27 ezer volt a hozzájárulás, s ezt 33 család vállalta. A Kemerovo úton 35 ezerért tudták csak az ott élők közül 31 család gondjait megoldani, majd végül a Ságvári Endre utca következett, ahol kilenc családnak szintén egyenként 35 ezer forintjába került a csatorna. A számokból látható, hogy a folyamatos áremelkedések miatt a hozzájárulás mértéke állandóan emelkedett. A lakók összesen a 113 lakást érintő beruházásra valamivel több mint hárommilliót adtak, míg a tanácsnak ezek az „önerős társulás”-ok 1 millió 866 ezer forintjába kerültek. ' A szervezés azonban nem állt meg. Lapunk is több híradásban foglalkozott már a város délnyugati részének évtizedes szennyvízgondjaival. A vita a költségek /miatt a szervezők és a városi tanács 'közt csaknem fél éve tart. Eközben a lakók is terveztek, számoltak meg a tanács szakemberei is, de az eredmény, a beruházási költség sehogyan sem stimmelt. Ezért írhattuk mi is hol azt, hogy „megvan a megoldás”, hol pedig azt, hogy mégsem lesz... Vita volt afelett is, hogy az egész terület hálózata elkészüljön-e, vagy azok az utcák, ahol idős, kis jövedelmű nyugdíjasok laknak maradjanak ki!? Arról is vitatkoztak, hogy melyik műszaki megoldás járható, s egy magántelek is hátráltatta a szervezést- tervezést. Végül is elhárultak az akadályok, s — a szám ismét az áremelkedést jelzi — 40 ezer forintos hozzájárulással megalakult a társulás, márciusban kezdődhet a kivitelezés. A munka 129 családot érint. így a lakosság 'ehhez egészen pontosan 4 ■millió 160 ezer forinttal járul hozzá. Ne titkoljuk itt sem, a tanács ezt 4 millió 170 ezer forinttal támogatja... Az elmúlt évben 469 család fizetett be önként a 27 ezer forintos hozzájárulást a gázhoz, vagyis valamivel több mint 12 millió forinttal segítette a városi beruházást. A tanácsnak ugyanakkor az 1988. évi program megvalósítása csaknem 143 milliójába került. Az elképzelések szerint — s ez szerepel az elfogadott költség- vetésben is — 1989-ben 900 lakás csatlakoztatható majd a gázvezetékre, ,s nekik már 30 ezret kell fizetni. így 27 milliós bevételre számíthat a tanács, de az idei program megvalósításához neki még 48,5 milliót kell adnia. A legelején azzal kezdtük, hogy a testület egyhangúlag eltörölte a tehót, s így az idei költségvetés fejlesztési lehetőségei 1,4 millióval szű- kebbek lettek. A költségvetés úgy határoz, hogy a teho eltörlése esetén a Dejtárról Balassagyarmatra történő vízbehozatal biztonságosabbá tételére 5 millió helyett csak 3,6 milliót fordítanak. Ám, ahogyan megtudtuk a városi tanács pénzügyi szakembereitől, a biztonságos vízsszállítás műszaki előkészítése, tervezése most zajlik. Ha a műszaki feltételek igénylik az eredetileg tervezett 5 milliót, akkor a többletbevételek keresésével és kihasználásával pótolják a teho eltörlése miatt kiesett összeget. Megnyugtattak: már van elképzelésük... (hlavay) Az elmúlt évben harminckétmillió forintos árbevételt ért el az Endrefalvai Aranykalász Termelőszövetkezet pilinyi gumiüzeme. A különféle sav- és olajálló, valamint betétes gumilemezeket a MÜÁRT és a VASEDÉNY részére értékesítették. Képünkön Hlavaj Pál hengerli a gumit. —RT— Számadás — a TOT áj lapja Számadás címmel új hetilapot indított a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. Az új agrárgazdasági lap a termelőszövetkezetek, valamint az általuk integrált kistermelők gazdálkodásának időszerű kérdéseivel, a szövetkezeti tagok és az alkalmazottak élet- és munkakörülményeivel, a szövetkezeti gazdálkodók érdekvédelmével foglalkozik. A lap első számában Szabó István, a TOT elnöke köszönti az olvasókat. Interjút adott az új sajtóorgánumnak Németh Miklós, a kormány elnöke és Fekete Ferenc, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Ä kamara nem sxtráJkpártÉ Költségcsökkentéssel hozza magát jobb helyzetbe a gazdálkodó! Beszélgetés Gábor Andrással, a Magyar Gazdasági Kamara elnökével Nemrégiben helycsere történt a Magyar Gazdasági Kamara elnöki iszékében. A Kereskedelmi Minisztérium élére távozott Beck Tamás helyett Gábor András. a Tungsram Rt. vezérigazgatója lett a kamara elnöke. Salgótarjánban jártakor kértünk interjút tőle. Gábor András készséggel vállalkozott kérdéseink megválaszolására. — A nyereségesen gazdálkodó vállalatok' fejlődési terét az erőteljes elvonás leszűkíti. Mit tesz a kamara azért, hogy ' a költségvetés jobban kímélje a prosperálásra képes cégeket, s az államkassza inkább takarékoskodással csökkentse kiadásait? — A vállalati elvonások emelésével a kamara nem ért egyet. Amint a kérdés is utal rá. inkább a költség- vetést ösztönözzük hathatósabb takarékosságra, így történt ez a parlament költségvetést tárgyaló ülésszakán is. A spórolási alkalmak meglehetős változatosságot mutatnak: értékesíteni lehet intézeteket, csökkenteni apparátusokat, mobilizálni a lakásállományt. Nincs igazán érdekeltség ebben, ezért aztán nem is halad megfelelő tempóban. Itt vannak például a vendéglátó-vállalatok: központi apparátusuk évek óta szinte teljesen változatlan,* mozdulatlan, ugyanakkor az üzletek a lét-nemlét határán vergődnek. Számításunk szerint a takarékoskodással ez évben 42—45 milliárd forintot lehetne megtakarítani. — A költségvetés legnagyobb kiadása a veszteséges vállalatok támogatása. A ráfizetéses vállalatok esetében mi a kamara érdekképviseleti munkájának koncepciója? — A ráfizetéssel gazdálkodókkal is szelektíven kell foglalkozni. Azzal például nem értünk egyet, ha egy vállalatot a plusz-béradó- térhek miatt az adóhivatal olyannyira elmarasztalja, "hogy a vállalati vagyon tízszeresét fizetteti meg vele. Más kérdés, ha a vállalat kényelmes költséggazdálkodása miatt kerül nehéz hély- zetbe. Mi azt ösztönözzük, hogy mindenekelőtt a költségek csökkentésével hozza magát jobb helyzetbe a gazdálkodó, árat csak elfogadható bizonyítékok esetén emeljen ! — Egy komoly vállalkozás felfuttatása akár éveket is igénybe vehet. A gyakorló vállalkozók nemegyszer felteszik a kérdést: szabad-e tőkét befektetni olyan gazdaságba, mely évről évre módosítja feltételeit? ön mit válaszol erre az örökzöld kérdésre? — A tőkebefektetők helyzete valóban nem rózsás. Hogy szabad-e befektetni tőkét vagy nem, s mibe érdemes, mibe nem, azt mindenekelőtt a tőke hozama dönti el. Az is egy döntés, ha valaki nem vállalkozik tőkebefektetésre, de ez is vállalás, mégpedig a műszaki színvonal tönkremenetelének vállalása. — Nem igazán váltak be a vállalati tanácsok. Ön szerint van perspektívája ennek az irányítási formának, vagy túlhaladta az élet? — Erre a kérdésre sem egyértelmű igennel, sem egyértelmű nemmel nem szabad válaszolni. Kétségkívül lehet javítahi a vállalati tanácsok működésén, ahol tudják, tegyék ezt meg! Ha segít a vállalati tanács abban, hogy az állami vállalatnál is fokozódjék az eredményérdekelt- ség, akkor van szerepe nem is kevés. Óva intek attól, hogy a valóban nem túl kedvező tapasztalatok miatt most egyszeriben megfújjuk a harsonát a vállalati tanácsok megszűnését sürgetve ! — Nézete szerint mi az útja annak, hogy valóban tulajdonoshoz illően gondolkozzanak a vállalatok? — Stabil közgazdasági környezet nélkül nem várhatunk ebben számottevő javulást. Ahelyett azonban, hogy stabilitásra várakozva addig is nem csinálunk semmit, nézzünk szét a saját portánkon ! Sokfelé láthatjuk, hogy a vállalati vezetők nem alkotó véleményt várnak közgazdászaiktól, hanem taktikázásra használják őket. Ezért is vagyok amellett, hogy jó nevű külföldi cégeket hozzunk be átvilágítani a vállalatot, megtudni, hogy „valójában mik a gyengéi és mik az erősségei. A Tungsram Rt. is ezt csinálta, most, s nem is bántuk meg. Persze tőlünk is sokan megkérdezték: ilyen gyengék a hazai közgazdászok, hogy szóhoz sem jutnak komoly munkák esetén? Én erre azt mondon: nem azért jók a külföldi szakemberek, mert ők szóhoz jutnak, hanem azért, mert nagy a tapasztalatuk, tudnak kérdezni, megtanultak dolgozni, nem dilettánsok. Érdemes megnézni, miért gyenge Piálunk a kereskedelmi munka. Mert olyanok irányítják, akik elfelejtették megtanulni az áruismeretet! — A szabályozás szektorsemlegességét már csak az okból is megkérdőjelezik, hogy nem azonos a kockázat egy nagyvállalat és egy kisvállalat esetében. ön hogyan látja ezt? v — Ma valóban nem beszélhetünk szektorsemlegességről. Oda-vissza _ alapon sem. Egyrészt igaz,' hogy egy kisebb cégnek nagyobb a kockázata saját fennmaradásában, míg a nagyobb még ma is több védelemre számíthat. De az is tény, hogy egy nagyvállalatnak súlyosabbak a szociálpolitikai terhei. Nem az a megoldás, hogy a jövőben a nagyvállalat ne költsön étkeztetésre, sportra s egyebekre, legalább tartani kell az elért színvonalat. Más kérdés, hogy lehetne rá adópreferenciát adni, hiszen ez a világban egyáltalán nem ismeretlen. — A magánimport nehéz helybetbe hozza a hazai ipart, hiszen a fizetőképes kereslet amúgy is csökken az itthoni piacon. Nézete szerint hojfyan tudja a magyar ipar felvenni a kesztyűt? — Nehéz megítélni a kialakult magánimportot anélkül, hogy ne vizsgálnánk struktúráját. Az emberek vagy azért hoznak be külföldről árut, mert itthon egyáltalán nem férnek hozzá, vagy azért, mert a külföldi áru minősége haladja meg lényegesen a hazait. A magyar vállalatok szállítási készsége még mesz- sze elmarad a kívánatostól. Ha a Lehel tíz hónapra szállít hűtőszekrényt, persze, hogy behozzák kintről! A kamara nem ért egyet a magánimport nehezítésével'. A gépkocsiknál például az a helyzet, hogy a tízszázalékos vámot még az áfa is megtetézi, igy aztán a vásárló ugyanott van, mintha itthon venne autót. Már, ha kap, persze. Hogyan tudják felvenni a kesztyűt a hazai vállalatok? Fel kell venniük! Különben szembenézhetnek a megszűnés veszélyével. — A kamarán belül nemrégiben megalakult a gazdasági vezetők érdek- képviseleti szervezete. Miben kell képviselni, védeni a vezetők érdekeit? — Azért volt szükség erre, hogy a gazdasági vezetők mint a tulajdonos megtestesítői tudjanak fellépni. Érdekeiket akár megbízójukkal, akár a kollektívával szemben képviselni kívánjuk. Elképzelhető, hogy a szakszervezet például sztrájkkal akarja célját kierőltetni, s a gazdasági vezetőnek valóban szüksége van érdekei védelmére ahhoz, hogy tudjon a sztrájkpártiaknak nemet mondani. — A kamara ezek szerint nem sztrájkpárti. — Egyáltalán nem! Ha gazdasági bajaink egy részére a külföldi tőke letelepedésétől várunk orvoslást, akkor rend, nyugalom kell a gazdaságban, különben a tőke tartózkodik. . — Amióta ön a kamara elnöke, mintha kevesebbet olvasnánk, hallanánk munkájukról. Nem kellene jobban menedzselni önmagukat? — A legjobb menedzselés a sikeresen elvégzett munka. Erről most csak annyit, hogy megélénkült a regionális szervezetek munkája, s a gazdasági vezetők érdekképviseleti szerve is hosz- szas pangás után alakult meg. A SZOT-tal, a kormánnyal folytatott megbeszéléseken egyébként változatlanul nagy teret kérünk a sajtóban. De úgy vélem, hogy minden alkalommal a kamara testületi véleményének kell megjelennie, nem pedig a testület egyes tagjai álláspontjának ! Szendi Márta
