Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen érkezett. Kéthetente találkozunk Diósjcnö. hangulatos Jenői-tó / Nógrád iránt nem lankad az érdeklődés A község közepén, a templom tövének csendjében, a szépen parkosított kastélyban van elhelyezve a szociális otthon Ludányhalászii- ban. Itt élik életüket azok, akiknek testileg, szellemileg a sors ezt a közösségi életvitelt adta. Itt él értelmileg sérült kislányunk is. Ez az otthon adja és teszi biztonságossá életét. Szinte egy más világba kerül az idelátogató. Mennyi aggódás és szeretet halmozódik ebben a környezetben. A betegek ápolása, a velük való mindennapos foglalkozás, a kezelésük, a nagyfokú törődés. Nagy türelem és a hivatásszeretet párosul a vezetők és a nővérek részéről ebben az intézetben. Csak így lehet, így képesek megoldani azokat a problémákat, melyek a betegosztály majdhogynem romos állapotából és az onnan való átcsoportosításokból is adódnak. Ma már a pavilon épülete is telített, és egyre zsúfoltabb. Igazán nagy szükség lenne az új betegosztály megépítésére. Mi idelátogatók így érezzük, {íiszen az r írásunk A NÓGRÁD február 20- án megjelent számában a ,,málna tantárggyal" kapcsolatos véleményeket és észrevételeket olvastam. Nem vagyok pedagógus, iskolás gyermekem sincsen, de van tapasztalatom arról, hogy a szülők és gyermekek menynyire le vannak kötve. Kevés idő jut pihenésre, ki- kapcsolódásra. Ma ugyanis tízszer annyi tantárgy van az iskolákban, mint valaha volt. Ne terheljük újabbakkal gyermekeinket, inkább tanítsuk meg a helyesírásra, a folyékony olvasásra, számolásra, mert sajnos gok nebuló hadilábon áll ebben. Miért van szükség újabb tantárgyakra, • hiszen azok a „normális" tanulás rovására mennek. A 11-es helyi járatok Somoskőújfalut, Somosköt és Salgót kötik össze Salgótarjánnal. Ezeken közlekedem én is nap mint nap. Hogy ritka a járat, s jobbadán csak óránként juthatnak haza a dolgozók, • a diákok, a bevásárlók, a betegek a rendelőből, abba már legtöbben beletörődtek. De abba nem nyugodhatunk, hogy hosszú várakozás után a zsúfoltság miatt lemaradjanak például az STC- klubnál, a kórháznál az utasok, mert nincs számukra hel.’i'. Hogy mi adta kezembe ma a tollat, a következőkben hadd mondjam el : . . . Korán sötétedő, mogorva januári délután volt. A rendelőintézet megállójánál várakoztam Salgótarjánban. Mellettem álldogált — kisgyermekét a karján tartva— egy édesanya. Pár szót intézethez mi is kötődünk, ahol a körülményekhez képest mégis vállalták a farsangi bál megrendezését. Örömmel fogadtuk a meghívást, s nagy izgalommal készültünk erre az eseményre. A szépen, hangulatosan feldíszített étteremben a zagyvapálfalvai zenekar rit- musos muzsikájára egy színes kavalkáddá vált a terem. Ezt tetézte az osztály nővéreinek ötlete alapján szervezett jelmezes bevonulás. Szemet, lelket gyönyörködtető látvány volt az egész. Igen, így is lehet széppé tennj az itt élők életét. Mindenki megtalálta párját, a nővérek pedig mindenkivel táncolva mosolyt csaltak az arcokra. Végezetül, a zenekartól is búcsúzva megindult a „menet Kanizsára...", és pihenni tértek az intézet lakói. Mi is búcsút vettünk, megköszönve az intézet vezetésének, a pavilon nővéreinek meghívását. Viszontlátásra két hét múlva ! Kőszegi István és családja Balassagyarmat nyomán Az a szülő, 'aki különböző bogy ósgvümölcs- termesztéssel foglalkozik, vigye ki gyermekét a kertbe, hadd lássa, hogyan kell azt gondozni, tanulja meg a „helyszínen" a különböző ezzel kapcsolatos munkálatokat. Mint ahogyan a suszter gyereke is megtanulta a mesterséget, apjától sajátította el annak fortélyait. A többit majd a szakmai továbbképzésen megtudhatja. Óvjuk pedagógusainkat, gyermekeinket a túlterheléstől. Részemről az ő védelmükben nyilvánítottam véleményt, tettem megjegyzéseimet. Takács Lajosné Salgótarján Schuyer út. váltottam vele, s megtudtam, hogy a pici 39-fokos lázban szenved. Feltűnt, hogy az anya milyen türelmes. Nem törődik azzal, hogy fázik a lába, hogy elzsibbad a karja az egyre nehezedő tehertől. Csak gyermekét féltette, időnként aggodalmasan takargatta. Fél óra múlva jött a 11 B-s autóbusz. Az asszonyka megkönnyebbülten felsóhajtott, de arca hamarosan elkomorult. A busz megállt ugyan, de ki nem nyílt az ajtaja, mert bent heringek módjára tapadtak az utasok nemcsak egymáshoz, hanem az ajtóhoz is. Könny gördült ki az anyuka szeméből, mert tudta, hogy újabb egyórás várakozás következik, s akkor sincs biztosítva hazamenetele. Csak állt csodára várva dermedten, pedig mehetett Húszéves a Drogunion Mohorai milliók gyógynövényekből Immáron húsz éve, hogy — egészen pontosan — 1969. január 17-én 11 mezőgazda- sági termelőszövetkezet közös vállalkozása nyomán megalakult a Drogunion gyógynövény-forgalmazó és -felvásárló cég. A megalakulás után nyolc évvel közös vállalattá változott nevük, s újabb két téesz csatlakozott, majd már az elmúlt öt évben ismét gyarapodtak, két vállalattal és ismét újabb három termelőszövetkezettel. Húsz évvel ezelőtt az alapítók egyenként 270 ezer forinttal járulták hozzá a közös vagyonhoz, amely így csaknem hárommillió forintra duzzadt. Amikor közös vállalattá alakultak, 1978-ban, már több, mint 22 millió volt vagyonuk, amely n huszadik év végére elérte a 67,3 milliót. Igaz, a számok az olvasó számára nem sokat mondanak, azonban az látható, hogy a tevékenység szinte állandó megújítása, a piaci harchoz alkalmazkodó munkastílus milyen eredményeket produkált. Ezért álljon itt mégis néhány adat az elmúlt esztendők mérlegeiből, igazolandó Mohorán értik a dolgukat. A vállalat termelési értéke folyamatosan és egyenletesen növekedett, ; az első évek 3—5 milliójáról, jelenleg 100 millió fölé. Ez a növekedés az elmúlt években csaknem 80 százalékos volt. Hasonlóan alakul, alakult a tőkésexport értéke, nagysága is. Amíg ez •1979 és 1985 között átlagosan .évi 30 millióról 50 millióra emelkedett, addig 1983. év végére ez már több mint 1 millió dollár volt. Ezen a területen minden bizonnyal lovábbi növekedést eredményezhet a tavaly megkezdett exportnövelő beruházás, amely megvalósulása után az élelmiszeriparban is vállalkozni akar a mohorái cég. volna a rendelő melegebb folyosójára is. Talán arra gondolt, hogy valamelyik ismerős személygépkocsijával arra talál jönni, s szíves szóval ajtót nyit neki. Egy-két hét után láttam viszont az édesanyát, elmondta, hogy panaszt tett a Volánnál, de elutasító választ kapott: — Nem tehetünk semmit — tárták szét kezüket a hivatalnokok. Kedves Volán! Higgyékel, nagyon, fontos mostanság, hogy derűt, nyugalmat varázsoljunk az emberek arcára. Önök jó szervezéssel, egy kicsit ügyesebb menetrend-változtatással például kivívhatják három település utasainak megbecsülését, javíthatnák hangulatukat. Nagy Zoltán tanár Salgótarján Budapesten, március 17— 22. között az idén 12. alkalommal rendezik meg a .nemzetközi idegenforgalmi kiállítást az Utazás ’89-et. A Kereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatala a budapesti tavaszi fesztivál időpontjában rendezi meg a nagyszabású nemzetközi találkozót. A kőbányai vásárvárosban 20 ezer m--es területen kínálják majd „áruikat”, a legkülönfélébb utakat a hazai és külföldi utazási irodák. (Tavaly 6 nap alatt 103 ezer látogató kereste fel a kiállítást, amelyen 21 ország 191 kiállítója vett részt.) Az Utazás '89 kiállítás jelentőségét növeli, hogy hazánkban nagymértékben megemelkedett a nemzetközi utazások száma. A magyar állampolgárok világútlevéllel rendelkeznek, s egyénileg, vagy csoportosan gyakorlatilag korlátlatul utazhatnak. A kiállításon a, magyar idegenforgalmi szakma és a közönség egyaránt táI A kislány édesen aludt. Szülei időről időre odamentek hozzá, mintha csak ellenőrizni akarnák, nem rúgta-e le magáról a takaróját és mélyen alszik-e? A kislány tényleg mélyen aludt, fim takarónak még csak hí- reíhamva sem volt, mivelhogy a kis Eja nem ágyban született és aludt, hanem ß Fekete-tengerben, amely tetőtől talpig langyos és selymes tengervízzel borította be. A szülők ismét a közelébe úsztak, hogy megsimogassák, hogy végérvényesen felfoglak: alig néhány órája leányuk született, szinte még világra sem jött, amikor már víz alá merült. Az első alvás után pedig a Bagr- janszkij család. Kátya, az édesanya, Vlagyimir, az apa valamint a kis Eja elindultak, első tengeri úszó-„sé- tújukra’? . . Bár azt nem állíthatjuk, hogy minden strandon hasonló látványban fenne részünk, azért napjainkban már nem nevezhető igazi szenzációnak a tengerben — vagy általában a 'vízben — történő szülés. Mind több gyermek lát napvilágot ily módon a. Szovjetunióban, Franciaországban,, az Egyesült Államokban, a skandíjékozódhat a bel- és külföldi utazási ajánlatokról, mód van kapcsolatfelvételre és -tartásra, a hazai és külföldi turisztikai szakemberek között. E kapcsolatfelvételt szolgálja a többi között a március 20-ai szakmai nap is. A Nógrád Megyei Idegen- forgalmi Hivatal minden esztendőben ott van a kiállításon. Kelemen Györgyöt, a hivatal kereskedelmi vezetőjét kérdeztük a készülődésről. — Az idén a Hungaro Tours, az Idegenforgalmi Hivatalok Szövetsége együtt állít ki, tehát a 19 megyei hivatal és Dunaújváros közös területen kapott helyet az Utazás '89-en. Nagyon impozáns lesz a környezet, egy úgynevezett „mini Magyarország". Felépítették a Halászbástyát, egy Tárnok utcai házat, egy barokk épületet, a Bécsi-kapu emeleti részét, egy alföldi parasztházat, és a hollókői templom mását. A tárgyanáv országokban. A Szovjetunióban például' már 700-nál több anya hozta világra gyermekét a tengerben vagy éppenséggel otthon, a fürdőkádban. Figyelemre méltó, hogy egyetlen egy esetben sem történt semmilyen baleset! E gyermekek születése és élete is egyértelműen bizonyítja a korai úszás és a vízben való szülés elmélete kidolgozójának, Igor Csar- kovszkijnak az igazát. Mindenekelőtt arról van szó. hogy ezzé] a módszerrel elA érben Eja lások és üzletkötések itt folynak majd. .Hollókő iránt máris nagy az érdeklődés. Amióta felkerült a falu a világörökségek listájára, osztrák és ■NSZK-beli utazási irodák is szeretnének üzletet kötni, utaztatni. Egyébként egy újabb parasztházat újítottunk föl, komfortosítottunk a közelmúltban Hollókőn. Sokat várunk a március 20-ai szakmai naptól, reméljük sikerül jó üzleteket kötnünk, mert Nógrád iránt nem lankad az érdeklődés. Kínáljuk természetesen majd Bánkot, Diósjenőt és a többi megyei nevezetességet. A kiállításra elkészül programfüzetünk is. Több ezer példányban viszünk prospektusokat, könyveket, ismertetőt. Mint ilyenkor szokás 20—30 százalékos kedvezményt is adunk, s az érdeklődést egy népművészeti kiállítással is szeretnénk fokozni a megye iránt az Utazás '89-en. Kép és szöveg: Sz. L. kerülhetőek a szülési sérülések és fájdalmak és . az újszülött is könnyebben alkalmazkodik a szárazföldi életmódhoz. (Hisz a magzatburokban is vízben élt.) A szakemberek ma sem tudják még potosan, hogy születésekor mit érez a kicsi. Annyi azonban már ismeretes, hogy az anyai életteret elhagyva hatalmas gravitációs nyomás nehezedik rá. Oxigénszükséglete 3—4-sze* resére nő. Az anyaméhen belül felhalmozódott ener- gi nagy részét az újszülött tehát a szárazföldi körülményekhez való akklimatizálódásra használja fel. .Egyelőre persze számos ellenzője akad e módszernek. Érvként a sterilitás hiányát, a hőmérséklet-ingadozást, a szokatlai) körülményeket és az esetleges vérzést említik. Nos, a Csar- 'kovszkij-módszer hívei szerint az újszülött a hagyományos szüléskor is a burkon belülitől jócskán eltérő körülmények közé kerül, amelyet nem is mindig nevezhetünk igazán sterilnek. De ha ezeket az érveket félretesszük, még akkor is van egy hatalmas előnye a vízben való szülésnek — a vízhez, szoktatás, az úszás. — dl — Életveszélyes fák Salgótarjánban, a Vadaskert út 1. számú ház előtt helyi- járatú 'buszmegálló van. A mellette lévő ház Vörös Hadsereg utcafront részén áll két 7—10 méteres fenyőfa, melyek drótháló kerítéssel vannak elkerítve. Ennek a két fenyőnek az ágai érintkezésben vannak a nagyfeszültségű villanyvezetékkel, ami főleg csapadékos időjárás esetén nagy veszélyt jelent. Életet ment, ha az illetékesek idejében intézkednek. Ozsgyáni György Salgótarján. Kilián krt. 90. Kedves Volán ! Nincs lehetetlen Vízben szülni jó Á tenger gyermekei
