Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. Éles doktor kezdeményezése „Pásztó város ifjúságáért!" Van, ahol élete végéig; „gyüttment”-nek számit a máshonnan érkező, még akkor is, ha többet tesz a településért, mint egynémelyik tőzsgyökeres szülötte. Dr. Éles Jánosról, a pásztói kórház szülész-nőgyógyász orvosáról nem így vélekednek a városban, hiszen ma már csak kevesek emlékezetében él az a fiatalember, aki negyedszázada érkezett közéjük Nyíregyházáról. Munkahelyén — négy évre rá, hogy odakerült — szakszervezeti titkárnak választották, majd a megyei bizottságnak is tagja lett, mint ahogyan jó tizenöt esztendeje a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének szintén elnökségi tagja, a pásztóiénak pedig az elnöke. Részt vesz ezeken kívül — többek között — még az orvosetikai bizottság és a társadalmi bíróság munkájában is. — Ahová lehetett bevontak, s én szívesen is tevékenykedtem, de ma már meggondolom, mit vállaljak el. A társadalmi munkának is csak akkor van értelme, ha jól csinálja az ember, az alapos körültekintő munkához pedig idő kell. Ezért nem szabad egy embernek annyi mindent felvállalnia — sommázza véleményét Éles doktor. — Kíváncsivá tett: mi az amit semmiképp nem mellőzne? Nem sokáig töpreng a válaszon : — Elsősorban, az ismeret- terjesztés. Különösen nagy szerepe lehet ugyanis a városiasodás szemléletének kialakításában, s fontos feladatokat láthat el ma és a jövőben., amikor a társadalmi, gazdasági és politikai változások korát éljük. A doktor ötlete volt az a mozgalom is, amelyet nemrég hirdetett meg a TIT városi elnöksége, a városi KISZ-bizottsággal közösen, Pásztó ifjúságáért. Felhívásukat mostanában kaphatták kézhez a helyi termelő- és szolgáltatóegységek, -intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői: támogatást remélve kérik, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten támogassák a mozgalmat. — Nincsen ebben semmi új — szabadkozik a TIT elnöke —, mentek a dolgok eddig is. Ez a mozgalom csupán egységbe fogná, keretet adna azoknak a foglalkozásoknak, amelyek a fiatalok életre való felkészítését szolgálják. Az oktatás, a nevelés, a tehetséggondozás, a mindennapi kultúra témakörében, s persze, a spontán megnyilvánuló, menet közben felmerülő kérdéskörökkel is kiegészítenénk a fentieket. Nemcsak a tanulóifjúság körében, hanem a dolgozó fiatalokra is kiterjesztve végezném mindezt. Ehhez pedig anyagi fedezet kell! Ezért hát a felhívásunk. — Ügy tudom, a pásztói az egyik legeredményesebben működő szervezet a megyében, s nemcsak a tartalmi munka terén, hanem gazdálkodását illetően is. — Ez igaz, de mivel önmagát kell fenntartania, fedezetet kell teremteni a hagyományos ismeretterjesztésre, Mindehhez a pályázatokra már nem alapozhatunk úgy, mint eddig ; kevés. Ezért gondoltuk, hogy anyagi segítséget kérünk, így látjuk biztosítva, hogy a bevétel nélküli rendezvényeket is kellő színvonalon folytathassuk. S az, hogy a f'atalok életrendezése miként alakul, az senkinek nem lehet közömbös. A ,.meddig lehet elmenni” kérdés eldöntéséhez kell az anyagi fedezet, mintegy biztosít ékül. Idáig a TIT megyei szervezete harminc-, a Pásztói Városi Tanács húsz-, a városi KISZ-bizottság tízezer forinttal alapozta meg dr. Éles János kezdeményezését — azt, hogy a „Pásztó város ifjúságáért!” elnevezésű mozgalom elérje célját. (T. K.) Naptárreform Az év fotója Nógrádban A hagyományoknak megfelelően az év elején bírálta el a salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ fotóklubja tagjainak és a megye más fotósainak müveit. A színvonalas pályázati annyagban a fekete- fehér képek kategóriájában Herbst Rudolf, Buda László, Fehér Miklós, a színes papírképek kategóriájában Kovács Istvánná és Pucet Olivér, a színesdia-kategó- riában Herbst Rudolf, Pucet Olivér és Buda László végzett az élen. A benyújtott és díjazott művek tudatos alkotó munkáról tanúskodnak. Színvonaluk meghaladta az országos átlagot. Ünnepi javaslattal lepte meg a konzervatív világot a Times. A tekintélyes angol lap szerint itt az ideje, hogy május 1-jét, amely elsősorban szocialista érzelmek kinyilvánításának kedvez, töröljék a naptárból. Ehelyett október 13. lehetne az a nap, amikor őfelsége alattvalói önfeledten ünnepelhetnének. A javaslat az újság Levelek a szerkesztőt hoz című rovatában jelent meg, vagyis a legolvasottabb helyen, s azt Paul Speaken jegyezte. Az ötlet megalapozott, ezt mondja a szerző, mivelhogy a brit munkaadók már jó ideje arról panaszkodnak, hogy sok a fizetett ünnep, kiváltképpen tavasz- szal. Ezért tehát rendet kellene tenni az ünnepek között, például amit lehet, át kellene helyezni őszre. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a javaslat nem volt pusztába kiáltott szó, több kommentár is taglalta, s megemlítették a Times egyik korábbi javaslatát is, amely a trafalgári győzelem napját ünnepeltette volna. Ezt a várható következmények miatt elvetették: nem tenne jót a franciák nemzeti büszkeségének, ha a csatorna másik oldala a Napóleon feletti győzelemtől lenne hangos... Esetleg a Közös Piac némely -döntésénél állnának bosszút érte. Május 1. det- ronizálása viszont senkinek sem ártana, október 13. ugyanis Szent Edward király és hitvalló napja. Valamint a Vaslady, Margaret Thatcher születésnapja. Az önfeledt ünneplés egyben módot adna arra is, hogy mindenki — és nemcsak a konzervatívok — nyugodtan nézhesse a televíziót, amely egyenesben közvetíti a torykongresszust, amelynek a főszónoka éppen Margaret Thatcher. A legkisebb disclejátszó Lisa Lovino mutatta be a Sony New Yersey-i központjában az ultravékony conr paktdisc-lejátszót, amelynek súlya kevesebb, mint fél kilogramm. Kocka, kártya, Hány esztendős lehet az ember játékszenvedélye? Ezt bizony nem lehet pontosan tudni. Képék és szövegek inkább azt őrizték meg, hogy miképpen változott ez a szenvedély időben és térben. Velencében például ma is ismeretes a középkor eseménydús hangulatát közvetítő mondás, miszerint: „Reggel mise, délben játék, este nő.” Ezúttal a déli foglalatosságról essék szó, mint ahogy a lagúnák városában is most, a karnevál idején emlékeznek e korántsem olcsó szenvedély térhódítására. Tény ugyanis, hogy az első játékkaszinót a szabad ég alatt nyitották meg 1172- ben. Különös története van en,nek. Kj tudja, hányadik zsákmánnyal tértek haza a gályák, amikor három hatalmas oszlopot is hoztak. Kirakodáskor az egyik a tengerbe esett. A másik kettővel viszont nem tudtak mit kezdeni, minthogy senki sem tudta felállítani azokat. Egy bizonyos Niccolo Barat- tieri erőfeszítését azonban siker koronázta. Már csak azért is érdemes megjegyezni a nevét, mert az oszlopok ma js állnak. De $n- nél is fontosabb, hogy a teljesítmény elismeréseként, a dozse jóvoltából, megnyitlottó háttá az első játékteret. Nem tévedés, „kaszinója” ugyanis az általa felállított két oszlop között működött. De oly sikerrel, hogy néhány év múltán elrettentő törvényekkel kellett kordába szorítani a játékkedvet: pellengér, megvesszőzés, orr- és füllevágás fenyegette a hazárd- játékosokat. A feljegyzések szerint nem sok eredménynyel, a kockázatot is vállalták, a szó szerint is, minthogy a kocka, a kártya, a -lottó továbbra is dívott. A 17. és a 18. században például már 118 játékkaszinó működött a városban, „mert a pénzét mindenki meg akarta sokszorozni, nemesek, papok, szerzetesek, kereskedők, vándorlegények, gonosztevők és idegenek.” A Serenissima (a felséges köztársaság) tehát illedelmessé tette a hazárdjátékot. A krupié például csak nemesi leszármazott lehetett. A teremben lévőknek álarcot kellett viselniök. A dolgok néhány vonatkozásban még tovább változtak, játékosok gazdagodtak meg, és mentek tönkre, pénzek értéktelenedtek el, és rendszerek buktak meg csak a nyerési szándék nem csökkent. Hála Istennek, mondhatná az OTP is, a velenceiekkel. Hol vagytok, habok? Az 'amerikai hobók évi találkozójának Britt (Lowa állam) ad otthont — írta a Washington Post, és sajnálattal tette hozzá, hogy bizony, már nem sokan vannak. Legutóbb mindössze kéttucatnyion jöttek össze. Ezek a fickók, akiknek a története a 30-as 'évek nagy depressziójához kötődik, ma is tele vannak nosztalgiával az iránt, amikor la tehervagonok oldalára kapaszkodva utazgattak az országban, munkát keresve. Cheyen Kidd, az egyik hajdani ho- bó, 68 évesen keserűen fakadt ki a vasút modernizálása ellen: „A dízelmozdonyok megölték a csavargást. Hogyan is lehetne rácsimpaszkodni egy olyan tvonat kocsijára, amelyik már nem áll meg, hogy szenet vagy fát és vizet vegyen?!” Cheyen Kidd, öreg hobö, azok a vonatok csakugyan elmentek. De imint az egyik, a találkozókra már régóta nem járó rokonszenves csavargótól tudjuk, nem az eszközök tehetnek róla, hogy ..senki, de \senki nem .tudja, mi vár rá, csak azt tudja, hogy mind magányosabb, öregebb, nyomorultabb lesz...” Kerouacról ivan szó, az Ütőn című könyv írójáról. Kutatás a föld alatt A föld alá rejtett plasztikbombák a hagyományos aknakereső készülékekkel nem deríthetők fel, mert ezek csak a fémtárgyakat mutatják ki. Egy angol cég most olyan berendezést készített, amely nagyon rövid radar- impulzusokat bocsát ki, s felfogja a földbe rejtett bármilyen anyagú tárgyról visz" szaverődő jeleket. Azért, hogy az e vizsgálat szempontjából érdektelen, sőt zavaró jeleket kiiktathassák, a felvevőkészülék memória- tárába beírják a plasztikbombák jellegzetes radar- visszhangképeit, a berendezés csak azokat a jeleket veszi figyelembe, amelyek ezekre a mintákra hasonlítanak. Az újfajta készülék a bombakeresésen kívül geofizikai és régészeti vizsgálatokra s általában mindenféle föld alatti tárgynak a felkutatására alkalmas. Csengő aranyakra, ezüstpénzekre gondoltunk, amikor Körmöcbányára (Kremnicára) érkeztünk. Az erdőktől övezett völgykatlanban elterülő hangulatos kisváros, szász, thüringiai és elszá- szi bányászok és aranyművesek által vált híressé. Rezet, aranyat, ezüstöt, ólmot bányásztak itt, s miután Károly Róbert szabad királyi városi rangot adott 1328-ban Körmöcbányának, hét év múlva már a pénzverőkben verték az aranyforintot és az ezüstgarast. Volt úgy, hogy évenként 8-10 millió arany- és ezüstpénz hagyta el a várost. A bányaműveléshez viz kellett. Híres volt az a 16. században megépített vízvezeték, amely 21 km távolságból a tubcseki völgyből szállította a vizet akkor, amikor a városka virágkorát élte. A vízvezeték ma is megvan, működik, és egy föld alatti erőműhöz szolgáltat vizet Egykoron 38 házból állt Körmöcbánya belvárosa. Ma is csodálattal tekinthet szét a látogató, amikor az Alsó-kapun, a Dol- na'branán megérkezik a főtérre. Szlovákia legépebb művészi érzékkel hiven megőrzött, gótikus épületegyüttesét láthatjuk együtt: gazdag polgárok házait a 14-16. századból. A bécsi Stanetti mester faragott barokk kő díszkútja mögött ott magasodik a Szent Katalin-vártemplom védőtornya, s a múltat idéző, egykori várfalak íve. Évente megrendezik az Aranydukót találkozót Körmöcbányán. Sok magyar turista is felkerekedik a szeptemberi összejövetelre, amikor megnézik a pénzverdét, a bányát és a múzeumot is. A szlovák rendezők tartalmas, érdekes programokról gondoskodnak. Kép és szöveg: Sz. L.
